Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-09-21 / 75. szám
LXI. évfolyam 75. szám. Szombat Gyula, 19X9. szeptember SÍ. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fii!. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁKSAMLHI ÉS KÖZfiAZDÁSZATI HETILAPSzerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Emléktábla Karácsonyi János szülőházán Irta; JBrém. JLörinc, prelátus-kanonok, felsőházi tag Nem szerette az ünnepeltetést, életében mindig tiltakozott ellene, de holta után e városban még ritkán látott, hatalmas gyászünnepi menetben, ezrek szivében mélységes bánattal, gyásszal és szomorúsággal vittük övéi közé a temetőbe, tettük porhüvelyét abba a földbe, mely szülte, ápolta, hogy most csendes pihenésre a boldog feltámadásig eltakarja. Még le sem süppedt a sir, fölötte csak most nyíltak az első őszi virágok és immár rajta szülői házán a márványtábla, hirdetve időtlen-időkig, hogy dr. Karácsonyi János, a magyar történetírás örök dicsősége itt született, a mienk volt és emlékét mindenkor kegyelettel akarja őrizni Gyula város hálás közönsége. Ennek az emléktáblának a felállításával nemcsak Ot, de önmagát is megbecsülte ez a város. S büszkék lehetünk arra is, hogy nagyszülöttünk emlékének ilyen finom, művészi megörökítésére nem kellett idegenben művészt keresnünk: megtaláltuk azt a mi Técsy Lászlónkban. Ezt e szűk hazában kevés vidéki város tehetné ! Méltó módon örökiti meg s díszíti a művészi emléktábla a házat, ahol Karácsonyi János született, ahonnan elindult nagyszerű pályájára, hogy rajta ragyogó csillagként fényt, dicsőséget árasszon a kis házra, a szülővárosra az egész magyar nemzetre. Akik Karácsonyi Jánost csak gazdag irodalmi működéséből, müveiből ismerték, kétségtelenül igen nagyra becsülik őt, tisztelettel gondolnak a házra, amelyből kiindult, de mi, akik közvetlen tanúi, szemlélői voltunk az ő életének, akik ismertük és szerettük mint embert, mi tudjuk, hogy ha nagy volt mint tudós, nem ke- vésbbé nagy volt mint ember és tudjuk azt is, hogy azokat az erényeket, mik őt oly naggyá, tiszteletre és szeretetre méltóvá tették, azokat mind-mind ebben a szülői házban, munkás, tiszta családi körben szivta magába, mint ahogy a virág gyökeréből szívja a maga illatát. A nagy tudósnak első tudománya a keresztvetés, a Miatyánk imádsága volt, amit édes anyjától tanult, első útja a templomba, majd az iskolába vezetett; korán fejlődő eszével látta, hogy szülei is imádkoznak és templomba járnak, hallotta és nagy emlékező tehetségével soha el nem feledte, amit neki tanítója, hitoktatója előadott; és amit az Istenfélelemről, szülői tiszteletről, engedelmességről, szorgalmas munkáról, ember- és hazaszeretetről hallott, azt fogékony lelkében mind-mind összegyűjtötte, velők értelme, érzelme és kedélye egész világát betöltötte, mindez egész életén át hűségesen kisérte. Lelkében az egész világ történelmének az ismeretével, emlékező tehetségében az események, a történetek óriás halmazával mindig azt hirdette szóval és írásban, hogy e világon mindenben: a természet változásában és alakulásában, az ember jó és balsorsában, a nemzetek fényes korszakaiban és gyásznapjaiban az Isten akarata nyilvánul meg és érvényesül. S ő Isten akaratában mindig megnyugodott. Izig-vérig magyar lelkének mennyire fájhatott szeretett hazájának rettenetes megcsonkítása, a szivéhez annyira hozzánőtt Nagyvárad elvesztése, Szent László egyházmegyéjének szomorú sorsa, de panaszszó csak az emberek gonoszsága feletti bánatában hagyta el ajkait, különben erős hittel és törhetetlen reménységgel hangoztatta, hogy Isten akarata és tudta nélkül egy hajunk szála sem hull le, meg fog segíteni minket a magyarok Nagyasszonya s Szent László király. Most is fülemben cseng az ő bátor beszéde, amelyet egyik Szilveszter estéjén a váradi székesegyház szószékéről mondott akkor, amikor az oláh világ diadalmámorában, még inkább bűnös lelkiismerete tudatában árulót, összeesküvőt látott mindenkiben, aki magyarul beszélt; és ő nemcsak magyarul, de magyarán megmondotta : aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék, e földön örök uralomról, állandó dicsőségről senki se beszéljen, járt már magyar földön tatár is, másfél évszázadon rombolt itt a török is és ma nem is beszél már senki róluk, a történelem is csak pusztításaikat ismeri. Azt a benső, vallásos hitéletet, melyet már mint gyermek a szülői házban elsajátított, egész életén át, mondhatnám, ártatlan gyermeki lélekkel gyakorolta. Élte legutolsó éveiben is, ha eljött ide övéi látogatására, akárhányszor épülhettünk rajta, amint a keresztjárón vagy a buzaszentelő körmenetben az egyszerű hívek közé vegyülve imádkozott s énekelte a Mindenszentek litániáját. Ebből a mély vallásosságából eredt páratlan szerénysége, ritka alázatossága, embertársainak kifogyhatatlan szeretete, ezzel a szeretettel neveltetett szegény gyermekeket az intézetekben, ápoltatott betegeket a kórházakban, törölt fel könnyeket, vigasztalt szenvedőket, erősített gyengéket és jóravezetett tévedőket. Ennek a vallásos életnek az emléke el fog mosódni, amikor kihalnak, akik a jó embert ismerték, e márványtábla sem fogja azt mindvégig megőrizni, de nem is ez az ilyen életnek a jutalma, nem is ezt várta ő. Ennek az életnek igaz jutalmazója csak az Isten lehet, aki őt magához vette és boldog, örök élettel jutalmazta. De akinek szeme hosszú évtizedek, sőt évszázadok múlva is rávetődik erre az emléktáblára, tudni fogja, hogy Karácsonyi János volt az a nagy történetiró, aki a magyartörténetirás örök büszkesége, aki nagyszámú irodalmi alkotásaival halhatatlan emléket állított magának. És ha mást nem is irt volna, mint azt a hatalmas 3 kötetet, melyben 1896-ban — mintegy milleniumi ajándékul — Békésvármegye Történetével ajándékozott meg minket, akkor is megörökitette volna nevét a tudósok világában és örök hálára kötelezett volna minket békésmegyeieket. Hiszen monumentális munkája miatt sokan irigyelték őt tőlünk és többször hallottam, amikor sajnálkoztak azon, hogy Békésvármegye helyett miért nem a harcokban, eseményekben még gazdagabb Biharvármegye történetét irta meg, ahol életének legnagyobb részét töltötte. Az ilyen tudományos irigység nem is bűn; hát csakk hadd irigyeljék mitőlünk: mi annál büszkébbek vagyunk rá és annál hálásabban őrizzük emlékét. Legyen áldott az emléke ! A lángészt, a tudóst utánozni s követni csak keveseknek adatik meg. De a lelket tisztán megőrizni, a szivet Istenhez emelni, polgártársat és hazát önzetlenül szeretni mindenkinek szent kötelessége. Aki őt ebben követi, ezt utánozza: az becsüli meg legszebben Karácsonyi János emlékét. V-'V-y É / „ ■ KÄHAGSdNTl JÁNOS . • r«>‘> . , ,, vai pu'’•.iMik'rnRi^MKf luijiis/** ; A rtÁfÍYÁif t 'JtJUKANTUS AKAtff.MJA TAGJA !Í: A MS- Wi; I I S f .yÁwMH'Yítr . SURTLWrfr.NEKjn.F^ »WOtA, ' * SZUI.Íí.HÁZAWA KÉSZÍTTETTE »4z<*r«£N ’’ K HALAS KEGYELETTEL GYULA VÁROS KÖZÖNSÉGÉ “1
