Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-06-07 / 46. szám
IhXlI. évfolyam 40. s%ám. Szombat Gyola, 1930. junius 7 Előfizetési árak: • Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Magyar Pünkösd. A kereszténység ünnepei az Istenség nagy titkainak ünnepei. A karácsony az örökkévaló Isten megtestesülésének, a halandó ember alakjában való földi megjelenésének, a husvét az Istennel szembeszállóit emberi gonoszságért való végtelen értékű elégtételadás titkának ünnepe. De a legmisztikusabb, a leglitokteljesebb talán a pünkösd ünnepe. A Fölvilágositó és Vigasztaló Szentlélek-Isten eljövetelének ünnepe. A titokzatos harmadik isteni személy működésének ezt a két hatását ismerjük legjobban. Fölvilágosit és vigasztal. Megvigasztalta az apostolokat és tanítványokat abban a keserves csalódásukban, kogy Izrael Messiása nemcsak Izrael világuralmát nem, de még csak függetlenségét és felszabadulását sem hozta meg, hanem gyalázatos Halál után, bár többször megjelent nekik csodálatos testi alakban, magukra hagyta őket egy értelmetlen és ellenséges világ közepette. De nemcsak megvigasztalta, hanem fel is világosította őket, hogy tökéletesen átértsék mindazt, amit Mesterüktől három éven át láttak és hallottak Amit ők tiz nappal az Ur eltávozása után a Szentlélek megvilágositó erejével tökéletesen megismertek és átértettek, azt tizenkilenc század óta tanítja az Anyaszentegyház és nem mondhatjuk, hogy az emberek vagy akár a keresztények is, ma már mind egy szállig átértették és megismerték volna mindazt, amit Krisztus tanított. Az elmúlt százesztendő magyar életének is megvolt a maga biztató reményekkel teljes karácsonya, a keserves csalódásokkal és fájdalmakkal teljes husvétja és megvan vigasztaló és megvilágositó Pünkösdje. Mi is végigéltük ugyanazokat az érzelmeket és hangulatokat, amelyeket az apostolok. A XIX. század elejének uj világokat formáló eszméi és küldetésszerü nagy magyar fórfiai nyomán a nemzet régi nagysága és hatalma visszatérésének reménye született meg, hogy azután a huszadik század második évtizedében a Golgotára hurcoltassók ez a remény és Trianon sírköve hengerittessék a magyar jövendőre. De el kell jönnie számunkra a megvilágositó és vigasztaló Pünkösdnek, amidőn megismerve és átértve mindazt, amit véghez- vittünk és ami történt velünk, megvilágosodott értelemmel láthassuk jövő hivatásunkat, feladatainkat, Istentől megszabott hivatásunkat. Ha az apostolok nem szakítanak azzal a rögeszmével, liogv Jézusnak egy uj Izrael országát kellett volna megalapítania, ha a pünkösdi Lélek fel nem világosítja őket igazi feladataikról, akkor a kereszténység soha meg nem született volna és Jézus tanítása elenyészett volna, mielőtt az emberek azt megismerték volna. Ha mi a régi nagy Nagy-Magyarországot öncélnak nézzük, ha a magyar uralmat a Kárpátok szegélyezte földterületen csupán csak a magunk uralmáért áhitjuk, akkor számunkra nem volt Pünkösd és nincsen Vigasztalás, nincsen Felvilágosítás. A mi pünkösdünknek egy nagyobb, egyetemesebb feladatot kell előttünk megvilágositania, mint amit a földiekhez tapadó köznapi lelkek a régi határok visszanyerésével elérni akarnak. Az Istennek a nemzetekkel is nagyobb céljai vannak, mint csupán azoknak önmagukért való puszta fen- maradása. Amely nemzet megérti ezt a magasabb rendeltetést és beállítja magát ennek a feladatnak a szolgálatába, a maga létét pedig csak másodrendű célnak tekinti, csak az biztosithaija magának az életet is, amelyet épen azért kap ajándék képen az Istentől, mert a maga létének alárendelésével beállította magát az Isten céljainak szolgálatába. „Aki életét keresi, elveszti azt, aki életét elhagyja, megtalálja azt-“ A világot tökéletesíteni, az emberiséget átalakítani hivatott nagyszerű eszmék szolgálatára van teremtve minden nemzet, közöttük nem kevésbbé a magyar is. Megértettük-e a múltban ezeket az eszméket és tudunk-e a jövőben önfeláldozóan ezek szolgálatába állani? Ez a kérdés, amelytől jövő életünk, amelytől boldogságunk, integritásunk függ. Ne azt vizsgálgassuk és latolgassuk tehát, hogy mi minden keservet okozott nekünk Trianon, hanem azt, hogy mi minden okozta Trianont. Miért nem tudtuk kitölteni Nagv-Magyaror- szág istenadta széles határait olyan népességgel, amelyet nem lehetett volna tőlünk elszakítani semmiféle erőszakos békediktátummal ? Ne mondjuk, hogy csak azért, mert századok véres harcaiban megfogyatkoztunk. Nem. Más nemzetek is véreztek, fogytak semmivel sem kisebb harcokban és háborúkban, mint a magyar. Mégis meggyarapodtak rövid idő alatt határaikat túlfeszítő mértékben. Más nemzetek is fogadtak magukba más fajú népeket, egységük mégsem lazult meg a mienkhez hasonló mértékben. Másutt kell keresni az okokat, de mindenesetre másutt is Ezekre segítsen reátalálni, Trianon okainak felismerésére segítsen elvezetni a megvilágositó Pünkösdi Lélek, nemzetünk igazi rendeltetésének megismerésére vezessen reá bennünket a Vigasztaló és akkor erővel, bátorsággal teljesen tudunk beállani abba a munkába, amelyért meg van ígérve, hogy életünk leszen és bővebben leszen. IH. Á.
