Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-01-04 / 2. szám
2 Békés 1930. január 4. Egészséges decentralizációra szólította fel Bethlen a minisztériumokat. Az állami adminisztráció egyszerűsítéséről és gyorsításáról megjelent rendelettel Bethlen miniszterelnök nem tekinti befejezettnek az úgynevezett racionalizálási akciót. A legutóbbi minisztertanácsban külön-külöu fölkérte a minisztereket arra, hogy a saját tárcájuk keretében felülvizsgálják hatáskörüket és ennek alapján egészséges decentralizációt hajtsanak végre, vagyis részint rendeleti, részint törvényhozási utón gondoskodjanak a hatáskörükbe tartozó ügyek egyrészé- nek a középfokú hatóságokra, elsősorban a polgármesterekre és az alispánokra való átruházásáról. Az állami adminisztráció egyszerűsítése és gyorsítása ügyében esedékes intézkedésekről Örffy Imre ezeket mondotta : — Az adminisztrációs rendelet kibocsáGróf Bethlen István miniszterelnök tegnap reggel 7 órakor a nyugati pályaudvarról az Orient expressel Hágába utazott A miniszterelnökkel utazott Walkó Lajos külügyminiszter, Wekerle Sándor pénzügyminiszter, báró Korányi Frigyes volt pénzügyminiszter, Gajzágó László rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Kassay Farkas Béla min. osztálytanácsos, a miniszterelnök titkára. Az Orient express 35 perces késéssel indult el Budapestről. A pályaudvaron a miniszterelnök búcsúztatására megjelent Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár, Szabóki Alajos pénzügyi államtitkár és gróf Bentinek hollandi ügyvivő. A miniszterelnök és kísérete Unrechten át utazik Hágába. Gróf Bethlen István miniszterelnök HáBógyi TPéter. Irta: MÁTRAI FERENC. Lehet, hogy Bógyi Miska, a Péter fia, megharagszik rám, mert az apjának az élettörténetét kiírom az újságba, de hajt rá a lélek : megteszem. A magyar értékek romlásának idején elmondom egy kis magyar csillagfény kilobbanásátHanem hogy rendibe menjen a dolog, én is ott kezdem az élethistóriát, ahol Bógyi Péter kezdte: az élete elején. Hat éves koráig nem volt élettörténete, ott vették először két neve szerint számba az apám iskolájában. Apám, aki muzsikában sirt és muzsikában örült, fedezte fel Bógyi Péter jeles tulajdonságait. Ezek a tulajdonságok két irányúak voltak. Nem volt ember Gyulán, akit Bógyi nem ismert volna s nem volt üzlet, ahova el ne lehetett volna szalajtaniA másik képessége, amellyel apám szivébe belopta magát, csodálatos szépen zengő hangja volt. Ezért Bógyi még vigyázó is lett a mi iskolánkban, pedig egyébként tanulás tekiutetében csak Zuk Pistával versenyezhetett, aki négy évig járt az első osztályba. De hát az én jó apám hangjuk és zenei hallásuk szerint osztályozta az embereket s ezért Bógyi Péter napja magasan fenn ragyogott a gyulai nagymagyarvárosi iskolában. Mikor a mi kis elemista eszecskénk előtt titokzatos szavakat énekeltük, hogy „balsors akit régen tép, hozz reá vig esztendőt“, hangjával fölülhaladta 80 hangos igyekvését, pedig Csőke Péternek is olyan hangja volt, hogy jó 100 méterről is vissza tudott kiabálni a csősznek, mikor a szöllökböl gyümölcsérés idején megkergették. Mindeddig csak jóra használta Péter a hangját, hanem már ezidőtájt is megkörnyékezte a tása csak egy lépés a cél felé és még sok mind'en kell ahhoz, hogy jó legyen az állami adminisztráció. Szükség van arra, hogy 1. a rendeletet komolyan végrehajtsák, 2. újonnan megállapítsák az egyes minisztériumok és hatóságok hatáskörét és ezen az utón is elősegítsék a decentralizációt, végül 3. átrevi- diálják az összes anyagi jogszabályokat, hogy ezeknek végrehajtása egyszerűbbé váljék és meggyorsuljon. Intézményesen kell biztosítani, hogy az adminisztrációs reform kérdése állandóan napirenden maradjon, ami állandó szervet igényel. Természetesen nem uj hivatalról lenne szó, hanem arról, hogy a miniszterelnökségen külön osztály létesüljön az állami adminisztráció egyszerűsítésére és gyorsítására. gába való elutazása előtt a következő kijelentéseket tette: „Jó reményekkel megyünk ki. Remélem, hogy megfelelően tudjuk képviselni a magyar álláspontot és jó eredményt tudunk elérni. Az ellenzéki sajtókampányt már megszoktuk és az ilyen törekvés nem igen szokott hatást elérni. Ht sikerül a reparáoiós kérdést kielégítő módon megoldani, ezzel kapcsolatban sikerül a múlt pénzügyi problémáit úgyszólván teljesen liquidálni. Ebben az esetben a gazdasági élet enyhülése várható nálunk. A magyar kormány a bókeszeszerződós alapján áll, ezen belül pedig a jogszerűség elvi álláspontján. Éa azt remélem, hogy most, amikor jobban kimélyetitették a kérdést, ennek az elvi álláspontnak jogosságát minden oldalról el fogják ismerni.“ veszedelem. Az apja, Bógyi Guszti bácsi, aki módos gazda volt a mi városrészünkben, ahogy észrevette, hogy fiának nincs rosszabb hangja az eleki kántorénál, maga mellé fogta az ivás idején ami nem egyszer esett esztendőben, mint karácsony, aztán úgy kellett énekelnie Péternek az apja nótáját, mintha mulató cimbora lett volna, Belevétkezett apja azzal a szűzi gyerekhanggal a sok korhely nótába. Peter eldicsekedett nekünk, hogy még „pájinkát“ is diktáltak belé, ö meg rosszul lett tőle, mint az a nagy darab ember, a koldusbiró szokott lenni vasárnap délutánonkint. Már itt kezdődik az ő szomorú életsora. Ahogy el-elment apja italáért a korcsmába, mulatós emberek italt erőltettek beléje, csakhogy nótázgas- sou nekik. Ahogy az elemi iskolából kikerült, János bátyja mellé fogódott dologra, csakúgy mint a többi parasztgyerek. Ahogy az ekeszarvát fogta, dalolhatott eleget, Meg is tette. Ahogy február végén megkezdték az árpavetést, nem állt be a Péter szája késő őszig A téli estéken, meg vasárnap délutánonként nem egy kis ablak rezgett bele, mikor zengő dallal hazafelé igyekezett Bógyi Péter. Szebb mellű ember nem akadt Gyula városában. Mintha maga az egészség istene kovácsolta volna mellét acélosra dombomra. Barnapiros arcán lángrózsák égtek, hogyha egy jó nótának lelket adott. Csupa egészség, boldogság, ragyogás volt az egész ember, aki ránézett. Amellett dolgos is volt. Amit az öreg Bógyi Guszti bácsi torkán leeresztgetett, fiai visszaszerezték két kezük munkájával. így leélte volna boldogan életét, ha nem jött volna közbe a háromesztendős katonai szolgálat. Százötven soimto au segélye. Sokgyermekes szegény anyák segélyezésére, a törvényhatósági bizottság által engedélyezett 4000 pengőt a vármegye alispánja szétosztotta. Mivel azonban a jelentkezők száma oly nagy volt, hogy azokat még a segély összeg leszállításával sem lehetett volna kielégíteni, ezért a vármegye alispánja a törvényhatóság utólagos engedélyének reményében, 4000 pengő helyett 4500 pengőt osztott széjjel. Jelentkezett segélyre kb. 150 szegény anya, ezek közül segélyben részesült 91. Nyo’can kaptak egyenként 70 pengőt, huszonkettőn 60 pengőt, harminckettőn 50 pengőt, tizennyolcán 40 pengőt, hatan 30 pengőt, négyen 25 pengőt és egy 20 pengő segélyt. A segélyezett anyák és illetőleg szülők utján 568 ellátatlan gyermek van érdekelve. Ezek szerint kb. hatvan jelentkezőt nem lehetett segélyben részesíteni, ezek alegközelebbi alkalommal, valószínűleg augusztusban kiosztandó segély keretében fognak figyelembe vétetni. A segélyben részesült anyák, az alispán által megállapított segélyt a postatakarékpénztár utján, az illető község elöljáróságánál fogják megkapni, ahová az illetők be fognak idéztetni. A segély összegek legkésőbb január 2—3 án érkeznek meg az illetékes elöljáróságokhoz. Hogy jóállásu legény volt, a tizenhármas jászkun huszárokhoz vetették Itt is csöndben teltek napjai, mig a király nevenapján énekelni nem hallotta kapitány ur Robicsek. Ez egy dúsgazdag cseh gyáros fia volt, akit a mulatásvágy vitt a jóhirü, szinmagyar ezredbe. Amikor ő meghallotta a közhuszár énekét, egyszerre megutálta a csiricsáré nótákat és sírni tudott azon az egyszerű kis magyar nótán, hogy : „Káka tövén költ a ruca. jó földben terem a búza . .“ De hát a kapitány ur lett a megrontója szegény Bógyi Péternek Igaz, hogy olyan jómódban élt, mint egy közhuszár sem a közös ármádiában, de ez az életmód idegenítette el a maga egyszerű paraszti szokásaitól, erkölcseitől. Robicsek kapitány minden este mulatott egy sort. De nem ám úgy falusi módra, hogy két- három liter vinkót leeresztett volna, hanem francia pezsgővel, meg cigányokkal. Az öreg Rácz Jóska halálos ágyán is lelkére kötötte három muzsikus fiának, hogy a cseh kapitányokat tiszteljék, kedvüket keressék, mert Robicsek kapitánynál nem volt bőkezűbb ember a garnizionban Ahogy Bógyi Péter az ö tisztiszolgája lett, tejbe-vajba fürdőit a gyerek. Egyéb dolga nem volt, mint hogy mindig készenlétben álljon, ha a kapitány ur nótára vágyakozott, pedig az igazán nem ritkán volt. — Az a komédiás Caruso — szokta mondani — száz évi tanulás után sem tudna úgy énekelni, mint Bógyi Péter közhuszár. Gyere fiam Péter, aztán mondd el, miért zavaros a Bodrog? Péter eleinte csak parancsszóra énekelt, de amikor belekóstolt a pezsgőbe, ment az magától is. Abban a gyöngyöző, aranysárga italban, amelybe olajosán áradt be a nehéz egri vörös bor, benne lakott a szóda tündére, egy gyémántBethlen miniszterelnök elindult kíséretével Hágába
