Békés, 1929. (61. évfolyam, 1-103. szám)
1929-05-04 / 35. szám
LXI. évfolyam 35. szám Szombat Ctyula, 1939. május 4 Előfizetési árak: Negyedévre: Hirdetési dy .i«re Mend«. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZflAZDÁSSLATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szára ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Az édes otthon. Irta : vitéz dr. NAGY IVÁN. Csak néhány hét még és kitárulnak a gimnáziumok kapui, hogy küszöbükön át az életutra lépjen egy vidám, boldog, vágyaktól és álmoktól feszülő izmu, ifjú sereg, a maturusok sok ezernyi tömege. Hátuk mö-- gött a diákos csínyek, önképzőköri szárny- próbálgatások, drukkos számtanórák közepette eltelt nyolc hosszú esztendő, melynek örök szépségeit most még nem is tudja értékelni a ki tóduló sereg, csak akkor, — de akkor, majd, biztosan, — ha a homlokokon megjelennek már az első ezüst szálak, és elérkezik a téli esték visszaemlékező kandallózásainak ideje. Előttük a pálya . . . Belőlük lesznek majd, egyszer, hires mérnökök, a nagy jogászok, a katedrák neves tudósai, orvosok, akik az emberiség jótevőinek készülnek, muzsikusok és más művészek, akik hirt, dicsőséget szereznek a magyar névnek és a bubi- frizurás leányokból munkások lesznek a hivatalokban, tanárnők az iskolákban, de lesznek közülük gondos anyák is, a magyar jövő áldott ölű asszonyai . . . De mig a gyerekek és az örömüket osztó szülők is boldog rettegéssel várják az érettségi nagy napját, néha-néha gondok felhője takarja el előlük a májusi napot. De aztán? ... Mi lesz azután? . . . Egyetemre kell menni a fiúnak, a leánynak . . . Miből ? S hová? . . . Eddig itt éltek a szemünk előtt, az édes otthon fészkében, apai szigor, anyai dédelgetés járt nap-nap után. De mi lesz az ősszel? Ha felmegy a fiú Pestre, vagy elmegy a leány Debrecenbe, Szegedre, Pécsre. A behemót főváros elnyeli könnyen a fiukat és ki tudja, milyen környezetbe kerül a leány is, a többi városokban. Száz és száz apa és édesanya szorongó lelkének, mi, választ adunk. Budapesten, és a vidéki egyetemi és főiskolai városokban négyezer ágy várja a kollégiumokban, internálásokban és diákotthonokban az ősszel beiratkozó sereget. És ahogy, valamikor, elindultak az ekhós szekerek Nagyenyed felé, ahogy felpakkolták a studenseket a jezsuiták nagyszombati intézetébe, Pápára, vagy Debrecen ősi református kollégiumába, kevés hazai pogácsával, pár pengő forintokkal, de soksok apai tanáccsal, édesanyacsókkal, úgy küldhetik megnyugodott szívvel, ma is a vidéki magyar családok leányaikat, fiaikat a mostani diákotthonokba. A 4000 ágy azt jelenti, bogy as egéss maggar ifjúság kosul eggharmada talál magának helyet az állam, az egyházak és a társadalom által fenntartott intézetekben. Xlebelsberg Kunó gróf nagyszerű elgondolása, hogy az egyetemeken nemcsak tanuljon, de nevelődjék is a fiatal nemzedékek véget- nemérő sora, minden újabb diákotthon uj szobájának berendezésével közeledik az ideális megvalósulás felé. A kultuszminiszter által életre hivott budapesti és szegedi Horthy Miklós-kollégiumban, meg a Sarolta leányotthonban több, mint 900 diák és diákleány talál igazi otthont, szülőt pótló felügyeletet, komoly irányítást. Szegeden 300 fiú és 200 leányhallgató részére van intézeti hely, tehát az egyetem összes hallgatóinak fele érzi ott a magyar állam támogató kezét, Debrecen és Pécs 300—300 internátusi helyével pedig, az ottani diákság egyharmadának elhelyezésére szolgál. Egy-egy professzor áll az élén mindegyik intézetnek, és ifjuságszerető, gondos tanulmányi felügyelők figyelik és vigyázzák a fejlődő testű-lelkű fiatalokat. Világos szobák, tágas folyosók, jól felszerelt könyvtárak és olvasó termek, kedves társalgón, fürdők, tuesolók állanak lakóik rendelkezésére. S mindez csak annyiba kerül, amennyit a középosztályu családapák, bizony, elég lapos tárcájából is, nagyobb nehézség nélkül ki lehet fizetni. Mindössse havi 50 pengő a lakás és a teljes ellátás egg hónapra, vagy 10 pengő csak a lakás havonként. A vidéki egyetemi városok modern intézetei, a „kis egyetemeken“ való jobb tanulási lehetőség, ahol a katedráról lelépő tanár a maga 20—40 — 50 hallgatójával a laboratóriumokban, a boncoló asztalnál, meg a szemináriumokban, egyénenkint tud foglalkozni, a meg nem fertőzött magyar levegő ott Szegeden, Pécsett és Debrecenben, mind-mind arra biztatják a vidéki szülőket: küldjétek hossánk a fiaitokat és leányaitokat! A maturandusok napsütéses egét ne felhőzzék hát az őszi gondok: a szülői ház búcsút bólogató akácos portái helyett szeptemberre várják már őket kitárt kapukkal az Alma Materek uj — édes otthonai . . . A Békéismegyei Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat (BÉKIT) közgyűlése. Április hó 28-án zajlott le szokatlan nagy érdeklődés mellett BEKIT közgyűlése, amelyet Trau/hvein Gyula alelnök vezetett nagy hozzáértéssel és tapintattal. A közgyűlés nyugodt és sima lefolyását nemcsak az elnök biztos keze, nemcsak a jelenlevők higgadtsága, de az a körülmény is garantálta, hogy nagyobb vitát igénylő indítvány előzőleg nem érkezett az elnökséghez. A társulat hat évi munkásságára, jelen állapotára és jövő terveire teljesen rávilágított József Dezső főtitkár jelentése, melyet megyei lapjaink céljára a társulat meg nem jelent tagjai és a mű- pártoló közönség tájékoztatására főbb vonásaiban közölni szükségesnek tartjuk. Főtitkár meleg köszönetét fejezi ki dr. Ko- vncsics Dezső föipán, társulati elnöknek, dr. Daimel Sándor alispánnak, valamint Békésvármegye törvényhatósági bizottságának lelkes tevékenykedéseiért, erkölcsi és anyagi támogatásaiért. Az 1926— 1927. év a társulat életében — sajnos — meddő volt, mert főtitkár betegsége és munkatársak hiánya vajúdó állapotot teremtett. Az előző ok megszűntével 1928. tavaszán létének és élniakarásának újra tanujelét adta, mikor minden eddiginél nivó- sabb tárlatot rendezett. A tisztikarban történt változások bejelentése után örömmel hallottuk, hogy a BÉKIT-et a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESz) tagjai közé felvette, hol a társulatot dr. Kovacsics Dezső elnök, dr. Tury Ferenc társelnök és József Dezső főtitkár, választmányi tagok képviselik. A társulat taglétszáma 117, hét alapitó, 110 rendes taggal. Békésvármegye városai között ez így oszlik meg: Gyű'a 60, Békéscsaba 20, Szarvas 22, Orosháza 5 és Békés 3. Gyulán 6, Békéscsabán 2, Orosházán 1, összesen 9 tárlatot rendezett a Társulat. E tárlatokat pontos ellenőrzés szerint 3500-an látogatták. A kiállítók müveiből megvásároltak 64 festményt, 2 szobrot és 23 iparművészeti tárgyat 1920 P értékben. A társulat választott zsűrije kiosztott 20 dijat 350 P értékben, A vármegye területén mintegy 10—12 rajztanár működik, — jelenti a főtitkár — kikre társadalmi téren, művészeti kérdésekben igen fontos hivatás vár. „Ők a hivatásos őrei, ébrentartói, megszervezői, tanácsadói és irányitói a művészeti mozgalmaknak.“ Általában és részleteiben szakemberek, kik ha össszefognak az aktív művészekkel, szobrászokkal, kiknek száma megyénkben közel 40-et tesz ki, országos hirü eredményeket érhetnek el. A műélvezetre, tárlatlátogatásra való nevelés is a rajztanárok kezében van. Gyulai tárlatainkon már megszokott kép, hogy a rajztanár tanítványait csoportonként végigvezeti és müvészetszemléleti magyarázatokat tartva, esztétikai érzések felkeltésével müvásárlókat nevel a jövőre. Ez évtől kezdve a Társulat alapszabályaiban biztosított kedvezményt nyújt tagjainak. Ugyanis a tagdíjnak január 1-töl való befizetése ellenében (évi tagdíj 4 P) a tagok a társulat kiállításait ingyen látogathatják A társulat célja továbbra is, de fokozottabb mértékben közelebb hozni a néprétegeket a művészethez, a szép felismeréséhez, mely lelki kötelezettséget ró a szemlélőre. Ez a kötelezettség a tárlatlátogatásban, késöbbb müvásárlásban — addig is pedig — a művészeti mozgalmak támogatásában nyert kifejezést. A társulat régi terveit valósítja meg azzal, hogy a megye nagyobb és közép- nagy városaiban mütörténeti felolvasásokkal, helybeli zene- és énekkarok bevonásával tárlatokat rendez, hogy képügynökök kétes müértékü, de legtöbbször méregdrágán adott áruival szemben értékes müveket adjon megvásárlásra. A látogató közönség és az ifjúság esztétikai nevelése, Ízlésének kiformálása csak igy fejleszthető. Mindéhez azonban nélkülözhetetlen szükség van városainkban élő szakembereink, hatóságok, műgyűjtők, mű- barátok sokszor tevőleges erkölcsi és anyagi támogatására. A Társulat kiállítóinak érdekeit azzal óhajtja támogatni, hogy nemes versenyre hívja fel plakát, díszoklevél, verseny oklevél, társulati déként szol-
