Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-06-19 / 48. szám

LXI. évfolyam 48. szám. Szerda Gyula, 1929. juntas 19 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fi!!. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KftZflAZnÁSZATI HETILAP­Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz Dobay János könyvkereske dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Demokratisszimusz. Ezt a furcsa szuperlativuszt egy felső­házi tag ur csinálta annak konstatálása fölött való elragadtatásában, hogy Magyarországon mindenki megtalálja a tisztességes megélhe­tését és ba ebben áll a demokrácia, 'akkor — szerinte — mi nemcsak demokrata, hanem demokratisszimnss ország vagyunk. Ezzel kétségen kívül azt akarta mondani, hogy Magyarországon olyan könnyű tisztességesen, vagyis jól és becsületesen megélni, hogy eb­ben messze felülmúljuk a Nyugat nagy de­mokratikus országait. Azt hisszük, hogy ennek a nem sokat mondó frázisnak fogalmazója egyrészt nem igen volt tisztában a »tisztességes megélhetés« fogalmával, másrészt nagyon kevéssé ismer­heti minden rendű és raDgu polgártársainak életét. Az ö uradalmában bizonyára minden­kinek a legutolsó kanászig tisztességes meg­élhetése van, de az 6 uralma — bár igazán nem tudjuk mekkora, — aligha az ország. Nagyon sok millió honfitársunk van, akik nem tudtak ilyen tisztességes megélhetést biztosító uradalmakban elhelyezkedni. Tisztességes megélhetés. Hogy a forgal­makat tisztázzuk, felsorolunk néhányat a mos­tanában szokásos tisztességes megélhetések közül. Kifogástalanul tisztességes megélhetés például ügyvédi vagy mérnöki diplomával a zsebünkben felcsapni soffőrnek, villamoskala­uznak vagy ügynöknek és rendületlen remény­nyel várni, mig valamely sorsfordulat révén a diplomának is valami hasznát vehetjük. Tisztességes megélhetés reggeltől estig a templom előtt vagy az utcasarkon állani és hajléktalanok menhelyére menni aludni. As­sisi szent Ferenc szerint a legtisztességesebb — sőt talán egyedül tisztességes — meg­élhetés az volt, hogy az ember megkapja időnként jólelkü embertársaitól a csekélyke falat alamizsnát, ami ennek a nyomorult, talán még arra a kis alamizsnára sem érde­mes földi létnek fentartásához elengedhetet­len. Tisztességes megélhetés egész nap szűk, zsúfolt hivatali szobában görnyedni és hő­siesen nem lemondani, de még csak reá sem gondolni semmire, amit a modern kor a test és lélek üditésére feltalált. Talán tisz­tességes megélhetés az is, hogy kisded va­gyonkámmal üzletet nyitok, a legtisztessége­sebb szándékkal hitelbe is vásárolok, mig nem egy szép napon, bár a legszerényebben éltem, kifogy az üzletemből az áru, anélkül, hogy hitelezőimet ki tudtam volna fizetni. Még több ehhez hasonló tisztességes megél­hetés van és elismerjük, hogy ezek valame­lyikének mintájára mindenesetre meg lehet tisztességesen élni. A végső »tisztességes megélhetés« gyanánt mindenki számára ott van a templom kapuja és a menhely. A fel­sorolt »tisztességes megélhetésekből« azon­ban azt hiszem, az emberek túlnyomó több­sége nem kór és ha kényszerűségből választja is valamelyiket megélhetésének, bizonyára nem tartja olyan értelemben »tisztességes megélhetés«-nek, mint ahogyan azt a szená­tor nr gondolta, hanem igyekszik az efféle tisztességes megélhetéstől mielőbb szabadulni. Mi már most a nem tisztességes meg­élhetés ? Oh, ezeket már nem olyan könnyű felsorolni. Ha ezeket keresgéljük, szörnyű dolgokba ütközünk. Baksis, panama, kijárás, uzsora, hamis bukás, egyke, nyilt és titkos prostitúció, kártya, lóverseny stb. mind annak a bizonyságai, hogy a »tisztességes megélhe­tés« végett sokszor sok, nem igen tisztessé­ges eszközhöz folyamodnak az emberek. A »demokratisszimusz« kitalálója, ngy látszik elfeledkezett arról, hogy ilyen módokon is ezrek és ezrek élnek »tisztességesen.« Felte­hető-e, hogy ezek a mind kivétel nélkül csak bűnös hajlamból vagy felfokozott, jogtalan igényeiknek kielégithetése végett élnek ezek­ből a forrásokból ? Avagy feltehető-e, hogy a fentebbi kategóriákban felsorolt tisztessé­ges megélhetési lehetőségeket merőben a sze­génységnek és alázatosságnak szentferences szeretetéből választják az emberek ? Sem túlzó optimisták, sem túlzó pesszi­misták nem vagyunk, ha mindkét kérdésre nemmel felelünk. A tisztességes, de szánandó és nyomorult megélhetést nem azért választ­ják az emberek, mert telve vannak a le­mondás szellemével, a megélhetés bűnös módjait sem azért követik, mert csak jogta­lan igényeiket nem tudnák másképen kielé­gíteni. Ha pedig igy van — és valóban igy van — akkor mondhatjuk e nyugodt lélek­kel, hogy ebben az országban mindenki ta­lálhat tisztes, vagyis minden jogos igényét megengedett, büntetlen eszközökkel kielégí­teni képes megélhetést. Nem mondhatjuk és nem szabad mondanunk, mert ez annyi volna, mint belenyugodni mindabba a nyomorúságba, amit a múltak büuei és évszázadok csapásai, legutóbb pedig a háború és Trianon hoztak reánk. Az utolsó vitézi avatás. A folyó hó 16-án, vasárnap Budapesten a margitszigeti MAC sportpályán lezajlott vi­tézi avatási ünnepéllyel, ezek sora egyelőre lezárult. A Kormányzó kijelentése szerint ugyanis, addig, amíg a felavatott vitézek mind telket s a hozzá szükséges eszközöket nem kaptak, vitézi avatás nem lesz. A most vasár­nap felavatott vitézek száma meghaladja a kétezret. Az ünnepélyt hatalmas ember tömeg nézte végig s a szertartás egyes igazán fen­séges és megható jelenetei minden érző szív­ben mély nyomokat hagytak. A közönség a festői öltözetben felvonuló testőrgárda által körülvett Kormányzót riadó éljenzéssel kö­szöntötte, aki az ünnepséget az avató trónus elfoglalásával kezdette meg. Mélyen átjárta a jelenvoltak lelkét az az eskü, amelyet a több mint kétezer vitéz a Kormányzó előtt letett. Az eskütétel után a Kormányzó intézett be­szédet messze csengő hangon, tiszta zamatos magyarsággal a vitézekhez s ez a beszéd, a mély bölcsességnek, a haza féltő szeretetónek gyönyörű ódája volt. Majd a vitézzé avatás — minden évben ismétlődött — de mindig gyönyörű és megható szertartása következett. A Kormányzó a zenekar által előadott haza­fias, egyházi és kurucz dalok hangjai mellett a hatosával eléje térdeplő férfiakat „vitézekké“ avatta. Mindegyiknek vállát megérintette az ország kardjával és egy pillanatig rajta nyug­tatta ezen szavak kíséretében „a Hadúr nevé­ben vitézzé avattak.“ Pergett a film fel vétel . . . üzeneteket küldtek a rádión, körbe-körbe a Kormányzó az előtte térdeplő vitézzé avatot­takkal beszédbe ereszkedett Biztató tekintete és mosolya mindenkihez volt. Legmeghatóbb volt a rokkantak vitézzé avatása Amikor már kétezernél is többször felemelte a Kormányzó a súlyos kardot, amelyet már már két kézzel is alig birt el, a csapatok készen állottak a díszme- netre, amely az ünnepségnek bár befejező, de legszebb pontja volt. A Kormányzó kíséreté­vel visszavonult eredeti páholyába és ott vo­nult előtte a Ludovikdsok rendkívül fegyelmezett ifjúsága, a cserkészek igen kedves testületé, a leventek és a fekete ingesek, majd pedig megindult a vitézek csapata, elől a díszruhába öltözöttek, akik mindenütt nagy feltűnést kel­tettek. Tombolva tapsoló közönség, elfolytott zokogások, kendők lobogtatása adták meg a felejthetetlen kíséretet, amelyet ez a diszme- net a lelkekben visszahagyott, de legmélyebb benyomást keltettek a rokkantak, akik mikor elvonultak a Kormányzó előtt, mindenünnen a megértő szeretetnek számos jelével talál­koztak. Bókésvármegyóböl ez alkalommal is igen sokat avatott a Kormányzó vitézzé, kiknek neveit helyszűke miatt nem közölhetjük, a Gyuláról felavatottak névsorát, nem különben egy-két ismertebb vidéki nevét az alábbiak­ban közöljük: Huff Ferenc tábornok, akinek vitézi neve Rábay lett, dr. Pallmann Péter ref. lelkipásztor vitézi neve Bánáthy, dr. Takácsy Lajos ügyvezető orvos, Técsy László polg. isk. tanár, Hamar Endre pénzügyigazgatósági iro­dafőtiszt, továbbá Schröder Imre alezredes vi­tézi neve Görgónyi, Somlyay Gyula körósladá- nyi jegyző. A legénység közül gyulaiak: Ma­gyaróvári József vámörtörzsőrmester,,. Szigeti Lajos irodaszolga, Nagy István kőműves, Góg Péter földműves, Bánfi Antal zodósz, legény­ségi várományos: Szigeti Imre, akiket szer­kesztőségünk a nagyközönség nevében is vi­tézzé avatásuk alkalmából ez utón szeretette! köszönt 4 hold föld a Bárdosban, a Kór­házteleppel szemben eladó. Ért. lehet VásSr-tér II. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom