Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-08-09 / 64. szám
2 Béke» 1980. augusztus 9. újabb és újabb befektetésekkel és berendezésekkel gondoskodni az üzembizottság és a fogyasztók igényeinek kielégítéséről ? Elsorvad a vállalat, szenvedni foq az energiagazdálkodás és a fogyasztó is. Az eddigi községi és megyei koncessziók helyett az állami engedélyezés statuálásában eltekintve attól, hogy ez a kérdés súlyosan érinti a közületek autonómiáját, anyagi érdekeit, nem látom az intézkedésnek valami különös nagy jelentőségét. Kétségtelen, hogy a községek, városok, megyék nem csinálnak mindig országos energiagazdálkodási politikát, hanem városi vagy megyei tekintetek lépnek előtérbe. De végül is, ott van a kormány felügyeleti joga ! Ha valamelyik közületnek'íaz elhatározása beleütközik országos érdekekbe, a kormány nem tartozik azt jóváhagyni, hanem utasíthatja a közületet más határozat hozatalára, amint előfordult többszőr ez a múltban is, amióta az energiagazdálkodás fő elemei kijegecesedtek és a főfelügyelet nem merült ki rendészeti élet- és vagyon biztonsági, távirda- védelmi és vagyonfelügyeleti kérdések elbírálásában. ív lényeg az engedélyezési eljárásnál, tisztán az elektromosgazdálkodás nézőpontjából tekintve a kérdést — az, hogy az eljárás gyors, egyszerű és olcsó legyen s az engedélyezésnél tisztán a köz- és energiagazdálkodási érdekek legyenek irányadók. A kormány átdolgozhatja ezt a törvényjavaslatot, szem előtt tartva azt, amit a miniszter ur is kiemel, hogy ennek a törvénynek, miután a magyar állam ma nincs abban a helyzetben, hogy anyagilag teremtsen az elektromos gazdálkodás fejlődéséhez szükséges kedvező atmoszférát, elA »Curentul« jelentése szerint a román fővárosban olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a Székelyföldön nagy paraszt megmozdulások történtek. A lap hozzáteszi, hogy a mozgalom legkomolyabb jellegű Udvarhely- megyében. A gyergyói székelyek Gyergyó- szentmiklóson tiltakoztak a nagy kamatterhek ellen és a kormány erélyes intézkedését kér - tók a gazdasági válságba került gyergyóiak megmentésére. A gyűlésen igen sokan megAz utóbbi időben feltűnő nagy számban érkeznek úgy az alispánhoz, mint a főispánhoz, sőt a belügyminiszterhez névtelen feljelentések, amelyekben egyes főtisztviselők ellen a legszemenszedeítebb rágalmakat hoznak fel az illetők. Ezek a sötétben bujkáló hit vány alakok még attól sem riadnak vissza, hogy tisztességes úri embereknek és megyebizottsági tagoknak a nevét hamisítsák alá a feljelentésnek, ezáltal akarván némi való szinüséget adni annak, hogy a feljelentésben foglaltak megfelelnek a valóságnak. Természeháritson az útból minden bürokratikus és egyéb akadályt, hogy a szabadvállalkozás a tőke prosperitásának reményében folytathassa az utóbbi években nagy lendülettel megindult tevékenységét. jelentek a magyarpárt részéről is. A nagygyűlés állítólag minden zavaró momentum nélkül folyt le és csak demonstrativ jellegű volt. A gyűlés szónokai rámutattak arra, hogy a gyergyói nép a gazdasági válság utolsó fázisába került. Ez a nagygyűlés egyébként nem volt összefüggésben a Bukarestben legutóbb megtartott kamatellenes gyűlésekkel, amelyeket szélsőséges elemek irányítottak. tes, hogy annak a hatóságnak, amelyhez ezek a névtelen levelek beadattak, elsődolga annak a kinyomozása, hogy kik lehetnek a névtelen levelek irói. Bár majdnem minden esetben bizonyosan meg lehet mondani, hogy kitől, vagy kiktől erednek ezek az alávaló- ságok, de abszolút bizonyossággal mégsem lehet fellépni az illetők ellen, mert hiszen amilyen hitványak és gyávák, egyszerűen letagadják azt, hogy a névtelen levél tőlük eredne, sőt még ők lépnének fel a hatóság ellen rágalmazási per megindításával. Egyik Megmozdult az oláh gazdasági rendszer által tönk szélére juttatott székely nép. Névtelen levelek a vármegyei közigazgatásban. A kocsin ülőkben e jelenet megdermesztette a vért. Magduska éleset sikított. S fehér arccal ejtette fejét a Laci válla felé . . . Laci párnát készített a pokrócból és ráfektette arra Magduska fejét ... A kék szemekre lezáródott a felső takaró s a bársonyos arcon ottfehérlett az ijedtség fehérsége. Csak hosszú, percekig tartó pihenés után nyitotta ki végül Magduska, arcának két kis búzavirágját . . . Laci észre sem vette, hogy a lovak rohanása még mindig tart. Csak a Magda arcát nézte (s mégsem vette észre, hogy amikor egy kicsit félrenézett, már is kinyílt Magda fénylő szempárja.) Megsimogatta <szőke aranyhaját s mintha ez felbátorította volna, beszélni kezdett: — Magduska . . . nagyon rosszul érzi magát ?! Emelje fel picit a fejét, hogy kényelmesebb helyet csináljak. S megfogta a lehajló fejecskét és feljebb emelte az ülésre . . . (úgy érezte, hogy a selymes arcról valami elektromos áram szalad át az ö testbe.) S amint Magda felülni próbált, kezével segítette öt s hogy-hogy nem, támasz gyanánt kezét ott felejtette Magduska dereka körül . . . Előbb ugyancsak az ülés-karfát fogta (bele ne ütödhes- hessen Magduska), aztán (miután a vasat hidegnek találta) átfogta Magduska derekát . . . Ez a közvetlen közelség aztán lángralobban- totta bennük az alvó gondolatokat s úgy folyt ki lelkűkből a vallomás, mint a selyemgubóról az aranyfonál . . . — Magduska kedves ! ugye már teljesen jól érzi magát? . . . nem fáj semmi. — Nem Laci, nem . . . már teljesen rendben vagyok . . . Istenem, de rám is ijesztettek a lovak . . . — Az ördög vitte volna el azt a csúf kutyát. Ha az nem bújik ki a kukoricásból, nem lett volna semmi kellemetlenség S most vették észre csupán, hogy a lovak már rendes menetben haladnak s csak a kocsis morózus arca juttatta eszükbe ismét a nagy veszedelmet. — Hát ez kalandos volt Lackó . . . hogy megijed anyuka, ha elmeséljük neki. — Bizony ez érdekes volt. . . mondta Laci s közben igyekezett jobb útra terelni a szót : — Magduska, én kérdeztem valamit az előbb magától és nem kaptam rá semmi feleletet . . . Magduska hiszen érezheti mindig, hogy a szemem mindig benne ég a maga szemében . . . Magduska nem érzi. hogy szeretem, hogy nagyon szeretem . . . Mondja: még most sem ad választ ? Az előbb is is amint csukott szempárral feküdt előttem (mint egy liliom), ugv szerettem volna megcsókolni . . . No ne haragudjon érte . . . Magduska nézzen a szemembe . . . — Lacikám, én is nagyon szeretem magát ! Ezt a kijelentést aztán csókkal kellett megpecsételni. A kocsis pedig, tudván az illemszabályokat, erősen lesnhintott a lovak mellé, mire a lovak poroszkálni kezdtek. Lassankint eltűntek a város tornyai. Elértek az első házakat. A beszélgetés most már természetesen egy pillanatra sem szakadt meg: — Bizony Lacikám az a virág még a télen kinyillott a lelkemben . . . (Furcsa virág biz ez, mert még télen sincs pihenője.) Csak hát mi lányok jobban eltitkoljuk azt . . . — Könnyű maguknak! De mi fiuk mindjárt eláruljuk, hogy mit érez a lelkünk . . . — Azt csak gondolja Lacikám! Egyformán titokban születik s jóidéig titokban él a szerelem a lélek mélyén . . . — Magda ! De én nem „szerelmes“ vagyok magába ... én „szeretem“ magát! — Kedves mérnök bácsi, minden szeretet szerelemmel kezdődik. Ez nem logaritmus számolás Lacikám . . . ehhez sokkal jobban értek én! De már bent is voltak a városban s a kocsis erős szóval fordította hátra a fejét: — Hát itt vónánk! — Ám Gerlai Laci ezt mondta: — Magduskám kocsizzunk előbb egyet a városban, mert nagyon melegünk van. (S tényleg melegük volt. Testük parázslóit lelkűk tüzében.) Kocsizás közben szóba került ujfent a P. Szabóék kutyája : — Magduska! mégis jó, hogy megijesztett bennünket az a kutya . . . Legalább beláthattunk egymás leikébe a mai napon s igy boldogok lehetünk . . . — Igaz . . . úgy van drága Lacikám! Csak egy vaskereskedés előtt állította meg Laci a kocsit. Magduska nem tudta mire vélni, hogy miért ? De a vásárlás után mindent megmegyarázott az a kis csomag, amelyben egy fényes nyaklánc volt . . . a P. Szabóék kutyája számára ... SÍREMLÉKEKET, sirszey élyeket és minden e szakba vágó temetői munkákat a legjobban és legolcsóbban készít MOGYGRÓSSY SÁNDOR szobrász, kőfaragó, kő, műkő és betonáru ipartelepe Gyulán, az evengélikus templom mellett. — Kedvező fizetési feltételek. — Tervrajz és költségvetés díjtalan. 49i i-10 v
