Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-04-30 / 35. szám
liXII. évfolyam 35. saiáan Szerda Oynla, 1930. április 30. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fii!. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI £8 KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza, Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A gyulai honvédemlék leleplezési ünnepe. Óriási közönség jelenlétében folyt le az impozáns ünnepség. Tábori mise. — Leleplezés. — vitéz Rábay Ferenc ny. tábornok beszéde. A legnagyobb és legértékesebb nemzetek egyik gyönyörű vonása, hogy megbecsülik és tisztelik a dicső múltat, a nemes hagyományokat. Az elmúltakra való megemlékezéssel az utókor kegyeletét rójják le, másrészt a nemzeti öntudatot ápolják az ifjúságban. Gyula város volt házi ezredének, a 2. honvéd gyalogezrednek, valamint az utóezred nek, a m. kir. 305. honvéd gyalogezrednek és a 2. népfölkelő ezrednek dicsőséges emlékét örökítette meg a tisztikar és legénység egy díszes és művészi kivitelű emléktáblán, amelyet a József főherceg laktanya falán helyeztek el. Az emlékmű leleplezése megható ünnepség keretében vasárnap délelőtt történt meg. Tizenegy óra előtt egymásután érkeztek a tiszti küldöttségek és a régi ezredet volt legénységének impozáns tömege. Különösen megható volt a battonyai küldöttség, mely 25 tagból állott, s amelynek vezetője kato násan jelentkezett he a régi, kedves és kiváló parancsnoknál: vitéz Kábay Ferenc ny. tábornoknál. Kürtök harsogtak s a laktanyából kivonult a gyulai zászlóalj diszszázada Szerafin Ferdinand százados vezetése alatt s a tábori oltár baloldalán helyezkedett el. A tisztektől körülvéve jött a tábori oltár előtt fentartott hely felé, az ünnepély lelke, megszervezője és fáradhatatlan agilitása rendezőjével: vitéz Bábag Ferenc ny. tábornokkal báró Bothmer Árpád altábornagy, « régi ezredparancsnok, akit a legnagyobb tisztelet és szeretet övezett körül most is. A régi kedves és meghitt idők emléke elevenedett meg a hős katona körül, hiszen parancsnoksága idején katonai és polgári társadalom a legszebb megértésben és szeretetben egyesültek. Jöttek a notabilitások, a vármegye és város vezetősége, a hivatalok, egyesületek küldöttsége, a cserkészek, leventék, rendőrség, tűzoltóság, a vármegye sok előkelősége s ünnepélyes csöndben vonult fel a katona- zenekar. József főherceg sajnálatos betegsége miatt nem jelenhetett meg a leleplezési ünnepen. Tizenegy óra előtt nehány perccel érkezett meg a város fogatán báró Apor Vilmos dr. apát-plébános, aki azonnal megkezdte a tábori misét. A szentmise alatt a katonazenekar gyönyörű egyházi zeneszámokat játszott. A tábori mise után következett az emlékmű leleplezési ünnepe. Báró Bothmer Árpád altábornagy mondott először rövid és szépséges megnyitót. A múlt dicsőségét a jelen sivárságát, a jövő reménységét megcsenditő szavait mély áhítattal hallgatta a hatalmas közönség. Az emléktábla leleplezése után vitéz Bábag Ferenc ny. tábornok mondta el ünnepi beszédét, melyet egész terjedelmében itt közlünk. Helgen tisztelt ünneplő közönség / Kedves Baj társak ! Ő kir Fensége József főherceg Tábornagy Ur, megszűnt dicső ezredeink hervadhatatlan emlékének megörökítését célzó, ke- gyeletes emléktáblánk fővédnökségót elvállalni, mindnyájunk legnagyobb örömére, kegyes volt. Legmélyebb sajnálattal kell azonban közölnöm hegy az utolsó pillanatban táviratilag tudatta, hogy betegsége miatt le kellett mondania, hogy ünnepélyünkön részt vegyen. így most, midőn utólagos felkérésünkre, ezredünk volt, hőn szeretett parancsnoka, báró Bothmer Árpád altábornagy ur őnagy- méltósága, a bajtársi szeretettől áthatva, messzefőldről, mint védnökünk közöttünk megjelenni és immár a múltat hirdető emléktáblánkat leleplezni méltóztatott, engedtessék meg nekem, hogy mint volt ezredünk — azt hiszem — legrégibb katonája, jelen ünnepélyünk alkalmával szólhassak. Először is őszinte örömmel köszöntőm és üdvözlöm védnökeinket, vendégeinket, az ünneplő közönséget, valamint régi ezredeink megjelent katonáit, kedves bajtársaimat. Volt ezredeink emlékének emléktáblával való megörökítésének gondolata, Szilassy Iván őrnagy, kedves bajtársunk, — a világ háborúba e laktanyából elindult tábori ezred utolsó ezredsegédtisztjó ó volt. Mi, — Gyulán lakó bajtársak örömmel vettük az eszmét, s felkérésemre megalakult az előkészítő bizottság. A bajtársak, a vármegye, a város és a társadalomnak, — mély tiszteleten alapuló kegyeletes visszaemlékezése és önzetlen áldozatkészsége lehetővé tette, — hogy Gyula város volt háziezredének, a m kir. gyulai 2. honvéd gyalogezrednek, — valamint az utódez- rednek, a m. kir 305. honv. gyalogezrednek és a m. kir 2. népfelkelő gyalogezrednek, — emléke megörökittessék. Ezredünk egykori szeretett parancsnoka, báró Bothmer Árpád altábornagy ur Őnagy- méltósága által immár leleplezett emléktábla alakjában, kegyeletünk lerovása, — testet öltött és ezzel, az elnökletem alatt működött bizottság, megtisztelő és örömmel teljesített munkája befejezést nyert. Hálás köszönetét mondok mindazoknak, akiknek lelkében visszhangra talált a kegye let lerovásának gondolata és akik a megvaló- sitást lehetővé tették. Volt ezredeink múltja minden kritikát kiálló, nyitott könyv, melynek minden lapja visszaemlékozésro méltó, okulásra alkalmas és a magyar jövőbe vetett hithez erőforrásul szolgáló dicsőségeket örökít meg. Ne múljon el a mai kegyeletes ünnepély anélkül, hogy ezredeink történelmének könyvét, — legalább részben — gondolatban át ne lapoznánk. A volt 2. honvéd gyalogezred eredeti felállításától kezdve évtizedeken át állandóan Gyulán állomásozott. Egy zászlóalja előbb Jászberényben, később 1911-től Aradon volt. Békeéveinek katona öröme, buja, baja ezen városhoz és ezen laktanyához kötötték. Az ezred legnagyobb részben Békés- vármegye területéről nyert kiegészítést és igy az ezred teljesen összeforrott a vármegye lakosságával, tisztikara pedig a város és vármegye társadalmával. Nem hiszem, hogy bárkit is rossz emlé- k ek fűznének a 2 honvéd gyalogezredhez és mindenki el ne ismerné az ezrednek a népnevelés terén évtizedeken kifejtett, áldásos működését, Ezen laktanyában érte az ezredet a világháborút jelentő mozgósítás. Ide vonult be a vármegye szine-java. a férfi lakosság ezrei, — a legidősebbtől a legfiatalabb korosztályig — a korban volt ugyan különbség, de a lelkesedésben, a hazaszeretetből fakadó harcikedvben vetekedett apa a fiával, méltóan a 2. konvéd gyalogezrednél magukba szívott hazafias és izig-vérrig magyar katonai szellemhez. Innen indultak az ezredek — majdan a pótlások — nagyrésze a világégésbe, innen eredt dicsöségteljes, vérrel áztatott harci útja. A mag, mely eívettetett a bókeszolgálat terén, az ezred minden tagjából talpig derék férfit, vitéz harcost nevelt és az ezred minden harci ténykedésénél dicsőséget eredményezett. Az orosz hadszíntéren, Galiciában, a Kodziemkó községnél 1914. augusztus 30 án (egy vasárnapi napon) vívott ütközetben esett át az ezred a tűzkeresztségen, majd Grodek, Lemberg, Przemysl körüli heves harcokat küzdötte végig, hullatta vérét, de aratta diadalait. A 2. honvéd gyalog anyaezred harctéri működésének zöme és érdemekben leggazdagabb időszaka azonban Przemysl vár védelmére esik.
