Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-01-08 / 2. szám

LX. évfolyam 3. szám.

Vasárnap

Gyula, 1938. január 8

Előfizetési árak: Negyedévre:

Helyben ... 1 P 60 fill.

Vidékre . . . 3 P 20 fill.

Hirdetési di j előre fizetendő.

BÉKÉS

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC

Megjelenik szerdán és szombaton

Hatvan esztendő.

Hatvan év óta teljesíti a „Békés“ azt a nehéz, de nemes feladatot, melyet újságírásnak neveznek. Szerény eszközökkel, nagy akadályokkal, nemes versenyben, önfeláldozással.

1868.

Az ország maga is szegény volt, de azért megszegte fekete kenyerét a sajtónak is és ez a kenyér azóta soha el nem fogy; azután megnyitotta ajtóit az üldözött hazafiság és lelkiismereti szabadság előtt és mi lapunkkal menedéket találtunk falai között, mert önzetlenség és meggyőződés védelmezett bennünket.

Első számunk szerint célunk volt: hazát szeretni, erényt tisztelni, jogot becsülni, kötelességet teljesíteni, erkölcsben gyarapodni, jellemben tökéletesedni. Azóta sem, ma sem teszünk mást, mint igyekszünk szeretni, tisztelni, becsülni, teljesíteni, gyarapítani, tökéletesíteni azt: — ami a magyar közéletet emeli.

Akkoriban az osztrák abszolutizmus szakította félbe az alkotmányos életet és nem jogszerű átalakulás, hanem külső hatalom tette lehetetlenné a nemzet alkotmányos jogainak gyakorlását.

Ma, ugyanez a helyzet, mert nem belső átalakulás, hanem külső hatalom teszi lehetetlenné az ország szabad fejlődésének lehetőségeit! A kettő elvileg egy és ugyanaz.

Amint azonban, akkor, az első jele mutatkozott annak, hogy a kibontakozást lehet keresni és a nemzeti Géniusz gondoskodása folytán kiváló elmék jöttek előtérbe, kik megadták és kijelölték a haladás biztos útját; úgy most is bízó hittel reméljük, hogy a mi szegény hazánkat, a mi szegény nemzetünket, mely lakosságának számára nézve kicsiny, de nemzetfentartó erényeire nézve nagy, s amely Európának stratégiailag legveszélyeztetettebb pontján áll, mert a nemzetek összeütközésének országutján foglal helyet: megmenti as Igasság ! Amit az elveszéstől nem birt megvédeni a hadifegyver, meg a nyers erő : azt majd visszaszerzi, sőt megsokszorozza a magyar kitartás, értelem, szorgalom, türelem és áldozat.

A hatvanas évek példája sohasem volt gazdagabb, mint éppen ma. Alapvonásaiban a helyzet ugyanaz, ami az abszolutizmus után uralkodott ebben az országban.

. . . Azóta mi, megöregedtünk, de hazafias reményeink megifjodtak. Azóta hat évtized eltűnt, a viszonyok megváltoztak. De törekvéseink nem múltak el, önzetlenségünk nem változott. Mert megváltozhatik Ítéletünk képességeinkről, hivatásunkról, igényünkről, aszerint amint a világot, meg magunkat, de főleg az embereket jobban- jobban megismerjük, de az elhatározás, az erő és főleg a nyugodt öntudat, megváltozhatatlan bennünk afelől, amit hosszú évtizedes munka teljesítése folytán jogosan érezhetünk.

Ahány újság, a maga útját annyifélekép keresi és járja.

Mi békés, igénytelen, őszinte becsületességgel reméltünk megszerezni a közélet szócsövének tiszta öntudatát. A közügyek szolgálatában lelkesen fáradozunk; kitartással igyekeztünk mások gondjait megosztani, dolgát elvállalni, érdekét pártolni, örömét gyarapítani.

Magunkkal nem törődtünk, magunknak nem szereztünk, mert azt tartottuk, hogy a mi egyszerű munkánk — mások javára való munka.

Valami eredményt mindenki elér, ha nem is mindig olyan mértékben, amint óhajtja. Mi az igazságot védelmeztük, a közérdekű törekvést támogattuk, az igaz értéket megbecsültük, igy azt hisszük, hogy munkánk nem volt hiábavaló, még akkor sem, ha nem is mindig abban, nem akkor, nem olyan körülmények között értünk el eredményt, mint gondoltuk, mert nekünk az volt a törekvésünk, hogy igaz utón járjunk, becsületesen megfeleljünk vállalt kötelezettségünknek.

Mi úgy érezzük, van okunk emlékesni és van jogunk ünnepelni!

Emlékesünk a mi értékes szellemi vezéreinkre, akik közül már több van künn a temetőben, mint itt benn közöttünk. Akik nekünk hat évtizeden át szellemükkel világították útjainkat: azoknak bölcsessége a mienk.

Neveik korokat jelentenek, nekünk hálás emléket. Az első volt: dr. Kovács István Békésvármegye tiszti főorvosa, azután Hajóssy Ottó Békésvármegye főjegyzője, majd országgyűlési képviselő, cserfalvi Endreffy Károly főszolgabíró, dr. Oláh György Békésvármegye tiszti főügyésze, Hajnik Béla kir. törvényszéki bíró, Jantsovits Emil Gyula város tiszti főügyésze, dr. Bodoky Zoltán Békésvármegye főjegyzője, majd országgyűlési képviselő, Dobay János Gyula város polgármestere, Kohn Dávid a Békésmegyei Takarékpénztár titkára. Hálásan emlékezünk kiváló munkatársainkra, de ugyanakkor nem feledkezhetünk meg derék nyomdász-munkásainkról sem, akik névtelenül segítettek .az ismereteseknek.

Ünnepelünk, mert hisszük és valljuk, hogy a múltak áldozataiból nem volt semmi sem céltalan. Semmi sem veszett el a múlt példáiból; az önzetlenség és kitartás szellemét felszívta magába a közönség lelke, mint ahogyan felszívja az esőcseppeket a növényi sejt, és kiépíti velük, mint láthatatlan erőkkel a súlyos időknek is ellentálló koronás tölgyet. Mi nem vágyunk nagyobb olvasó táborra, csak arra, hogy a meglevőt megtartsuk és magunk mellett támaszként érezhessük.

... A Ma zajos, nehéz küzdelmeiben, minket a múlt és régmúlt időkben elpihent munkatársainknak halk, kedves emléke kisér, és ebből táplálkozik soha ki nem alvó lelkesedésünk is, mellyel a Jövőt kovácsoljuk s törekszünk közremunkálni abban, hogy a régi szép nagy Magyarország necsak a magyarok könnyes emlékezetében, a puszták porában, a falevelek suttogásában, a szél zúgásában, a földhöz nyomott nép kesergésében és az alvó rügyben, hanem a valóságban is éljen! . . .