Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-05-05 / 36. szám
LX. évfolyam 36 siáoi Ssosnbat Gyula, 1938, m;\jns 5 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben. . . 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HKTILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobaj János könyvkereske* dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egjes száai ára 12 fillér Felelős szerkesztő: ROBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Kommunista bukfenc. Alig került hurokra a szovjet kormány Bécsbe küldött propaganda vezetője Kun Béla társaival együtt, máris arról kapunk hirt, hogy a kommunista politika ismét bukfencet vetett ezúttal francia földön, ahol a választások alkalmával mindössze tizenhárom mandátumot sikerült szerezniük, tehát tizennégyet elvesztettek a meglévőből. Ez a vereség nem okoz meglepetést, mert hiszen mi már a világ összes államaiban fokozatosan esődöt mond mindeuütt a vörös politika raffi- nériája és sehol s m tud gyökeret verni, hanem egyre vészit _ az erejéből, mert mindenütt rájönnek, még az elszóditettek is, hogy nem valóság, hanem humbug az, amit Mo-zk- vából terjesztenek. Az az erőlködés, amelyet különböző propagandákkal a vörös vezérek még itt-ott kifejtenek, már csak arra a kesernyés cirkuszi produkcióra emlékeztet bennünket, mikor a bohóc sehogy sem tudja megnevettetni a közönséget játékával, mire elkeseredésében bukfencet vet a porondon és erre azután uevetnek az emberek. A kommunista bukfenc is lassan nevetségessé válik, bármilyen szomorú is ez rájuk nézve, de igy kellett lenni, mert hiszen ez a produkció ma már nem igen haladja meg a cirkuszi látvá Bjosság nívóját. Az emberek elvesztették a hitüket és kiábrándultak azokból a világbo- londitó eszmékből, amelyeket a háborús és gazdasági veszteségek után könnyebben rájuk lehetett erőszakolni. Ma már nem. Ma csak mosolyogni lehet már azon az erőlködésen, amit Moszkva minden áron kifejteni igyekszik aranyrubelei kíséretében és elismerjük, hogy ez a mosoly fájdalmas vonást erőszakol a nem régen még diadalmasan vigyorgó kommunista arcokra. A kommunista politikával együtt megbukott tehát a kommunista propaganda is, az a propaganda, amelynek erejében annyira bíztak Moszkvában. Ez a propaganda gyöngének bizonyult minden erőlködés dacára és kicsordult, meghiúsult a nemzetek egyöntetű ellenállásán. Ezt bizonyítja a francia választások eredménye, amelyből megállapítható, hogy a kommunista párt úgyszólván katasz- trófális vereséget szenvedett és ez lesz az eredménye kétségen kívül a német választásoknak is, ahol még egyelőre a véreskezü kommunista terror dühöng, szedi áldozatait és igyekszik magának megfelelő talajt keresni az elhelyezkedésre. Egészen bizonyos, hogy agyauaz a sors fogja őket érni Berlinben is, mint Parisban. És lassan lassan kialakul előttünk, hogy dacára a kétségbeesett kapkodá suknak, az egész világ ellenük fordul és rni- utáu elvesztették Budapestet, eljátszották Bécset is, majd Parisban szenvedtek vereséget és most következik Berlin, ahová már csak megtépázott erőkkel és reményekkel in- dulhaínak a harcba. így kellett ennek lenni. Mindenki tudja, hogy Moszkvában ezeket a vereségeket már évekkel ezelőtt elkönyvelték. Féltek tőle, érezték, hogy be fog következni, de reméltek mégis, mert azt hitték, hogy a guruló arany ereje lefogja törni az ellenálló tábor hatalmát. Nem sikerült. Ezért kellett szét- ugrasztani.a szovjet vezetőségét, ezért kellett a vezető embereket Szibériába deportálni, mert t-zt hitték, hogy újabb emberekkel és újabb injekciókkal, talán talpra tudják állítani a régóta nagybeteg és úgyszólván haldokló Oroszországot. Azonban a képességek hiányzottak ebben a harcban és mert a törekvésekből is hiányzott a becsületesség, a produkció kudarcba fulladt és amit óriási mutatványnak szántak a nagy moszkvai cirkuszban, abból nem maradt más, csak egy szánalmas, groteszk bukfenc, amelyet végleges bukásnak is lehet tekinteni. A kommunizmus kiterítve fekszik a porondon, ahol be akarta bizonyítani tudományát és most már csak rövid idő kérdése, hogy azok is fölszabaduljanak az iga alól, akiket terrorista jelszavakkal és módszerekkel sikerült megfélemlíteniük. Husiin éi firiMMi. Sohasem volt olyan égető szükség a szociális és egészségügyi intézményekre, mint ma, amikor ezeréves történetünknek egyik legrettenetesebb csapása alatt görnyedünk. Tudjuk, látjuk, hogy ezek az intézmények nélkülözhetetlenek, mert csak általuk teremthetjük meg nemzetünk megújhodásának lét alapját: az ép, erős ifjúságot! Az erő, az egészség nem véletlen következménye. Létrehozza a törődés, a gyámolitás. Az emberi test finom szerkezete könnyen elromlik, ha az ártalmakat hozzáengedjiik, tö rekednünk kell tehát arra, hogy ezeket ki- köszöböljük Figyelmünket elsősorban a pusz tuió gyermekekre kell szegeznünk Beszédes számok bizonyítják, hogy Csonka Magyarországon mintegy negyvenezer főre lehet be csülni az 5 éves kong évenként megmenthető gyermekek számát. Az a néhány lelkes szakember, aki ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozik, szomorúan látja, mint buli az uj Mohács romjain a jövő nemzedék: a veszendő gyermekek százezres hada. Itt eredményt csak szerves munkával érhetünk el 1 Büszkén állapíthatjuk meg, hogy országunk gyermek védelmi intézményei több vo natkozásban külföldön is követendő példa kép szolgálnak. Az intézmények azonban ön magukban még élettelenek, ha élükön nem olyanok állanak, aRik feladatukat kitartással, lelkesen és erős hittel teljesítik. A népegészségügy hatalmas munkájának harcosai sorában az elsők között áll a mi gyermekmenheiyi igazgató főorvosunk, aki azonban egyáltalán nem szeret a nyilvánosság előtt szerepelni, mert azt tartja: az orvosnak az a hivatása, hogy dolgozzék, beteget gyógyítson, életet mentsen, s a nagy nyilvánosság előtt minél kevesebbet szerepeljen. — A kiváló emberbarát orvosnak ezt az elvét, mi mindig respektáltuk s ha akármilyen fontos közegészségi vagy bumánitárius szervezésben közreniunkált, nevét elhallgattuk Most azonban ha rosszul is fog esni, megnevezzük. Dr. SZÉLL IMRE egészségügyi főtanácsos, igazgató-főorvos 25 év óta vezeti a gyulai gyermekmenhelyet. Azóta a gyenge csemete terebélyes fává nőtt, mert a kis gyermekmenhely hatalmas intézetté fejlődött. Minden ember Istennek egy gondolatát hozza a világba. Egyik hoz megrázó igazságot, a másik gyönyörű példát, a harmadik ostorcsapást, tőrszurást vagy fanatikus gyűlöletet . . . dr Széli Imre kötelességtudást, meleg szivet és jóságot hozott 1 Mint igazgató-főorvos, nem a saját életének, hanem az általa kiépített intézménynek fontos ünnepéhez ért el, melyről tudomást kell szerezni a nagy nyilvánosságnak. Napjainkban vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy a kötelesség teljesítése érdem, melyért kivételes jutalom is jár; sőt a fölött a dicséretet maguk adják a krónikás tolla alá. Ezekkel szemben Széli Imre nem ismer más feladatot, mint a kötelességteljesitóst és soha sem várt más jutalmat, mint a kötelesség teljesitbetést. Ha minden közegészségi, népességi, gyermekvédelmi intézmény vezetője olyan volna mint ő, akkor az ország népességének érdekében álló célkitűzés sokkal gyorsabb iramban közeledne a megvalósulás fele; akkor intézményeink oltalma alatt fejlesztő erőt és üdítő pihenőt találna országunknak mindnyájunk által féltve őrzött sok sok gyermeke: a magyar jövő 1 A 25 óv alatt intézetében megfordult mintegy 18000 gyermek, kik gondozásukat tőle nyerték, egészségüket, néha életüket általa kapták vissza Ma, mikor minden magyar ólet sokszorosan számit ugyan, ezek az életnek visszaadott gyermekek mennyit számítanak? Rövid időre állottunk meg dr. Szélt Imre évfordulójánál. Az élet már halad is tovább. De országutjának két oldalán ott áll az a sok megmentett magyar gyermek, akik élő bizonyságai, hogy abhoz a szép címhez és bevezetéshez fűzött reményt, mely 25 évvel ezelőtt íródott a gyermekvédelem könyvének egy lapjára, már eddig is száz százalékig beváltotta a magyar gyermekegészségügy gondos és kiváló sáfárja : dr, Széli Imre! * * * A gyulai m kir. állami gyermekmenhely kötelékébe tartozók dr. Széli Imre igazgató főorvos 25 éves szolgálatának évfordulója alkalmával május 1 ón a gyulai intézet helyiségében, benső ünnepség keretében adtak kifejezést annak a tiszteletnek és megbecsülésnek, mely az igazgató főorvos iránt megnyilvánul. Az üdvözlés külső fényót nagy mór-
