Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-09-13 / 74. szám
1930. szeptember 13. Békés * ki, teljes egészében a városoknak van átengedve Látjuk tehát, hogy sem a kereskedőknek és iparosoknak, sem a közönségnek, sem a városnak nem érdeke a kirakodó vásárok fenntartása. Kik ellen zik hát mégis ? Egyedül a vá sárosok, akik tízezernyi ember megélhetésének megszűnésével fenyegetőznek. Álljunk meg csak itt egy percre! Tessék végre tiszta bort önteni a pohárba ! Hol vau az a horribilis, csak vásározásból élő ember ? Ugyanazt a csoportot látjuk mindnnütt, eltartott családtagjaikkal együtt sem lehetnek olyan sokan, mint ők hangoztatják. De ne beesüljük őket sem túl, sem alá: készítsenek pontos statisztikát, hány adótfi&ető, legális vásározási iparengedéllyel bíró és csak ebből élő egyén van összesen az országban f Egy kis csoport kedvéért nem lehet az egész országot átengedni garázdaterületkónt. Tessék megszüntetni, de átmenetként legalább is fokozatosan leépítem a kirakodó vásárokat és inkább szaporítani a jól megszervezett és megrendezett állatvásárokat! Nem minden vásáros gazember, de a legtöbb gazemberség a vásárokon történik. Amint a szúnyogokkal telt és maláriát terjesztő mocsarak lecs-tpolását nem lehet elle- 'nezni azzal, hogy utána kevesebb lesz az orvosok paciense, úgy néhány vásáros kedvéért sem lehet fenntartani a visszaélések fertőjét sem, a vásárokat. SÍREMLÉKEKET, sirszegélyeket és minden e szakba vágó temetői munkákat a_ legjobban és legolcsóbban készit MOGYORÓSSY SÁNDOR szobrász, kőfaragó, kő, műkő és betonáru ipartelepe Gyulán, az evengélikus templom mellett. — Kedvező fizetési feltételek. — Tervrajz és költségvetés díjtalan. 49. 7 10 v Ötven év a magyar vállalkozás szolgálatában. Ötven év a magyar vállalkozás szolgá latéban: talán ezt kellett volna leghelyesebben cimül adni annak a magyar szakiroda- lomban szinte páratlanul álló díszes albumnak, amelyet a Vállalkozók Lapja adott ki 50 éves jubileuma alkalmából. Ez a közel 700 oldalas kötet, melyet értékesebbnél értékesebb tanulmányok, szebbnél szebb illusztrációk töltenek meg, minden bizonnyal maradandó alkotása lesz a magyar szakirodalomnak és emlékezetes dokumentuma annak a lapnak, amely ötven évet töltött immár a magyar vállalkozás szolgálatában A maradandó értékű cikkek sorát Komor Marcell műépítésznek, a lap felelős szerkesztőjének tanulmánya nyitja meg, amely az elmúlt 50 év első felének történetét, talán igy is lehet mondani „történelmét“, foglalja magában. Az ország nagyobb szakmabeli testületéinek, majd a technikai oktatásnak ismertetése követi ezt a történelmi értékű cikket. — Lechner Jenő, az elektikus epitőmüvészetet ismerteti, dr. Bierbauer Virgil pedig a mai kor építészeti törekvéseiről irt „Két korszak mesgyéjón“ címmel cikket. Az album ismerteti ezután a mai generáció épitőmüvészetét, az élő magyar építészek alkotásait, amelyeket élénken illusztrál a gazdag képanyag, amelyet építészeink saját maguk választottak ki. Az építőipar egyes ágainak 50 éves fejlődésének históriáját foglalja össze az album második részében a cikksorozat, amelyet az ipari élet kitünően összeválogatott és ismert nevű szakírói Írtak. E cikkeket követi a szakmai cégek ismertetése: vasbetonverők, a tér vezett szerkezetek, építési vállalkozók, a kivi telezett épületek, gyárvállalatok és iparosaink, jellemző illusztrációk (gyári látkép, kivitelezett munka) kíséretében Érdekes és a magyar vidék szempontjából különösen fontos az album második részének az a terrénuma, amely a vidéki építészetet ismerteti, városok szerint csoportosítva. Ez a 160 oldalnyi rósz magában foglalja az egész magyar vidék fejlődését, uj törekvéseit és alkotásait. A könyvet a misztériumok ismertetése zárja be. A könyvnek nagy értéke, hogy minden bizonnyal nemcsak a szakembereknek értékes és maradandó müve, hanem hozzá fog járulni ahhoz is hogy az építészeti kultúrát népszerűvé tegye, a laikus, az ország széles közönsége előtt is. Ez a közönség, amely meglehetősen közömbösen viselkedett eddig az ópitő- kulturával szemben, talán megtanulja a szép kiállítású könyvön keresztül azt az ópitőkul- turát, amely magyar, a mienk, amelyre büszkék lehetünk a világ minden nációja előtt. Külföldi klasszikusok. Daniétól- Ibsenig. A legérdekesebb látványok közé tartozik : szemlélni a zseni munkáját az emberiség utján, a hogy évszázadok folyamán a föld kü lönböző pontjain fellángol, különböző nemzetek géniuszából származva s hatásában túl terjedve a maga nemzetének határain, bevilágítva az egész emberiséget. A kép, melyet a szemlélettől kapunk, magas perspektívából nézve egy hatalmas egységet mutat: mintha korban ugyanaz a világszellem dolgozott volna különböző sáinhelyeken, különböző nyelveken, különböző nemzeti kultúráktól színezve Ez az egység, melyet Goethe vett észre először a világirodalom. Nézzük csak a keresztény kultúra századait. A középkor szelleme, mielőtt átalakult volna a renaissanceszal újkorrá, szükségszerűen kereste a maga végső, összefoglaló kifejezési formuláját. Száz különböző tényező hatása alatt ez a formula olasz földön fogalmazódott meg Dante nagy müvében, amely egy tűnő világnak óriási képét foglalta össze. Daniéval mintha hosszú időre kimerült volna az olasz irodalmi szellem, az uj renaissance szellem, mely a képzőművészetben soha sem azelőtt, sem azután nem látott csúcspontra jutott Olaszországban, irodalmilag nem ott fejezte ki magát, hanem elhagyva a kontinenst, Shakespeare Angliájában s egyidejűleg a kon tinens szélső dól-nyugati zugában, Cervantes Az első benyomás maradandó — s ez a fogak szépségétől függ. Csak az ápolt fogak teszik önt rokonszenvessé, csak a tiszta lehelleí teszi kellemessé önnel a bizalmas érintkezést. Ha száját és fogalt ápolni akarja, nem nélkülözheti az Odóit. Csak adódóinak van meg aza kettős, kellemes hatása, hogy tiszta lehelleteí ad és fertőtleníti a szájat és a fogakat. Az Odol aníiszeptlkus. Spanyolországban, kifejezve az emberi szellem XVI. századi kettéválását a katolicizmus és protestántizmus jelszavai alatt. A XVII. században, melynek abszolutisztikus szelleme az állami és társadalmi élet szigorú megszervezésére vetette a hangsúlyt, ez a szellem tipikus hazájában, Franciaországban találta meg geniális kifejezőjét Corneille és Racine klasszicizmusával és Moliere realitásával. A géniusz a következő korszakban ismét uj hazát keresett magának s ekkor lépett az emberiség irodalmi vezérei közé Goethe és Schiller Németországba. Goethével egyúttal öntudatra is jutott a géniusz a maga nemzetfölőtti, egyetemes emberi hivatásának s megfogalmazta a világirodalom uj fogalmát. Egy nagy fuga, melybe hol innen, hogy onnan, különböző nemzetekből harsognak bele nagyszerű hangok, egy csodás, örök harmóniává olvadva ésszé. A fuga azután egyetlen óriási zenekari müve válik a XIX. században. Részt vesznek benne az összes eddigi hangszerek, a romau- tika uj világnézete, a belőle lelkedzett uj nagy müforma, a regény, megszólaltatja az összes nemzetek hangjait, német, francia, angol, és olasz hangok harmonizálódnak bele az egészbe s uj hangok is szólalnak meg: a világirodalomba bevonul a skandináv Észak és az orosz Kelet. Most már teljes a zenekar és nyitva áll a lehetőség a kis nemzetek számára is, hogy a maguk hangjával részt vegyenek benne, mert a világirodalom egységének tu datát egyre jobban előtérbe hozza a népek közötti csereviszony egyre fokozódó intenzitása. Hogy a magyar szellem már száz egynéhány óv előtti öntudatra ébredése óta mindig benne akart élni a világirodalom nagy P0KZ0L pácolás ntán erőlcljcs, egyenletes kelés — jó áltelelés — többtermés! Nem minden porpác — PORZDL! W“00 £«?* .« H I S! 0 I *“ plombával leiárt dobost fogadjon el! ■gyedül a F 0 B I 0 L-l alkalmazták Magyarországon több 100.000 holdon ! A POttZOL színe vörös, hatása biztos. — Eredeti gyári áron beszerezhető: 469 5-* BARNA lenuenykereskedouei, Kossuth-tór 5, yai
