Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-05-12 / 38. szám

2 Békés 1928. május 12. Csütörtökön délután tartotta a gyulai Szoc. Misszió május havi rendes gyűlését, amelyen özv. Woracziczky Jánosné grófné elnökölt, akit nagy szeretettel fogadtak a missziós tagok. A pénztári jelentés után a belvárosi szegényügyi jelentés során kitűnt, hogy a nagy munkanél­küliség okozta ijesztő nyomorúság miatt renge­teg szűkölködő fordult a misszióhoz segítségért Bár a misszió jelenlegi anyagi helyzete — a ki merítő téli segélyezés miatt — nagyon is kor látóit, mégis 12 esetben nyújtott anyagi segitsé get. E mellett munkaalkalomról gondoskodott néhány esetben s egy leányt a szegedi siket némák intézetében helyezett el Több mint 50 esetben végzett környezettanulmányt, amikor meg­döbbentő adatokat szerzett a kiáltó nyomorúság­ról, a munkanélküliség okozta szociális bajokról Megemlítjük itt, hogy Almásy Dénesné grófné őkegyelmessége most is nagylelkű támogatója volt a szegényeknek 5 családnak adott élelmet a húsvéti ünnepekre s egy nyomorúságba jutott családot tekintélyes összeggel mentett ki kétség heejtő helyzetéből. (E néhány megtudott adat persze csak elenyésző csekélység a kegyelmes asszony jótéteményeinek tengerében ) Nemes gon­dolat volt a missziótól, hogy az első áldozok közül 8 gyermeket felruházoit A józsefvárosi missziós szervezet jelentése során megtudtuk, hogy husvétkor 28 szegény kapott fejenként 5 kilogram lisztet, egy öreget a szegényházban helyeztek el s egy szegény tanulónak napi ellá­tását biztosították. Mindent összevéve kitűnt, hogy a gyulai Szociális Misszió most is meg feszitett munkásságot fejt ki s minden tekintet­ben méltó a hatóságok s a társadalom legmesz- szebb menő támogatására. dús, illatos habjával pompás fel­frissülést, alapos tisztítást nyújt a szájüregnek és a fogaknak. ^ a 65 pengő készpénzt pedig zsebrevágta, mily után a vaskazettát a szanatórium irányában a Körös-csatornába dobta, nemkülönben az üz­let-, valamint az álkulcsot is. A pénzt még aznap éjjel különböző helyeken elmulatta, A megtévedt fiatalembert további eljárás végett átadták a fiatalkornak bíróságának. lünkét! Az egyik gyulai karitativ egyesület gyűlé­sén vett részt tegnap e sorok Írója A jelentések során kitűnt, hogy uz egyesület szegényügyi osz­tálya elé ezen a tavaszon rengeteg megdöbbentő és számbelileg a múlt éveket ijesztően felülmúló eset tárult, amik nemcsak komoly megfontolást, nemcsak pillanatnyi „pepecselést“ t, hanem gyö keres segítséget igényelnek, sürgetnek és köve­telnek. Ma, amikor már a konszolidáció utján hala­dunk, amikor mindenki hozsannát zengedez a meginduló és pezsgő munkának s államférfiatok ajkán ragyogóbbnál ragyogóbb szavak hangoznak el a kulturális és szociális élet szintjének emelé • sére, — ugyanakkor itt, nálunk, a határszélen a társadalom egy-egy értékes rétege hihetetlen nyomorúságban tengődik s mellét tépve várja a holnapot, amely eddig nem volt más, mint kez­dése a munkátlanságnak, sorvasztó nyomorú­ságnak Nem az öregekről, a betegekről, nem is a megrögzött munkakerülőkről beszélünk, hanem életerős, családos emberekről szólunk, akik ezen a tavaszon itt nálunk munka nélkül ténferegnek, Azokról, akiknek ez n csillogó május nem a munka megkezdését jelenti, hanem a sötét nyo moruságot és a pezsdülő élet nem a kenyérkere­set édes és boldog lázát felhőzi a homlokra, ha­nem a kenyérért hiába síró gyermek miatt érzett szörnyű kétségbeesés ijesztő ráncait árnyékolja. Egyre másra halljuk, hogy az állam — hála Isten! — meglehetős nagy megtakarítással dolgozik. Hisszük, hogy úgy a megye, mint a város sem állnak a körülményekhez képest rosz- szul. Mi az oka mégis, hogy sztagnálás van itt nálunk ? Épités majd semmi, közmunka, útépítés, földmunka a semminél is kevesebb. Hogy van az, hogy például a Gyulai Földmunkások Vállal­kozó (Szövetkezete ez a derék és életrevaló vál­lalkozás, amely eddig éveken keresztül rendsze­resen tudta foglalkoztatni tagjait, most munka Betörő, ki az egész pénzszek- rényt ellopta. Rendőrkézen a békéscsabai Motor tolvaja, A békéscsabai Motor Rt. feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki álkulos segítségé­vel kót ízben behatolt Szent István-tóri üzlet­helyiségébe és onnan először betörés utján kisebb összeget lopott el, második alkalom­mal pedig a kézi pénztár szekrényt a benne levő pénzzel és iratokkal együtt ellopta. A rendőrség bűnügyi osztálya a nyomo­zást folyamaiba tette s ennek során a tettest egy fiatalkorú személyében kinyomozta és megállapította, hogy a tettes még az elmúlt évben, amikor a cégnél volt alkalmazásban, ellopta az üzlet kulcsát és ennek segítségével követte el mindkét Ízben a betöréseket. Vallomása szerint az első alkalommal a magával vitt szerszámokkal felfeszitette az íróasztal fiókját és onnan lopott el kisebb összeget. A második alkalommal pedig ál­kulccsal behatolt az üzletből az irodahelyi­ségbe, onnan lépcsőn az emeleti helyiségbe ment. Az emeleti helyiségből a könyvek és levelek továbbítására szolgáló nyilason át le­ereszkedett a cég másik zárt irodájába és ott a pénzszekrényt magához véve, a fonti utón távozott. Zsákmányát a Körös csatorna partjára vitte és a nála levő szerszámokkal részben kifeszitette. A benne talált iratokat szétszórta, nélkül áll ? Hogy van az, hogy Békésvármegyé­ben, ahol nem a legideálisabbak az utak, nincs munka ? S hogy van az. hogy Gyula város sok rendezetlen útja, utcája vár vár a javításra és hiába vár ? ! Az újságírónak nem feladata, hogy iniciativá- kát adjon az arra illetékeseknek, hogy hol, mit és hogyan tegyen. Az újságíró csak föltárja a közélet beteg szimptoméit, a hivatalos közegek dolga a gyógyitás. Nem alamizsnáról van szó, nem kérünk panem et circenses. A magyar embernek rég el­ment kedve az utóbbitól. Munkát adjanak a munkásnak, kenyeret a családnak és pedig mielőbb ! Mert most halálo­san komoly a mondás: bis dat, qui cito dat. Hitet a holnapban, reménységet a családban ós szeretetet azok iránt, ak’knek emberi és hivatali kötelességük, hogy a néppel minden átkozott bürokrácián lassú halált jelentő felirat leirat labi rintuson keresztül is éreztessék, hogy az a félel­metes hivatalos hatalom nemcsak rideg köteles­ségeket ró az emberre, hanem munkát, kenyeret, életkedvet is ad és betölti napfénnyel nemcsak a legutolsó sárkunyhót, hanem az ember lelkét is. Tavasz van, május ragyog s életerős fér­fiak munkátlsnul ténferegnek és sötét szemmel néznek a magyar égre. A nemzet virága, a gyer­mek ajkán elhal a kacagás és a magyar temető ben az apró sírok sokasodnak. Tisztelettel ajánlom e sorokat a vármegye alispánjának, aki kezét mindig jósággal és meg értesse! tartotta a dolgozó polgárok pulzusán s az uj polgármesternek, aki, úgy tudom, nemcsak tu­dást vitt a város első méltóságába, hanem ami százszor értékesebb : érző és megértő lelket is! fhs) Ha jól akar szórakozni jöjjön el vasárnap a GyTE kerti ün­nepélyére, ahol nagyon sok szépet és érdekeset fog látni. Az ünnepély után a pavilion nagytermében elsőrangú zene mellett tánc reggelig. Késmárki öregdiákok találkozója. A békeidőben abékósmegyei ifjak közül sokan keresték fel Szepesség iskoláit, Késmárk, Igló, Alsókubin gimnáziumait, kereskedelmi iskoláit ós tanitóképezdéjét. Az elszakított Késmárk öreg diákjai vasárnap délelőtt talál­koztak Budapesten, ahol szép ünuepsóg kere­tében elevenítették fel régi emlékeiket s sze­retettel adtak kifejezést az őket nevelő, hires késmárki iskola iránt érzett bálájuknak. A vasárnapi találkozón mintegy ötszázan vettek részt. Gyuláról megjelentek Schmidt Gyula kórházi gondnok és Dobisz Zoltán állo­másfőnők. A hatalmas találkozót Krisch Janő, a fővárosi felsőkereskedelmi iskola igazgatója rendezte. Az ünnepi ülést a régi országházban tartották s azon dr. Pazár Zoltán nyugalma­zott kúriai bíró elnökölt. Megható beszédében megemlékezett a késmárki főgimnázium és felsőkereskedelmi iskola nagyjairól, többek között Fröhlich Dávidról is, a világhírű tu dósról, akit Jókai is megónekelt Szép Mikhál cimü regényében. Megalakították a Késmárki Diákok Szö­vetségét, melynek elnöke szintén dr. Pazár László lett. Az ünnepélyen a fővárosi felső­kereskedelmi iskola zene és énekkara gyö nyörü, régi diákdalokat adott elő. Az ünnepi ülést a Gellért szállóban 400 terítékes bankett követte, melyen a jelenlévő óletbenlóvö késmárki tanárokra: Klein Edére, Vógh Kálmánra ós Simonosíes Alajosra mon­dottak felkőszőntőket. A hangulatos találkozó bankettje késő estig tartott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom