Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-08-11 / 64. szám
Szombat Ctynla, 1928. angrnsiztus 11 LX. évfolyam 64. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben ... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TAÄ8AMLMI ÉS KÖZtiAZDÁSZAT1 HKXILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. sz, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza, Egyes szám ára 12 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. Templom és divat. Helmholtz, a világ egyik legnagyobb természettudósa mondja valahol, hogy akármennyit is olvasunk, mindenki önmagát olvassa és mások gondolatvilágába igazán behatolni nem tudunk. Nem győződhetünk meg jobban ennek a mondásnak az igazságáról, mintha átfutjuk azokat a cikkeket, amelyek a Népszavában és még egy-két újságban megjelentek abból az alkalomból, hogy a gyulai katholikus templomok kapuira a plébánia hivatal hirdetményeket függesztett ki, amelyek a ternplombajáró hölgyek ruházatára vonatkoznak A hirdetményekben lényegében véve nincs más, mint az, hogy a templomi hangulattal, a templom magasztos hivatásával össze nem férő ruházatban oda bemenni nem szabad. Ez van abban a négy sorban, amelyből az egyik lap azt olvassa ki, hogy meg van bélyegezve benne az egész modern divat, a másik, hogy ellenkezik a nyári meleg előírta egészségügyi megfontolásokkal, a harmadik mindjárt a gyulai nők heves tiltakozását is meglátta a kis hirdetményben. Gyulán erről persze senki sem tud. Itt senki sem tiltakozik, mert itt mindenki érzi, hogy Apor báró, a város plébánosa, valóban az a pap, akinek intézkedéseiben meglehet nyugodni, mert róla el lehet mondani, hogy azt, amit Szent Péter az ő első levelében, amely egyik legszebb gyöngye az Uj Testamentumnak, ir az »egyházi szolgák«, a papok, kötelességéről, ő valóban követi is. »Legeltessétek az Istennek seregét, mely a ti gondviseléstek alatt vagyon, gondot viselvén arról nem kényszerítésből, hanem örömest.« »A gyulai plébános valóban »örömest«, szivvel-lélekkel egyházi szolga, aki nem uralkodik »az Urnák örökségén« és nem ilyen hajlamból bocsát ki hirdetményeket, de mert érzi, hogy kötelességei vannak, ha az Apostol szellemében, »Isten seregének tüköré« akar lenni. A templom hivatása az embereket a köznap világából a legmagasabb áhitat világába emelni. Ha vannak idők, amikor valóban nagy szükség van arra, hogy lelki tekintetünkkel a Gondviselés felé forduljunk, akkor a mai idők azok és ha van világ, amelyben száz és száz külső hatás dolgozik azon, hogy elterelje a ma emberét az Istenben való hittől, akkor a ma világa az. A templom hivatott őrének kötelessége az, hogy minden olyan benyomást és zavaró momentumot távol tartson, amely alkalmas arra, hogy a templomból színházat, látványosságok házát csináljon, ahol ismét a külvilágot látjuk és nem a megtisztultat, a fel- feléemelkedőt. Ha nem volnánk gyarló, tévelygő emberek, akkor erre természetesen nem volna szükség, de mert a jó pap psychologus is, akinek ismernie kell az emberek ingadozó lelkiállapotát, azért van szükség arra, hogy ha kell erélyesebb módon is megvédje a templom magasztos rendeltetését. Semmi sem könnyebb annál, mint szembe szegezni a lelkiszükségletekkel a hygiene, a közegészségügy állítólagos parancsait. Könnyű azt mondani, hogy aki ma nem engedi meg, hogy a nők a divatos, átlátszó, mélyen kivágott ruhákban menjenek a templomba, az különösen az idei forró nyárban, vét a közegészségügy ellen, mert egyedül az az egészséges és az véd a nagy meleg káros hatása ellen, ha nők is, térfiak is könnyen öltözködnek. Nézzük azonban meg közelebbről mennyi komoly alapja van az ilyen állításnak ? Kétségtelen tény, hogy a mai divat, különösen a női öltözködés terén sok szempontból jobban megfelel a józan, egészségügyi követelményeknek, mint a régi. Német tudósok kiszámították, hogy a mai férfiruha az átlagos női ruha súlyának ötszörösét teszi ki s a ruha alatti levegőréteg hőmérséke és páratartalma szempontjából sokszor észszerűbb a nők ruházata a ^férfiak öltözködésénél. Különösen télen a férfiak a jól fütött szobákban tulmelegen vannak felöltözve, mig a nők, ha levetik meleg, sokszor bundaszerü felsőkabátjukat, a szobák hőmérsékének is jobban megfelelő könnyebb ruhájukban inkább alkalmazkodnak a hőfok különbséghez, amely a külső levegő és a,szoba hőmérséke között fennáll. Ez áll a báltermekre is, a^ol a nők könnyű ruhája bizonyos, ma persze sokszor túllépett, hatá- tárok között megfelelőbb a túlfűtött teremhez, a nagy mozgással járó tánchoz, mint a férfiak nehéz, »merev« ruházkodása. Ez mind igaz, de ép ezekből a megállapításokból következik, hogy nyáron a hűvös templomokban már egészségügyi szempontból sem lehet úgy öltözködni, mint a forró alföldi utcán. A hőkülömbség igen nagy s ha ezt nem tartják szem előtt, akkor ép ők kapják meg könnyen azokat a meghűléses betegségeket, amelyek ellen télen sokszor jobban védekeznek, mint a férfiak. Aki járt a déli Olaszországban vagy Spanyolországban, az jól tudja, hogy az úri nők is meleg, legtöbbször fekete kendőkkel járnak nyáron is a templomba s igy védekeznek a templomok hűvösebb, alacsonyabb hőmérsékletével szemben. Egészségügyi követelmények ezért ép azt kívánják meg, hogy nyáron is tartsuk szem előtt a hőkülömbségeket és semmit sem vét a közegészségügy szabályai ellen egy lelkész sem, ha azt kívánja, hogy a kivágott és rövid ruhák helyett, amelyeket különben legtöbbször még sem egészségügyi, hanem inkább hiúsági, tetszelgési szempontokból vesznek fel, úgy öltözzenek a nők, hogy az a helyesen felfogott egészségügyi szempontoknak és a templom hangulatának, hivatásának is megfeleljen. A kettő, amint láttuk, nem összeférhetetlen, csak az áltudomány hirdetői hiszik annak és amint meg lehet találni azt az öltözködési módot, amely megfelel a bálteremnek, úgy lehet az egészséges életmód szabályainak megfelelően és mégis a templomi hangulathoz méltóan is öltözködni. Nem lehet tehát szembehelyezni az egészségügyet és a templomot, mert a divatnak, a feltűnni vágyásnak az egészségügyhöz nincs semmi köze. Aki a templomba indul, az nem divatbemutatóra megy, hanem arra a szent helyre, amelyről az evangélisták tanulsága szerint ezek az igék mondattak : »Avagy nincsen-e megírva, hogy az én házam imádságházának hivattatik minden népektől ?« Az egyház szolgájának tehát kötelessége őrködni azon, hogy a templom az imádságháza legyen Örökké és nem a folyton változó, emberek alkotta divaté. Mm ü üttrapi. A zsűri megalakulása. A díszközgyűlés befejezése után kezdetét vette a már előre is nagy reményekkel kecsegtető tüzoltóverseny. Elsősorban is a zsüribizottság alakult meg, amelynek vezetője: dr, Roncsik Jenő debreceni főparancsnok. A zsűri többi tagjai: Bojtor István Biharvármegye tüzrendészeti felügyelője, Báyer István orosházi, Wiszt Alajos gyulai járási tüzrendészeti felügyelők, Marton István battónyai, Le- hóczky László békéscsabai, Kruppa Antal pocsai tűzoltóparancsnokok, dr. Blahó Dezső gyulai segédtiszt és Maronyák József orosházi, Bagi Máté bé- k ésszentandrási szakaszparancsnokok, A zsüribizottság megalakulása után dr. Roncsik Jenő magához kérette a versenyen résztvenni óhajtó önkéntes tűzoltó csapatok parancsnokait és felolvasta előttük a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség által kiadott versenyszabályoknak reájuk vonatkozó részét. Majd megejtették a sorsolást. A versenynek három különálló neme volt: 1. ötös iskola és gyors szerelés; 2. kilences iskola és gyors szerelés; 3. taktika (támadás). A versenyt A rekkenö hőségben fáradtságot nem ismerve dolgozott minden tűzoltó. A nemes verseny buz- ditólag hatott mindenkire és kiki igyekezett tudásának és ügyességének értékét, a maga és csapata érdekében felhasználni. A verseny lefolyása több mint három órahosszat igényelt, ami igazán próbára tette a nagy melegben a zsűri tagokat és a versenyzőket. Dr. Roncsik Jenő főparancsnok, elnökségi előadó a zsűri vezetésében fejtett ki hatalmas munkásságot s igy nemcsak termetével, hanem rendező ügyességével is kimagaslott. Mindenhol ott volt, mindent megfigyelt, mindent észrevett. De a zsűri többi tagjai is kemény és eredményes munkát végeztek és lehetővé tették a verseny sima lefolyását. A közönség jó része mindvégig kitartott, ami bizonyítja, hogy érdemleges versenyt láttak. A versenyszámok közül különösen a tak tika (támadás) iránt volt a legnagyobb az érdeklődés. A verseny eredménye. A verseny eredményét dr. Marinovich Imre államtitkár, az Országos Tűzoltó Szövetség köz- tiszteletben és szeretetben álló alelnöke hirdette ki. Beszédében kifejtette, hogy a tűzoltóság eredményes munkát végzett s hogy ezt a munkát & zsűri minden részrehajlás nélkül s igazságérzetének megfelelően jutalmazza meg. Ha mégis nem elégednék meg valaki a verseny eredményével, az keresse önmagában a hibát s igyekezzen a jövőben nagyobb mnnkakészséget, erőt és kitartást tanúsítani. Az ötöm szerelés: s annak eredménye. I. Gyulavári önkéntes tüzoltócsapat 23 pont 45 mp. Dij: 8 méteres kihuzós létra. II. Körösladányi leventecsapat 37 pont 51 mp. Dij: 3 részű angol dugólétra.
