Békés, 1930. (62. évfolyam, 1-104. szám)
1930-03-22 / 24. szám
2 Békés 1930. március 22. terjedhető függőkölcsönt igénybe vehessen. Végül értesíti a vármegyét arról, hogy igyekszik olyan megoldásra is, hogy a tör vény ható ság részére, amikor annak lehetősége meg lesz, hosszabb lejáratú kölcsönt biztosítson. A fenti miniszteri rendeletben foglaltakra általánosságban az a megjegyzésünk, hogy a vármegyét terhelő y3 része a tervbe vett útépítéseknek rendelkezésre áll, a másik y3 részt az állam 60.000 pengős évi részletekben fogja fizetni, igy tehát a szükségletnek ezt a részét csak vállalkozói hitelezéssel lehet biztosítani. A községeket terhelő 3-ik */3 rész csak részben van meg a bókóscsaba— mezőmegyeri és az Orosháza—szentetornyai utaknál, de teljesen hiányzik a füzesgyarmat— bucsatelep—karcagi, a gerendás—csorvási, a békéssámson—tótkomlósi utaknál. Hogy azután ilyen körülmények között hogy lesz lehetséges még a folyó évben ezen utakat megépíteni, az a vármegye vezetőségének igen nagy gondját képezi és nagyon sok függ attól, hogy a kiírandó pályázat eredménye, tekintve hogy a költségek majdnem 2/3-ad részét vállalkozói hitelezés mellett lesz csak lehetséges biztosítani és igy bizonyára ez a körülmény nagyon meg fogja drágítani az építést, olyan lesz-e, amely úgy a vármegye, mint a községek anyagi érdekei szempontjából, megnyugvással elfogadható és a belügyminiszter által a költségvetési jog figyelembevételével engedélyezhető. Újból összeírják a világháborúban eltűnteket. Még ma *is sokan vannak az országban olyanok, akik nem tudnak semmi biztosat a világháborúban eltűnt hozzátartozóikról. A belügyminisztérium harmadik osztályának a háborús veszteségeket és hadisirokat nyilvántartó csoportja ma már majdnem teljes bizonyossággal tud felvilágosításokat adni az eltűnteket illetően. Magyarország háborús veszteségeinek feléről, körülbelül 300 ezer hősi halottról a legpontosabb nyilvántartás áll rendelkezésre és a Moszkvából Bécsbe került anyag javarésze is fel van már dolgozva. Nem lehet még pontosan megállapítani az Oroszországban maradtak számát, ezért a legközelebb újból összeírják a világháborúban eltűnteket. Az összeírás után megnézik, hogy az illető szerepel-e az itthoni nyilvántartásban, ha nem, úgy a kutatást tovább folytatják Bécsben és Moszkvában. A belügyminisztérium harmadik osztályának csoportja a hozzátartozók kérését teljesen ingyen intézi el. — Értesülésünk szerint ugyanez a csoport a legközelebb megkezdi a külföldi hadszíntereken nyugvó magyar hősi halottak temetőinek rendezését. Közmunkákat és olcsó kölcsönt kérnek a kormánytól a vidéki városok. A magyar városok országos kongresszusának állandó bizottsága memorandumot intézett gróf Bethlen István miniszterelnökhöz a városok szomorú anyagi helyzetéről és a munkanélküliség kérdéséről. A memorandum szerint a munkanélküliség nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági gjellegü városokban is egyre nagyobb méreteket ölt. Maguk a városok is súlyos anyagi helyzetben vannak. A legtöbb város fizetési kötelezettségének sem tud pontosan eleget tenni. A memorandumban kérik a kormányt, hogy az egyes minisztériumok a tárcájuk körében előkészített közmunkákat a legsürgősebben adják ki és részesítsék szállításokban a vidéki ipart és kereskedelmet. Kérik továbbá azt is, hogy a városok súlyos feltételű külföldi kölcsöneiket minél előbb enyhébb kölcsönökre cserélhessék fel. A Szociális Misszió második nagybőjti előadása. Szónok: dr. Domanek Pál szentszéki bíró. Találóan mondta a tegnapi nagybőjti est illusztris szónoka, dr D >manek Pál szentszéki biró, tb. esperes, hogy kráteron jár a mai világ Egyik oldalon a hivalkodó tobzódás, divatőrület és az anyagiasság imádata éktelenkedik, a másikon könnyek peregnek, jajjok sikoltanak és ványadt ajkak sóhajtoznak egy falat kenyér után Tagadhatatlan, hogy ezt a nagy hézagot igyekszik betömni a társadalom és az állam, azonban mindez csak fölmunka. Törvényhozás utján kell ezt a hatalmas problémát megoldani. A krisztusi karitász gyönyörű munkát végzett eddig, amelynek közreműködését a jövőben sem mellőzheti sem az állam, sem a társadalom. A kitűnő szónok beszédét teljes egészében meg sem kíséreljük visszaadni, lapunknak egész terjedelme kevés lenne ahhoz. Mégis kiragadjuk remek beszédéből azt a pompás megállapítást, amely a pogány kor emberszeretetét és a krisztusi felebaráti szeretet heroizmusát tárta elénk Megdöbbenéssel, egyúttal csodálattal hallgattuk a Krisztus tetszése szerint való papnak sok politikust megszégyenítő éles és őszinte szavait, melyek A dal is, a terv is: hogy felolvassam, ketté tört. Közben elérkezett a látogatás ideje. Gondolatterhesen lépegettünk a Damjanich-utcában. A nyüsgö emberáradat csak emelte lelkünk ünne- pies, örömet-váró hangulatát. Megérkeztünk. De amidőn előszobaajtajáról ránkmeredt neve, egy pillanatra megdöbbentett bennünket a ránkváró beszélgetés nagyszerűsége, S ebben a percben túlságos merésznek tartottuk cselekedetünket. Ám nem sok időnk maradt a gondolkozásra, mert már jött is, korát meghaladó ruijékonyság- gal, magyaros termetével, fején kis otthoni sapkájával, simogató tekintetével Szabolcska MihályBemutatkoztunk s persze bocsánatot kértünk a háborgatásért. . ; de nem fejezhettük be mondanivalónkat, megszólal : — Helyezzék magukat kényelembe öcséim 1 (Lelkünk izgulását bátorrá simítja ez a megszólítás.) Kényelmes fotőjbe ereszkedünk s Szabolcska neveink iránt érdeklődik. Megkérdezi rokona vagyok-e én Demosthenesnek ? Mosolyogva vallom be: nem tudok róla ? . . . hacsak az nem bizonyít mellettem, hogy Demosthenes a világ legjobb, én meg a világ legrosszabb szónoka vagyok. Most már nyugodtak vagyunk. S mig az ősz költő barátommal beszélget, tekintetem végigfuthat az egybenyíló szobákon . . . Mindegyik egyszerű, finom ízlésű. A falakon falusi tájképek .. . Minden olyan illatot áraszt s olyan érzelmet éleszt, mint egy Szabolcska-költemény . . . Az ajtó mellett ott a pipatórium. Gyönyörű piros szalagból bokréta kötve mindenik pipaszárra. Régi illatot lehelnek s mintha dédapáink gondolatát röpítenék közénk: Ez az igazi dohányzási szerszám, nem a cigaretta ! Nem is hagyom szó nélkül: — Nagy tiszteletű Uram ! gyönyörű gyüj temény ez! S mi meg csak most, itt látunk ilyet először életünkben. Az öreg büszke szemcsillanással felel: — Bizony kedves Öcséim, kihal ez a szép szokás . .. De arcán, amelyen a szeretet különleges jele ül, valami szomorúság lappang s tovább mondja : — Öcséim! maguk hová valók? — Gyulára! — siettünk mindaketten a felelettel, — a határszélre . . . — Csak tanulni jöttek fel ide Pestre ? Igent bólintunk. Majd a barátom kérdez: — Nagy tiszteletű Uram! nem volt nehéz megszokni Budapest lármáját? Hiszen a Nagy- tiszteletü Ur minden versében a falusi élet csendjét, tisztaságát éneki és dicsőíti... . ? A szeretet-költőjének arca mindinkább szomorú lesz. Én is kérdezek: — Mikor költözött fel a Nagytiszteletü Ur Temesvárról ? A lelke csillan fel ezekre a kérdésekre szemében s leikéből további érdeklődésünkre lavinaszerűen tőr elő a rég lefojtott keserűség: — Bizony nehéz volt megszokni Budapestet... de Temesváron már tűrhetetlen volt a helyzet . . Majd minden éjszakámat megzavarták az oláhok .. . Mikor már csend lett a városban — úgy éjfél felé, — megzörgették az ablakomat és mennem kellett .. . Igaz, mindig haza eresztettek, de a lelkem nem sokáig bírta volna az állandó bizalmatlankodást . . . (Látszik rajta, hogy a felemlités megeleveníti lelkében egész kálváriáját.) Dacos szomorúsággal folytatja tovább: — Legutóbb is mint rendesen, — felzörgetnek ; nem álomból, mert hiszen nyugodni sem tudtunk már — s bevisznek a bíróság eelé s csak ott tudtam meg, mivel vádolnak: Egy magyar testvérem temettem s temetésén, — régi szokás szerint elmondtam a Miatyán- kot. Yádjuk szerint ezt a sort: de szabudits meg a gonosztól én különösebb hangsúllyal imádkoztam el. Keserűség fojtogatta a lelkemet De keményen meg is akartam felelni nekik, midőn vádjukra ezt feleltem: Nem az én hangsúlyozásomban van a hiba, hanem az önök lelkiismeretében. Ezzel aztán haza engedtek, mert nem tudtak rá mit felelni. De a sok zaklatást s viselkedésüket nem bírtam tovább elviselni. így aztán egy kedvező ajánlatra — egy éve körülbelül Pestre költöztünk ... De őszre Budára megyünk lakni. Egyszerű szavakból fonódott beszéde de mégis lelkünk minden atomja együtt égett az övével, az elkeseredés lángjában. Majd csendesen átsiklott beszédünk az Írókra s az irodalomra. Bevallottuk mi is vétkünket: hogy mi is Írogatunk Mosolyogva mondta erre : — Nagyon szeretem azokat, akik az irodalom iránt érdeklődnek s azzal foglalkoznak, mert azoknak nemesebb a lelkűk . . .
