Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-01-19 / 5. szám

1929. január 19. Békés 3 A békési motor összeütközése egy személyautóval Az autó teljesen összetöri — A sofför elvesztette eszméletét. Szerdán estefelé Budapestről egy borke­reskedő autóval Békéscsabára érkezett. Az autót Nagy György soff ír vezette. A gépko csit elhelyezlek az egyik garázsban s csütör­tökön reggel a soffőr kihozta a színből a ko­csit, hogy a borkereskedőért menjen a Fiume kávóház elé Nagy György a gépkocsival az udvarból az előirt sebességgel indult kifelé az utcára. Amint kisurrant a kapun, a villanytelep felől hirtelen megjelent a reggeli békési motoros A vonat éleseket füttyentett,, de a jeladások hiábavalók voltak. A soffőr fékezett, de a síkos, friss hóval borított talajon a fékezés nem használt. A következő pillanatban a sebesen ha­ladó motoros elütötte a síneken keresztülfutó autót. Elkapta és óriási lökéssel eltaszitotta magától: A gépkocsi nagyot lendült és hatal­mas csattanással messzire repült. Mintegy tizenöt méternyire esett, majd oldalt pattant és nekivágódott az egyik villanyoszlopnak Az odaütközés ereje folytán a gépkocsi vissza­pattant és újból a motoroshoz vágódott. A motoros most másodszor is jókorát lökött az autón, mire az ismét előrepattant, majd bele­fordult az utmenti árokba A szörnyű összeütközés a gépkocsit tel­jesen elpusztította. Az autó soffőrje az összeütközés követ­keztében csodálatoskópen nem sérült meg, pedig mindvégig benn volt a gépkocsiban. A szerencsétlenség folytán előállott ijedtség kö­vetkeztében azonban elvesztette eszméletét s az u'cai járókelők szabadították ki veszedel­mes helyzetéből és téritették eszméletre. A súlyos szerencsétlenség ügyében a rendőrség megindította a vizsgálatot. Török Mihály kétegyházi kántor- tanitó Imcsuestélye. Folyó évi január hó 13-án este búcsúz­tatta el Kótegyháza társadalma Török Mihály kántortanitót, akit a szeged-folsővárosi kántor- ságra egyhangúlag hivott meg a város egy házi vezetősége és kegyúri bizottsága. A 150 terítékes banketten a kétegyházi társadalom sok tagja, az iparosság és gazda­társadalom vezető fórfiai, a kaszinó tagjai, a tantestület és sok vidéki jóbarát és tisztelő vett részt. Prokop Sándor kétegyházi plébános szép beszédben méltatta Török Mihálynak 11 éves, eredményekben gazdag kántori működését, a daloskor szervezése és kiképzése terén szer­zett bokros érdemeit. Ssacsray Tibor állami iskolai igazgató meleg szavakban búcsúztatta el a kitűnő kol­légát. Hajdú Sándor a másvallásuak nevében mondott hálás köszönetét Török Mihálynak azért a bensőséges élvezetért és lelki felfris sülősért, mélyet egyházi énekeivel nyújtott hallgatóságának. A Kaszinó tagjainak nevében Prokop Sán­dor plébános, a kaszinó elnöke mondott Isten hozzádot a távozónak fáradbatatlan szorgal­máért s köszönetét fejezte ki a kaszinó jegyzői tisztének 6 éven át példás betöltéséért Török Mihály kántor meghatotta« mon­dott köszönetét a kitüntető ünneplésért s ke resetleu szavakban vett búcsút Kótegyháza minden polgárától. Különösen fájó szívvel bú­csúzott el a dalárdától, mely az ő vezetése alatt oly sok és értékes diadalt aratott A ritka kedves hangulatú bankett haj nalig tartott. I* 1 K fi M* A magyar sajtó és a románok. Az uj seprőről szoló közmondás jut 68zünkb3 akkor, amikor az uj román kor­mány ígérgetéseit halljuk, melyeket a ma­gyarságnak fognak tenni, annak az elnyomott magyarságigak, amelynek sérelmeit a régi kor rnányok sehogyan sem akarták ószrevenui. — Maniu kormánya uj kormány és az uj seprő mindig jól seper. Maniu is azzal kezdte, mint a többiek, mikor még újak voltak : Ígérgetés­sel. Megígért mindent a magyarságnak, de, hagy mi lesz majd az Ígéretek teljesítéséből, azt ma még nem tudjuk. De sejtjük. Tapasz­talataink és pedig szomorú tapasztalataink vannak, amelyeket nem igen lehet egyhamar elfelejteni. Nos arról van szó, hogy Maniu kor­mánya uralkodása eleján engedményeket tett, mint egyik román félhivatalos jelenti éspedig oly formában, hogy a magyar síjtó bizonyos részének engedélyt ad a román területekre való bevonulásra. Már a régebbi kormányok is tettek ilyenfajta engedményeket a magyar sajtó egy bizonyos részének, de ebben bi zouy nem volt köszönet, mert a »magyar« sajtónak csak az a bizonyos része mehetett be m^g-zállott területekre, amely teljesen alávetette magát a román rendelkezéseknek és semmi vizet sem zavart az erdélyi magya­rok között. Ez a sajtó nem vette soha észre a kisebbségi sérelmeket, nem vett tudomást a magyarság gyötrelmes helyzetéről és úgy­nevezett »semleges« álláspontot foglalt el mind >n elrománositó törekvéssel szemben, amely minden esetben a legégetőbb sebet ejtette a rónán járom alatt nyögő .magyarság testén. Most tehát a Mauiu-kormáuy jóvoltából a magyar sajtónak ez a bizonyos része na­gyobb arányokban mehet be az erdélyi ma­gyarok közé, hogy ott kullurmunkát végez zen. De mi hasznunk van nekünk, magva roknak ebből ? Hasznunk ugyan nincs, de aunál több kárunk van belőle. Mert legyünk csak őszinték és tegyük a mérleg másik ser penyőjére a veszteséget szemben azzal az állítólagos nyereséggel, melyet a magyar la­pok bizonyos részének beengedése reprezen­tál. Ha tényleg kivétel nélkül engednék be a magyar lapokat a megszállott területre, nem lehetne egy szóval sem kritika tárgyá­vá tenni a román kormány politikáját, azon­ban csupán az a sajló mehet be megszállott területre, amely teljes elismeréssel adózik a mindenkori román kormány működésének és fejet hajt azon uralkodói rendszer előtt, amely az erdélyi magyarságot mindig járom­ba liény8zeritette és kényszeríti most is. Ha tehát ez a magyar sajtó a megszállott területeken nagyobb számmal lesz képviselve, az nem használ, hanem csak árt a magyarok ügyé­nek, mert az ott élő magyarság egyre több lapból fogja látni azt, hogy közömbös ne­künk a románok elnyomó politikája, közöm­bös a magyar ki-ebbségek sérelme, tehát kö­zömbös az elnyomott magyar testvérek szen­vedése is. Pedig nem igy van. Épen eleget írunk a román kormányok elnyomó rendszeréről és nem múlik el nap, hogy szóvá ne tennők az erdélyi magyarság bajait, mert a románok féltve őrködnek azon, hogy az ilyen cikkeket tar­talmazó lapok ne mehessenek be Erdély te­rületeire. Csak azok, amelyek ezek ellenke­zőjét hirdetik, vagy pedig semleges álarcot öltve, egyszerűen nem vesznek tudomást a sérelmekről üzleti szempontból. Hol van te­hát akkor a román kormányok lojalitása, hol vau az a megértő politika, amelyet hangoz­tatnak ? Igaz, hogy nem is várjuk ezt tőlük, sokkal inkább elvárhatjuk a magyar sajtó bizonyos részétől, hogy gerincesebben visel­kedjenek a mindenkori román kormányok intézkedéseivel szemben. Ne csak az üzleti szempont legyen a mérvadó. Mert eljön az idő, araikor már nem kell román engedély ahhoz, hogy Erdély területére magyar lap bemehesson és akkor hogy foguak védekezni azok a lapok, amelyek most állítólagos kulturmunkát végeznek a román kormány felsőbb engedélyével. A GyAC február 1-i álarcos jelmezbáljának meghívói részint már kimentek, részint még a hét folyamán ki lesznek küldve. Megemlékeztünk már, hogy a rendezőség a három legszebb jel­mez tulajdonosát meglepetésben fogja részesíteni, A jelmezversenyt maga a bál közönsége fogja eldönteni. A rendezőség azonkívül egy pár Gyu­lán még nem látott újítással fog előállani, ami a kellemes hangulat mielőbbi elérését szolgálja, Az 0. T. I. Gyulai Kerületi Pénztára közli, hogy fogbeteg tagjai részére ezentúl a központi rendelőintézetben rendelnek a fogász-szakorvo sok és pedig az É'ővizcsatorna jobbpartján lakók részére hétfőn, szerdán és pénteken délután 4-től 6 órá:g, a balparti lakosok részére pedig kedden, csütörtökön és szombaton délután 4-től 6 óráig. Foghúzás, tömés és kezeléshez ezentúl nem kell főorvosi engedélyt kérni, hanem a tag munka­adója által szabályszerűen kiállított munkaadói igazolvánnyal közvetlenül a rendelésen jelentke­zik. Az igazolványokra azonban a délelőtti órák­ban a hivatal 5. számú szobájában a kezelés jo­gosságát rá kell vezettetni, Müfog engedélyezésé­hez az eddigi szabályok betartása szükséges, tehát kezelőorvosi javaslat és főorvosi vélemény alapján adott pénztári engedéllyel történhetik csak meg a müfog készíttetése. A pénztár fogszakor­vosai : dr. Kirchner Ferenc és dr. Ehrenreich Erzsébet. Az iskolalátogatás előmozdítása. Cserua község már évek óta tart üzemben az elemi iskola mellett cipőjavitó műhelyt Amelyik tanulónak cipője vagy csizmája rossz és szülői szegényebb sorsuak, a tanítás megkezdése előtt utalvány alapján beadja lábbelijét a ja vitóba s mire vége az előadásnak, jó állapot­ban kapja vissza a cipőjét. A javító műhely­ben egy szegény iparos dolgozik. Működése óta nem volt eset arra, hogy valaki azért mulasztotta volna el az iskolalátog itást, mert lábbelije nem volt, vagy javításra szorult. Pálmai Ilka Orosházán, a múlt szombaton Pálmai Ilka Orosházán szerepelt kis gárdájával Eltekintve attól a kis balesettől, hogy a társulat mmi ii 20-án ftiziil uz Miit

Next

/
Oldalképek
Tartalom