Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-04-02 / 27. szám
2 Békés 1930. április 2. retetét, hódolatát a „liliomos herceg* iránt. Május 18 án lesz Gyulán az ünnepség. Az eddigi elgondolás szerint a nagymisén zene- és énekkar szerepel s délután a népkerti pavillonban neves, országoshirü szóno kok beszélnek és a helyi társadalom repre zentánsai szerepelnek. A gyűlés után körmenet indul a népkertből az anyatemplomba, ahol a májusi ájtatosság veszi kezdetét. Ez persze csak vázlat, melyben szebb- nél-szebb programszámok foglalnak majd helyet. A rendező bizottság legközelebb megkezdi működését s hisszük, hogy a kitűnő vezetőség ezúttal is olyat produkál, amelyre bárki idegen előtt büszke lehet Gyula városa. Az ifjúság részére május 22 ón tervezik a Szent Imre-napot. Ezen a kát. tanulóifjúság, a cserkészek és leventék lesznek a főszereplők s bizonyos, hogy a kát tanulóifjúság amilyen hódolattal tekint mindenkor a magyar ifjú legszebb példaképére: az „Isten leventéjére“, épp oly lelkesedéssel állítja ke minden tudását, katolikus magyar szivét a nagy ünnep minél fényesebbé, magasztosabbá és bensőbbé tételére. Itt említjük meg, hogy Gyula megyei város szintén szép gesztussal hódol Szent Imre emlékének. A Krinolinkert egyik terét nevezi el a liliomos herceg nevéről s — mint halljuk — ott egy kút, relief vagy emlék hirdeti a magyar ifjúság ideáljának emlékét. Az (Jrleányok Kongregációjának nagybőjti előadása. Szónok: dr. Záhony József, szentszéki bíró. A gyulai Urleányok Kongregációja, mely egyrészt belső életében igyekszik megvalósítani azt az eszményt, melyet az evangélium szelleme irányit, másrészt társadalmi szereplésében dokumentálja a kát. női lélek szépségét, tevékenységét, az életnek és az evangéliumnak összecsengését. Most, a nagyböjt lélekmegszépitő, komolyságra intő idejében a leány kongregáció is ki akarja venni a maga részét a munkából s megrendezi április 3-án, csütörtökön délután 5 órakor nagybőjti délutánját az Ipartestületben. Nagybőjti előadásuk igazán értékes és nagyszabású lesz. Mint halljuk, szónokul az egyházmegye egyik legképzettebb, tekintélyes tagját: dr. Zahoray József szentszéki birót, csorvási plébánost nyerték meg s a műsorban szerepel — többek közt — dr. Kovalseky Róbert zongorajátékkal, Biró Etelka szavalat tál. A műsor többi száma is elsőrangú lesz. Pedagógiai szeminárium Szarvason és Orosházán. Seentkeressty Tivadar Bókósvármegye kir. tanfelügyelője mároius 14-ón Szarvason és 24 én Orosházán tartott pedagógiai szeminá riuniot. Hálás örömmel fogadta a tanítóság a vallás és közoktatásügyi miniszter urnák ezen intézkedését, mellyel az uj utakat tudásuk gyarapítására megmutatta. Külső pompa nél kül, a lelkeket megfogó kulturnapok voltak ezek. Szarvason és Orosházán a magas színvonalú szemináriumot Szentkereszty Tivadar kir tanfelügyelő nyitotta meg. Mély hozzáértéssel és meleg szeretettel szólt az uj tanterv által kijelölt és elérendő pedagógiai hatásokról. Bevezető értekezése után mindkét helyen a fogalmazás tanitásáról tartott nagy készültséggel magvas, az uj utakat határozottan kijelölő előadást. Ezen értekezésekhez szervesen hozzákapcsolódtak líHnstermann Ernő c. tanfelügyelő, isk. látogató fogalmazás tanításai. Hangulatos, a gyermekek lelket megfogó előkészítés után fogalmaztak Bemenyik László ev. tanitónőképző int. tanár kiváló elgondolással és készséggel a természetrajz és beszédértelmi gyakorlatról tartott értékes előadásai után e két tárgyhó 1 végzett lebilincselő mintatanitásokat. Orosházán az előbbi előadókon kívül még Marschalkó Jenő nagyszénási áll. tanító nagy érdeklődéssel kisért értékes mintatani- tást és előadást tartott a természetrajzból. A szemináriumokat Ssantkeressty Tivadar kir. tanfelügyelőnek a szülői értekezletekről szóló frappáns értekezései zárták be. A felsőbb iskolák tanárai, a városok és a közélet vezetői is részt vettek mindkét helyen, dokumentálva, hogy érzik és tudják, az iskola az a hely, hol a hazaszeretet, hit, erkölcs, műveltség fundamentumait rakják le. Herman Gyula magyarbánhegyesi főjegyző. Meleg, bensőséges ünnepség keretében búcsúzott Kétegyháza közönsége március 30-án a Kaszinó nagytermében rendezett bucsuva- csorán Herman Gyula volt kótegyházi adóügyi jegyző, törvényhatósági bizottsági tagtól, kit a napokban a magyarbánhegyesi főjegyzői állásba hivott meg Vásárhelyi Sándor mezőkovácsházi főbíró. A kedves ünnepségen képviselve volt Kétegyháza társadalmának minden rétege. Vacsora közben a helybeli plébános intézett pár szót a búcsúzó főjegyzőhöz, melyből a következőket sikerült papírra vetnünk : „Mondhatom, igen nehezen veszünk búcsút Öntől, mert Öüben igen sokat veszítünk. Nem tudom, a vesztesek közül kit is említsek legelői: Kétegyháza községét? Úgy Kétegyháza községe Önben elveszti a munkát szerető, kötelességét pontosan teljesítő s buzgó hivatalnokot. A kótegyházi társadalmat? — Akkor az Önben elveszti az igazi, a kedves, a megértő jóbarátot, ki mindenkivel szemben egyformán tanúsított szeretetreméltóságával, előzékenységével, nyájasságával soha sem presztízsét akarta itt megalapozni és nimbuszát emelni, hanem csak viszontszeretetre akarta hangolni a sziveket és mindenkivel jó barátságban élni. Említsem ami kát egyházunkat? Úgy az Öoben elveszti a bitéhez és egyházához mindenkor hűséges férfiút. Mert tudott dolog főjegyző uram, hogy a jelen nehéz problémái, veszélyei és vétségei, szenvedései és megpróbáltatásai állják utunkat Isten felé, az örök jóság és szeretet felé. Miért is én nagynak, mondhatnám, hősnek tartom azt, aki a jelen nehéz küzdelmeiben is megállja helyét s kész mindig Isten felé emelkedni, mert erősen hiszi, hogy van gondviselés, aki végeredményben mégis csak a javunkra intéz el mindent. Intézményeket említsek? Intézményeket, melyeknek mindenkor lelkes irányitója és vezetője volt? Említsem a Kaszinót? Úgy annak megalapítása körül — ezt mindannyian valljuk — Ön buzgólkodott a legtöbbet és melynek fennmaradása és prosperálása is az Ön agilitását dioséri. A polgári kört? Akkor Bokorrózsa minden elképzelhető színben előjegyezhető, mig a készlet tart, drb.-ként 60 filléres árban a póstelaki uradalmi kertészetben. — Magastörzsü rózsák is kaphatók. Levélcím: Póstelek, u. p. Békéscsaba. 160 io—io bátran kimondom, hogy ez az intézmény is az Ön elnökségének idejében kapott uj életre. A hangya szövetkezetét? Lelke volt annak s amelyet 9 éven át mindvégig nagy szociális érzéssel és hozzáértéssel vezetett. A kótegyházi énekkart ? Annak is kezdeményezője megalapítója, mondhatnám, mindene volt. Nem tudom főjegyző uram, nem követtem-e hibát ezek felsorolásában? Egyet mondhatok, mindannyian, kik e községben élünk, minden intézmény, melynek vezetője, irányítója volt: Önben elveszítünk egy ideális lelkű és gondolkozásu férfiút, akit tetteiben egyéni és családi kötelezettségein kívül mindig a köznek java és érdeke, embertársainak boldo- gitása vezetett. Elveszítünk egy embert, aki mindig azt tartotta szem előtt : bármi lesz és történik is, állom a sarat, kitartok eszméim és bitem mellett, mert nem álmodozni, hanem alkotni, tenni akarok, nem filozófiákban lefektetett tézisek, hanem a praktikus élet szabályai szerint. És élt és cselekedett is ilyképen. Tudott komoly lenni hivatásának teljesítése közben, de tudott vig is lenni, örökké mosolyogni barátai körében s ha alkalom volt rá, még nó- tázni is. Dehát magyar ember tulajdonsága es főjegyző uram. Magyar emberé, ki ott született Arad-begyalján, ahol a régi időben a komoly munkát is vig nótázással végezte mindenki. Onnan, a hegyaljáról hozta magával mindkettőt: a munka szeretetét, meg a magyar nótáét, annak a magyar nótának a szeretetét, mely a maga őserejével, csodálatos ritmikájával mindenkit lenyűgöz, megbabonáz. Fáj elbúcsúznunk Öntől, de bánatunkat örömre hangolja a tudat, hogy nem megy el egészen, hogy itthagyja lelkét, vagy legalább is annak a felét. Lelkének felét hagyja is itt, a másik felével szolgálja azok érdekét, ahová hivatása szólítja Szolgálja embertársainak javát, hozza közelebb az embert az emberhez, hogy egymás baját, szenvedését ne csak lássák, érezzék, hanem részvéttel és áldozatkészséggel enyhítsék is. Egyéniségének derűjét, őszinteségét, becsületességét öntse bele a telkekbe, mélységes hazaszeretetét a szivekbe. Buzdítson, lelkesítsen és föképen nagy tettekre neveljen!! Ezt várja Öntől Magyarbánhegyes közönsége, ezt várjuk mi, ezt szülőfalujának küzködő népe, a kis kúriának, melyben született, még mindig magyar levegője, ezt a boldogult édes apa emléke, a jó édes anya, a testvérek s mi valamennyien sorsüldözöttek. A magyarok Istene áldja, vezérelje Önt t Isten vele 1 A beszéd végén a plébános egy kedves emléktárgyat adott át a főjegyzőnek e felírással : „Szeretőiének jeléül, volt titkárának, a Kótegyházi Kaszinó “ Meleg, szívből jövő szavakkal búcsúzott szeretett kollegájától, volt „jobb kezétől“ Schauer Gyula kótegyházi főjegyző is. Szavainak végeztével pedig felolvasta Vangyel Endre gyulai főbíró táviratát. A főbíró kedves szavakban vesz búcsút távozó tisztviselőjétől. A kótegyházi áll isk. gondnokságának Jnevó- ben pedig Szacsvay Tibor áll. iskolai igazgató búcsúzott a főjegyzőtől. A kótegyházi iparosság jókivánatait és meleg búcsúját Hajdú Sándor ipartestületi elnök tolmácsolta. Az ünneplő közönség éjfélig maradt a távozó főjegyzővel, gyönyörködve az énekkar szép és szivhezszóló énekszámaiban, amiket Takácsy Béla, az uj kántor vezetett lelkesen és nagy hozzáértéssel. Önállóan dolgozó napi- munkást állandó munkára keres KÁLLAY GÁBOR férfi és női szabómester, Újvári 81. szám. *12 2—«
