Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-02-08 / 12. szám
LXII. évfolyam 19. szám Szombat Oynla, 1930. iebrnár 8 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LÁP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szánt ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A naponta kétszer evők, a sült- tökön élők, az éhező munkanélküliek, Á munkanélküliek. Irta: dr. Szoniagh Tamás, a TESs országos elnöke. Azok a vélemények, melyek a hágai egyezmény mérlegéről politikusok és gazdasági szakemberek részéről a nyilvánosság előtt elhangzottak, egyöntetű hangsulyozotisággal remélhető, várható gazdasági fellendülést emlegetnek. Ezekben a nagy- fontosságu nyilatkozatokban rövid türelmi időt kérnek az illetékesek, melynek folyamán a visszanyert gazdasági, pénzügyi önállóság előnyeinek tényleges értékesítése utján az élet minden ágazatára kiható intézkedéseiket megtehessék. Fel kell emelnünk szavunkat! Bármilyen kellemetlen és kényes kérdések kapcsolódnak is ennek a magyar életlehetőség problémájának rendezési körébe, foglalkoznunk kell azokkal, mert a mai elképesztő helyzet. parancsoló szüksége nem tűr halasztást. A gyors elhatározás, az azonnali cselekvés kötelezettsége alól nem mentesítheti az élen állókat sem a hágai egyezmény várható Ígéreteire, sem más halasztást jelentő intézkedésre való hivatkozás. a rongyos-fázó gyermekek halálra Ítélt légiói nem várhatnak a sokat ígérő holnapra. Ezeknek a szerencsétlen millióknak a hátán csattog a nélkülözés szeges korbácsa. Őket csak a ma érdekli, a ma gvötri, üres gyomrukat tépi, marja. Nem látnak, nem hallanak, nem értenek semmit, csak egyet, hogy ma, még ma jóllakjanak. Akkor jöhet a holnap, akkor felcsillan tán bennük a remény, hátha holnap is lesz mit enni. De mig nem tudunk munkát, elfoglaltságot, kenyeret adni minden éhező szájnak, addig nem lehet sürgetőbb, égetőbb megoldásra váró feladata az országnagyoknak. Beérhetjük-e csak gondolattal is ennek a szónak mérhetetlen pokoli mélységét : munkanélküliség ! Nem egy, de sok ezer, százezer s mögötte a családok élő-erdeje kétségbeesett tehetetlenséggel tétlenül áll, mert nincs munkája. Hányán vannak a munkanélküliek, hol, merre, mivel tengetik megátkozott életüket, ki számolná, ki tartaná nyilván ? Csak ha egy nyomorúságos munkaalkalom nyílik, akkor tűnnek fel megdöbbentő rajokban s méregetik egymást halálos szorongással, hogy valahogyan elébe vághassanak a tömérdek pályázónak. Budapest székesfővárosnál hétezren jelentkeztek szellemi szükségmunkára, havi 80 pengős fizetésre. Hétezer ember, akik közül mindenik- nek volt valami súlyos érve az éhségen és szegénységen kívül, melynél fogva remélte, hogy ő is beleesik a kiválasztott szerencsés négyszázba. Hány ezren vannak, kik csak nyomorognak s igy a kilátástalan versenyben részt sem vettek. Hol vannak ezenkívül a vidéki városok elesettjei, a falvak megszámlálhatatlan szegényei ? A népjóléti minisztériumban most folynak az előkészületek, hogy kataszterre veszik, összeírják a nélkülözőket, de addig és azután is ki ad nekik mimkát, hogy naponta legalább sülttököt, üres meleg levest kétszer ehessenek ? . . . Mert sokan, szörnyű sok ezren vannak, kik sok nap egyszer sem esznek, mert nincs munkájuk. Halljátok országnagyok ! BecsüA diák. szive. i Irta : Mudaraasyné Miskey Erzsiké. A város diákjégpályáján vig élet folyt. A fagyos szél rózsáspirosra csípi a jókedvű fiuk és nevetöszemü bakfisok arcát Az üde leánysereg uniformisszerüen, kevés kivétellel, csaknem valamennyien testhez simuló szvetterben, sálban, sapkában, csinos lerakott szoknyácskájukban hódították meg öntudatos, vagy öntudatlan bájjal a köny- nyen hevülö diák sziveket. A higanyoszlop leszaladt ugyan nullán alul jóval, de a bobó ifjúság kedve nem csappant, nem „fagyott“1 be, sőt egyre emelkedett. Különösen mióta a szépséges Vásáry Évike, a felsőbb leányiskola egyik legszemrevalóbb növendéke is megjelent mamájával a jégen. Oroszos, fehér prémmel szegélyezett bun- dácskájában, apró fekete iakkcsizmájában egy csa pásra „lángba borította“ a fiukat. Kackiás fehér kucsmája alól ragyogó szőke haj kandikált elő és ibolyakék szemeivel annyi derűvel nézett hódolóira és oly kedvesen, finoman elcsacsogott velük, hogy néhány nap múlva elnevezték szépsége és kedvessége miatt „jégtündernek“. . Különösen két diák versenyzett „Éva tündér“ mosolyáért. Biró Gabi és Teleki Pista. Mindkettő csinos, jómegjelenésü fiú, sőt fejlettségüknél fogva akár fiatalembereknek is beillettek volna. Bár egyik sem árulta el gyöngyéd érzelmeit, de jól tudta a leány, hogy mennyire rajonganak érte és nem volt ez titok a társaik előtt sem. Ahogy megjelent Évi a pályán, Biró és Teleki egy pillanat alatt mellette termettek, vetélkedve kínálkoztak a korcsolya felcsatolására és aztán el nem mozdult volna egyik sem mellőle. Közben pedig erősen készültek a közeledő házi versenyre. A közönség a diákokkal egyértelműen megállapította már előre, hogy a gyorsasági versenyben csak a két állandóan trenírozó „vetélytársnak“ lehet esélye. Azt is tudták, hogy a két snájdig fiút nemcsak a szép dij, amely ezüstéremből és negyven pengőből állotr, hanem főként a „jégtündér“ által elérendő dicséret sarkalja és hevíti. Biró szelíd természetű, szorgalmas, kitartó, Teleki pedig ingerlékeny, dacos, de erősebb, ügyesebb mozgású fiatalember volt. ❖ Közeledett a nagy nap. Lázas előkészületek folytak. Több fogadás történt Biró javára, aki lankadatlan szorgalommal trenírozott s az utóbbi időben határozottan „jobb formát“ ért el vetély- társával szemben, Telekit ez láthatólag bosszantotta, elkedvetlenítette. Bár feltétlenül elnyerte volna a második dijat, — mert megközelítőleg sem volt ellenfele Bírót kivéve, — de a második dij nem is érdekelte. A verseny előtti napon kapták ki bizonyítványaikat a diákok. Általános feltűnést és megdöbbenést keltett az osztályban az, hogy Teleki szekundát vitt haza. Bár tehetséges tanuló volt, de néhány hete elhanyagolta a tanulást, de azért erre nem számított. Sápadtan, szótlanul járt-kelt egész nap, szavát sem lehetett venni. * Annál hangosabb volt odakint a pálya verseny délutánján. Kigyultak a koszorúba felaggatott színes és nagy ivlámpák, a katouazene rákezdett a divatos „Jégindulóra“, a versenyzők újra meg újra átvizsgálták korcsolyáikat, nehogy valami hiba legyen a startolásnál, a lázasan tárgyaló fiatalság pedig csoportokba verődve „tippelt“. 4 Elmondás nélkül leg- TT'X 7/^cf/l n/1 Irí^f földhirtoRra és üázra méltá- > ÍJ f~7 i, CC/JULts o jobban gyümölcsöztet. -LN-UAGDUilCJilC O nyos kamatozással folyósít. « Minden banküzlettel, biztosítással és menetjegy-árusítással foglalkozik a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. Alapítási ÓT: 1863. Érdekközösségben a Festi Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. Telefon: 7.
