Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-05-24 / 42. szám
SLXII. évfolyam 42. szám. Szombat Gynla, 1930. május 24 Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fii!. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. rOLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A trianoni békeszerződés 10-ik évfordulója. Báró Perényi Zsigmond, a Magyar Nemzeti Szövetség elnökének levele Dr. Varga Gyula polgármesterhez és lapunk főszerkesztőiéhez. A Magyar Nemzeti Szövetség országos elnöke a következő levelet intézte dr. Varga Gyula polgármesterhez Nagyságos Polgármester Ur! Junius 4-én lesz 10-ik szomorú évfordulója a trianoni békeparancs reánk kényszerítésének. Az akkor minden magyar szivébe szúrt tövis sebe nemhogy gyógyulna, sőt egyre sajgóbban és vérzőbben figyelmeztet minket arra, hogy Trianon örök szégyenünk, erkölcsi és gazdasági nyomorúságunk forrása Emlékezzünk, gyászoljunk e napon, de kétségbe nem esve tegyünk egyszersmind fogadalmat arra, hogy Trianonba soha bele nem nyugszunk és annak megdöntésén utolsó leheletünkig fáradozunk. Kérjük a helyi lapokat megemlékező cikk írására, esetleges gyászkeretes megjelenésre, a lelkész, tanár és tanító urakat pedig arra felkérni, hogy a templomokban és iskolákban is emlékezzenek meg Hazánk gyászos sorsáról, kitörülheletle- nül belevésve minden magyar szivébe a régi ha tárokért való küzdelem készségét. Felvonulások* üzleteknek legalább egy óráig való bezárása, kirakatoknak megfelelő díszítése, nyilvános helyiségekben a zenének egész napi szünetelése szintén alkalmasak lennének a nemzeti gyász kifejezésére. Budapest, 1930. évi május hó. Hazafias tiszteletiéi: Báró Perényi Zsigmond, a Magyar Nemzeti Szövetség orsz. elnöke. Lapunk főszerkesztője pedig a kővetkező levelei kapta : Igen tisztelt Főszerkesztő Ur ! Maholnap tiz esztendeje lesz annak, hogy a Területvédő Liga tiltakozó határozatának Isten és ember előtt óvást tett ezeréves hazánk megcsonkításával szemben és Magyarország népének mieden faja felekezete, osztálya és foglalkozása nevében örök tiltakozásképen felemelte szavát az eltévelyedett emberi elmének e szörnyszülött béke- parancsával szemben, kimondván először azt, ami azóta világszerte felismert és hirdetett igazság, hogy e békeparancs hadat üzen magának a békének, a nyugati kultúrának és Európa egyik legbékésebb területét véres faji és vallási harcok örök tűzfészkévé változtatva, balkáni színvonalra süllyeszti leEsküszóval megpecsételve hirdette a Liga e tiltakozó iratában, hogy „bármit is hozzon a sors, a megszállott területeken vérig sanyargatott és kegyetlenül üldözött véreink felszabadításáért Ma- gyarországüösi, megszentelt határainak visszaállításáért minden erőfeszítésre és áldozatra készen állunk“. A kis-ántánt parancsszavára, akkori erőviszonyaink folytán tehetetlenül állva, kormányintézkedés következtében feloszlott ugyan — rövid idővel e proklamáció után — a Területvédö Liga, de egész történelmünk által megszentelt hagyományait, lelki örökségét azonnal átvette a „Nem, nem, soha!“ jelszavával együtt céljainak letéteményese : a Magyar Nemzeti Szövetség, amely tiz esztendő óta ingadozást, ernyedést nem ismerve, törhetetlen hittel munkálkodik bent és odakint az egykori Területvédö Liga kitűzött célja : a területi integritás visszaszerzése érdekében. Az azóta lefolyt tiz esztendő mélységes fájdalmunkra, mindeu Tiltakozó Iratban hirdetett balsejtelmünket Trianonnal szemben nemcsak igazolta, hanem a véres valóság még balsejtelmeinket is túlhaladta Most, mikor ez év juuius 4-én a Trianoni Békeparancs aláírásának Mohácsot túlhaladó gyásza tízéves évjordulójákoz jutottunk el, ez évforduló jelentőségére az eddigieknél is jobban fel kell hívnunk a magyar társadalom figyelmét, mert mindkét ántánttal vivott jóvátételi és optáns-harcaink — ha súlyos áldozatok árán is — véget értek és igy a nemzet és csonkaország minden lelki energiáját legtöbb célunknak: Magyarország területi épségének helyreállításáért kell sorompóba állítanunk, hogy a külföld élniakarásunkra, életlehetőségeinkre, törhetetlen keménységünkre, erős hitünkre és e kérdésben megbonthatatlan nemzeti egységünkre fokozottan eszméljen rá. A Magyar Nemzeti Szövetség máris felhívta az egyes tényezők figyelmét, amely felhívása élénk visszhangra talált a társadalom legszélesebb körű rétegeiben. Hívja fel a magyar sajtó társadalmunkat, hogy e napon minden jóérzésü magyar gyászkar- szalag viselésével nyilvánítsa külsőleg is a szivében olthatatlanul égő nemzeti gyászt. Megemlítjük, hogy a Budapesti Vendéglősök és Kávésok Ipartestületénél megkeresésünkkel elértük azt, hogy e napon zene, vagy hangos muVissza Angolországba. Irta: Horváth Jenő, egyetemi tanár. Egy negyedszázaddal ezelőtt ugyanitt Írtam meg első éleményeimet arról az útról, amelyet tanulmányaim folytatása végett Angliába tettem Ki mondaná ma, hogy nem volt nagy idő az a nagyedszázad. a melynél súlyosabb századok óta nem száguldott el az emberiség fölött és amelynek átvonulása oly mély barázdát vont leikeinken. Soha nem éreztem ezt a súlyt és ezt a terhet job- bau, mint akkor, mikor a doveri hajó fedélzetén ültem. A mely teher hiányzott akkor, mikor ifjú lélekkel és fiatalos kedvvel indultam az ismeretlen állomás felé, de a mely teher egész súlyával reám nehezült, amikor meglett koromban, egy vesztett háború kínjai után, egy megtépett hazából e indulva néztem előre az angol partok felé. Parisban már a rendes gyorsvonat után indított külön- vonatban is alig kaptunk helyett, mert husvét utáni szombat volt és mindenki hazafelé igyekezett Angliába. Csak Calaisban láttuk, hogy még egy második különvonat is követett bennünket. Ülőhelyről szó sem volt, a fedélzet az útitáskák labi rintusává alakult át. Első osztályú jegyemmel csak nehezen kaptam helyet saját táskáimon és katasztrófa esetén körülbelül azokból kellett volna tutajt csinálni magamnak. Hűvös keleti szél táncolt fölöttünk és fejem kezemre hajtva néztem a hullámokat. London alig változott és aligha tudnám leírni másként, mint negyedszázaddal ezelőtt tettem. Rövid pihenés után tovább utaztunk Cambridgebe, hol egy értekezleten sok munka várt reánk. — Papírjaimat már előbb átnéztem, hogy nyugodtan átengedhessem magamat a negyedszázados viszontlátás örömeinek. Az autó a régi diákhotelbe vitt, hol valamikor első ízben megszállva voltam. A kis Trinity Street ma is főutca még és a hotel is megtartotta Ízléses úri jellegét. Az angol szülök most is oda szállnak, ha fiaikat meglátogatják és a társalgóban most is ült a kandalló körül uéhány azokból a csodálatosan egyszerű, de hozzánk képest csodálatosan különb fiukból, akikkel valamikor együtt tanultam. Ugyanaz a frissen vasalt szürke nadrág, ugyanazok a sokféle szinü kabátok az egyes kollégiumok címereivel, ugyanaz a [szerény viselkedés valamennyinél. Pedig közülök a legszegényebb is hatezer pengőt fizet egy tanévre egy butortalan kis szobáért mieden ellátás nélkül Maga rendezi be és rendezi be háztartását is, vagyoni viszonyaihoz képest sokszorosát költvén el a fenti összegnek, ha, mint sokan teszik, lovat vagy autót tart. Csupán az arcok mások, mert egy negyedszázad mégis csak nagy idő. Deres hajjal ülök le és elgondolkodom a múlandóság örök problémáján, amelyet megoldani sohasem fogunk. A harangjátékok ide halló zenéjének adom át magamat, amig névjegyet nem hoznak és aki akkor diák volt, ma mint professzor autójával áll a hotel előtt, hogy amig lehet, körülvigyen és megmutassa nekem az egyetemet, amelyhez fogható ezen a földön nincsen és amelynek minden köve olyan ismerősen üdvözöl, hiszen — a kövek semmit sem változtak. Csak én ülök annyi változástól tépett lélekkel a professzor mellett, ki maga hajtja lassan, zajtalan gépét, hogy jól lássak mindent, a fűben tenni- szezö diákokat, a zöld parkokat és a gótikus épü leteket. Ez a felejthetetlen parádé volt az egyetlen, melyet a múltnak szentelhettem. Sokat láttam, ami régmúlt emléket újítóit fel bennem egészen addig az utcasarokig, hol valamikor a téli ködben az ott tanuló ifj- Tisza István magyarázta nekem, hogy apjától eltérően gyűlöli a politikát és sohasem fog foglalkozni vele. Megnéztem a King’s College udvarát, hol a gyepet a világ legszebb kápolnája szegi be, amelyet annyiszor néztem a szemben levő ablakból, amely egy kis tanteremből nyílt Ma is emlékezem, hogy a professzor históriai tógájában, feltett kalappal azt mondotta, hogy a monarchia vagy eggyé lesz, vagy darabokra törik. Szavait hozzám intézte, mire én azt válaszoltam, > T3^U.' y. ^ 7_ „ y. felmondás nélkül leg- TT’fi ]riaríTlfi földbirtoli:ra és házra méltájobban gyümölcsöztet. nyos kamatozással folyósít. Minden banküzlettel, biztosítással és menetjegy-árusítással foglalkozik a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. Alapítási év: 1863. Érdekközösségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. Telefon: 7.
