Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-01-11 / 4. szám
liXII. évfolyam 4. szám. Szombat Gyula, 1930. január 11 Előfizetési árak: Negyedév^: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill., Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szánt ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Csendben, minden feltűnés nélkül, amitél különben is mindig irtózolt, szabadságra ment dr. Zöldy János, Békósmegye főorvosa, amely szabadságról, a beavatottak szerint, nem is akar többé hivatalába visszatérni, hanem nyugalomba vonul. Bár a mai viszonyok közepette az is feltűnő, hogy valaki a saját akaratából megy nyugalomba, mégis az egész nem lenne több, mint néhány sor a hirek rovatában, ha nem adna a hírnek jelentőséget a távozni készülő főorvos egyénisége. Nemcsak az a 35 esztendő, amelyet hivatalában töltött, ad jelentőséget esetleges távozásának, nemcsak a hosszú mult, a tapasztalatok tömege, de mindenek fölött az a sajátos és ezért utánozhatatlan és nem pótolható egyéni bánásmód, egyének és körülmények szerint változó, de mindig helyes cselekedni tudás — savoir fairé, amint az egyéniség kultuszának népe, a francia mondja —• azok, amelyek reá jellemzőek és amelyek sokszoros jelentőséget adnak a puszta hírnek. Pedig az a 35 esztendő, amit hivatalában töltött, magában is nagyjelentőségű. Amidőn hivatalába lépett, kezdték meg alapját rakni aunak, amit magyar közegészségügynek hívunk. Ha, amikor ez a hatalmas épület büszkén hirdeti, hogy a mi igazi határainkon végződik nyugat s tőlünk keletre csak most kezdik kiépíteni a kultúra igazi fokmérőjét: a hygienót — ma ez nem tűnik fel nagy cselekedetnek. Akkor azonban nagy volt s a kis jelennek, amely nagyon szereti háttérbe szorítani a nagy múltat, he kell látnia, hogy az a korszak, amelyet az orvostudományban a bakteriológia korszakának nevezünk, a közegészségügyet illetőleg óriási átalakulásokat hozott magával. A fertőző betegségek lényegéről, a járványok elleni védekezésről való fogalmaink máról holnapra átalakultak s ez az átalakulás nem volt egyszerűen elméleti jelentőségű, ennek át kellett menni a gyakorlatba, a mindennapi életbe, mert csak igy lehetett a tömegek életét meghosszabbítani, betegséget megelőzni : közegészségügyet teremteni. S a fiatal főorvos megértette a nagy átalakulást, kisietett Hamburgba, Berlinbe, ahonnét kiindult az uj korszak s amikor hazajött, nem egyszerűen áthozta azt, amit ott tanult, a magyar földbe, hanem úgy alkalmazta azt, amint e föld és e nép sajátos karakterének megfelel. Nemcsak királyságokat nem lehet könyvekből tanult elvek alapján kormányozni, amint azt a nagy Richelieu megmondta végrendeletében, de minden vezető egyéniségnek a tudás adta alapelveket a helyhez, az emberhez és a gazdasági lehetőségekhez kell alkalmaznia, úgy hogy azt érje el, ami az adott viszonyok között egyáltalán elérhető. És a fiatal főorvos ezt meg is tette. A tudomány adta igazságokat sohasem mereven, de az életet ismerő bölcsességgel vitte át a gyakorlatba. Vezetőkkel és alárendeltekkel szemben egyformán megtalálta mindig azt a hangot, amelytől függ a siker. Az eredmény szilárdságát pedig semmi sem bizonyította he jobban, minthogy kiállta a világháború próbáját. Békésvármegyét akkor is elkerülték a járványok, e szempontból akkor is az ország mintavármegyéje volt, amikor a legnehezebb időket éltük. Minden nehézséggel igyekezett a megye főorvosa megküzdeni és ha ez nem sikerült mindig, az oka ennek nem benne, de a körülményekben rejlett. A fegyver pedig, amellyel nagy eredményeit elérte, nem az erőszak, nem a fölényeskedós volt, hanem a meggyőzés, amelyből az emberek érezték, hogy belőle jóakarat és humanizmus árad és amelyet mindig átszőtt a könnyek között is mosolygó humor. Ez a humor a bölcs orvos tudatos gyógyszere volt, mert amint a középkor leghíresebb orvosi iskolájának, a salconóinak régi, de sohasem elavuló tanítása hirdeti, a mens hiláris : a vidámság a gyógyszertárak sok medicinájával ér fel. Egyenrangú azzal az érdemével, amelyet a közegészségügy terén szerzett, ay, amellyel megteremtette Békósmegyében az orvosi rend nagyrabecsülését. Ez is egyszerű és könnyű dolognak látszik ma, de nem volt az mindig. Az irodalomtörténet is tauitja, hogy amíg Homeros még egy orvost sok más emberrel tartott egyenértékűnek, addig később a Moliere, a Scarron metsző gúnya és lekicsinylése lett általánossá. Hiába mondta Schandl Károly, az OKH vezérigazgatója nyilatkozatot adott ki a magyar sajtónak, amelyben bejelenti, hogy a földmivelésügyi miniszter felkérésére elkészítette a tervezetet, amely az A magyar, oláh ós jugoszláv egységes exportszervezet megalakítása céljából folytatott tárgyalások nem vezetnek eredményre. Hátrányára szolgált a tárgyalásnak a mezőgazdasági cikkek árzuhanása is. A jugoszláv Nagy Frigyes, hogy mit ért a jogász az orvosi feladatokhoz, amikor tanácsadói jogászt akartak orvosok élére állítani, hozzánk is behatolt, még pedig könnyű szerrel, az a felfogás, hogy mindenhez, aminek a közigazgatáshoz csak a legcsekélyebb vonatkozása is van, csak a jogászok értenek. Az orvos a közélet másodrendű tényezője lett, akitől egyenesen rossznéven vették, ha közérdekű problémákhoz hozzá mert szólni. Ennek természetesen elsősorban a köz vallotta kárát, de természetesen megsínylették az orvosok is, mert nem volt olyan alacsony fizetés, amely ne lett volna elég az orvosoknak és nem volt olyan rossz lakás, amely ne lett volna elég jó a községi orvosoknak. Ez a felfogás még ma is felüti a fejét, de hogy ereje gyengül s a köztudatban ma az orvosi rend megbecsülése szinte általános, abban az olyan orvosoknak, mint amilyen Zöldy János, vau a legnagyobb részük. Nem egy puszta hir tehát, amikor távozási szándékát tudtul adjuk, de a megye életében nagy jelentőségű esemény. Nagyon jól tudjuk, hogy mindenkinek a helyét be lehet tölteni, de a mai rendkívüli nehéz viszonyok mellett, amikor minden helyen a legalkalmasabb férfiúra van szükség — nem szabad könnyen belenyugodni a megye annyi érdemeket szerzett főorvosának távozásába. Ha van kívánsága, amellyel nyugalomba vonulását elhalasztani lehet, azt teljesíteni kell, hisz aki ismeri egyéniségét, az tudja, hogy ez a kívánság csak szerény lehet. A bürokratikus kicsinyességektől mentesítse a megye, hogy tudását és nagy tapasztalatait valóban csak a megye életérdekót képező közegészségügyi problémának szentelhesse. Csak ha minden kísérlet megtörik azon az akaratán, hogy a megérdemelt közbecsüióssel élvezhesse a nyugalmat ós azt, amit oly nagyon szeret, a szabad természetet — akkor nyugodhat csak bele a megye abba, hogy vezetői sorából az ő kiváló egyénisége hiányozzék. ország területén létesítendő gabonaraktárakra vonatkozik. A tervezet szerint az országban 400 raktárt állítanak fel s minden egyes raktárhoz 250—300 község fog tartozni exportkereskedelem emelésére a jugoszláv kereskedelmi minisztérium egyes városokban kiviteli központokat akar szervezni. A központok felállítását a bánáti városokban tervezik. Négyszáz gabonaraktárt állítanak fel az Egy raktárhoz 350 -300 község- fog tartozni. Meghiúsultak a rnagyar-szerb-oláh exporttárgyaiások. A megye
