Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-05-30 / 43. szám

2 Békés 1928 május 30. A törvényhatósági bizottság gróf Bethlen István miniszter­elnököt feliratilag üdvözli miniszterelnökségének hetedik évfordulóján. A bizottság tagjai elég szép számban gyűltek össze a közgyűlés ügyeinek elintézé­sére. Dr. Kovacsics Dezső főispán rövid meg­nyitó szavai után napirend előtt Harsdngi Pál gyomai ref esperes emelkedett szólásra s általános figyelemtől kísérve, hatalmas szó­noki lendülettel emlékezett meg azokról a hervadhatatlan érdemekről, amelyek a magyar nemzetet gróf Bethlen István miniszterelnök kel szemben hálára kötelezik. Beszélt azokról a megpróbáltatásokról, azokról a Nagypéntekek­ről, amelyek a magyar nemzetet ezer éven át érték s amelyeken a magyar Igazság mindannyiszor keresztre feszittetett, de az isteni gondviselés csodálatos munkája eme megpróbáltatások között mindig küldött a magyar nemzetnek kimagasló férfiakat, akik a nemzetet a megpróbáltatások útvesztőjéből kies, boldog mezőkre vezették ki, — s a gyá­szos Nagypéntekeket örvendező boldog Husvá - tokká változtatta át. Istennek legyen hála — úgymond —• minden Nagypéntek és minden gyász után a magyar nemzet Husvétja és feltámadása kö­vetkeznek és minden feltámadás után pün­kösdi viharzó lélek zúgott el e fölött a föld fölött. Most is irtózatos Nagypénteknek a gyásza nehezedett erre az árva nemzetre, azonban az isteni gondviselés ezt a magyar nemzetet nem hagyja el ma sem s a legmé­lyebb megrázkódtatások után oda állította az Úristen a magyar nemzet élére azt, aki a mi vérünkből való vér, azt a férfiút, aki a maga erejével, hazaszeretetével, élniakarásával im­már 8 esztendőn keresztül vezeti a magyar nemzet életét biztosan, a boldog révpart felé, ez a férfi Horthy Miklós, Magyarország kor­mányzója, akit a vármegyei alispán ur Ömél­tósága — nem lóvén együtt a törvényhatóság — feliratilag köszöntött a törvényhatóság ne­vében. — Én azért állottam fel, hogy az isteni gondviselés további csodálatos munkáját tár­jam fel Önök előtt. A magyar nemzet kor­mányzója a maga nagy tudásával, mély látá­sával meg tudta látni a magyar nemzetnek azt a másik és Isten akaratából gondviselés- szerű férfiát, aki szívós vasakaratu, Erdély szülöttje. Földjeink minden szent hazaszere­tetét magával hozta s itt 7 esztendőn kérész - tül, küzdelmesen nehéz munkában a magyar nemzet kormányrudjának élén kiválasztja maga mellé azokat a férfiakat, akikkel együtt a magyar nemzet megújulását megteremtette, rendet és békességet, kint messze határainkon túl pedig fényt és megbecsülést szerzett. És amikor a tavasz minden reménységét, virág nyílását látjuk abban, hogy a nagy angol nemzet nagy fiának lelkesedése a nagy nem­zetek lelkiismeretét felélesztette, hogy ami bűnös könnyelműség történt a magyar nem­zettel, azt helyre kell hozni, én azt gondolom, hogy nekünk csakugyan össze kell fonódni egy imádságban, amikor indítványozom, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottsága tisztelő szeretettel és nagy reménységgel kő- szönlse gróf Bethlen István miniszterelnök urat 7 éves miniszterelnöksége alkalmából, Juttassuk fohászunkat az Úristenhez, hogy áldja meg Magyarország nagy miniszterelnö­két úgy, hogy adja meg neki és nekünk vele együtt, hogy még az ő kormányzása alatt érjük meg az uj, boldog Nagymagyarország megépitósót. Hatalmas éljenzés és tapsvihar zúgott fel az elhangzott beszéd és indítvány után, amelyöt a törvényhatósági bizottság egyhangú lelkesedéssel fogadott el Ezek után dr. Márky Barna vármegyei főjegyző ismertette a vármegye alispánjának a közállapotokról szóló jelentését, amelynek smertetése után dr Faragó Li3zló békési fő- gimnáziumi tanár emelkedett szólásra s hosz- szabb jelentésben tért ki az alispáni jelentés­nek azon részére, amelyek az ügyforgalom növekedése folytán a tisztviselői állások sza­porításának szükségességével, valamint a tö­meges nyugdíjazások folytán előálló adóteher emelkedéssel foglalkoznak. Amikor ilyen nehéz kérdések vannak előttünk feltárva, akkor nagyon is megfonto­lás tárgyává kell tenni, hogy azok a gyakran ismétlődő fegyelmi esetek és ezen fegyelmi esetek folyományaként jelentkező nyugdíjazá­sok, vájjon nem állanak e ellentétben azokkal a nagyfontosságu dolgokkal, amelyeket az alispáni jelentés felmutat. Békében megen­gedhettük magunknak azt a luxust, hogy egyes tisztviselőket nemcsak azért küldtünk nyugdíjba, mert nem volt elég munkaképes­ségük, hanem bizonyos mástermészetü politikai vagy más egyéb ellenszenves magatartás miatt A mai gazdasági helyzet óvatosságra int. A mai helyzet arra int, hogy úgy a tör­vényhatóságban, mint magában a tisztikarban lefelé és felfelé a nagyon is kívánatos össz­hangot teremtsük meg Körülbelül ez a veleje a meglehetős hosszúra nyúlt, különben igen érdekes felszó­lalásnak, amelyre dr. Daimel Sándor alispán nyomban válaszolt. Általánosságban megjegyzi, hogy felszó­laló beszédjéből nem tudta kiragadni, hogy mire nézve akar megnyugtatást. Az alispáni jelentésben most különösen sokkal alaposab­ban tájékoztattam a bizottságot azokról a fon­tos kérdésekről, amelyek a vármegye admi­nisztrációjával szorosabb összefüggésben van­nak. Előadtam, hogy az ügyforgalom hihetet­len mértékben fokozódik, jóllehet folyton han­goztatják a közigazgatás egyszerűsítését. Ez­zel szemben tény az, hogy minden egyes ren­delet nemhogy egyszerűsítene, sőt szaporítja a közigazgatási teendőket. Ezt kötelességem volt előadni. A nyugdíjazások tekintetében a helyzet kétségtelen, nagyon szomorú; azt hi­szi, hogy nincs az országban egyetlen várme­gye sem, ahol ebben az évben annyi nyug­díjazás történt volna, mint itt. Hogy mennyire figyelemmel van a nyugdíjalap érdekeire, mu­tatja az, hogy ha jönnek hozzá olyan kíván­ságokkal, amelyek nem a törvény, nem a jog, hanem a méltányosság alapján kérik a nyug­díjalapot megterhelni,azokat ő mind kérlelhe­tetlenül visszautasítja. Általánosságban azon­ban megjegyzi, hogy dacára annak, hogy ily súlyos terhe van a törvényhatóságnak, más vármegyékben a helyzet bizonnyal még sú­lyosabb. Nálunk a legkisebb a pótadó. Van­nak vármegyék, ahol a pótadó 33%, ezzel szemben nálunk 14%. Bizonyos, hogy a nyug- dijterhek mindig jobban fognak szaporodni és pár esztendő mnlva államsegély iránt kell fo­lyamodni, vagy pedig a nyugdíjasok nyugdi­ját arányosan le kell szállítani. Ami azt illeti, hogy nyugdíjba küldünk olyanokat, akik nem érdemlik, arról ő nem tehet, nem ő nyugdí­jazza őket. Ami azt az állítást iileti, hogy bi­zonyos tájékoztatások meg lettek tagadva a fegyelmi ügyekben, kétségtelen, hogy egyik- másik nagy titokzatossággal lett kezelve, azon­ban ez a titokzatosság csak addig tartott, amig az ügyek befejezve nem lettek s a befe­jezés után az iratok batekinlésre mindenkinek rendelkezésre állottak. A miniszteri döntés pe­dig annak idején a törvényhatósági bizottság ülésen fel lett olvasva. A kívánatos összhang megteremtése tekintetében úgy gondolja, hogy felszólaló a főispán és alispán közötti össz­hang megteremtésére gondolt. Kijelenti, hogy köztük az összhang olyan, amilyennek lenni kell és ebből a harmonikus együttműködésből a lehetőség határain belül a vármegyére ha­szon és eredmény származik. Hosszabb viták voltak még a békési Fe­hér és Fekete körösi mederrószek tulajdonjo gainak rendezése, a megszüntetett békési álla­mi kosárfonó iskola épülete és füztelepónek további hasznosítása ügyében. A gyulai piac kihelyezése tárgyában ho­zott képviselőtestületi határozat megsemmisí­tését javasolta az állandó választmány, mert a városnak érvényben levő szabályrendelete ezt a kihelyezést nem engedi meg. Heilinger Károly városi főjegyző kéri, hogy az állandó választmány javaslatával szemben a város másodízben hozott (t. i. a piacnak a Kossuth-tórre kihelyezését kimondó) határozata hagyassák jóvá, mert ezt úgy közegészségügyi, mint városszópószeti szem­pontok követelik. Dr. Daimel Sándor alispán, kéri az ál­landó választmány javaslatát elfogadni. Ez egy olyan fontos kérdés — úgymond — amelyet nem lehet csak úgy ötletszerüleg el­intézni. Úgy áll a helyzet, hogy a városnak van egy szabályrendelete, amely azt mondja ki, hogy hol van a piac helye, mikor erről a kérdésről a város határozott, egyszóval sem mondta, hogy van neki ilyen szabályrendelete. Nekünk ragaszkodnunk kell ahhoz, mikor ilyen fontos kérdésről van szó, hogy az érvé­nyes szabályrendelet rendelkezései betartas­sanak. Nem olyan sürgős a dolog, ahogy a városi főjegyző előadja, hogy a város határo­zata kifejezi a város kőzóhaját. A helyzet az, hogy a képviselőtestület első határozata egy szavazattöbbséggel hozatott, a második szava­zásnál pedig 68 szavazott 58 ellen. Mikor te­hát egy óriási nagyérdekeltség életéről van szó, akkor ilyen kérdésnek ötletszerű elintézése nem lehetséges. Ezután dr. Major Simon szólalt fel. — Amint tisztelettel vette tudomásul azt az örvendetes tényt, hogy az alispán ur védel­mébe vette az állandó választmány törvényes alapon nyugvó jogtisztelő javaslatát, olyan mértékben csodálkozik afelett, hogy Heilinger Károly mint főjegyző ezzel ellentétben köti az ebet nem a karóhoz, hanem a piachoz. Távol áll tőle minden személyeskedés, de mégis azt látja, hogy ilyen fontos kérdésben semleges álláspontot kell elfogadnia Kérte a törvényhatósági bizottságot, hogy az állandó választmány javaslatát változatlanul fogadja el, mivel az alispán ur által felmutatott u. n. kompromisszum, hogy talán osak a heti piacok helyeztessenek a Koséuth-térre, rést ütne azon a helyes jogi állásponton, hogy mindaddig, amig a városi szabályrendelet a piac benttartására nézve érvényben van, a piac áthelyezésének kérdését megbolygatni nem lehet. Hasonlóan az állandó választmány ha­tározati javaslata mellett szólaltak fel: dr. Fallmann Péter és dr. Lusstig István, — mig végre elnöklő főispán a vitát lezár­ván elrendelte a szavazást, melynek eredmó - nyéhez képest nagy többséggel az állandó választmány javaslata fogadtatott el. Dr. Borsodi Miksa volt ujkigyósi orvos­nak azon kérelme, bogy a vármegyén kívüli szolgálata ősszszolgálatába beszámíttassák» nem volt teljesíthető. Ifj. dr. Follmann János t. orvosnak a

Next

/
Oldalképek
Tartalom