Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-06-19 / 48. szám
LXI. évfolyam 48. szám. Szerda Gyula, 1929. juntas 19 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fi!!. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KftZflAZnÁSZATI HETILAPSzerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz Dobay János könyvkereske dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Demokratisszimusz. Ezt a furcsa szuperlativuszt egy felsőházi tag ur csinálta annak konstatálása fölött való elragadtatásában, hogy Magyarországon mindenki megtalálja a tisztességes megélhetését és ba ebben áll a demokrácia, 'akkor — szerinte — mi nemcsak demokrata, hanem demokratisszimnss ország vagyunk. Ezzel kétségen kívül azt akarta mondani, hogy Magyarországon olyan könnyű tisztességesen, vagyis jól és becsületesen megélni, hogy ebben messze felülmúljuk a Nyugat nagy demokratikus országait. Azt hisszük, hogy ennek a nem sokat mondó frázisnak fogalmazója egyrészt nem igen volt tisztában a »tisztességes megélhetés« fogalmával, másrészt nagyon kevéssé ismerheti minden rendű és raDgu polgártársainak életét. Az ö uradalmában bizonyára mindenkinek a legutolsó kanászig tisztességes megélhetése van, de az 6 uralma — bár igazán nem tudjuk mekkora, — aligha az ország. Nagyon sok millió honfitársunk van, akik nem tudtak ilyen tisztességes megélhetést biztosító uradalmakban elhelyezkedni. Tisztességes megélhetés. Hogy a forgalmakat tisztázzuk, felsorolunk néhányat a mostanában szokásos tisztességes megélhetések közül. Kifogástalanul tisztességes megélhetés például ügyvédi vagy mérnöki diplomával a zsebünkben felcsapni soffőrnek, villamoskalauznak vagy ügynöknek és rendületlen reménynyel várni, mig valamely sorsfordulat révén a diplomának is valami hasznát vehetjük. Tisztességes megélhetés reggeltől estig a templom előtt vagy az utcasarkon állani és hajléktalanok menhelyére menni aludni. Assisi szent Ferenc szerint a legtisztességesebb — sőt talán egyedül tisztességes — megélhetés az volt, hogy az ember megkapja időnként jólelkü embertársaitól a csekélyke falat alamizsnát, ami ennek a nyomorult, talán még arra a kis alamizsnára sem érdemes földi létnek fentartásához elengedhetetlen. Tisztességes megélhetés egész nap szűk, zsúfolt hivatali szobában görnyedni és hősiesen nem lemondani, de még csak reá sem gondolni semmire, amit a modern kor a test és lélek üditésére feltalált. Talán tisztességes megélhetés az is, hogy kisded vagyonkámmal üzletet nyitok, a legtisztességesebb szándékkal hitelbe is vásárolok, mig nem egy szép napon, bár a legszerényebben éltem, kifogy az üzletemből az áru, anélkül, hogy hitelezőimet ki tudtam volna fizetni. Még több ehhez hasonló tisztességes megélhetés van és elismerjük, hogy ezek valamelyikének mintájára mindenesetre meg lehet tisztességesen élni. A végső »tisztességes megélhetés« gyanánt mindenki számára ott van a templom kapuja és a menhely. A felsorolt »tisztességes megélhetésekből« azonban azt hiszem, az emberek túlnyomó többsége nem kór és ha kényszerűségből választja is valamelyiket megélhetésének, bizonyára nem tartja olyan értelemben »tisztességes megélhetés«-nek, mint ahogyan azt a szenátor nr gondolta, hanem igyekszik az efféle tisztességes megélhetéstől mielőbb szabadulni. Mi már most a nem tisztességes megélhetés ? Oh, ezeket már nem olyan könnyű felsorolni. Ha ezeket keresgéljük, szörnyű dolgokba ütközünk. Baksis, panama, kijárás, uzsora, hamis bukás, egyke, nyilt és titkos prostitúció, kártya, lóverseny stb. mind annak a bizonyságai, hogy a »tisztességes megélhetés« végett sokszor sok, nem igen tisztességes eszközhöz folyamodnak az emberek. A »demokratisszimusz« kitalálója, ngy látszik elfeledkezett arról, hogy ilyen módokon is ezrek és ezrek élnek »tisztességesen.« Feltehető-e, hogy ezek a mind kivétel nélkül csak bűnös hajlamból vagy felfokozott, jogtalan igényeiknek kielégithetése végett élnek ezekből a forrásokból ? Avagy feltehető-e, hogy a fentebbi kategóriákban felsorolt tisztességes megélhetési lehetőségeket merőben a szegénységnek és alázatosságnak szentferences szeretetéből választják az emberek ? Sem túlzó optimisták, sem túlzó pesszimisták nem vagyunk, ha mindkét kérdésre nemmel felelünk. A tisztességes, de szánandó és nyomorult megélhetést nem azért választják az emberek, mert telve vannak a lemondás szellemével, a megélhetés bűnös módjait sem azért követik, mert csak jogtalan igényeiket nem tudnák másképen kielégíteni. Ha pedig igy van — és valóban igy van — akkor mondhatjuk e nyugodt lélekkel, hogy ebben az országban mindenki találhat tisztes, vagyis minden jogos igényét megengedett, büntetlen eszközökkel kielégíteni képes megélhetést. Nem mondhatjuk és nem szabad mondanunk, mert ez annyi volna, mint belenyugodni mindabba a nyomorúságba, amit a múltak büuei és évszázadok csapásai, legutóbb pedig a háború és Trianon hoztak reánk. Az utolsó vitézi avatás. A folyó hó 16-án, vasárnap Budapesten a margitszigeti MAC sportpályán lezajlott vitézi avatási ünnepéllyel, ezek sora egyelőre lezárult. A Kormányzó kijelentése szerint ugyanis, addig, amíg a felavatott vitézek mind telket s a hozzá szükséges eszközöket nem kaptak, vitézi avatás nem lesz. A most vasárnap felavatott vitézek száma meghaladja a kétezret. Az ünnepélyt hatalmas ember tömeg nézte végig s a szertartás egyes igazán fenséges és megható jelenetei minden érző szívben mély nyomokat hagytak. A közönség a festői öltözetben felvonuló testőrgárda által körülvett Kormányzót riadó éljenzéssel köszöntötte, aki az ünnepséget az avató trónus elfoglalásával kezdette meg. Mélyen átjárta a jelenvoltak lelkét az az eskü, amelyet a több mint kétezer vitéz a Kormányzó előtt letett. Az eskütétel után a Kormányzó intézett beszédet messze csengő hangon, tiszta zamatos magyarsággal a vitézekhez s ez a beszéd, a mély bölcsességnek, a haza féltő szeretetónek gyönyörű ódája volt. Majd a vitézzé avatás — minden évben ismétlődött — de mindig gyönyörű és megható szertartása következett. A Kormányzó a zenekar által előadott hazafias, egyházi és kurucz dalok hangjai mellett a hatosával eléje térdeplő férfiakat „vitézekké“ avatta. Mindegyiknek vállát megérintette az ország kardjával és egy pillanatig rajta nyugtatta ezen szavak kíséretében „a Hadúr nevében vitézzé avattak.“ Pergett a film fel vétel . . . üzeneteket küldtek a rádión, körbe-körbe a Kormányzó az előtte térdeplő vitézzé avatottakkal beszédbe ereszkedett Biztató tekintete és mosolya mindenkihez volt. Legmeghatóbb volt a rokkantak vitézzé avatása Amikor már kétezernél is többször felemelte a Kormányzó a súlyos kardot, amelyet már már két kézzel is alig birt el, a csapatok készen állottak a díszme- netre, amely az ünnepségnek bár befejező, de legszebb pontja volt. A Kormányzó kíséretével visszavonult eredeti páholyába és ott vonult előtte a Ludovikdsok rendkívül fegyelmezett ifjúsága, a cserkészek igen kedves testületé, a leventek és a fekete ingesek, majd pedig megindult a vitézek csapata, elől a díszruhába öltözöttek, akik mindenütt nagy feltűnést keltettek. Tombolva tapsoló közönség, elfolytott zokogások, kendők lobogtatása adták meg a felejthetetlen kíséretet, amelyet ez a diszme- net a lelkekben visszahagyott, de legmélyebb benyomást keltettek a rokkantak, akik mikor elvonultak a Kormányzó előtt, mindenünnen a megértő szeretetnek számos jelével találkoztak. Bókésvármegyóböl ez alkalommal is igen sokat avatott a Kormányzó vitézzé, kiknek neveit helyszűke miatt nem közölhetjük, a Gyuláról felavatottak névsorát, nem különben egy-két ismertebb vidéki nevét az alábbiakban közöljük: Huff Ferenc tábornok, akinek vitézi neve Rábay lett, dr. Pallmann Péter ref. lelkipásztor vitézi neve Bánáthy, dr. Takácsy Lajos ügyvezető orvos, Técsy László polg. isk. tanár, Hamar Endre pénzügyigazgatósági irodafőtiszt, továbbá Schröder Imre alezredes vitézi neve Görgónyi, Somlyay Gyula körósladá- nyi jegyző. A legénység közül gyulaiak: Magyaróvári József vámörtörzsőrmester,,. Szigeti Lajos irodaszolga, Nagy István kőműves, Góg Péter földműves, Bánfi Antal zodósz, legénységi várományos: Szigeti Imre, akiket szerkesztőségünk a nagyközönség nevében is vitézzé avatásuk alkalmából ez utón szeretette! köszönt 4 hold föld a Bárdosban, a Kórházteleppel szemben eladó. Ért. lehet VásSr-tér II. szám alatt.
