Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-05-12 / 38. szám
2 Békés 1928. május 12. Csütörtökön délután tartotta a gyulai Szoc. Misszió május havi rendes gyűlését, amelyen özv. Woracziczky Jánosné grófné elnökölt, akit nagy szeretettel fogadtak a missziós tagok. A pénztári jelentés után a belvárosi szegényügyi jelentés során kitűnt, hogy a nagy munkanélküliség okozta ijesztő nyomorúság miatt rengeteg szűkölködő fordult a misszióhoz segítségért Bár a misszió jelenlegi anyagi helyzete — a ki merítő téli segélyezés miatt — nagyon is kor látóit, mégis 12 esetben nyújtott anyagi segitsé get. E mellett munkaalkalomról gondoskodott néhány esetben s egy leányt a szegedi siket némák intézetében helyezett el Több mint 50 esetben végzett környezettanulmányt, amikor megdöbbentő adatokat szerzett a kiáltó nyomorúságról, a munkanélküliség okozta szociális bajokról Megemlítjük itt, hogy Almásy Dénesné grófné őkegyelmessége most is nagylelkű támogatója volt a szegényeknek 5 családnak adott élelmet a húsvéti ünnepekre s egy nyomorúságba jutott családot tekintélyes összeggel mentett ki kétség heejtő helyzetéből. (E néhány megtudott adat persze csak elenyésző csekélység a kegyelmes asszony jótéteményeinek tengerében ) Nemes gondolat volt a missziótól, hogy az első áldozok közül 8 gyermeket felruházoit A józsefvárosi missziós szervezet jelentése során megtudtuk, hogy husvétkor 28 szegény kapott fejenként 5 kilogram lisztet, egy öreget a szegényházban helyeztek el s egy szegény tanulónak napi ellátását biztosították. Mindent összevéve kitűnt, hogy a gyulai Szociális Misszió most is meg feszitett munkásságot fejt ki s minden tekintetben méltó a hatóságok s a társadalom legmesz- szebb menő támogatására. dús, illatos habjával pompás felfrissülést, alapos tisztítást nyújt a szájüregnek és a fogaknak. ^ a 65 pengő készpénzt pedig zsebrevágta, mily után a vaskazettát a szanatórium irányában a Körös-csatornába dobta, nemkülönben az üzlet-, valamint az álkulcsot is. A pénzt még aznap éjjel különböző helyeken elmulatta, A megtévedt fiatalembert további eljárás végett átadták a fiatalkornak bíróságának. lünkét! Az egyik gyulai karitativ egyesület gyűlésén vett részt tegnap e sorok Írója A jelentések során kitűnt, hogy uz egyesület szegényügyi osztálya elé ezen a tavaszon rengeteg megdöbbentő és számbelileg a múlt éveket ijesztően felülmúló eset tárult, amik nemcsak komoly megfontolást, nemcsak pillanatnyi „pepecselést“ t, hanem gyö keres segítséget igényelnek, sürgetnek és követelnek. Ma, amikor már a konszolidáció utján haladunk, amikor mindenki hozsannát zengedez a meginduló és pezsgő munkának s államférfiatok ajkán ragyogóbbnál ragyogóbb szavak hangoznak el a kulturális és szociális élet szintjének emelé • sére, — ugyanakkor itt, nálunk, a határszélen a társadalom egy-egy értékes rétege hihetetlen nyomorúságban tengődik s mellét tépve várja a holnapot, amely eddig nem volt más, mint kezdése a munkátlanságnak, sorvasztó nyomorúságnak Nem az öregekről, a betegekről, nem is a megrögzött munkakerülőkről beszélünk, hanem életerős, családos emberekről szólunk, akik ezen a tavaszon itt nálunk munka nélkül ténferegnek, Azokról, akiknek ez n csillogó május nem a munka megkezdését jelenti, hanem a sötét nyo moruságot és a pezsdülő élet nem a kenyérkereset édes és boldog lázát felhőzi a homlokra, hanem a kenyérért hiába síró gyermek miatt érzett szörnyű kétségbeesés ijesztő ráncait árnyékolja. Egyre másra halljuk, hogy az állam — hála Isten! — meglehetős nagy megtakarítással dolgozik. Hisszük, hogy úgy a megye, mint a város sem állnak a körülményekhez képest rosz- szul. Mi az oka mégis, hogy sztagnálás van itt nálunk ? Épités majd semmi, közmunka, útépítés, földmunka a semminél is kevesebb. Hogy van az, hogy például a Gyulai Földmunkások Vállalkozó (Szövetkezete ez a derék és életrevaló vállalkozás, amely eddig éveken keresztül rendszeresen tudta foglalkoztatni tagjait, most munka Betörő, ki az egész pénzszek- rényt ellopta. Rendőrkézen a békéscsabai Motor tolvaja, A békéscsabai Motor Rt. feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki álkulos segítségével kót ízben behatolt Szent István-tóri üzlethelyiségébe és onnan először betörés utján kisebb összeget lopott el, második alkalommal pedig a kézi pénztár szekrényt a benne levő pénzzel és iratokkal együtt ellopta. A rendőrség bűnügyi osztálya a nyomozást folyamaiba tette s ennek során a tettest egy fiatalkorú személyében kinyomozta és megállapította, hogy a tettes még az elmúlt évben, amikor a cégnél volt alkalmazásban, ellopta az üzlet kulcsát és ennek segítségével követte el mindkét Ízben a betöréseket. Vallomása szerint az első alkalommal a magával vitt szerszámokkal felfeszitette az íróasztal fiókját és onnan lopott el kisebb összeget. A második alkalommal pedig álkulccsal behatolt az üzletből az irodahelyiségbe, onnan lépcsőn az emeleti helyiségbe ment. Az emeleti helyiségből a könyvek és levelek továbbítására szolgáló nyilason át leereszkedett a cég másik zárt irodájába és ott a pénzszekrényt magához véve, a fonti utón távozott. Zsákmányát a Körös csatorna partjára vitte és a nála levő szerszámokkal részben kifeszitette. A benne talált iratokat szétszórta, nélkül áll ? Hogy van az, hogy Békésvármegyében, ahol nem a legideálisabbak az utak, nincs munka ? S hogy van az. hogy Gyula város sok rendezetlen útja, utcája vár vár a javításra és hiába vár ? ! Az újságírónak nem feladata, hogy iniciativá- kát adjon az arra illetékeseknek, hogy hol, mit és hogyan tegyen. Az újságíró csak föltárja a közélet beteg szimptoméit, a hivatalos közegek dolga a gyógyitás. Nem alamizsnáról van szó, nem kérünk panem et circenses. A magyar embernek rég elment kedve az utóbbitól. Munkát adjanak a munkásnak, kenyeret a családnak és pedig mielőbb ! Mert most halálosan komoly a mondás: bis dat, qui cito dat. Hitet a holnapban, reménységet a családban ós szeretetet azok iránt, ak’knek emberi és hivatali kötelességük, hogy a néppel minden átkozott bürokrácián lassú halált jelentő felirat leirat labi rintuson keresztül is éreztessék, hogy az a félelmetes hivatalos hatalom nemcsak rideg kötelességeket ró az emberre, hanem munkát, kenyeret, életkedvet is ad és betölti napfénnyel nemcsak a legutolsó sárkunyhót, hanem az ember lelkét is. Tavasz van, május ragyog s életerős férfiak munkátlsnul ténferegnek és sötét szemmel néznek a magyar égre. A nemzet virága, a gyermek ajkán elhal a kacagás és a magyar temető ben az apró sírok sokasodnak. Tisztelettel ajánlom e sorokat a vármegye alispánjának, aki kezét mindig jósággal és meg értesse! tartotta a dolgozó polgárok pulzusán s az uj polgármesternek, aki, úgy tudom, nemcsak tudást vitt a város első méltóságába, hanem ami százszor értékesebb : érző és megértő lelket is! fhs) Ha jól akar szórakozni jöjjön el vasárnap a GyTE kerti ünnepélyére, ahol nagyon sok szépet és érdekeset fog látni. Az ünnepély után a pavilion nagytermében elsőrangú zene mellett tánc reggelig. Késmárki öregdiákok találkozója. A békeidőben abékósmegyei ifjak közül sokan keresték fel Szepesség iskoláit, Késmárk, Igló, Alsókubin gimnáziumait, kereskedelmi iskoláit ós tanitóképezdéjét. Az elszakított Késmárk öreg diákjai vasárnap délelőtt találkoztak Budapesten, ahol szép ünuepsóg keretében elevenítették fel régi emlékeiket s szeretettel adtak kifejezést az őket nevelő, hires késmárki iskola iránt érzett bálájuknak. A vasárnapi találkozón mintegy ötszázan vettek részt. Gyuláról megjelentek Schmidt Gyula kórházi gondnok és Dobisz Zoltán állomásfőnők. A hatalmas találkozót Krisch Janő, a fővárosi felsőkereskedelmi iskola igazgatója rendezte. Az ünnepi ülést a régi országházban tartották s azon dr. Pazár Zoltán nyugalmazott kúriai bíró elnökölt. Megható beszédében megemlékezett a késmárki főgimnázium és felsőkereskedelmi iskola nagyjairól, többek között Fröhlich Dávidról is, a világhírű tu dósról, akit Jókai is megónekelt Szép Mikhál cimü regényében. Megalakították a Késmárki Diákok Szövetségét, melynek elnöke szintén dr. Pazár László lett. Az ünnepélyen a fővárosi felsőkereskedelmi iskola zene és énekkara gyö nyörü, régi diákdalokat adott elő. Az ünnepi ülést a Gellért szállóban 400 terítékes bankett követte, melyen a jelenlévő óletbenlóvö késmárki tanárokra: Klein Edére, Vógh Kálmánra ós Simonosíes Alajosra mondottak felkőszőntőket. A hangulatos találkozó bankettje késő estig tartott.
