Békés, 1931. (63. évfolyam, 1-103. szám)

1931-03-28 / 25. szám

LXI1I. évfolyam 25. szám Szombat Oyula, 1931. március 38 Előfizetési árak: Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A választások körül. Még senkinek sem árulta el Bethlen István gróf, hogy mikor lesznek a legköze­lebbi választások, mégis már megindult a harc a mandátumokért és a mostani man­dátumok tulajdonosai ellen. Ha a hírlapi cikkek száma és terjedelme volna a mértéke a harc súlyosságának, mintahogy szerencsére nem az, akkor azt a benyomást kapja a szemlélő, hogy a gyulai mandátum körül lesz a legélesebb küzdelem. Helyi laptársunk, amellyel most már évek óta nem vitáztunk és nem is akartunk vitázni, az ilyen viták­nak céltalan és idejétmúlt volta miatt, pl. egyik legutóbbi számában csak három cik­kében támadja meg a város mostani képvi­selőjét. Aki politikára adja magát, erre a meglehetősen hálátlan feladatra, az előre is nagyon jól tudja, hogy támadási felületnek adja oda magát. Ez hozzá tartozik talán az egész világon a politikához, ha seholsem is annyira, mint Magyarországon. Érthető is ez a támadás, ha elvekéit történik, végtére senkire sem lehet reáparancsolni, hogy a másik elvét magáévá tegye. Az elvek har­cából sok értékes eszme és tett szűrődött már le. De most és itt, alig van szó az el­vek harcáról. így az egyik cikkben arról írnak, hogy vájjon a 80 meghivott közül 40—50 volt e ott egy értekezleten. Az egé­szen mindegy, hogy több mint 60 meghi­vott volt ott. A lényeg úgyis az, hogy váj­jon nem kicsin) es-e az ilyen kérdések fesze- getése ? Az már tényleg sokkal komolyabb kérdés, hogy vájjon teladata-e a képviselő­nek, hogy akár másutt is, akár az ötös bi­zottságnál is, kölcsönöket vagy kedvezmé­nyeket járjon ki, akármelyik választónak. Véleményünk szerint abszolúte nem képvi­selői feladat. Sok külföldi mintára már ré­gen be kellett volna hozni a lajstromos kép­viselőválasztás rendszerét, amely az egyéni ilyen eljárásokat lehetetlenné tegye. De most ez a rendszer és most Lukács György en­nek a feladatnak is híven eleget tesz. Min­den évben kétszer-háromszor bejárja csak­nem az összes köröket és minden alkalom­mal csaknem minden körben igen sokan ke­resik fel kívánságokkal, amelyeket mindig feljegyez és amelyekben mindig eljár. Nemis beszélve azokról, akik másutt és Írásban ke­resik fel. Hogy mindenkinek nem tud trafik­engedélyt és italmérést szerezni, ez igaz. De ha tudna, akkor ma nem volna ház, be­leszámítva a középületeket is Gyulán és a kerületben, ahol nem volna trafik és italmé­rés. Hogy minden tönkrement vállalatot nem tud talpraállítani, az is igaz, de más tudna? Az ötös bizottságnál már többször eljárt és bizonyára van olyan gyulai bank, amely tanúbizonyságot tehet arról, hogy az érde­keltek felől már informátiót is kértek tőle. Hogy mindenki nem kapott az ötös bizott­ságtól sem kölcsönt, erről sem tehet egy képviselő sem. A legszomorubb a támadá­sok közül az, mely a Józsefvárosi Kör köl­csöne ügyében érte Lukács Györgyöt. Nem is azért, mert ez a támadás teljesen igaz­ságtalan, de mert egy olyan nagyon rokon­szenves és kétségkívül tehetséges egyén, mint Góg András, is belekerült a kör egyik sajnálatraméltóan szélsőséges tagja által megindított akcióba. Ha Lukács Györgyöt nem kérik erre fel, akkor nem is tudja, hogy a körnek pénzre van szüksége. Ha nem jár el ebben a dologban, akkor a miniszter nem ir neki levelet és nem irja, hogy »közben­járására« értesíti a dologról. Tehát tényleg eljárt a dologban s igy minden jóérzésü ember részéről még akkor is köszönet jár neki, ha ezt a köszönetét nem hívjuk ibolyacso­kornak és ha elvei és meggyőződése tegyük fel, ellenkezik a kör tagjai nagyrészének meggyőződésével. Kérdés azonban, vájjon tényleg ellenkezik-e. és ha ellenkezik is, nem volna-e célszerűbb éppen kisgazda szempon­tokból Lukács György mellé állni, mint Lukács Györgyöt támadni ? A gyulai kerü­letben a kisgazdák törpe minoritásban van­nak. Kicsi a száma ebben a kerületben azok­nak, a 20-tól 500 holdig terjedő földbirtok­kal rendelkező olyan gazdáknak, akik ma egyedül földjük jövedelméből meg tudnak élni és aki alatt értjük válójában a kisgaz­dákat. Igazolja ezt az a körülmény, hogy a városi képviselőtestületben rendkívül kisszám- ban vannak csak kisgazdák. Ebben a kerü­letben a nincstelenek, a napszámosok és munkások száma nagy. Ma sajnos, ezek ismét hajlanak a szélsőségek felé, s vájjon nem-e kisgazda érdek a müveit értelmiséggel, a kereskedőkkel és iparosokkal együtt ha­ladni? — Az a városi értekezlet, ame­lyen most Lukács György résztvett és amely őt ismét beállította a támadások központ­jába, semmi oly határozatot nem hozott, amely akár egy társadalmi osztály érdeke ellen volna, vagy a kerület akármelyik köz­sége nem tehetné a magáévá. Ez a határo­zat és annak megindokolása, amely a város kitűnő polgármesterének tollát dicséri és amelyet a város képviselője előbb nem olva­sott el, a legszebben igazolja a város kép­viselőjének politikáját. Ez a határozat meg­állapítja, hogy Gyula városának bajai túl­nyomó részt abból erednek, hogy az ország közepéből az ország szélére került s igy a segítség is eltekintve egyes építkezésektől, főleg a reviziótól várható. Lukács György annyit tett a gyulai épitkezések körül, hogy alig van középület és intézmény Gyulán, amely nem az ő nevéhez fűződnék s ezekkel biztositotta örökidőkre a város megyeszék­hely jellegét. Ez a jelleg ma gazdasági szempontból is óriási jelentőségű, amint, hogy a város existenciáját is ma azok az intézmények biztosítják, amelyek javarészt Lukács György munkásságának köszönik nagyságukat vagy létüket. Trianon óta pe­dig éjjelt nappallá téve fárad a revízióért, amelynek ez egész külföldön ismert és tisz­telt nevű harcosa. Nincs Apponyi Alberten kivül képviselő, aki többet tett volna a re­vízió érdekében, mint Lukács György. És ha a határszéli Gyula egyszer és remélhe­tőleg nemsokára megszűnik határszéli város lenni, akkor ebben Lukács Györgynek óriási érdemei vannak. Várhat-e, kivánhat-e kerület ennél többet a képviselőjétől ? A Békésvármegyei Kaszinó közgyűlése. A Békósvármegyei Kaszinó folyó hó 25-ón déli 12 órakor tartotta székbáza nagytermében 1930. évi rendes közgyűlését. A közgyűlésen gróf Altnásg Dénes disz- elnökön kívül jelenvolt a Kaszinó elnöksége s tisztikara teljes számban, valamint több, mint negyven tag. Megnyitás elolt dr. Zöldy János elpök kegyeletes szavakkal emlékezett meg a Ka­szinó alapitóiról, elhalt elnökeiről s a minden­kori igazgató kegyeletes őrizetére átadta a Kaszinó által készíttetett s termeiben kifüg­gesztett elnökei arcképeit. Az ülés megnyitása után dr. Novák Ka^ mill igazgató tartotta meg beszámolóját, majd Junászka Ferenc pénztáros és Károlyi Gábor könyvtáros jelentése következett. A közgyűlés általános tetszésnyilvánítása kisérte a tisztikar mindenre kiterjedő, precíz beszámolóját, örömmel vette tudomásul a Ka­szinó életének erős fellendülését, anyagi hely­zetének minden várakozást felülmúló javulá- lását, egyhangúlag hozott határozatával a tisztikarnak hálás köszönetét s teljes elisme­rését nyilvánította A folyó évi költségvetést a rendes köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta s fáradhatatlan, önzetlen s eredményes működéséért úgy az elnök és alelnöknek, mint az egész tisztikar­nak egyénenként is elismerését és köszönetét fejezte ki s a felmentvónyt részükre, valamint a számvizsgáló bizottság részére egyhangúlag megadta. Dr. Márky Barnabás alispán felszólalá­sára a közgyűlés egyhangúlag a lelépő elnök­séget és tisztikart választotta meg a folyó évre is majd titkos választás utján 30 rendes és 6 pótválasztmányi tagot választott. Állandó és örökös diszelnök: gróf Almásy Dénes Elnök : dr. Zöldy János. Alelnök : Szakolczay Lajos. Igazgató : dr Novák Kamill. Pénztáros: Junászka Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom