Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)

1930-09-13 / 74. szám

1930. szeptember 13. Békés * ki, teljes egészében a városoknak van áten­gedve Látjuk tehát, hogy sem a kereskedőknek és iparo­soknak, sem a közönségnek, sem a városnak nem érdeke a kira­kodó vásárok fenntartása. Kik ellen zik hát mégis ? Egyedül a vá sárosok, akik tízezernyi ember megélhetésé­nek megszűnésével fenyegetőznek. Álljunk meg csak itt egy percre! Tessék végre tiszta bort önteni a pohárba ! Hol vau az a horri­bilis, csak vásározásból élő ember ? Ugyanazt a csoportot látjuk mindnnütt, eltartott családtagjaikkal együtt sem lehetnek olyan sokan, mint ők hangoztatják. De ne beesüljük őket sem túl, sem alá: készítsenek pontos statisztikát, hány adótfi&ető, legális vásáro­zási iparengedéllyel bíró és csak ebből élő egyén van összesen az országban f Egy kis csoport kedvéért nem lehet az egész országot átengedni garázdaterületkónt. Tessék megszüntetni, de átmenet­ként legalább is fokozatosan le­építem a kirakodó vásárokat és inkább szaporítani a jól megszervezett és megrendezett állatvásárokat! Nem minden vásáros gazember, de a leg­több gazemberség a vásárokon történik. Amint a szúnyogokkal telt és maláriát terjesztő mocsarak lecs-tpolását nem lehet elle- 'nezni azzal, hogy utána kevesebb lesz az orvosok paciense, úgy néhány vásáros ked­véért sem lehet fenntartani a visszaélések fer­tőjét sem, a vásárokat. SÍREMLÉKEKET, sirszegélyeket és min­den e szakba vágó temetői munkákat a_ leg­jobban és legolcsóbban készit MOGYORÓSSY SÁNDOR szobrász, kőfaragó, kő, műkő és betonáru ipartelepe Gyulán, az evengélikus templom mellett. — Kedvező fizetési felté­telek. — Tervrajz és költségvetés díjtalan. 49. 7 10 v Ötven év a magyar vállalkozás szolgálatában. Ötven év a magyar vállalkozás szolgá latéban: talán ezt kellett volna leghelyeseb­ben cimül adni annak a magyar szakiroda- lomban szinte páratlanul álló díszes album­nak, amelyet a Vállalkozók Lapja adott ki 50 éves jubileuma alkalmából. Ez a közel 700 oldalas kötet, melyet értékesebbnél érté­kesebb tanulmányok, szebbnél szebb illusztrá­ciók töltenek meg, minden bizonnyal mara­dandó alkotása lesz a magyar szakirodalom­nak és emlékezetes dokumentuma annak a lapnak, amely ötven évet töltött immár a magyar vállalkozás szolgálatában A maradandó értékű cikkek sorát Ko­mor Marcell műépítésznek, a lap felelős szerkesztőjének tanulmánya nyitja meg, amely az elmúlt 50 év első felének történetét, talán igy is lehet mondani „történelmét“, foglalja magában. Az ország nagyobb szakmabeli testüle­téinek, majd a technikai oktatásnak ismerte­tése követi ezt a történelmi értékű cikket. — Lechner Jenő, az elektikus epitőmüvészetet ismerteti, dr. Bierbauer Virgil pedig a mai kor építészeti törekvéseiről irt „Két korszak mesgyéjón“ címmel cikket. Az album ismerteti ezután a mai gene­ráció épitőmüvészetét, az élő magyar építészek alkotásait, amelyeket élénken illusztrál a gazdag képanyag, amelyet építészeink saját maguk választottak ki. Az építőipar egyes ágainak 50 éves fej­lődésének históriáját foglalja össze az album második részében a cikksorozat, amelyet az ipari élet kitünően összeválogatott és ismert nevű szakírói Írtak. E cikkeket követi a szak­mai cégek ismertetése: vasbetonverők, a tér vezett szerkezetek, építési vállalkozók, a kivi telezett épületek, gyárvállalatok és iparosaink, jellemző illusztrációk (gyári látkép, kivitele­zett munka) kíséretében Érdekes és a magyar vidék szempontjá­ból különösen fontos az album második ré­szének az a terrénuma, amely a vidéki építé­szetet ismerteti, városok szerint csoportosítva. Ez a 160 oldalnyi rósz magában foglalja az egész magyar vidék fejlődését, uj törekvéseit és alkotásait. A könyvet a misztériumok ismertetése zárja be. A könyvnek nagy értéke, hogy minden bizonnyal nemcsak a szakembereknek értékes és maradandó müve, hanem hozzá fog járulni ahhoz is hogy az építészeti kultúrát népsze­rűvé tegye, a laikus, az ország széles közön­sége előtt is. Ez a közönség, amely meglehe­tősen közömbösen viselkedett eddig az ópitő- kulturával szemben, talán megtanulja a szép kiállítású könyvön keresztül azt az ópitőkul- turát, amely magyar, a mienk, amelyre büsz­kék lehetünk a világ minden nációja előtt. Külföldi klasszikusok. Daniétól- Ibsenig. A legérdekesebb látványok közé tartozik : szemlélni a zseni munkáját az emberiség ut­ján, a hogy évszázadok folyamán a föld kü lönböző pontjain fellángol, különböző nemze­tek géniuszából származva s hatásában túl terjedve a maga nemzetének határain, bevilá­gítva az egész emberiséget. A kép, melyet a szemlélettől kapunk, magas perspektívából nézve egy hatalmas egységet mutat: mintha korban ugyanaz a világszellem dolgozott volna különböző sáinhelyeken, különböző nyelveken, különböző nemzeti kultúráktól színezve Ez az egység, melyet Goethe vett észre először a világirodalom. Nézzük csak a keresztény kultúra száza­dait. A középkor szelleme, mielőtt átalakult volna a renaissanceszal újkorrá, szükség­szerűen kereste a maga végső, összefoglaló kifejezési formuláját. Száz különböző tényező hatása alatt ez a formula olasz földön fogal­mazódott meg Dante nagy müvében, amely egy tűnő világnak óriási képét foglalta össze. Daniéval mintha hosszú időre kimerült volna az olasz irodalmi szellem, az uj renaissance szellem, mely a képzőművészetben soha sem azelőtt, sem azután nem látott csúcspontra ju­tott Olaszországban, irodalmilag nem ott fe­jezte ki magát, hanem elhagyva a kontinenst, Shakespeare Angliájában s egyidejűleg a kon tinens szélső dól-nyugati zugában, Cervantes Az első benyomás maradandó — s ez a fogak szépségétől függ. Csak az ápolt fogak teszik önt rokonszen­vessé, csak a tiszta lehelleí teszi kel­lemessé önnel a bizalmas érintkezést. Ha száját és fogalt ápolni akarja, nem nélkülözheti az Odóit. Csak ad­ódóinak van meg aza kettős, kellemes hatása, hogy tiszta lehelleteí ad és fer­tőtleníti a szájat és a fogakat. Az Odol aníiszeptlkus. Spanyolországban, kifejezve az emberi szel­lem XVI. századi kettéválását a katolicizmus és protestántizmus jelszavai alatt. A XVII. században, melynek abszolutisztikus szelleme az állami és társadalmi élet szigorú megszer­vezésére vetette a hangsúlyt, ez a szellem tipikus hazájában, Franciaországban találta meg geniális kifejezőjét Corneille és Racine klasszicizmusával és Moliere realitásával. A géniusz a következő korszakban ismét uj ha­zát keresett magának s ekkor lépett az em­beriség irodalmi vezérei közé Goethe és Schiller Németországba. Goethével egyúttal öntudatra is jutott a géniusz a maga nemzetfölőtti, egyetemes emberi hivatásának s megfogal­mazta a világirodalom uj fogalmát. Egy nagy fuga, melybe hol innen, hogy onnan, külön­böző nemzetekből harsognak bele nagyszerű hangok, egy csodás, örök harmóniává olvadva ésszé. A fuga azután egyetlen óriási zenekari müve válik a XIX. században. Részt vesznek benne az összes eddigi hangszerek, a romau- tika uj világnézete, a belőle lelkedzett uj nagy müforma, a regény, megszólaltatja az összes nemzetek hangjait, német, francia, angol, és olasz hangok harmonizálódnak bele az egészbe s uj hangok is szólalnak meg: a világiroda­lomba bevonul a skandináv Észak és az orosz Kelet. Most már teljes a zenekar és nyitva áll a lehetőség a kis nemzetek számára is, hogy a maguk hangjával részt vegyenek benne, mert a világirodalom egységének tu datát egyre jobban előtérbe hozza a népek közötti csereviszony egyre fokozódó intenzitása. Hogy a magyar szellem már száz egy­néhány óv előtti öntudatra ébredése óta min­dig benne akart élni a világirodalom nagy P0KZ0L pácolás ntán erőlcljcs, egyenletes kelés — jó áltelelés — többtermés! Nem minden porpác — PORZDL! W“00 £«?* .« H I S! 0 I *“ plombával leiárt dobost fogadjon el! ■gyedül a F 0 B I 0 L-l alkalmazták Magyarországon több 100.000 holdon ! A POttZOL színe vörös, hatása biztos. — Eredeti gyári áron beszerezhető: 469 5-* BARNA lenuenykereskedouei, Kossuth-tór 5, yai

Next

/
Oldalképek
Tartalom