Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-11-13 / 90. szám
2 Békés 1929. november 13. pása, hitét, bizalmát és munkaszeretetét nem veszíti ez a közönség a jövőben sem. A magyar föld, rajta több, mint egy évezred óta élő lakosságát megtanította tűrni és a sors által reá mért megpróbáltatásokat megadással, de az igazságban, annak diadalában való törhetetlen hittel elviselni. Ezt a magyar földet, vármegyénket, annak minden rögét, melyhez szüléink emléke, a gyermekkor gondtalan örömei, a férfikor küzdelmei és a temetőkben szaporodó sírok fűznek, szeretjük, ezt a termet, mely mindenkor a becsületes, puritán közéleti felfogásnak volt fóruma, tiszteljük. Hisszük, hogy Méltóságod megismerve bennünket, osztozni fog a mi érzéseinkben és akit Kormányzó Urunk legmagasabb akarata állított vármegyénk élére, a mi vezetésünkkel bízott meg, vezérünk lesz. a minden magyar embernek egyaránt legfőbb vágyát képező jobb sorshoz vezető utón, az eddigi működése alatt mutatott munkaszeretetben, hit és bizalomban előljárva. Mi pedig csüggedetlenül, a létért való küzdelem mindennapi gondjain felülemelkedve, elszántsággal és jobb jövőbe vetett hittel fogjuk követni. Fogadja Méltóságod tiszteletteljes üdvözlésünket és azt a kívánságunkat, hogy nagy és felelősségteljes munkájának teljesítéséhez erőt adva, az Isten Méltóságodat sokáig éltesse. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után uj főispánunk mondta el székfoglaló beszédét. Báró Feiliizsch Berthold főispán beszéde. bizottság fog felváltani. Mig ez a törvényhatósági bizottság ebben az összetételében most gyűlt egybe utoljára és jól teljesített feladatának tudatáben oszlik fel, hogy a vármegye történetében való szereplésének megítélését a tárgyilagos utókorra bízza. Méltóságod most kezdi meg működését vármegyénkben, mely elé a vármegye közönsége bizalomteljes várakozással eltelve tekint. A feloszló helyébe lépő törvényhatósági bizottság egybeállításának munkájában Méltóságod még itt, ebben a vármegyében nem vehetett részt és irányitó kívánságait, melyeket meggyőződésem szerint a vármegye közönsége szívesen vett és kevés kivételtől eltekintve, túlnyomó részben készséggel követett volna, Méltóságodnak nem állott módjában közölni. Mint a szobrásznak rendelkezésére áll nehéz müve megalkotásához az anyag, azon- képen Méltóságod is megkapja azt, de élettelen helyett élőt, gondolkozó, cselekvő anyagot, melyet módjában lesz széleskörű köz- igazgatási tudásával, nagy gyakorlati tapasztalataival, bölcsességből fakadó megértéssel irányítani, formálni. Ezen munkájában jóindulattal fog találkozni, mert ebben a vármegyében, annak közönsége a becsületes, a köz javára legjobb meggyőződés szerint teljesített munkát mindig megbecsülte, mely becsülés alkalmas kifejleszteni azt az együttérzést, ami egy ilyen nagy testület munka- képességének egyik szükséges feltétele. Az uj törvényhatóságban, a régivel szemben eltérő nézetek lehetnek és lesznek is képviselve, de ez nem lehet oka annak, hogy a közigazgatás életében zökkenés, vagy visszafejlődés álljon be, mert egybekapcsol mindenkit a közös hazafias kötelességteljesi- tés tudata által megkövetelt munka szere- tete. Ez lesz a jövő fejlődés, az idők múlása által követelt haladó szellem biztosítéka, ez fogja megadni a szebb jövőbe vetett hit érzését és párosulva a nemzeti gondolathoz való törhetetlen ragaszkodás érzésével, meg fogja teremteni a vármegyéjük és hazájuk javára törekvő igaz magyar embereknek, minden vármegyei és a legnagyobb célok eléréséhez feltétlenül szükséges szolidaritását. Mindannyiunknak, kicsinek és nagynak, szegénynek, gazdagnak csak fájó emlékezéssel lehet visszatekinteni a múltra, annak minden szép emlékére, amikor magunknak mondhattunk egy egész, a természet által által eggyé forrasztott nagy és szép hazát és ez az emlékezés követeli meg tőlünk, a minden pártoskodástól, viszálykodástól ment, kitartó és céltudatos munkát, mert tudnunk kell, hogy a nemzet régi nagyságának visz- szaszerzéséhez ez az egy ut vezet. E vármegye közönsége a hazával sznm- ben fennálló kötelezettségének mindig teljes tudatában volt, hiszen a mostani határvármegye akkor még az ország közepében feküdt, közelünkben dobbant szive, melyhez a vér- rajtunk keresztül, belőlünk is áramlott. Öröme örömünk, fájdalma a mi fájdalmunk is volt és ha a mindennapi élet gondjaival szemben itt talán több az érdek és a közélet problémáival szemben nagyobb az érdektelenség annyira, hogy az már-már közönynek tűnik fel, bizton mondhatom, hogy ez csak látszat, mert itt is emberek laknak, emberi tulajdonságokkal, akik érezni, szeretni tudnak és különbözni csak a megnyilvánulásban különböznek. Ma is tudja ennek a vármegyének közönsége kötelességeit, ápolja a hazafias érzést, bízik, hisz, remél a szebb jövőben, aminek elérésére fokozottan, verejtékezve dolgozik. Érjen bennünket a sorsnak bármily csa' Mélyen tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! Amikor 1927-ik évi julius 14-én Bihar- vármegye közönsége engem a főispáni székbe beiktatott, székfoglaló beszédemben kifejezést adtam annak, hogy akkor, amikor 23 évvel ezelőtt Szabolcsvármegye főispáni székéből távoztam, sohasem gondoltam arra, hogy valamikor a kormányzatnak cselekvő tényezője lehessek. Azóta idestova három esztendeje állok Csonka-Biharvármegye kormányzatának élén és ezen főispáni adásban teljesített szerény szolgálataim magas figyelembevétele mellett most a Főméltóságu Kormányzó Urunk a nagyméltóságu m. kir. Kormány bizalmából és előterjesztésére még reám ruházta Békésvármegyének kormány- mányzatát is. Az irodalomtörténet kutatói vitatkoznak azon, hogy mi a fontosabb, a mü, vagy az iró és ezt a vitát nem tudják eldönteni. Egy azonban bizonyos, hogy az iró leg- többnyire az egyéniségét, materializált énjét viszi be müvébe és az énje irodalmi alkotásban megjelenik és él. A szellemi élet irói világában tapasztalható ez a jelenség, az élet egyéb nyilvánulásaiban is jelentkezik olyképpen, hogy az élet különböző pályáin, igy a közigazgatásban, politikában és kormányzatban is a kor eszméinek és követelményeinek szükségszerű figyelembevétele mellett az illető vezető egyéniség a maga jellemét és egyéni tulajdonságait viszi bele a közért kifejtett tevékenységébe. Ezért a főispánját beiktató vármegyei közönség érdeklődéssel kell hogy viseltessen aziránt, hogy főispánja miképen akarja a neki adott közhatalmat kezelni. Az elmondottak bátorítanak engem arra, hogy szerény személyemmel — talán a kellettnél többet foglalkozzam mai beiktatásamkor. De mielőtt ezt teszem, tartozom a vármegye közönségének egy becsületes vallomással. Beismerem a vármegye tisztelt közönségének, hogy hosszú ideig vonakodtam a legmagasabb kegyet elfogadni és a kormány rendelkezését teljesíteni. De most e pillanatban, amidőn Békésvármegye főispáni székébe beiktattattam, büszke vagyok csekély személyem ily rendkívüli és képességeimet messze fölülmúló értékelésére. De büszke vagyok arra is, hogy ily szép és nemes, az ország kormányzatában is fontos helyet elfoglaló, Békésvármegye főispánja lehetek. Beiktatásom előtt az Isten házába leborulva kértem a Mindenhatót, hogy adjon nekem, öreg embernek még annyi testi és szellemi erőt, hogy a reám ruházott súlyos és felelősségteljes feladatnak megfelelhessek. Teljes szeretettel és őszinte jóakarattal közeledem úgy a hivatalos vármegyéhez, mint annak társadalmához és kérem, hogy ajándékozzanak meg azzal a bizalommal, amelyet a magyar ember a jószándékkal közeledő magyartól megtagadni nem szokott és amely bizalomnyujtás zálogát fogja képezni Békésvármegye jóléte érdekében kifejtendő közös munkánk sikerének. Értékesnek és egyedül célhoz vezetőnek látom a vármegye közönségével való egyetértést ápolni. Kormányzati programmot nem nyújtok. A Főméltóságu Kormányzó Urunk parancsára és a m. kir. Kormány bi zaimából foglalván el e főispáni méltóság ot, természetes, hogy a jelenlegi kormánnyal és annak kormányzati elveivel mindenben egyetértek. Bethlen István gróf miniszterelnök urat tartom vezéremnek és mindaddig kivá- nem az ő kormányzatát támogatni, amig a Miniszterelnök ur és a kormány bizalmát bírom és a magam felfogását kormányzatukkal azonosíthatom. Törvényhatósági szolgálatban kezdtem hivatali pályámat és ha hosszú ideig a hivatásom a bírói székbe szólított, ezalatt az idő alatt a törvényhatósági élet szeret ete és megbecsülése bennem nem halványult el; a törvényhatóság kormányzatát tiszteletben fogom tartani. Bátran tehetem ezt az ígéretet, mert Békésvármegye hazafias közönségéről nem tételezem fői, hogy valaha is a nemzeti érdekkel szembehelyezkedne, vagy törvényes jogait túllépni óhajtaná. Dolgozni kívánok Békésvármegyéért, lépéseimben és ténykedéseimben a jóakarat, a szociális érzék s a vármegyei lakosság minden rendű és rangú lakossága iránti szeretet fog vezetni és legfőbb törekvésemet fogja képezni, hogy a vármegye lakossága életbevágó kérdéseiben bennem támaszát lelje. Rendet és fegyelmet kívánok tartani a megye kormányzatában, mert csak a belső erőgyűjtés tudja biztosítani hazánk érvényesülését a külpolitikai vonatkozásokban i s. Szeretettel fogom kezelni a vármegyei tisztikarnak az ügyeit, de megkívánom tőle kötelességeinek szigorú teljesítését. Ismételten kérem a vármegye közönségét, hogy személyem iránt bizalommal viseltetve az erők egyesítésében és a megértésből eredő közös munkában együtt keressük Békésmegye javát. A főispáni székfoglaló beszédet a közgyűlés nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadta s azután következett a napnak másik nagy eseménye, Brérn Lőrinc felsőházi tagnak a törvényhatóság nevében elmondott valóban klasszikus beszéde, amely alkalmat adott a vármegye közönségének arra is, hogy a vármegye érdemekben oly kiválóan gazdag alispánját meleg ovációkban részesítse. A gyönyörű beszédet egész terjedelmében itt közöljük :
