Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-10-17 / 83. szám
LX. évfolyam 83. szám. Szerda (*yiila, 19388. október 17 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . , 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP, Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. I Megjelenik szerdán és szombaton. Isten malmai. Irta: Ivánőy Tamás. Eégi, de mindenkor igaz mondás azt tartja, Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek! Ha a legutolsó 10 év eseményeire, de különösen az 1927. junius hó 4. után történtekre (Rothermere lord első cikkének kelte) gondolunk, egyaránt látjuk beigazolva fentebbi mondás mindkét részét. „Az idők megváltoztak !“, igy sóhajtottunk fel tíz évvel ezelőtt, amikor nemzeti voltunk megítélésében a cigánysorra és annak is a legvégére kerültünk és a trianoni képtelenség bekövetkezésének előfeltételei adva voltak: kiveszett a világ öntudatából a magyar konszolidáció lehetősége és ezzel együtt a magyarság múltjának és jövőjének megbecsülése. Lenyirbálták az élő test tagjait, mert a testet beteg ember testének tartották, ki érett arra, hogy lassan, de biztosan elpusztuljon. „Az idők megváltoztak !“ Ezt kiálthatjuk immár közel másfél év óta egyre növekedő reménységgel, habár Trianon átka még mindig fennáll és senyveszti e nemzetet, fennáll ugyan, de remélhetőleg nem sokáig ! Isten malmai kikezdték e müvet és csak idők kérdése, hogy mikor őrlik meg teljesen! E cikkünkben csak röviden utalunk először a revizionális mozgalom eddigi három főállomására. Az első Rothermere lord zászlajának kibontása a múlt év júniusában, a második Mussolininak, a felelős állásban levő államférfinak hivatalos csatlakozása folyó év junius hó 5-én, a harmadik pedig az, hogy Borach szenátor, az Egyesült Államok külügyi bizottságának elnöke (és bátran hozzátehetjük: jövendő miniszterelnöke) bekéri hivatalosan Rothermere lordtól az általa megindított mozgalom összes iratait és okmányait. Vizsgáljuk ez alkalommal a legutóbbi esemény óta történteket’: Azóta egy uj szó lopta be magát a kis- ántánt nomenklatúrájába, amelynek neve am- putáció. Ez eddigelé a politikai és diplomáciai életben teljesen ismeretlen fogalom volt. Szerbia, vagy mondjuk uj nevén: Jugoszlávia immár ott tart, hogy nyiltan és hivatalosan, sőt mi több : fenyegetésként foglalkozik azzal a gondolattal, hogy- Horvátországot és vele az ugyanúgy elégedetlenkedő szlovén részeket leamputálja előbb-utóbb, mint üszkösödésnek indult részeket az állam testéről, csakhogy megmenthesse az állam életét és életképességét. Immár nem magyar „kótyagos fejek“ khimérája, hanem történelmi eshetőség, sőt mi több: valószinüség az, hogy Szerbia jelenlegi határaival életképtelen és hogy élet- képességét visszanyerje, minden külső kényszer nélkül nem zárkózik el „ab ovo“ attól a gondolattól, hogy a horvát rabságot megszünteti és a horvátokat saját sorsukra bízza. Románia, a hivatalos Románia még nem tart ott. Annak kapzsisága és gyűlölete (köz- bevetőleg mondjuk, hogy lélektani törvény az, hogy a gyilkos valósággal gyűlöli áldozatát) a gondolkozó agyakat, — (feltéve, hogy józanul gondolkozók lennének még a regátban) — még mindig vérhullámba borítja és ők legkisebb területi engedményre most sem kaphatók, sőt mi több, Bratianu, a lapok közlése szerint büszkén odavágta Pilsudsz- kynak, utóbbi látogatása alkalmából, hogy tudni sem akar oly államszövetségről, amelyhez egyéb államokon kívül Magyarország is hozzátartoznék. Nem akar tudni akkor sem, amikor léte kockán forog, amikor az orosz veszedelemtől eltekintve belső elzüllöttsége már oly dimenziókat öltött, hogy egy államot nem talál, mely külföldi kölcsönét garantálná. Ha nem akar, az ő baja, annyival is inkább, mert mi, magyarok még kevésbbé akarunk. De nyomban meg is kapja a feleletet, nem tőlünk, hanem saját alattvalóitól, tiz évvel ezelőtti leghűségesebb hiveitől, Popp Csicsóék- tól, akik aradi gyűlésükön a rumán testvéreket mostohatestvérséggel bélyegzik meg, rámutatnak Bratianuék öngyilkos politikájára és nyiltan aggódnak (titokban meg talán örvendenek), hogy a feltartózhatatlan események fordulata megfoszthatja Rumániát Erdély birtokától és visszajuttathatja azt Magyar- országhoz. íme, Isten malmainak egy második munkája. Csehszlovákia ez évben szintén fennállása óta tán legválságosabb évét éli. A pittsburgi szerződés 10 évben megbatározott ideje, melyen belől Felföldünknek autonómiát kellett volna kapnia, ez évben lejár. Nem jár le, de már régesrég lejárt az a szerződésileg nem is precizirozott idő, amelyen belül a Ruthénföldnek sorsáról és hovatartozásáról népszavazás utján kellett volna döntenie. És. a csehek még mindig köntörfalaz- nak, oly jól eltanulták az egykori osztrák diplomáciától a hagyományos „vurstlizást“. Államépületet emelnek — hogy a hasonlatot megtartsuk, mindjárt még ott soh’sem látott hétemeletest — de a cementet esztelenül, rosszul keverik és a rozsdakikezdett vassal pótolják az acéltraverzeket. Csoda-e, ha ily körülmények közt az államépület ugyanúgy összedülésre van predesztinálva, mint az a prágai magánépület, mely e napokban munkásait maga alá temette ? ! Isten malmának kerekei ! Mindezen előzmények után mi természetesebb, mint Pilsudszky nj orientációja., mely rövid időn belül (egy-két év, vagy ugyanannyi hónap e kérdésben szinte egyre megy) a magyar-lengyel barátsági szerződésre fog vezetni és legeskiidtebb ellenségünknek, a Tempsnek is váratlan, hirtelen pálfordulása, amidőn legutóbbi cikkében már a legtermészetesebbnek jelenti ki a magyar revíziós mozgalmat. Isten malmai biztosan őrölnek! ■MWIMIHHH—l .... .... A vármegyei törvényhatósági bizottság őszi rendes közgyűlése. (1928. október 16.) A közgyűlésen dr. Kovacsics Dezső főispán elnökölt, aki megnyitó beszéde során nagy elismeréssel emlékezett meg arról a magas kitüntetésről, amely a vármegye érdemekben gazdag közéleti férfiét, Belicseg Gézát a kormányzó részéről abból az alkalomból érte, hogy a vármegyei gazdasági egyesületnek 25 éve áll az élén, mint annak elnöke s fejtett ki áldásos tevékenységet a vármegye gazdasági életének fellendítésében Belicseg Géza meghatottan mondott köszönetét az öt ért magas kitüntetés alkalmából a főispáni székből elhangzott elismerő szavakért, Élete pályáján — úgymond — azt tapasztalta, bogy a kitartó munka eredményeket hoz. Ő a sors kegyeltjének nevezi magát azért, hogy a gazdasági egyesület elnöki székében eltöltött 25 évi szolgálat után a kormányzó ur magas kitüntetésben részesítette, de kitüntetésben részesítette az a társadalom is, amelyben él és kitüntetésben részesült ma, amikor Békésvármegye főispánja nagybecsű szavakkal méltatta az ő munkásságát. Érzi, hogy azzal a társadalommal szemben, melyben él, hálára van kötelezve. Hálásan köszöni a főispán elismerő szavait. A törvényhatósági bizottság elfogadta Bulla István dr. orosházi ügyvéd, bizottsági tag alábbi indítványát: „Békésvármegye törvényhatósága megkeresi felirattal a pénzügyminiszter urat, hogy mielőbb, vagy az 1928 évi XII. t.-c, végrehajtási utasítása során adjon ki olyan rendelkezést, melyszerint a biztosító társaságok feljogosittatnak, hogy azon biztosítottak valorizatiós igényét, akiknek arra a törvény szerint és a törvényben előirt mértékben joguk van, a törvényben előirt idő előtt is kielégíthessék, illetőleg hogy biztosítottakkal egyezség utján már most rendezhessék.“ Veszprémvármegyének és a Revíziós Ligának köriratát a revíziós mozgalomhoz való csatlakozás iránt a törvényhatósági bizottság Belicseg Miklós bizottsági tag tartalmas szónoki lendülettel előadott beszéde után nagy lelkesedéssel elfogadta. A többi legnagyobb részt helyi és magán érdekeket szolgáló ügy több mint 200 az állandó választmány javaslatának elfogadásával gyorsan tárgyaltattak le, úgy hogy a közgyűlés, amely fél 10 órakor kezdődött, 11 órakor már befejezést is nyert. M szerelési készülékek és anyagok legolcsóbban beszerezhetők BEKKER ANTAL cégnél.
