Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-08-08 / 63. szám

Szerda Oja la, 1928. augusztus 8 LX. évfolyam 63. szám. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. lirdetési díj előre fizetendő POLITIKÁI, TAKXADALMl ÉS KÖZ6AZDÍSZAII HKILAP, Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Városház utca 7. az. Dohay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szánt ára 10 fillér, Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik szerdán és szombaton. A fosztogatók. A trianoni béke magában hordja az erkölcstelenség magvát s a Páris menti fran­cia helység a fosztogatás láncolata lett. Ez a béke, amely a kulturhiányban vergődő nemzeteket nemcsak úrrá tette a kultúra felett, hanem rombolóivá mindannak, amit az ezeréves kultúra teremtett, továbbra is a fosztogatás békéje marad. A Trianonban fel- magasztalt balkán kultúra nem elégszik meg azzal, hogy magáévá teszi azt, amiért ezer éven át annyi vér és könny folyt, hanem ajabban nemzeti panteonunkban végez fosz­togatást. A recept nem uj, a recept az, amit Trianonban a nyugati kultúra népei az igazság nevében szentesítettek botorul, bű­nös módra. A románok a Hunyadiakat vall­ják magukénak s taián ez mentette meg Fadrusz János kolozsvári remekét a végpusz­tulástól, ahol megelégedett az oláh vanda­lizmus azzal, hogy csak a magyar vonatko­zásokat kopácsolta le a nemzetközi vonat­kozásban is remekmiiről. A horvátok sem maradnak tétlenül s a Zrínyiekhez, Frange- pánokhoz való jussukat kirdetik a világnak. Pedig hát a Zrínyiek, a Frangepánok épen azért a magyar szabadságért küzdöttek és haltak meg, amelyet Trianonban földretipor- tak és amelyet szertedarabolni a horvát test­vérek is segítettek. A csehszlovákok pedig büszkén hirdetik, hogy Petőfi és Mikszáth sem a miénk. Nem tudom, mit szólna Petőfi a rokonsághoz, aki oly izzó lelkesedéssel rajongott a magyar szabadságért, amelyért ott halt meg a harc mezején, ott folyt ki ifjú vére szivéből, a segesvári csatatéren a magyar szabadsággal kihűlő ajkain. Tartaná-e a rokonságot azokkal, akik tüzzel-vassal pusztítanak el mindent, ami magyar, lett lé­gyen az élő, dobogó szív, avagy élettelen dokumentuma az ezeréves magyar kulturá- «ak. Aztán mit szólna az örökké mosolygós- szemű Mikszáth, aki talán rokonszenvezett a »tót atyafiakkal«, de talán mégse élne-halna a csehszlovákokét, akik nemcsak a magyar palást tekintélyes részét vették el a trianoni zsákmányolás idején, hanem guzsbakötötték azokat a tótokat, akikről olyan jóízűen tu­dott mesélni, regélni. De a magyar kultúra fosztogatói nem állanak meg, ma sem nyug szanak, folytatják a Trianonban megkezdett erkölcstelen fosztogatást, ezúttal a kultur- javak ellen. Leser ur, a bécsi ünnepségek nagyhangú szónoka nyúl be fosztogató kéz­zel a magyar pantheonba, hogy elrabolja Lisztet, a halhatatlant, a zene magyar szár­mazású fejedelmét. Nem bocsátkozunk vitába Leser úrral, hiszen úgyis hiába! »Mihelyt Magyarország látni fogja, hogy a kis Bur­genland mögött 60 millió német áll . . .« — mondja a bősz szónok, miközben elfelejti, hogy annak a hatvanmillió németnek legna­gyobb százaléka az erkölcs biztosabb alap­ján áll, mint az osztrák »sógor«, aki talán a sógorság révén részt kért a véres konc­ból, amely konc századokon át éltette és tentartotta. Az a hatvanmillió német nem fog részt kérni az »ebül szerzett jószág« bői s igy burgenlandi véreink nem is igen törőd­lek azzal a rettenetes erővel, amelyre Leser ur hivatkozik, ami valóságban nincsen meg. Épen ezért ne méltóztassék a halhatatlanok orákulumában szentségtelen kezekkel a ke­gyeletet megsérteni csak azért, mert Trianon .szentesítette az erkölcstelenség non plus ultráját. Ne méltóztassék haragudni, de Liszt a mienk, aminthogy a mienk a Zrínyiek, Frangepánok, Petőfi Mikszáth halhatatlan galériája. A magyar lángelméket nem rabol­hatja tőlünk el sem Trianon, sem a sokat hangoztatott nyugati kultúra hamis prófé­Amint a körülmények sejteni engedték, fé­nyes keretek között folyt le a gyulai önkéntes tűzoltó testület jubileuma és a vármegyei tűzoltó- verseny. Az ünnepség lefolyásáról az alábbiakban számolunk be: Di*. Marinovich fogadtatása. A belügyminiszter és az Országos Tűzoltó Szövetség képviseletében dr. 3íarinovich Imre államtitkár, Országos Tűzoltó Szövetségi alelnök volt kiküldve Dr. Marinovich alelnök augusztus 4-én délután a gyorssal érkezett meg Békéscsa­bára, ahol a körösladányi tűzoltóság, élén Démuss Lajos vármegyei tűzrendészet! felügyelő és Le- hocskg László békéscsabai hivatásos tűzoltópa­rancsnok fogadta a magas vendéget, amely alka­lommal a katonazenekar indulókat játszott. A fo­gadtatás után megtörtént a gyulai vonatba az átszállás. Gyulára érkezve az állomáson elsőnek dr. Márki) Barna várm. főjegyző, tűzoltó szövet­ségi elnök és dr. Varga Gyula polgármester üd­vözölték alelnököt, majd Jancsik Lajos rendőr­főtanácsos üdvözölte a belügyi kormány képvise­lőjét s végül Pettner József tűzoltóparancsnok, Wisst Alajos járási tüzrendészeti felügyelő és dr. Blaho Dezső segédtiszt jelentkezett dr. Marino­vich alelnöknél. Majd Márki) Barna főjegyző és a vármegyei tüzrendészeti felügyelő társaságában dr. Marinovich Imre alelnök a vármegyei főjegyző lakására ment, ahol is megszállott. Szemle, riasztás. Délután fél 5 órakor dr. Marinovich Imre alelnök, államtitkár Démuss Lajos vármegyei tüz­rendészeti felügyelő kíséretében hivatalában fel­kereste dr. Varga Gyula polgármestert, majd pe­dig azzal együtt a hivatásos laktanyába ment, ahol a szertárt tekintette meg s próbariasztást tartott. Ezt kővetöleg dr. Marinovich alelnök a várm. tüzrendészeti felügyelő társaságában hiva­talában felkereste Tancsik Lajos államrendőrségi főtanácsost is. Kegyeleti Ünnepség. Délután 6 órakor a városháza előtt gyüleke­zett a tüzoltócsapat. Ahonnan dr. Marinovich Imre alelnök, a polgármester, a vármegyei tüzrendészeti felügyelő és a tisztikarral együtt kocsival a Szent József temetőbe ment ki. Ahol is felkereste az 1886. évben megválasztott első parancsnok: Diósy József sirját. A kegyeleti ünnepség, amelyen igen szép számú közönség vett részt a honvéd zenekar gyászindulójával kezdődött. A simái dr. Marino­vich Imre államtitkár, alelnök nemes leikéből fa­kadó, magas szárnyalásu, könnyekig megható em­lékbeszédet tartott. Mindenkinek a szivét-lelkét megragadó beszédben rámutatott a magas vendég, a tűzoltó intézmény láDglelkü apostola és vezére, fáinak egész hadserege. Az ő nevük a ma­gyar nép csillagos egének gyönyörűségei, az ő szivük magyarul dobogott, aminthogy magyarul dobognak a magyar szivek ma is, bár nyögjenek cseh, oláh, szerb, avagy osztrák rabbilincsek között. Félre, istentelen betörők! A magyar pantheon a mienk s a mienk lesz mindaddig, amig egy magyar szív dobog és egyetlem csepp magyar vér hull Árpád országáért, a mi hazánkért: Magyarországért. arra a nagy és maradandó emlékű munkára, ame­lyet az alapítók teljesítettek. Az elhunytakat — úgymond — megszoktuk siratni, de ezúttal nem szabad siruunk, inkább az elhaltak sirhatnának fe­lettünk, mert darabokban tépve látják az ezeréves szép nagy Magyarországot. Magas szárnyalásu, mély hatással elhangzó beszédében a nemes ügynek apos­tola és vezére fogadalmat tett, hogy a tűzoltóság a jövőben is dolgozni fog a haza és a nemzet ja­vára. Dolgozni fog azon, hogy hazánk újra nagy és boldog ország legyen. Az emlékbeszéd végeztével dr. Marinovich Imre alelnök az első parancsnok sirjára helyezte a babérkoszorút Majd a zenekar eljátszotta a Him­nuszt. A kegyeleti ünnepség lezajlása után dr. Marinovich Imre bemutattatta az elhalt alapítók­nak az ünnepségen jelen volt hozzátartozóit, akik­nek részvétét és elismerését fejezte ki, Majd a temetőből való távozás előtt az ünneplő közönség­gel együtt még felkereste dr. Marinovich alelnök az első alparancsnok, a mostani tüzoltótestületi elnök édesatyjának Sál Józsefnek s végül a köze! múltban elhunyt Frőhner József volt szakaszpa­rancsnoknak sirját is. Vendégeink érkezése. Az esti vonattal megérkeztek a társszövet­ségek képviselői és pedig Bojtor István Biharvár- megyei tüzrendészeti felügyelő, dr. Derekassg Ist­ván Debrecen város mentő főorvosa, dr. Roncsik Jenő Hajdú várm. tüzrendészeti felügyelője, majd megérkezett még Baja város tiszti küldöttsége és a battonyai tűzoltóság képviseletében Marton Já­nos parancsnok. Estebéd, Dr Marinovich Imre aleluök tiszteletére a tűzoltóság szombaton este szükebbkörü vacsorát adott, amelyen részt vett még dr. Márkg vm. fő­jegyző, dr. Varga polgármester, Démuss felügyelő. Pettner parancsnok, Wisst járási felügyelő, dr. Blahó és még egynéhány vendég tüzoltótiszt. Toronyzene. Az esti ünnepség gyönyörűen sikerült torony­zenével kezdődött. Majd megindult a zenés-fáklyás menet, amely dr. Márky Barna lakása elé vonult, ahol is dr. Marinovich Imre alelnök tiszteletére az. Erkel Ferenc dalárda szerenádot adott. Majd pe­dig Démuss Lajos tüzrendészeti felügyelő üdvö­zölte a tűzoltó intézmény apostoli lelkű vezérét, dr. Marinovich Imre alelnököt. Aki hatalmas szár­nyalásu és nagy szónoki képességről tanúskodó beszédével köszönte meg az ünneplést. Zenés ébresztő, A gyönyörű verőfényes nap reggelén zené* ébresztővel kezdődött az ünnepség. Tűzoltó ünnepség-Gyulán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom