Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-04-04 / 27. szám
2 Békéi 1931. április 4. Az élet győzelme a halál felett. Irta: Harsányi Pál esperes. Felségesebb, boldogitóbb, lélekszár- nyalőbb gondolat nem szállott el e világ felett, mint husvétnak a tanúsága : imé az élet győzelme a halál felett. Jelenet, mely hasonlitható volna ahhoz, midőn a nehéz kő elvétetett Ari- mathiai József sziklasirjának ajtajáról, midőn odaülnek a fehérruhás angyalok a megnyilt sírnak szájához s reámutatván az üres sírra, ennek bizonyságát szólják: imé az élet győzelme a halál felett! — a világ történetének nincsen másik, csupán egyedül az első husvétnak reggele ! Az is gyönyörű dolog, hogy a halál felett győzedelmeskedő élet ünnepe ösz- szeesik a nagy természetben a tavasz ébredésével, a zöldelő mezők ujulásával, a bársonyos virágok kibontakozásával, a pacsirtadal, felcsendülésevel, úgy, hogy még az öntudatlan világ is ezt hirdeti: imé az élet győzelme a halál felett. Husvét ünnepének fenséges magasságát csak a Nagypéntek félelmetes mélységével lehet megmérni — a húsvéti győzedelmes örömnek himnuszát csak úgy tudjuk igazán átélni, hogyha meghallottuk a nagypénteki gyász keserűségének szivetszaggató jajjongását — a tavaszi ujjáébredés, virágnyilás és madárdal azért oly csudálatosán gyönyörű és lelketigéző, mert előtte zordon, kietlen és néma tél volt s most minden azt hirdeti: imé az élet győzelme a halál felett. Nagypéntekre, Husvétnak — az erény tragikus elbukására a diadalmas feltámadásnak — a szeretet sirbazárá- sára a tedőkő elvételének, az Élet győzelmének a halál felett úgy kellett elkövetkeznie, mint ahogy el kell jönni tél után a tavasznak, mert Isten nem a halálnak, hanem az Életnek Ura, Istene ! Énekeljük azért boldogan az örök élet győzelmének himnuszát szép énekünk szerint : Nincs már szivem félelmére, Nézni sírom fenekéie, Mert látom Jézus példájából, Mi lehet a holtak porából! A húsvéti üzenet, az élet győzelme azonban nemcsak a hit és örökkévalóság útjait ragyogja be sugárzó fénnyel, hanem beragyogja földi, nemzeti életünk ösvényét is drága reménységet keltve, boldog bizakodást építve, hogy a trianoni Nagypéntek tragédiájára is el kell következni a feltámadás nagyszerű Húsvétiénak ! El kell vétetni a nehéz fedőkőnek Kolozsvár—Kassa tájáról és oda kell ülni a Kárpátok bérceire a fehérruhás angyaloknak, kik magyarságukra nézve hirdetik az élet győzelmét a halál felett, az erény diadalát a bűn felett, az ezredéves történelmi múlt sugárzó fényözönét a rablásnak sötétsége felett, mert Isten se nem a Golgothának, se nem Trianonnak, hanem a Husvétnak, a szeretet és igazság feltámadásának Ura, Istene! Ébredés. „Quare obdormis Domine? Exsurge et ne repellas in finem“ Véghetetlen égi honában Felhőtrónján szunnyad a jóság, A kezdet és vég, A szent valóság. Milljó éves már nyugovása S szellemszárnyát hogyha kitárja, Suhanva száll el Az évek álja. És az Un az ős ige álma Éltetője lett e világnak S a földi élet Csupán csak látszat. Ö van ! s mind az, ami körötte Égen, földön sir, nevet, éled, Az Ő szent álma, Csak álomélet. És ha majdan eljön az óra: Ébiedtének szent csodaperce, Eloszlik minden S az égi jelre Földünk, napunk az űrbe hull; Megszűnünk én, te, ők s a világ, Elég a csillag, Lehull a világ S csak Isten él: az ősi erő; S mi, — annyi sok-sok álomképe, Kik hittel éltünk Álmában véle, Mint lényének piciny parányi: Az Istenség molekulái, Vígan uszunk a semmiségbe. Destek Jenő. ZSIGA. Irta: Ifj. SZOLNOKI SÁNDOR. Horgai Zsiga igen jó megjelenésű ifjú volt. Termete magas, nyúlánk, arca borotvált, mely rendszerint mosolygott. Most is ott mosolygott az egyik kávéház ablakánál. Pedig, ha másfajta ember lenne, bizony nem mosolyogna. Rágondolna arra a sok adósságra, amelyért a hitelezők oly látogatottá teszik kibérelt padlásszobáját. Egy kis kerek asztal mellett ül, előtte tálcán kávéscsésze áll. Kifelé néz a járókelők tömegét vizsgálva. Mikor ezt is unja, az asztalon dobol ujjaival, arra gondolva, hogy milyen jó lenne, ha estére nyerne. Ha rágondol a kártyára, sokkal izgatottabb, mint máskor. Ma nyerni fog! Egyszer már nekem is nyerni kell! — dörmögte fogai közt. Alig várta már, hogy a kollégák összejöjjenek. Öt óra! Fél hat! Még senki a megszokottak közül. Ejnye, hát hol vannak már ily soká? Végre megjelenik Zsiga legjobb barátja: Feri. Igen egyformák mind termetre, mind egyéniségre, csak annyiban különböznek jelenleg, hogy az este Feri húsz pengőt nyert. — Szervusz Zsiga! — Szervusz! Na mi újság? Hogy vagy? — Lehetnék ha ... de minek is mondjam, tudod te úgy is. Leteszi kalapját, kabátját s leül ö is Zsigával szemben. Jó ideig hallgatnak az ablakon át nézve az utca forgalmát. Egyszer azután Zsiga megszakítja a csendet: — Te Feri, van egy ötletem ! — oly hangon, mintha legalább is egy marék aranyat talált volna. — Feri, ha ma este nyerek, vagy ha te nyersz, elmegyünk valahova mulatni. — Nem bánom, hiszen ránk is férne már, ami azt illeti. Megint hallgatásba merültek, mig egyszer csak azt vették észre, hogy a kollégák már legnagyobbrészt megjöttek, erre felkerekedtek és elindultak a megszokott helyre. A játék már javában folyt. Ferit és Zsigát a közös cél érdekében kifejtett munka ugyan neki- hevitette. Még a kabát is lekerült róluk, annyira belemelegedtek. Ha jó lap jött, laposat, de jelentősét pislogtak egymásra. A kövér bankdirektor nem győzte pénztárcáját ki- és visszatenni, mig el nem fogyott a tartalma. Örökké veszített. Ki is tőrt belőle a bosszankodás: — Mi lesz már veletek, elnyeritek az összes pénzem ?! Sokáig tartott a nagy csata, mig végre Zsiga és Feri felálltak. Ez volt az első eset, hogy Zsiga nyert. De nyert ám! Örömében majdnem cigány- kereket hányt. Kereken ezer peugőt nyert. Feri is nyert százötvenet Megvolt az örömük, rögtön taxiba ültek és elmentek egy közeli bárba. Nagyszerűen mulattak, kivált Zsiga. Megismerkedett egy párisi hölggyel, Mariéval. Első látásra kölcsönösen megszerették egymást. Annyira mentek, hogy már nagy terveket szövögettek a jövendőréi és a házasságról. Összebújtak, beszélgettek, számoltak egy kis kerek asztal mellett. Végre ogy órai beszélgetés után megelégedve álltak fel az asztal mellől. — Szóval holnap délután a megbeszélt helyen ? — Jó! — válaszolt Marie. Elváltak. Zsiga elindult, hogy megkeresi Ferit, de nem találta. Feri márhazment. Zsiga is hazaindult s útközben gondolataiba mélyedt. Most itt van a zsebemben ezer pengő — mormolta magában — majdnem hiánytalanul. Nyolc pengő hiányzik csak belőle, tehát elmegyünk majd Pá- risba, ott megesküszünk és élünk boldogan. Nagyszerű ! Nem kártyázom többé, lemondok a kártyáról ! — Ilyen tervek szövögetése közben érkezett haza. Másnap Zsiga rendbehozta magát. Mikor elW ÍT MAGYAR 14OSZORU A könyvnap ■ m--------------—-----— KÖNYVE |4 00 OLDAL Előfizetést elfogad: Dobay János könyvárus Gyula. Ára díszes kiállításban P 1*20
