Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-11-09 / 89. szám
LXI. évfolyam 89. szám. Szombat Gyula, 1929. november 9. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁBftAMUn ÉS KÖZGAZDÁSZAI! HETILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. .A régi vármegye utolsó főispánja. szerint »publicae quietis parens*, a köznyugalom szülője, az egyének, a felekezetek, a társadalmi osztályok közötti harmónia megTalán ugyanazon a napon, amikor a vá lasztók már indultak az urnák felé, hogy az uj törvényen is túl a régi vármegyeházán szokatlan elveket hirdető uj emberekkel is eltemessék a tradíciók, a múlt megyéjét — hagyta itt a vármegyét ennek a múltnak utolsó főispánja: dr. Kovacsics Dezső. Ha a kormányzat a virilista rendszer részleges megtartásával és az érdekképviseletek bevonásá val igyekezett is mintegy védőgátat emelni, hogy az uj ár — a régi sziklát teljesen el ne temesse, annak a hajónak, amely most jön az uj vizeken, lesznek olyan utasai, akik olyan dallamokat hoznak magukkal, amelyek a régi vármegye üléstermének akustikájába sehogysem illenek bele. Kovacsics Dezső ezeket a hangokat már csak a távolból hallgatja, de kétségtelen, hogy azzal az élénk, tanulékony szellemmel, amely reá annyira jellemző — továbbra is figyelemmel kiséri annak a vármegyének sorsát, amelynek öt évig az élén állott. Ez az öt év valóban tanúbizonyságot adott Kovacsics Dezső kiváló képességeiről. Müveit, a közigazgatás szövevényes utjain jártas és gyorsan tájékozódó elméje sok nehézséget könnyen legyőzött. Talán olyan nehézségekkel is megkiizdött, amelyeknek előidézésében az 0 gyorsan lobbanó, hamar barátkozó, bácskai ősöktől eredő temperamentumának is része volt. Annak a rokonszenvnek a megszerzésében, amelyet szerte a megyében kétségtelenül elért, segítségére volt kiváló szónoki képessége is. Ez a szónoki képesség jóval túl volt azon a magas átlagon is, amely a megyei és miniszteriális életben felnőtt magyar urat, már régi idők óta jellemzi. A tér, amelyet szónoki tudásával bejárt, igen széles volt. Politikai, hazafias, társadalmi téren mozgó beszédei műveltségéről, tudásáról, a közönség lelkének megértéséről tanúskodtak. Mindig magával tudta ragadni a hallgatóságot és hogy nehéz, a publikum számára meglehetősen idegen területen is mennyire le tudta kötni a közönség figyelmét, arra tanúság az a beszéde, amelyet a Dürer emlékünnepen tartott. A magyar őstalaj befolyását, a magyar vér hatását, az izig-vérig németnek ismert Dürerre a vérkeveredésnek azt a tüneményes eredményét, melyet Dürer jelent, oly plastikusan tárta a hallgatóság elé, hogy az izzón sütő nyári nap dacára is szinte áhítattal hallgatta a szónokot. A szónoki képességen túl alkotni, dolgozni is tudott. Ez a produktivitása talán, ha hiszünk Goethének, aki ezt a kapcsolatot sokszor hangoztatta, összefüggött vallásosságával. A hittel járó segíteni akarása, optimizmusa, a legszebben az 1925. karácsonyán reánk szakadt békésmegyei árvízkor nyilvánult meg. Szakadatlanul, egészsége kockáztatásáig dolgozott ekkor, mert hitt abban, hogy amit az ár elpusztított, azt az emberi munka újból megteremti. E kitűnő tulajdonsága dacára távozása nem jött váratlanul. Sokat tudott, de egyet elfelejtett. Elfelejtette azt, hogy a főispán nem diplomata. A diplomata kötelessége hazájáért megtagadni az őszinteséget és igyekezni jóbarátságot kötni azzal is, akihez igazi vonzalom nem fűzi. A főispán az állam centralizációjának, autoritásának képviselője, akinek ugyan szintén igyekeznie kell mindenkit megnyerni annak az állameszmének, amelyet képvisel és amelynek érintetlen ragyogásától függ mindannyiunk jóléte, de módszerei nem lehetnek a diplomatáé. Alkotásokkal, a közjóléti intézmények fejlesztésével, annak a közigazgatási igazságnak szolgálatával, amely V. Sixtus pápa hires jelmondata teremtésével kell az államhoz fűzni mindenkit. Kovacsics igyekezett ezen az utón járni, de módszerei közé vegyitette a diplomata módszerét is, amely a főispáni állás lényegével nem egyeztethető össze. Ha a döntésig mindenkinek igaza van, a döntéskor, amely csak egy félnek adhat igazat — olyan helyzet áll elő, amelyből való kibontakozás szerfelett nehéz. A demokratikus elv sem azt kívánja, hogy mindenki a barátom, mindenkinek igaza van, hanem azt, hogy mindenki részére a megélhetés, a nyugodt állampolgári exisz- tencia feltételei, a boldogulás lehetőségei, képességei szerint megteremtessenek. Kovacsics nagy tehetségei mellett azok a módszerekben való tévedések, amelyekkel céljait elérni akarta, ha most távozásához is vezethettek — nem lényegesek, mert élettapasztalatai azokat úgyis kiküszöbölik. Az alkotás vágya él benne, a tehetsége — nagy, nem mindennapi tehetsége — megvan hozzá és az idő meg is hozza számára az újabb, talán nagyobb szabású alkotás lehetőségeit. A közigazgatási bizottság utolsó ülése. (1929. november 7.) A bizottság még ebben a hónapban újra alakul. Dr. Kovacsics Dezső lemondott főispán érdemeit elnöklő alispán szép szavakban méltatta. November 7-ike Békésvármegye közéletében ismét történelmi nap volt. E napon tartotta utolsó ülését az a bizottság, amelyet az 1876. évi VII. t.-c. alkotott. A bizottság eddigi működése mindenben igazolta a törvény megalkotásának szükségességét, és a törvény megalkotóinak bölcs előrelátását. A mostani búcsúztató is tulajdonképen a történelmi múltból a történelmi jövőbe átépítésének reményteljes köszöntő szava volt, mert a bizottság az uj közigazgatási törvény alapján újból alkotva — a haladó kor szellemének megfelelően továbbra is irányítója fog maradni a vármegyék közigazgatásának. Elnöklő dr. Daimel Sándor alispán kevéssel 9 óra után megnyitván az ülést az alábbi szép beszédet mondotta: Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Dr. Kovacsics Dezső Békésvármegye főispánja'— mint méltóztatnak tudni — ki váló érdemeinek elismerése mellett, saját kérelmére, állásától felmentetett. Midőn nevezett a közigazgatási bizottság elnöki székéből távozik, úgy érzem, kötelességünk elismeréssel megemlékezni arról, hogy ő a bizottság székét nagy tudással, széles körű ismerettel töltötte be és a tárgyalásokat erős kezű határozottsággal, fölényes felkészültséggel és szakavatottsággal valamint kiemelkedő hozzáértéssel vezette. Ezzel a működésével az elnöki széknek elismerést és tekintélyt szerzett és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közigazgatási bizottság határozatai mindenkor általános tisztelettel és megbecsüléssel fogadtattak. Személyes szeretetreméltóságával, amely- lyel a bizottság tagjait magához fűzte, a tárgyalások rendjében olyan légkört teremtett, amely a bizottság tárgyalásait mindenkor értékelte, kellemessé és vonzóvá tette. Javaslom ezért, hogy távozása felett a közigazgatási bizottság sajnálkozásának adjon kifejezést és elnöki működésének emlékét, köszönetének és hálájának kifejezése mellett jegyzőkönyvben örökítse meg és erről őt értesítse. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Tekintetes Közigazgatási Bizottság ! Egy másik bejelentést is kell tennem- Nevezetesen méltóztatnak tudni, hogy az u, közigazgatási törvény értelmében a köz r r r FALLUSZTASAJT VILA. GM ARK A 6 —ő2
