Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-07-24 / 58. szám
2 Békés 1929 julius 24 házi szertartás után kisérjük a Széchenyi liget melletti róm. kath. temetőbe, ffrök nyugvó helyére. Első polgármesterünk közéleti és társadalmi tevékenységével maradandóan beirta nevét városunk történetébe, az ő nevéhez fűződik városunk újjáalakulása, fejlődése, Ő jelölte meg biztos meglátással azt az utat, amelyen haladnunk kell és most, amikor legnagyobb szükségünk lett volna nagy tudására, alkotó erejére, Isten kifürkészhetetlen akaratából itt hagyja városát, pótolhatatlan űrt hagyva maga után. Alkotásaiban neve örökké él, emlékét mindig hálás kegyelettel őrizzük. A temetés. Dr. Berthóty István Békéscsaba város első polgármestere szombaton, julius 20 án reggel 10 órakor a szegedi egyetemi klinikán meghalt. Kidőlt az élők sorából a vármegyének egy olyan vezórfórfia, aki csodálatoskó- pen. nem abban volt „nagy“, hogy vezető állást töltött be, — hiszen ilyen nagyokban, hála Istennek Bókésvármegye sem szűkölködik, — hanem abban volt nagy, amiben nagy lett volna akkor is, ha sorsa nem emeli vezető polcra, hogy csodálatosan jó szive volt és épen ezért ez a szív sohasem volt önhitt, nagyon szerette az embereket, igazán, önzetlenül és szerény, szolgálatkész volt minden polgártársával szemben az önhaszonlelésnek legparányibb gondolata nélkül. Mindezek a gyönyörű tulajdonságok, egy nagyszerűen megalkotott, daliás testben éltek és munkáltak ; munkáltak szünetlenül éjjel és nappal. Mintha csak az Isten is példaképet akart volna benne állítani az emberek elé, hogy ilyenek legyenek. Komoly, csendes, úgyszólván befelégondolkozó volt, de csak azért, hogy az igy zavartalanul összegyűjtött szellemkincseit annál pazarabb bőséggel szórhassa szót embertársai boldogulásának előbbre vitelére. De ha nagy, alkotó ügyekben komoly volt is, baráti körben és egyéb társadalmi érintkezésben annál kedvesebb, közvetlenebb, mindenkit lebilincselő modorú volt. Csoda-e, ha mindenki szerette, csodálta, ha mindenkinek szivébe markolt a halálnak ez a nagy adókövetelése. Dr. Berthóty Istvánt —- Békéscsaba város saját halottjának tekintvén — hétfőn délután temette el olyan részvét mellett, amilyen még ebben a vármegyében soha senkivel szemben meg nem nyilvánult. A városháza előtti tér, a városháza hatalmas udvara, va - lamint a hatalmas nógyszögü épület úgy földszinti, mint emeleti folyósói tömre voltak em berekkel, akiket bizonyosan nem a kíváncsiság, hanem az őszinte részvét hozott el erre a temetésre. Bátran mondhatjuk hogy a temetésen a vármegye minden társadalmi ősz tálya, minden városa, községe és faluja képviselve volt. A ravatalt a díszesnél díszesebb koszorúk özöne — százon felül — borította el. A díszes érckoporsóba zárt holttest a városháza tanácstermében volt felravatalozva, majd röviddel 5 óra előtt levitték a városháza tágas udvarára, ahol a gyászszertartás ment végbe. Az udvari homlokzaton elhelyezett óra lassan elütötte az 5 órát, jelentve a fájdalmas elválás perceinek közeledtét. Máj d jött a gyászoló család: a nagy megpróbáltatásokat átélő özvegy, a forrón szeretett egyetlen leány, aki atyjának szemefénye volt; a testvérbátya és a család többi tagjai mélyen lesújtva, gyászosan, szomorúan. Azután rövidesen megérkezett a papság is. Bartos Ferenc róm. kath. apátplebános végezte a gyászszertartást fényes papi segédlettel, és amikor a kántor ajkán felhangzottak a „requiem aeter- nam . . örök szépségű melódiái, mindenki, nek szivét valami mélységes meghatottság érzete járta át, mert mindenki érezte, hogy most igazi értéket temetnek. A gyászszertartás befejezése után több búcsúbeszéd hangzott el. Korossy László a képviselőtestület, Medovarszky János városi főjegyző a tisztikar, dr. Daimel Sándor alispán a vármegye, Búd János, Békéscsaba város országgyűlési képviselője képviseletében dr. Donner miniszteri osztálytanácsos a vá- választókerület és Beliczey Géza az összes békéscsabai egyesületek, vállalatok és társulatok nevében búcsúztak el meghatott szavakkal a nagy halottól. Mindegyik búcsúbeszéd XL Pius pápa elhatározta, hogy a nagyváradi egyházmegye magyar imperium alatt megmaradt területére külön apostoli kormánysót neves ki. Erre a tisztségre Lindenberger Jáuos dr. pápai prelátust, debreceni prépost-plébánost, az eddigi helytartót választotta ki. Beszámoló a Maróíhy cserkészek bánrévei táboráról. Harmincnyolc cserkész szép álma ébredt valóságra akkor, amikor a reálgimnázium Ma- róthy csapata Bánréve felé megindult. Hála Istennek, ez a valóság is felejthetetlen volt és most, a táborozás után sok emlékkel meggazdagodva szélednek szét a cserkészek. A csapat megtörve bár, de fogyva nem. érkezett meg a Sajó partjára, rekkenő hőségben. Mégis sietve megkezdődtek a tábori munkák és este már majdnem kész cserkésztábortól búcsúzott a füzesek közt lebukó nap. Ez a tábor szolgáltatta azután keretét és ez képezte alapját két hét vidám szórakozásának és cserkészies munkájának. Sajnos, első este a nap olyan eredményesen bukott le a füzesek közt, hogy azután egy hétig alig lehetett látni; borús, néha esős volt az idő. A tábor sikerére mi sem jellemző jobban , hogy ez az esős idő sem befolyásolta a fiuk jókedvét: ilyenkor a sátrakban gyűlt össze egy- egy társaság és nótaszó, vig tréfa mellett teljesen elfelejtette, hogy odakinn csúnya idő van. Az utolsó héten a nap a legnagyobb buzgalommal igyekezett jóvátenni hibáját, ezekben a napokban mindenki csak fürdőnadrágban járt, ezalatt az idő alatt termettek a Sajó-parton a most Gyulán látható „szőke négerek“ és a sors különös játéka folytán ekkor érkezett a „gyulai cserkészszülők“ távirata, melyben azt kívánják, hogy a csapat sürgősen vonuljon fedél alá. A tábor annyira közel volt a Sajóhoz, hogy a mamák biztosan azt kívánták volna, hogy tegyenek éjszakára éket alvó fiaik elé, mert aki éjszaka véletlenül kigurult volna a sátorból, az bizony a vízig meg sem áll. A kapuval és a zászlóruddal szemben állt a parancsnoki sátor, a tábor életének kiindulási pontja. Mellette kétoldalt a végletekig kedélyes és nagyrészt sárga- csőrüekből álló fecskék, illetőleg a filozofikus humoru vadgalambok sátra állott. A félkör folytatását egyik oldalon a konyha mindenható, de nem mindenttudó őrse: a sasok, a másikon pedig a „tisztikar“ kis négyszemélyesei alkották. Teljesen különálló helyet foglalt el, párhuzamosan az élelmiszersátorral a stramm, kacagó sirályok sátra, ami szimbólumnak legteljesebb mértékben megfelel A befelé fordult keszthelyi tábori élet után vendégekre egyáltalán mem számítottunk, nagy a pótolhatatlan veszteség felett érzett fájdalomnak volt a kifejezője, de egyszersmint annak a reménységnek is, hogy Berthóty István szelleme a szivek mélyén őrökké élni fog A beszédek elhangzása után megindult a gyászmenet a róm. kath. temetőbe. A halottat beláthatatlan embertömeg kisérte ki utolsó útjára. A halálra azt az epithetont szoktuk használni, hogy demokratikus. Nem! A halál nem mindig az, mert a demokratia nemcsak egyenlőséget, de szeretetet is jelent. A halál pedig most kegyetlen volt. ját érte, aki jóságos lelkületóvel, apostoli tevékenységével és fényes tudásával nemcsak híveinek rajongó szeretetet, hanem paptestvéreinek tiszteletét és nagyrabecsülését is kiérdemelte. A nagyjelentőségű kinevezés, mely egy ragyogó tehetségű papi egyéniség érdemeinek dokumentálási, érthetőleg nagy örömet keltett Gyulán. volt a csodálkozás, mikor egymásután jöttek a falu előkelőségei és egyszerűbb emberei, mikor egy másik faluból is ribizlivel és egyéb jókkal kedveskedtek a csapatnak. És esténként, amikor felcsapott a tábortűz, idegen, ismeretlen emberek jelentek meg, valósággal nagy közönség volt és a közös ének, együttes szórakozás eggyé olvasztotta az alföldi kis cserkész és a felvidéki felnőtt ember lelkét. Nap-nap után uj vendégek jöttek, a régiek is kilátogattak és egyik este a bánrévei hölgyek vendégeink voltak úgy, hogy ők hoztak magukkal finomabbnál-finomabb süteményeket és ezekből mindenki annyit evett, amennyit csak tudott, de a materialista vonatkozások helyett a szellemiek nyomultak előtéroe: mindenki hálát adott az Istennek, hogy messze az otthontól is otthon van. A tábor munkái között első helyen a főzés áll és a szolgálatos őrsök, hála a parancsnok ur megbecsülhetetlen szakácsmüvészetének és állandó irányításának, jól elvégezték ezt a munkát. Az éjjeli őrségen sem történt soha nevezetesebb esemény, csak első éjszaka, amikor a tisztikar őrködött. Ekkor ugyanis a Buli órája őrség elején egy órát késett csodálatos véletlen folytán őrség végén viszont egy órát sietett, úgy hogy ő Pocakkal összesen egy órát őrködött 3 helyett és ebbő! is kettőt aludt, viszont a következő őrség csekély hat óra hosszat állta a vártát. Utolsó éjszaka pedig a tábor postása, Bigó arra ébredt fel, hogy felőle teljesen eltűnt a sátor, ami óriási derültséget okozott, A tábor szórakozásai elég változatosak voltak. Idetartoztak a kirándulások. Egyik keretében a csapat az ózdi vasgyárat nézte meg, másodszor a bánréveiek áldozatkészsége folytán az aggteleki csepkőbarlangot járta végig és mindkét helyről felejthetetlen emlékkel tért vissza. A fürdés teljesen veszélytelen, de nagyon kellemes volt, a Sajó gyors sodrában mindig üdülést és lehűlést találtak a fáradt, izzadó cserkészek, ami a mamák megnyugtatására nem jelenti azt, hogy fáradtan és izzadtan mentek bele a vízbe. A bucsutábortüzön rengetegen voltak, műsora a vendégek megállapítása szerint nagyon jól szórakoztatott és amikor a Sirályok hatalmas máglyája mellett utoljára hangzott fel a „Csend lett már mindenütt“, majd később utolsót lobbant a tábortűz: sokak szeme nedves volt, többen hangosan sirtak A bucsuzás a vasútnál folytatódott, Valóságos virágerdő vette körül a csapatot és azok Lindenberger János dr. apostoli kormányzó lett. A kinevezés az egyházmegye első pap-