Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-08-29 / 69. szám
LX. évfolyam 69. szám Szerda Gyula, 1928. augusztus 39. Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. ftidetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TAK8ADALMI ÉS KÖZtiAZÜÁSZAT1 UülLAP. Szerkeszfö«ég, kiadóhivatal Gyulán, Városház utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. forgalom rohamos emelkedésére mutat. Megpróbálunk az elintézésre kerülő tárgyak között tallózni s kiemelni közülök azokat, amelyek inkább közérdekűek. Bizony kevés van. Na- gyobbára községi ügyek, azután adomány iránti kérvények, jeléül annak, hogy a karitativ intézmények meglehetős élénk tevékenységet fejtenek ki. Megemlíthetjük az 1928. évi közúti költségvetésre érkezett miniszteri rendeletet, azután a Szanatóriumhoz vezető, valamint az Orosháza—szente- iornyai és az úgynevezett Hármas- határút kiépítése ügyében tett. alispáni előterjesztéseket, a községi vadász- területek bérbeadása tárgyában alkotott vármegyei szabályrendelet ujjá- alkotását. Van még egy pont, amely látszólag közérdeket szolgálni kívánó ártatlan indítvány ugyan, a valóságban azonban burkolt támadás a vármegye alispánja ellen. Az indítványozó megyebizottsági tag azt kéri, hogy utasittassék a vármegye alispánja az iránt, hogy az általa kezelt vármegyei alapok keletkezéséről, azok elszámolásáról stb. és a tisztviselői segélyalap állagáról részletes jelentést tegyen. Valóban nem tudjuk az indítvány célját megállapítani. A közgyűlések mindig az általuk képviselt közéletnek voltak a kifejezői, tükörképei; mi nem hisszük, hogy ez az indítvány ennek volna kifejezője. Sohase Űztünk személyi kultuszt, de az ellen határozottan tiltakoznunk kell, hogy a közéletnek olyan nemes munkását, mint amilyen Dr. Daimel Sándor alispán, burkolt gyanúsításokkal illessenek. A vármegye alispánjának közéleti működése nyitott könyv, amelynek minden egyes lapja a közügyek puritán szolgálatáról tesz tanúbizonyságot. Ma az ország csonka, közélete sajnos beteg, nem tesz jó szolgálatot, aki ennek a beteg állapotnak elmérgesítésére törekszik. Közeledik már a virradat Magyarország felett. Rothermere lelkesítő beszéde a magyar küldöttséghez. London, aug. 25 Lord Rothermere a Savoy szálló egyik különtermében ebédet adott Urmáeczy Nándor vezetésével megjelent magyar küldöttség tiszteletére. A diszebéden Urmánczy rövid beszédében kérte Rothermere lordot, hogy fo gadja el a Szabadságtéri zászlótartó másának mintáját, kijelentve azt, hogy Kossuth óta senki sem fért oiyan közel a magyar nemzet szivéhez, mint Lord Rothermere. Urmánczy beszédét nagy lelkesedéssel fogadták és utána Lord Rothermere emelkedett szólásra. A lord a megtiszteltetéstől meghatódottan mondott köszönetét kijelentve azt, hogy őt a józan belátás indította arra, hogy szót emeljen Magyarország mellett, minthogy a trianoni szerződés által előállott helyzet súlyosan veszélyezteti egész Európa békéjét, amely igazságtalanságok már is forrongásba hozták Európát, különösen pedig az utódállamokat, amelyek sokkal többet kaptak, minthogy azt megemészteni tudnák. Ez az újabb megtiszteltetés őt most újabb erőre fogja ösztönözni, különben is latja már, hogy a virradat közeleg már Magyar- ország felett. Majd az aDgol királyra és Magyarország kor máDyzójára ürítette ki poharát, amit a jelenlevők lelkes éljenzéssel fogadtak A lelkesedés akkor érte el tetőpontját, amikor az ugyancsak jelenlevő Tertyánszky alezredes, mmt Magyarország kardbajnoka, át- nyu tóttá azt a kardot, amellyel Parisban és most Amserdamban megnyerte a világbajnokságot Rothermere lord teljesen meghatódottan és elérzékenyedve vette át a kardot és megköszönve hosszabb beszédében hangoztatta, hogy az igazság érdekében kifejtett munkája önmagában rejti a jutalmát és minél tovább foglalkozik a magyar üggyel, annál nagyobb odaadást érez és mindig jobban és és jobban megszereti a magyar népet, talán ezért is mondják róla azt, bogy magyarabb a magyarnál. Már látja, hogy oszladozik a köd Magyarország felett. Magyarország már nem elhagyatott és ő úgy érzi, hogy ő maga már csak egy a sokak közül, akik Magyarország igazáért harcolnak. A francia sajtóban is már fordulat állt be e téren, az amerikai szenátus érdeklődése pedig azt mutalja, hogy Amerika rokonszenve is feléledt már Magyarország iránt. Hisz a magyarok nem kívánnak többet, mint azt elemi igazságot, hogy adják vissza azokat a túlnyomó részben magyarlakta területeket, amelyeket tőlük a trianoni béke őrültsége elszakított, amely őrültségnek jelei már nagyon is mutatkoznak és ha ezeket az igazságtalanságokat rövidesen nem orvosolják, nem lehet tudni, hogy hova vezethet. Jugoszláviában és Romániában a legsúlyosabb belső zavarok dúlnak, Csehország sem él békében. A magyaroknak kétszáz esztendő kellett ahhoz, hogy lerázzák magúkról a török jármot, de kijelenti, mert bizton reméli, hogy kétszáz hónap sem kell ahhoz, hogy a jelenlegi hódoltság igáját lerázzák nyakukról a magyarok. Európai veszedelem a litván—orosz szövetség. | is a célja a litván miniszterelnöknek ezzel a taktikával, bizonyos, hogy politikája nemcsak saját országa erkölcsi és állami érdekeit veszélyezteti, hanem komoly veszélyt jelent az európai békére is. Oly apró állam, mint Litvánia, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy állandóan játsszék a tűzzel és aggodalomban tartsa a békéért remegő államok kormányait. A Times ma feltűnően óleshangu cikkben foglalkozik a lengyel—litván konfliktussal és heves támadásokat intéz a litván kormány ellen, amely úgy látszik, — írja a lap — nincs tudatában annak, hogy eljárásával örökre elveszítheti Anglia szimpátiáját. Voldemars litván miniszterelnök sutba dobta az angol kormány tanácsait s a szovjettel szövetkezett Lengyelország ellen. Bármi legyen áron vásárol szilvát, szilvacelrét a Gyulai Központi Szeszfőzde Weisz Mór és Társa Részvénytársaság. i-f Megyegyülés előtt Egy pár nap még csak s a megyeháza ősi tanácstermének csendjét ismét a közügyek intézésének zaja váltja fel néhány órára. Több mint 200 ügy vár elintézésre, ami sajnos, az ügyBecsületes munka, tiszta kéz, puritán egyszerűség, a köznek önzetlen szolgálata, — ezekre a gyógyító szerekre van szüksége hazánknak. Dr. Daimel Sándor alispán pedig ezeknek a követelményeknek méltó reprezentánsa, amelyet 40 évi fáradhatatlan munkásságával pecsételt meg. Milyen célt akar tehát szolgálni az indítvány? A közgyűlés bizonnyal megfogja rá adni a választ — az indítványozónak.
