Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)

1930-12-06 / 98. szám

LXII. évfolyam 98. sxám S/.ombat Gyula, 1930. december 9, Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LÁP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A tizenegyedik . .. Karácsony ünnepe közeledik. Az év utolsó hónapjának kapuján ineg- csikordult a zár és azon egymásután jönnek majd elő a decembert napok, egyre közelebb hozva bennünket a szeretet évezredes, fenséges és meleg ünnepéhez. Az adventi vasárnapokon, amikor az ember önfeledt percében akaratlanul is megilletődve hajol a múlt és a jövő emlékei és sejtései fölé, nem nagy kedvet érez ahhoz, hogy a tárgyilagos okokat és meg­oldásokat kereső tudós elvont logi­kájával osztályozza bajainkat. Vala­hogy úgy érezzük, hogy minden egy­befolyik, minden összefonódik és va­lami furcsa kielemezhetetlen amal- gám az a bilincsszerkezet, amely tag­jainkat mozdulatlanná tette és a sza­badság határtalan mezején az alkotó szellemet örökös futásra és verseny­re teremtett fantáziánkat rabságunk négy fala közé szorította, mint valami uj tragikus Prométheuszt. A költőt idézzük: „Itt. valahol, ott valahol, négy-öt magyar összeha­jol ..." Mereven nézzük rabságunk szűk teret határoló falát és ha fel­szegjük fejünket, azért tesszük, hogy a magasan vágott börtönablakon ke­resztül szabadulásunk tavaszi hajnal­hasadását lessük. Izgatottan nesze­lünk minden zajra és a hozzánk ha­toló lármából igyekszünk kihámozni, hogy vájjon a magasröptű dalos pa­csirta a régi nagy országhatárokat látja-e maga alatt. Lázalmainkban még most is erre a dalra várunk, pe­dig odakint az utcákon sürü sárga köd terjeng és alig lehet messzebbre előbbre látni, mint amennyire el lehet következtetni a kuszáit európai kül­politikai viszonyok sűrűjében. Tizen­egyedik szomorú karácsonyunk ez, ami ránk köszönt. Tizenegyedik Trianon után és a szeretet ünnepén eddig mindenkor azt vártuk, hogy a nagy krisztusi nap ezt a rettentően szenvedő magyarságot ópoly erőssé, megbonthatatlanná forrasztja össze, mint amilyen kemény és tagjainkat zsibbasztó erős ötvözet a kezünkön, lábunkon, húsúnkba vágó szenvedé­sek bilincse. Tizenegyedik december köszönt reánk. Ez az év különösen nehéz volt és ez a december különösen szomorú lesz. Erőink fogyatkoznak és a tár­sadalom jelentős része anyagi és er­kölcsi tartalékjától megfosztva, dide­regve és éhezve várja a javulást, vagy aggódik ki nem mondott szó­val a végleges elbukás veszélye miatt. Kint a határokon túl, mintha deren­gene már. Jelek beszélnek, mint aho­gyan immár csaknem kétezer eszten­dővel ezelőtt égi jelek figyelmeztet­ték a pásztorokat. Kint már pitymal- lik, de bent még sürü sötét az éj és ebben a sötétben nem tudjuk meg­találni egymás kezét. Szavakat em­legessünk ? Mezőgazdaság, ipar, ke­reskedelem, magánhivatalnokok ke­serve, köztisztviselők panasza, mun­kásember nincstelensége és egy egész fiatal nemzedék kilátástalansága . . . Ne vegyelmezzük ezt az amalgámot, amely erőnket sorvasztja rettentő sú­lyával és fájdalmas szorításával. Ke­ressük elő a mécsest, a gyertyát a szeretet ünnepére és a szív melegé­vel pótoljuk azt, amit a tévútra ke­rült értelem megtagadott tőlünk. Az ünnep világánál fogjuk meg egymás kezét és higyjük, hogy a tizenkette­dik évben, a történelem tizenkettedik órájában, az elkövetkezendő kará­csonyra már boldog Nagymagyaror- szág ujraszületését fogjuk ünnepelni. Eltemették Brém Lőrinc pápai preiátust. Országszerte mély megdöbbenést váltott ki Brém Lőrinc pápai prelátus tragikus el­hunyta. Csodálatos és kifürkészhetetlen az isteni végzés, mely akkor oltotta ki a nagy­szerű egészséggel megáldott főpap életét Ó3 állította meg érző lelkének dobogását, mikor áldott emlékű, hőn szeretett püspökének ha­lála évfordulóján a szokásos rekviemet akarta elmondani. A hatósági vizsgálat megállapította, hogy Brém Lőrinc halálát agyvérzéssel párosult szivszélhüdés okozta. Molnár János orosházi apátplébános azon­nal megtelefonálta a gyászos hirt Lindenberger János dr. apostoli kormányzónak, aki pillana­tokig tartó legnagyobb megdöbbenéssel érte­sült a halálesetről. Az apostoli kormányzó úgy rendelkezett hogy amennyiben esetleges vég­rendelet másként nem intézkedik, a holttestet Orosházán ravatalozzák fel s ott temessék el. Rövid idő múlva Brém pesti lakásán, Íróasz­tala fiókjában megtalálták a főpap végrende­letét, mely azt az akaratát tartalmazza, hogy ott temessék el, ahol meghal. Miután az Orosházán Széchenyi püspök rekviemére érkezett papok a tiz órára kitű­zött gyászmise előtt már misézlek, a Széohe- nyi-rekviemet Pál ffg Béla szentetornyai apát- plébános mondta. Brém Lőrinc holttestét még a keddi nap folyamán az orosházi Katholikus Otthonban ravatalozták fel. Budapestről s az ország sok részéből érkeznek koszorúk. A virágokkal bo­rított ravatal mellett állandóan ott imádkozik a megyebeli papság egyik tagja s állandóan nagy tömegben keresik fel az orosháziak és környékbeliek a gyászpompába öltözött Kat- holikus Otthont, de lélekben nagyon sokan zarándokolnak el az ország legtávolabbi vidé­kéről azok, akik ismerték a kiváló főpapot. Gondolatban ott vau a ravatal mellett a sze­gények hatalmas serege, hiszen az aranyszívű Brém prelátus ajtaja és pénztárcája mindig megnyílt, amikor nyomorúságot látott. De ott térdelnek ravatala mellett azok az ezrek, akik hallották gyönyörű, klasszikus beszédeit s akik látták a talpig magyar urnák a közélet terén kifejtett értékes munkásságát A Nagyváradi Szókeskáptalan Budapes­ten élő tagjai az alábbi gyászjelentést adták ki: A Nagyváradi Székeskáptalan Budapes­ten élő tagjai fájdalommal, de az Ur szent akaratában megnyugodva jelentik, hogy Brém Lőrinc pápai prelátus, székesegyházi tőesperes, hollóthói c. prépost, nagyváradi kanonok, Bé­késvármegye törvényhatóságának örökös tagja folyó hó 2-áu hajnalban, Orosházán váratlanul elhunyt A megboldogultnak töldi maradvá­nyai folyó hó 5 én délelőtt 10 órakor fognak az orosházi plóbániatemplombau tartandó gyászmise után beszenteltetni és a föltáma­dásig nyugalomra helyeztetni. Budapesten, 1930 december 2. Adj Uram neki örök nyugalmat! A gyulai anyatemplomban pénteken reg­gel 8 órakor ünnepélyes rekviem volt, melyet báró Apor Vilmos dr. apátplébános mondott Borbás Pál és Iványi György segédletével. A kóruson komor fensógü gyászénekek zendül- tek fel Huszár László kántor ajkáról. A rek­viemen ott láttuk Gyula város minden társa delmi rétegét. Ezekben a napokban látszott meg igazán, hogy Brém Lőrincet meunyien szerették az országban. Tömegesen érkeztek földbirtokra és házra méltá­nyos kamatozással folyósít. ' Betéteket jobban gyümölcsöztet. Kölcsönöket Minden banküzlettel, biztosítással és menetjegy-árusítással foglalkozik: a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. Alapítási év: 1863. Érdekközösségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. Telefon: 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom