Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)

1930-11-29 / 96. szám

2 üt e k e a 1930. november 29 Padova nevezetességei. Rohamos léptekkel közéig felénk Padova dicső Szentjének hétszázados jubileuma. Az egész világ katholikussága megmozdul, hogy méltóképen vehesse ki részét a Csodatevő halálának VII. centenáriuma alkalmával ren­dezendő ünnepségekből. Különösen Amerika, Spanyolország és Itália nagyobb városai je­lentették már be zarándoklásukat az ünnep­ségeket redező padovai bizottságnak. A Magyar-Alföld népe sem maradhat el és zárhatja ki magát a jubileumi búcsúkból és ezért a minorita-rend kötelessé­gének tartja, hogy a magyar zarán­doklatot a lehetőségek szerint meg­szervezze. Amikor a Csodatevő közben­járása által kéréseink meghallgattatá- sára számítunk a kegyoltárnál, ugyan­ekkor ismereteinkben is meggazda­godva kívánunk visszatérni a tudo­mány és művészet hazájából. Mielőtt belépnénk a padovai szent Antal templomába, álljunk meg egy pillanatra az előtte levő széles téren. 'Itt látható egy magas koporsóalaku trachit alapzaton a világ egyik leg­szebb lovasszobra, méltó párja a ve­lencei Colleoni-emléknek, a reneszánsz egyik legnagyobb szobrászzsenijének, Donatellónak müve: a hires Gatta- melata bronz lovasszobor. Eramso da Narni-t nevezték igy ravaszsága miatt. Ennek különös jelét adta, mikor mint a velenceiek hadvezére Filippo Maria Yisconti-t legyőzte 1438-ban Padová- ban halt meg a Lion-féle házban a via Vescovado-n 1443. január 16-án. A szobrát Donatello öntette formába fia (riamantonio és felesége Giacomo Leonisa költségére. 1650 dukát arany­ba került. Donatello már 1450-ben a bazilikával szemben levő házban lakott, de re­mekművét csak 1453. szeptemberében tudta teljesen elkészíteni és ekkor került a tal­pazatára. Az ókoriak után az első öntött lovas­szobor Itáliában. Gattamelata (hízelgő, hamis macska) nehéz fegyverzetben, sokat ígérő nemes mozdulattal ül a harci ménen. Hajadon fővel, férfias komolyságával akadályt nem ismerő erős akarata jut -kifejezésre. Jobbjá­ban tartja a parancsnoki pálcát (a legfőbb hatalom jelvénye) és egy hadvezéri gesztus­sal rámutat az eszközökre és módozatokra, melyek garantálják a biztos sikert. A világ­háború alatt a város többi művészeti kincsé­vel és a velencei szent Márk templom hom­lokzatán levő 5 bronzlóval együtt Rómába szállitották, ahol a Palazzo Venéziában nyert elhelyezést. Ekkor itt volt a világ legszebb istállója. A világháború végén a padovai hő­siesség megörökítésére a Városi Tanács azt indítványozta, hogy Gattamelata bőrrel bevont fapajzsát ezüsttel cserélje föl. Trentacoste még 1918-ban eleget tett a Tanács megbízásának. Nem sok idő múlván visszahozták a törté­nelmi műkincset és igy került vissza régi helyére 1919. jul. 23-án Gattamelata lovas­szobra. Horváth J. Ferenc. A magyar becsület. Még magyar volt ott fent a fenyvesek tája, magyar dalt turbékolt a kis gerlepár, mikor a Tátrában jártam. Jó néhány évvel ezelőtt volt, még diákkoromban, de a kedves emlékek még él­nek lelkemben Turisták voltunk. Jártuk a szép Felvidéket. Gyönyörködtünk a Tátra fenyveseiben, azokon a sudármagas, viharral dacoló ég felé tör­tető fákban. Hallgattuk a csermely csobogását, erdők suttogását, élveztük a természet gyönyörű panorámáját Boldogok voltunk. Vakációs emlékeket kellett gyűjtenünk, azo­kat prózában vagy dalban kellett megénekelnÜQk. Ezt kaptuk utravalóul a magyar irodalóm tanárá­tól. Az ideális lelkű premontrei tanár, a termé­szetet kedvelő pap boldogan olvasta diákjainak hangulatos Írásait. Megdicsérte a jól sikerült dol­gozatok szerzőit. Egyik vakáció után, a megdi­csértek között voltam én is. Dicséretet kaptam a „Magyar becsület“ cimü kis dolgozatomért. És mert semmit nem kifogásolt benne, semmit alá nem húzott, hát leirom úgy, amint leírtam diák­koromban. Júliusi forró napsütésben, elcsigázva, fárad­tan érkeztünk Tátrafüredre. Szállodai pihenőre gondolni sem mertünk. A diáknak szállodára nem volt pénze. Meghúztuk hát magunkat egy kurta kis korcsmában, annak is a padlásán Éjjeli pihe­nőnk előtt megvacsoráztunk. Vacsora közben egy verkli szórakoztatott minket Kedves magyar dal szólt belőle: „Esik eső, majd lesz mező . • .“ Ezt huzattuk, mert a többi pólyák nóta nem tetszett nekünk. Ki hitte volna, hogy ez a > ed vés magyar dal, melynek hallatára melegség, öröm járta át szivünket, néhány óra múlva véres tusák, küzdel­mek oka lesz. Azzá lett. A szomszéd asztal mellett három kecskeméti fiú szórakozott. Kőmivesek voltak. Szombat este lévén, volt pénzük böviben. Hát valami gyönyörűen mulattak. Élet, erő, jókedv, mind, mind benne volt abban a szórakozásban- Öröm volt nézni őket. A korcsma egyik helyiségében csak mi vol­tunk és ők, a három kecskeméti. A másikban tót legények idogáltak csendesen, ahogy a tót legé­nyek szoktak. Egyszer csak nyílott az ajtó s egy hang szólt be: — Verklis, mihozzánk átjönni! — Csiba te rongyos 1 Tedd be az ajtót, mert kupán váglak — volt rá a felelet. — Hallgatni, magyarszki! — szólt vissza a tót legéuy. Szegény nem is sejtette, hogy ezzel a két szóval borzalmas verekedésnek vei ette el a mag­ját. hogy lelkeket hozott izzásba, vért kavart fel, idegeket feszitett ki, csendes nyugalmat zavart A Városi Muzeum ünnepélyes megnyitása. Gyula városának nagy és örvendetes kul­turális ünnepe lesz vasárnap délelőtt 11 óra­kor. Ekkor nyílik meg a teljesen átalakított és kibővített Városi Muzeum a polgári fiúiskolá­ban, amelynek földszinti termeiben nyert ké­nyelmes, uj otthont s muzeum. Az ünnepélyes megnyitás — mely iránt megyeszerte hatalmas érdeklődés nyilvánul meg — vasárnap délelőtt 11 órakor lesz a polgári fiúiskola tornatermében az alább kö­zölt műsorral. Különös érdekessége a megnyitásnak, hogy azon a magyarság egyik legjelentősebb írója: Móra Ferenc, a szegedi muzeum igaz­gatója tart előadást. A Gyulán is nagy szere tetnek örvendő irót nem szükséges bemutatni, hiszen gyönyörű könyvei közkézen forognak. A kitűnő irót, aki tudomásunk szerint, most szerepel először Gyulán, lelkünk őszinte sze- retetével üdvözöljük A megnyitási ünnepély műsora : 1. Magyar Hiszekegy. Énekli a ref. ének­kar. (Karnagy Kertész Lajos) 2. Megnyitó beszédet mond dr. Varga Gyula polgármester. 3. Márton Lajos nemzeti múzeumi igaz­gató őr beszéde. 4 Móra Ferenc előadása. 5. Humusz. Énekli az Erkel Dalkör. (Karnagy dr Kovalszky Róbert) Az ünnepélyre belépődíj nincs Az ünne­pély után a muzeum megtekintése a főbejá­raton át történik. Han! az orosz döipinü ellen. Somogyvármegye feliratban fordult a kormányhoz, hogy az orosz búzának Magyar országba behozatalát akadályozza meg és egyben hasson oda, esetleg a külföldi keres­kedelmi szerződésünk módosításával, hogy a f magyar búzának külföldve exportálása meg- könnyittessék. Feliratát támogatás véget megküldötte Békésvármegyónek is. meg. Nem gondolta, hogy tátongó mélység előtt áll, örvény szélén jár, hogy ez a játék szomorú játék, tragédia lesz, melynek sajnálatraméltó fő­hősei között ott lesz ő is. A verkli csak szólt, mélabusan, csendesen. Belemarkolt a szivekbe Kint esteledett. Az éj­szaka árnyéka leselkedett be a korcsma ablakán s mint sirályok a vihar előtt, úgy repdestek a há­rom kecskeméti fölött. — Még ma vér folyik pajtás! — mondotta elkeseredetten az egyik. Néztem őket és szerettem volna lecsillapítani. Dehát nyugodt, csendes maradhat-e a tó tükre, melyet vihar korbácsol? Tudunk-e parancsolni a dühöngő orkánnak ? A vihar, az orkán pedig már ott tombolt a három magyar szivében. A kérlelő, csititó szó csak olaj volt a tűzre. — Az urfiak is jobban teszik, ha elkotród- nak innen — figyelmeztetett a másik. Nem lett volna tanácsos egy szót is szólni. Fizettünk tehát, elköszöntünk s éjjeli szállásunkra mentünk Álom nem jött szemünkre, beszélgettünk­— Rosszat sejtek — mondotta mellettem fekvő pajtásom — Meglássátok, itt ma rettenetes dolog történik Láttam haragjuk, gyűlöletük fer- getegét, az embereket térit le, életet olt ki. Na­gyon félek. — Nem akarom hinni, hogy oly szomorú

Next

/
Oldalképek
Tartalom