Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-12-24 / 103. szám
2 Bekéi 1930. december 24 A Feketeszám cseresznye“ és az európai caos. Nemcsak Magyarországon, de az egész világon rosszul meg a színházak sora. Az embereket a ma és a még bizonytalanabb holnap gondjai fojtogatják és a ma szórako- zásainak kedvük sincs, de nem is mernek élni. Egyik színdarab bukik meg a másik után, New-Yorkban, Londonban, Berlinben, Budapesten színházakat csuknak be emiatt és mégis ebben a nagy részvétlenségbeu egyszerre csak ötvenezer egymásután mindig telt házak mellett játszanak egy színdarabot s erre a színdarabra felfigyel a nagyon érdekelt Középeurópa. Miért ? Talán mert ebben a kis játékban ott a rivalda fényében él az egész magyar Bácska, a maga ragyogó, buzakalászt érlelő, dolgos napjaival, mulatós, mámoros éjszakáival? Talán mert ott megelevenedik előttünk az az egész gyönyörű és tehetséges ember konglomerátum, amilyent csak a bácskai magyar humus tud kitermelni — magyar, német, szerb, bunyevác keverék, i de tehetséges a munkájában, a közigazgatásban, a művészetekben, bátor a vakmerőségig és fölényesen úri és mégis igazán emberi a mulatozásban ? Nem — nem ez a színdarab sikerének a magyarázata. A siker oka — a színdarab problémájának a megoldása. A mindent felépítő szeretet és a szeretet földi extázisa: a szerelem lerombolja a politika ostobaságait, megold íróasztaloknál született nemzetiségi problémákat, életet teremt ott, ahol a gyűlölet csak pusztulást szül. Ezt irta meg az író és ezt akarta hallani a közönség. A közönség — mi, ti, ők — megelégelte a gyűlölet és szeretet, igazi emberi érzést akar s mert a költő korának élő szó csöve azért kiáltja hangosan a világba nagy szerű szavakkal azt, amit a közönséges ember, a tömeg mélyen érez, de kifejezni nem tud. Ezért tölti meg a publikum minden este a színházat, ha ilyen iró müvét adják. Annak az Európának bajaiból, amely ok és cél nélkül a természetes gyökerüktől elszakított Bácskák egész sorát teremtette meg, abból a chaosból, amely miatt támadt, bizony csak a megértő szeretet mutatja meg a kivezető utat. Pedig ez az ut nagyon nehezen járható, mert a chaos szinte áttekinthetetlen. Nagy gazdasági egységeket széjjel téptek, egymást maró, kis országokat tettek a helyükbe, amelyeket kínai falaknál is jobban elválasztanak egymástól élettel nem számoló vámszerződések. Az eredmény: Amerika gazdasági fellendülése, a Hooverelnök prosperityje semmivé vált, ott a csődök egész sora s Hoover politikai veresége. Anglia küzd egy szinte hihetetlen munkanélkülitéggel. Franciaország egy nagy pénzügyi botránnyal és emiatt egyik minisztérium jön a másik után. Ezek a győ zők és legyőzöttek ? Erről kár is beszélni. A gazdasági chaos mellett ott a politikai, a világnézeti. Egy-két óv előtt naég mindenütt Európában vagy a polgári józanság, vagy a mérsékelt baloldali ellenzék, az európai megfontolt szociáldemokrácia, amelynek egyik megnyilvánulása az angol munkáspárt, volt uralmon. Ma: hol bal-, hol jobboldali szélsőségek törnek előre, szélsőségek, amelyeknek nincs is kijegecesedett világnézetük, kikristályosodott politikai felfogásuk. Lármáznak, kiabálnak, gyűlölködnek, mert jogosan elégedetlenek a szörnyű jelennel, mert a nagy gazdasági válság miatt a fiatalok, az elhelyezkedést várók helyzete reménytelen s közben elfelejtik, hogy a gyűlölet nem alkot, csak rombol. És mert a szélsőséges politikai eszmék többségre jutásától — a háborús kirobbanásig csak egy rövid utat kell megjárni — egész Európa fegyverkezik. Szinte hihetetlen, hogy ebbe a háborút megelőző óriási fegyverkezésbe csak egy államférfin, aki szélsősógi elvek alapján lett diktátor és aki maga nyíltan bevallja, hogy fegyverkezik, dobja bele azt az eszmét, amely megmentheti a világot az öldökléstől, az európai kultúrát a pusztulástól. A revízió, a higgadt, a bölcs és a szereteten felépülő revíziója a gyülöletszülte békéknek, ami még megmentheti a világot, hirdeti Mussolini. Csodálatos, hogy épen ő teszi ezt, de taláu azért, mert él benne a római tradíció. Caesar — mondja Gibbon — 6 légióval hódította meg Brittaniát s később, sokkal később, amiGyula város hatvan év előtt. Irta '■ lmplom József. Elmúlt idők avarját járjuk. Rég elporladt arcok köunyét, mosolyát akarjuk visszavarázsolni, ha csak egy röpke pillanatra is. A vágtató évek a feledés ködébe vesztik a közelmúltat is. Félévszázad előtt már tétováz az emlékezet Akik hatvan évvel ezelőtt mint gyermekek rúgták az utcai porát, azoknak ma már hét évtized nyomja a vállát. * * * Mennyivel más volt akkor a város képe! A falusias, kövezetlen utcákon nagyobbára nádfedeles hasak glédája sorakozott. Nyáron át rettenetes por, esős időben feneketlen sár volt. Alig volt utca, melyben pocsolyás kátyú ne disztelenkedett volna. A város déli oldalán a mai „holet a-íemetö“ szélén vigan kelepeit a szélmalom. A temetőt szélmalmi temetőnek is hívták. A város északnyugat felé csak a mai Árpádutca végéig terjedt. Az akkori „Magyar-utca“ vége be volt építve. A megyeház mögötti Kis-Körözs medre ott kanyargott el a mai népkert déli oldala felé. A Kis-Körözsön túl már mindenütt csak szőlők voltak. Gyula mezővárosnak az 1870. évi népszámláláskor 18043 lakosa volt. A bírói pálcát Beleznai Péter földműves viselte. Magyar- és Német-Gyula már 1857-ben egyesült egy várossá. A németek azonban még 13 év múltán sem tudtak ebbe belenyugodni. 1870-ben minden követ megmozgattak, hogy ismét különválhassanak. A megye azonban kérelmüket visszautasította. * * * 1870-ben sokat szenvedett a vetés a fagytól. Jó részét ki is kellett szántani. A termés még igy is jól ütött be. Az időjárás azonban annyira esős volt, hogy még augusztus végén sem tudtak mindenütt. elnyomtatni. Alig tudjuk elképzelni, mily nagymérvű állat- tenyésztés folyt itt ezelőtt 60 évvel. Nem volt ritkaság, ha egy hetipiacra 1000 sertést vagy 100 lovat hajtottak fel A vásárokra felhajtott jószág száma pedig már egyenesen felülmúlja minden képzeletünket. Az 1870. pálnapi vásáron körülbelül 35 — 40000 darab sertés várt eladóra, a nyári kis vásáron pedig kb. 8—9000 szarvasmarha, 1800 ló, 13000 juh és birka volt. A hetipiacokon hosszú sorban árulták a mosolygós durcáju, foszlósbélü, gyulai kenyeret a „sütögető asszonyok“. Amott meg óriási táblaszalonnákat árultak a szalonnás asszonyok. Leginkább a felföldi vasas tótok vásárolták mázsáját úgy 25 forint körül. A piac és vásár sorsa az időjárástól függött. Ha esett, a kocsik megrekedtek. Kövesut csak egy volt, amelyik Sarkadról Csabára vitt a vásáron át, 1870-ben végre vasutat kapott a város. * * * 1870 január 17-én kezdték meg a munkálatokat. Julius 23-án délután 4 órakor érkezett meg Gyulára az első vonat. A nemzeti szinü sz Hágókkal feldíszített mozdony csendesen vontatta a vasúti anyagokkal megrakott kocsikat. A homokbánya táján összegyűlt tömeg ujjongva fogadta a vonatot. Az állomás akkor még nem volt készen. A vasúti társaság odaszánta, ahol ma is áll; az aranyági szöllök szénáskertjébe. Ez azonban nem volt kedvére a városnak. Nagyon messze esett. A város inkább azt szerette volna, ha a vasút megkerüli a várost és az állomást a szélmalom táján építik meg. Arra már volt kövesül. A vége az lett a dolognak, hogy a város mégis csak kisajátította a magyar-utca végét elzáró házakat és végig az aranyági szőlők közt — a sugár-utat. Ebből lett a város legszebb utcája. Volt posta is Gyulán. Egy postakezelö hordta a postát kocsin Sarkadra és Csabára. Fizetése 12 forint és lótartás volt. A forgalom növekedésével a fő-utcára (városház-ut) került a posta. A felek kényelmére az utcán az ablak alá falépcsöt tettek. Ugyanis a forgalmat az ablakon át bonyolították le. Ám a lépcső szemet szúrt a városi mérnöknek. S minthogy a „város szépészetre“ akkor is sokat adtak, be kellett venni az egész utcát elcsúfító tákolmányt. A közrendészet meglehetősen gyengén állott. A csendlegények nem igen tudtak rendet tartani. 1870. májusában megesett, hogy a céhgyülésről nótaszóval hazafelé ballagó, harcias kedvű csizmadiamesterek nekirontottak egyiknek. Agyba-főbe verték és lefegyverezték a jámbort. A rabokat a > felmondás nélkül leg- 7Z" ^ A* —~ 7_^.y. földbirtokra és házra méltálOvwöí'C/AC/t jobban gyümölcsöztet. wTuoi/jlL/At' L nyos kamatozással folyósít. | JVLinden bankiizlettel, biztosítással és menetjegy-árusítással foglalkozik a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. Alapítási év: 1863. Érdekközösségben a JPesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. Telefon: 7.
