Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-06-12 / 46. szám
LXI. évfolyam 46. szám. Szerda Gyula, 1929. Junius 12. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TAR&ADALMT ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Barátaink és ellenségeink. Csaknem naponta olvassuk az újságokban, hogy künn a külföldön itt is, ott is felbukkan egy-egy barátunk, lelkes tudós, politikus vagy iró, aki könyvekből megismerte nemzetünk történetét, irodalmát, népünk sajátságait, onnan messziről megszeretett bennünket, azután megismerte a Trianonban szőtt szomorú sorsunkat és felcsapott barátunknak, cikket vagy könyvet irt rólunk, sót még ági- tációt is kezdett a maga hazájában és szü- kebb körében értünk, a mi igazságunk diadalhoz segítéséért. Olyan szép ezeket olvasni mint a mesében a szegény pásztorfiu történetét, aki hallja, hogy valahol valami gonosz mostoha sötét barlangba záratta a tündérszép királyleányt és egy hétfejü sárkánnyal őrizteti s a kis pásztorfiu azután felkerekedik, otthagyja a nyáját, hogy majd 5 kiszabadítja azt a világszép királykisasszonyt. Nem egy eme derék barátaink közül arra is elhatározza magát, hogy felkeres ben nünket, meglátogatja országunkat, hogy közelebbről is megismerje a nemzetet, a népet, amelyet távolról, könyvekből annyira megszeretett. Ekkor változik át azután a mi örömünk aggodalommá. Mert amikor az ellenségeink készülődnek idejönni, ha igazán komoly ellenségeink, akkor egy cseppet kell félnünk. Akkor tudjuk, hogy a sok rossz után, amit rólunk hallottak és olvastak, okvetlenül lát- niok és tapasztalnak kell annyi jót, hogyha csak egy szemernyi igazságérzet van bennük, legalább is annyit meg kell állapitaniok, hogy mindenesetre jobbak vagyunk a rosszab- bik hírünknél. De mikor azok készülnek ide, akik csak szépet, csak jót tudnak arról az országról, akik azt hiszik, hogy a világ leg- derakabb, legszorgalmasabb, legerkölcsösebb népe vagyunk, hogy minden bajunk és nyomorúságunk csak irigy ellenségeink gonosz ármánykodásának következménye, akkor rettentő aggodalom fog el. Szent Isten, hogyan fogjuk tudni mi ezt a lelkes idegen barátunkat ngy végig vezetni országunkon, hogy ne látsa meg mindazt, ami csak egy kicsit is kiábrándíthatná rólunk alkotott elragadtatott véleményéből. Hiszen ellenségeinknek nem tudunk annyi szépet és jót mutatni, mint amennyi hibát és rosszat könnyedén megláthat a jó barátunk. Mikép tudjuk előtte eltakarni, elleplezni azt, hogy minden egyéni és nemzeti nyomorúságunk dacára sehol sincsen annyi fényűzés és pazarlás, mint nálunk. Dacára annak, hogy számtalan elsőrendű szükségleti cikkben is behozatalra szorulunk, mégis pénzünk, jövedelmünk nagyobb részét könnyén nélkülözhető fényuzési cikkekért dobáljuk a külföldre. Miként tudjak eltitkolni előtte, hogy szeretjük ugyan Kánaánnak tartani áldott földünket s mégsem tudunk fél- annyit sem produkálni belőle, mint sokkalta terméketlenebb északi országok népei a maguk földjéből. Hogy még olyan élelmi cikkeket is külföldről importálunk, amelyeket itthon könnyű szerrel tudunk előállítani, de valami érthetetlen módon csak drágábban és silányabban. Miképen palástoljuk el előtte, hogy égető közjogi, szociális és gazdasági kérdések elodázhatatlan rendezéséhez nem merünk hozzáfogni, mert ha tizen összejönnének ezek felől tanácskozni, tizenegy felé szakadnánk véleményükkel. És azt a sok minden erkölcsi és anyagi fogyatkozást, amelyet csak az nem lát meg, aki nem akar, miképen tudnók gondosan eltakarni, hogy közelről ki ne ábránduljon belőlünk az, aki távolból belénk szeretett. így azután körülbelül azt mondhatjuk, hogy ellenségeink látogatásainak talán jobban örvendhetünk, sajnos azonban ezek nem igen jönnek közelebbről megismerni bennünket, lelkes barátaink látogatása azonban mindig gonddal és aggodalommal tölt el. Ám azért örüljünk lelkes, rajongó barátaink látogatásának is, de igyekezzünk, hogy itt mindent úgy találjanak, ahogyan azt ezer- éves dicső történetünk, tehetségünk és ezen az Istenáldotta földön való elhelyezkedésünk alapján tőlünk várniok kell. Gyulai küldöttség a kereskedelemügyi minisztériumban s az alispánnál Lapunk utolsó számában említett küldöttség szombaton délben tisztelgett Budapesten a kereskedelemügyi minisztériumban. A küldöttség tagjai voltak: dr Lukács György, Rubinek István orsz. képviselők, Brérn Lőrinc prelátus-kanonok, felsőházi tag, dr. Varga Gyula polgármester, dr. Vangyel Endre főszolgabíró, dr. Meggesg Ágoston, Csomós János, Sál József, dr. Kaczvinszky József, Verner József, gyulai Czinczár Dezső, Schneider Mátyás, Sándor Dénes, Schauer Gyula kótegyházi főjegyző, Kalocsai Mátyás községi bíró A kereskedelmi miniszter távollétében Forster Gyula államtitkár fogadta a küldöttség tagjait, akiket dr. Lukács György v. b t. t. orsz. képviselő mutatott be az államtitkárnak s figyelmébe ajánlotta kérésüket. Dr. Varga Gyula polgármester beszédében felhívta a mini szterium figyelmét a feliratban jelzett útépítés elsőrendű fontosságára. Forster államtitkár a legszivólyesebben és a legnagyobb jóindulattal biztosította a küldöttséget, hogy a határszéli város nagyfontosságu ügyét a legmelegebb együttérzéssel referálja el miniszterének s reméli, hogy a város eminens érdekei kielégítést fognak nyerni. Az államtitkár ez után barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, akik a legszebb reményekkel hagyták el a minisztériumot. E tárgyban ugyanez a küldöttség tisztelgett dr. Daimel Sándor alispánnál s őt is kérte a feliratban jelzett útszakasz megópitósónek pártolására Az alispán kifejtette válaszában, hogy a legteljesebb jóindulattal van a küldöttség óhaja iránt. Neki azonban az egész varmegye érdekét kell szem előtt tartania. Régi közóhajt teljesít és az egész vármegye érdekét segíti elő akkor, amidőn a bókóssám- soni és bucsatelepi útépítés rég vajúdó ügyét sietteti a megvalósulás felé. Természetes azonban, ha fedezet lesz reá, a legnagyobb örömmel és készséggel támogatja a Gyula város érdekeit elősegítő útszakasz kiópitósót. Lord Rothermere levele a Gyulai Református Énekkarhoz. A nehezen várt levél megérkezett. Hogy mi van benne Írva, alább olvasható. A fölzokogó magyar fájdalomnak egészen az agyvelóig ható hangjai mellett meghallotta az édes-bus magyar dal lantosainak kérő szavát is, s e levél által a Református Énekkar zászlóavatási ünnepét is odahelyezte a Nagy Magyar Reménység értékei közé. Az énekkar — áthatva attól a magasztos gondolattól, hogy a magyar romok felett építő munkásoknak ő is egyik szerény csapatát képezi, — szinte elképzelhetetlennek tartotta azt, hogy az Isten és a Haza dicsőségét szolgáló munkáját jelképező gyönyörű zászlójának rud- jából annak nevét viselő szeg hiányozzék, akinek ez az oly sok ádáz ellenségtől körülvett s életerejében megtámadott nemzet oly sokat köszönhet. Az énekkar lord Rothermere nevével ellátva egy arany szeget készíttetett s légi posta utján továbbított levélben arra kérte a nemes lordot, engedje meg, hogy ez a nevét viselő szeg a zászló rudjába beveressék. Az engedély a zászlóavatási ünnepélyre nem jött ugyan meg s igy az ünnepély fényének emeléséhez már nem járulhatott hozzá, benső, lelki tartalmát illetőleg azonban igy is megadta megbecsülhetetlen értékét, amelyet az énekkar féltékenyen fog mindig megőrizni. A levél, amelyet a nemes lord fenkölt lelkű fia, Esmond Harmsworth irt alá, angol nyelven van Írva és igy hangzik : „Choir of Reformed Churchof Gyula Gyula. Dear Sirs! Lord Rothermere has rece ived your request to alloiv the use of his name for a nail to be driven, into your flagstaff. He is pleased to accede to your petition and desires me to express hi best wishes for the success of your activity. Yours sincerely : Esm, Harms iv or the Ez a nagyértékü levél a mi zengzetes magyar nyelvünkön igy hangzik : „Gyulai Református Egyház, Gyula. Tisztelt Uraim 1 Lord Rothermere megkapta az Önök levelét, amelyben azt kérték, hogy egy, az ő nevével ellátott szeggel díszíthessék az Önök zászlórúd-