Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-09-25 / 76. szám
liXI. érfoIyBiH 76. szám. Ojala, 1929. szeptember 25* Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZ&AZDÍSZAT1 HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok neth adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Brém Lőrinc. Nem szerette, ha írunk Róla. Nem volt népszerüséghajhászó ember. — Szinte most is látjuk a szeme energikus megvillanását, amikor e sorokat megpillantja. Pedig most írni kell Róla. Elment Budapestre, ahova a pápai dekrétum rendelte egyenlőre a váradi csonkaegyházmegye ittmaradt kanonok jait. Üresen maradt a Kossuth Lajos- utcai régi vikáriátus-épület, amelynek sok patinás szobra, képe a legutolsó nagyváradi püspök áldott emlékét lehelte és őrizte. Soha nem éreztük toliunkat olyan gyöngének, mint most, amikor Róla írunk. Hiszen nem volt önmagát szerepeltető, efemer sikerekért hevülő ember. Szikla volt, amikor tetterős katolicizmusról és megalkuvást nem tűrő magyarságról volt szó. Ez a minden melléktekintetet félretevő energia vezette nagyváradi püspöki irodaigazgatói teendői ellátásában, de különösen akkor, amidőn a legszörnyübb időkben áldott emlékű Széchenyi püspök az 0 vállára helyezte a csonkaegyházmegye kormányzását. Ez a tudás, tapasztalat és böieseség által igazolt, szeretettel párosult szigorúság tette emlékezetessé itteni helynöki működését, emlékezetessé és felejthetetlenül kedves emlékűvé az egyházmegye papsága előtt, mert az energikus bürokratizmust oltártestvérei iránt mindenkor érzett és éreztetett szeretetével egyesítette. Az életben maga volt a jókedv és életöröm, mely csillogott, sziporkázott és melegített. Mindenki, aki Vele beszélt, a leglesujtottabb, egyszerű ember is, egyszerre szebbnek, jobbnak és reményteljesebbnek látta az életet. Fölösleges lenne itt Gyulán Brem Lőrinc prelátus-kanonokot, mint szónokot jellemezni. Itt is a klasszicizmus embere. Mélységesen gondolkozó s érző ember, akit nem ragad el a szavak zengése, a jelzők szin- pompája, aki soha nem áldozta fel a formát a lényegért. Szónok: a szó legkomolyabb értelmében. Ünnepi alkalom volt, akár itt Gyulán mondott ünnepi beszédet, akár másutt. Vallásos tartalmú beszédei éppúgy hetekig állottak az érdeklődés homlokterében a katolikusoknál, mint lángoló hazafiasságot, gerinces meggyőződést reveláló szónoklatait hosz- szu időn át elragadtatással tárgyalta a vármegye egész közönsége. Elment Gyuláról. Megelőzte a neki igazán kijáró búcsúztatást. Itt is rendkívüli volt, itt is klasszikus pap volt. Minden ragyogó szónál urasabban, nemesebben búcsúzott: 500 pengőt küldött a gyulai Szoeiális Misszió Társulatnak azzal a kívánsággal, hogy erről csak akkor szabad tudnia a nyilvánosságnak, ha már Ő nem lesz Gyulán. íme: itt gyönge volt. Félt. Félt a köszönettől Ő, aki titkon annyi jót cselekedett, félt az emberi könnyektől, amiket annyiszor letörölt, félt annak az imponáló és leigázó szeretetnek látásától, amelyben része lett volna Neki, aki sokat tett a köz- ügyekért, rengeteget másokért és — legkevesebbet önmagáért. —- Vájjon, nem-e ebben a gyöngeségben volt legerősebb Brém Lőrinc ? ! Most, amikor országszerte alig törődnek az elközelgő tél szörnyűségével, Brém prelátus a buesuzás külsőségei helyett a szegényekre gondol, feléjük mutat, akik „mindig lesznek közietek.“ A város, a megye mindig büszkeséggel gondol a kitűnő főpapra és emberre. A katolikus hívek megsiratják. A szegények imádkoznak érte. Valamennyien — visszavárjuk ! Több, mint 200 ipartestület képviselői vettek részt a szegedi iparosgyülésen. Az Ipartestületek Országos Szövetsége vasárnap tartotta meg Szegeden ez évi országos kongresszusát, amelyre 227 ipartestület. 500 delegátust küldött el. A kongresszust Papp József elnök nyitotta meg. A kongresz- szuson megjelent többek között a kereskedelmi miniszter képviseletében Kolba Árpád dr. pénzügyi igazgató. Az elnöki megnyitó után Győrfly István egyetemi tanár mondott beszédet, majd Schneider Mátyás gyulai, Kinicsky Antal soproni és Major B rtalan kaposvári ipartestületi elnökök szólaltak fel. Ezután Nagy Antal székesfehérvári bizottsági tag emlékezett meg a két év előtti székesfehérvári iparos kongresszusról, amelyen Hadik János grófot nagy sérelem és támadás érte, aki pe dig önzetlen támogatásával mindig síkra szállt az iparosság érdekeiért. K jelentette, hogy a szébesfehérvári kongresszuson seDki sem akarta őt megbántani, amit bizonyít az is, hogy mindenki sajnálja az ott történteket. Ennek alapján határozati javaslatot fogadtak el, hogy Hadik János grófot táviratilag üd vözlik. Ezután Papp József elnök az iparos ka mara kérdéséről tett jelentést és a kisipari hitelkérdés kielégbő megoldását sürgette. Dobsa László az ipartörvény sérelmes intézkedéséről és a jogtalan iparűzés meggátlásá- nak szükségességéről tartott előadást. Farkas Elek, az Építőmesterek Szövetségének igazgatója az építőiparosok panaszainak orvoslását sürgette. Müller Antal kereskedelmi tanácsos a tanonctartás reformját hangoztatta, Lecbner István javaslatot nyújtott be a nyolc- osztályú elemi iskola bevezetése tárgyában, Rippay István, az IPOSz igazgatója a társadalmi biztositó intézettül kapcsolatban felmerült kívánságokat terjesztette elő, Szöllősy Ferenc a vásárügy rendezését sürgette, majd Dobsa László a különböző ipartestületekhez beérkezett javaslatokat ismertette, amelynek letárgyalasa után az elnök bezárta a gyűlést. A randi r. Hal. templom üzemelése. Dr. Pacha Ágoston apostoli kormányzó egy harangot ajándékozott a templomnak. A megszállott területen levő Varsándon körülbelül 180 katolikus család él, akiknek régi vágyuk ment teljesedésbe vasárnap, bogy uj templomukban fölzendülhetett az ének Isten dicsőségére. A 180 család évek óta rakta össze sarasait a szent célra Végre a múlt Hugo Viktor: A nyomorultak 1862. évi kiadását fűzve, vagy kötve A Békésvármegyei Régészeti és Müvelodéstörténelmi Társulat Évkönyve 3., 12., 17. köteteit, kötve, vagy fűzve. Cím a kiadóhivatalban. 9—"
