Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-08-30 / 70. szám
LXII évfolyam 70. szám Szombat Gyula, 1930. augusztus 30, Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dí j előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. #• Ünnepnapok után. Az »Orinoco«, ez a szép és nagy német hajó ott állt már Antwerpen előtt, de a késő éjjeli órákban, az apály miatt, nem mehetett be a kikötőbe. Előttünk ragyogott a kivilágított Antwerpen, rakéták lobbantak fel az éjszakában, a világkiállítással ünneplő Antwerpen lármája már a hajóig zúgott, de a magyar származása berlini gyógyszerész orosz feleségét, aki velünk utazott a hajón, mindez alig érdekelte. 0 tovább folytatta a vitát, amelyet akkor kezdtünk el, amikor még Antwerpen gyönyörű katedrálisa, gót tornya val, amely a távolból úgy hatott, mint egy tüzes, gigantikus csipke, nem ragyogott bele az éjszakába. A vitát akaratom ellenére, talán én indítottam meg, olyasfélét mondva, hogy regényt írni, balettet táncolni, filmeket rendezni — talán senki sem tud úgy, mint az oroszok, de államot alkotni, fenntartani nem tudnak. Tnllőttem a célon, ez valószínű, áe akkor még szemem előtt lebegett Lenin szörnyű mondása, amely ott pompázott hatalmas betűivel a nemrég látott drezdai egész- 8Ógügyi kiállítás orosz pavilloDján, végig az egész tetőzeten: minden szakácsnőnek meg kell tanulnia az államot kormányozni. Ez a mondás a maga lehetetlenségével, beállítva egy valóban nagyszerű és rendkívül tanulságos, igazán német alapossággal megrendezett kiállítás központjába — ellentmondásra ingerelt s talán azért bocsájtkoztam vitába. Miért nem tudunk államot alkotni, kérdezte az •rósz — mert mindig radikálisan, véres radikálisan szakítanak minden tradícióval, fe leltem. Igen, de a mi államunk nem a régi állam lesz, amelynek mankója volt a vallás, a miénk az uj lesz, — melynek semmi támaszra sem lesz szüksége. Mi a vallást eltöröltük, nálunk nincsenek ünnepnapok, nálunk minden hatodik nap — munkaszünet, de minden dolgozó csoportnak máskor van a munkaszünete. A lakatos nem akkor pihen, amikor a szabó s a tanító is máskor, mint az tgyvéü. A mi jövő, most nevelődő generá- eiénk nem ismeri majd a vallást s más alapokon látja felépülni az államot, mint a régi, folytatta az orosz. Éu pedig nem válaszoltam. A hallgatáshoz erőt adott az ötszáz éves ka- tedTális csöndes ragyogása, amelyről tudtam, hogy másnap benne Rubens legszebb képeit látom majd és elhallgattam. Egy hét múlva Budapesten voltam. Szokatlanul nagy idegenforgalom délelőtt s nagy, ünnepélyes körmenet a Szent István nap előestjén, amely indult a Dunához, hogy elkísérje Krisztus királyságát ünneplő útjára a pápa bíboros legátusát. Az egész város szinte lelkében átalakulnak látszott s a Bazilika harangja mintha más atmosphórába zúgott volna bele. Miért tódul a kérdés elénk? Aki nem tépelődött még ezen a kérdésen, annak nagyon nehéz ezt megmagyarázni, aki azonban kicsit gondolkozott rajta, az könnyen megtalálja a feleletet reá. Mert két nagy ember lelki találkozása, hisz sohasem látták egymást, már eddig ezer esztendőre szóló, egy állam létében és ennek intézményeiben megszilárdult tradíciót teremtett meg. II. Syl- veszternek és Szent Istvánnak kortársi mivolta, a személyükben képviselt eszmének kölcsönös megértése adja meg a magyar állam fennmaradásának egyik — talán leghatalmasabb — tényezőjét s ez teszi érthetővé Szent István ünnepének szinte ezer éves megünneplését, amely mint egy király nevéhez fűzött ünnep, egyedül álló az egész világon s amelyből most részt kért fia, a liliomos herceg is. Baj volna azonban, ha csak az ünnep napján gondolnók át ennek a találkozásnak nagy jelentőségét s a szürke hétköznapok munkájában nem éreznők és nem fejlesztenék tovább azt a tradíciót, amit ők megalapoztak. Azok közé a nagy csodák közé, amelyeket a történelem néha megteremt, tartozik II. Sylveszter pápa és Szent István egymásra találása. II. Sylveszter, akivel a magyar történelem tanítás ma sem foglalkozik elég intenziven, nemcsak korának, de minden időnek egyik legnagyobb lángelméje volt. Berbernek hívták s egyszerű, szegény származású szerzetes volt, amikor pályáján elindult, majd királyok és császárok nevelője lett, hogy mint az első francia származású pápa fejezze be életét. A külső, ragyogó pályafutás mögött azonban nem a szerencse fia állott, hanem olyan nagy szellem, amely még abból a csodálatos névsorból, amely a pápaságot minden időkön keresztül fenntartotta is, kiragyog. Erkölcsileg fényes jellem, aki a francia királyt eltiltotta egy botrányos házasságtól, aki a püspöki simoniát szigorúan megtiltotta, a keresztes háborúk gondolatát prófétai szellemmel legelőször felvettette s mindezek mellett korának legnagyobb természettudósa volt. Nagy mathematikus és csillagász, aki amig maga szerkesztett meg egy napórát és egy astronomiai glóbust, addig pihenő óráiban a latin és görög classikusokat olvasta, akiknek nyelvén verseket irt s Gregorovius szerint is az ő nevéhez fűződik a középkor scholastikus időszakának hajnalodása. A nagy mathematikus azonban nagy államférfin Í3 volt. Tanítványa, a német Ottó császár segítette a pápai trónra, mégis Szent Istvánnak, a magyar királynak úgy adott koronát, hogy azt ne tekinthessék a német császár vazallusának. Idegen fejedelemnek akkor adott Szent Péter utóda először koronát. S aki a koronát kérte, nem volt méltatlan ahhoz, aki adta. Egy nagy uralkodó kérte, aki bár átvehette volna a Karolingek, akkor szinte általánosan elfogadott uralkodói rendszerét, egyrészt ragaszkodott a magyar tradíciókhoz, másrészt nyugatra fordult vallásért, amelynek követésével össze tudta egyeztetni a magyar közjogi eszme fenntartását. Egyrészt megtörte az ellentállást, amikor a nyugati kereszténység felvételét követelte meg nemzetétől, mint a mi a fentmara- dást és haladást egyedül teszi lehetővé, másrészt szent fiát figyelmeztette a régihez való ragaszkodásra is, mondván: »Nehéz lesz ezen országban uralkodnod, ha az előtted uralkodott királyok nyomdokain nem haladsz. Melyik görög kormányozná a latinokat görög módra ? Vagy melyik latin kormányozná a görögöket latin módra? Egyik sem.« íme: haladás és tradíció a Szent István bölcsesége is, mint nagy kortársáé. Gyenge utódok utánuk elfelejtették ezt sokszor, azárt panaszolja Sylveszter sírfelirata Rómában, hogy halála után eltűnt a világ békéje . . . A világ békéjét és ennek az országnak a békéjét is minden időkre csak akkor lehet megteremteni, ha haladunk a tudományok haladásával, ha a természettudományi gondolkodást, mint II. Sylvester, összetudjak egyeztetni az államfórfiu bölcseségóvel s ha a vallás tradicionális erejét fel tudjuk használni a haladás motorjának, mint azt Szent István megtudta tenni. Lenin minden, úgynevezett, bölcseségét és »szakácsnő — államférfin* — rabulisztikáját, az erőknek ez az egyesítése pozdorjává töri. Az ünnepnapok ezt a tanulságot adják át a hétköznapoknak. Dr. Gáli Géza. 7~> „ y. ' y. _ 7__ felmondás nélkül leg- TT'A' 7/^ c/l Tl/) földbirtokra és házra méltá_ jLÍC/ÍCÍÍC/ÍÍC/Í jobban gyümölcsöztet. nyos kamatozással folyósít. « Minden banküzlettel, biztosítással és menetjegy-árusítással foglalkozik a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület. Alapítási év: 1863. Érdekközösségben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesülettel. Telefon: 7.
