Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)
1928-04-14 / 30. szám
LX. évfolyam 30 szám Szombat Gym la, 1028. április 14 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben... 1 P 60 fill Vidékre ... 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KUZOZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér 7. se, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté* zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Hegjelenik szerdán és szombatonMozdulatlanság. Újjászerveztünk egész sereg törvényes intézményt, így uj törvényeket hoztunk a biztosításra is. Mozgásban van a kodifiká- ciós gépezet és kerekei pompásabban forognak, mint valaha. Folyik a munka az osztályokon, az értekezleteken, a közigazgatás berkeiben. Javaslatok készülnek, szétoszlatnak, véleményeztetnek, ószrevételeztetnek, tárgyaltatnak, beterje-ztetnek. Néhol már ki is nőtt a vetés: intézmények és iskolák emelkedtek ki a főidből. Helyes, nagyon helyes : nem ültethetünk eleget! Nem lehet elég gyors a jóléti szervezések üteme, a szociális törvényhozás, a közigazgatási végrehajtás. Csakugyan a nagy emberanyag-veszteség után, mely bennünket a reánk kényszeritett háborúban ért, gondoskodni kell az utánpótlásról. Az elsőrendű feladatok között, legfőbb az ország számbeli erejének növelése: az emberanyag védelme. E tekintetben már sok előítéletet győztünk le, de még többet kell legyőzni. Az ember természeténél fogva ragaszkodik a megszokotthoz és minden nj, minden idegen dolog iránt ösztönszerü mara- disággal viseltetik. Ehhez járul bizonyos ras- kalaposság, elzárkózottság, zsugoriság, melyekkel ott is találkozunk, ahol ezeknek ellenkezőjét várnánk, kívánnánk és követelhetnénk. Ha ezt az ellenszenvet, idegenkedést, maradiságot és vaskalaposságot le tudja győzni a fejlődés törvényszerűségének ereje és ez fogékonnyá tenne bennünket a haladás iránt, akkor nagy lépéssel közelednénk feladataink sikeres megoldása felé. A gyermek- anyag oltalma mellé szervezni kell az apák és anyák támogatását; a gyermekvédelem meilé a szülök biztosítását is. Nincs magyar lélek, amely ezeket látva ne örülne a lázas tevékenységnek! Azonban a teher növelése, egymagában még nem jelent eredményeket. Mindezekhez talán más is: esetleg megfelelő ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és közforgalmi fejlődés kellene. JEz pedig nincs ; kilátásba sincs, nem látható külsőleg az erre hivatott szervek munkálataiban sem. Csak egy futó pillantást vessünk ezúttal például az ipari, a kisipari élet útjaira! Hát élet ez ? Mindenütt gát, akadály, munkahiány, keresethiány ! Mindezeket kinek keli meglátnia ? Ha ezen a riasztó helyzeten valami módon nem segítünk, ezzel mintegy háromszázezer iparost és vele kétszer annyi munkáskezet, tehát körülbelül egy millió lelket munkátlanságban hagyhatunk. Pedig ezzel nem is mondtunk nagyot, mert hisz arról sem szabad megfe ledkezni, hogy a köz- és magánalkalmazottak, valamint a most felnövő nemzedék hatalmas százaléka szintén jórészt az iparban kényszerül elhelyezkedni. S ha azt is tudjuk, hogy hazai kézmüvesipar nélkül, a nyers és fél kész anyagokat kidolgozó gyárak becsukhatják kapuikat, akkor a jövőbe tekintésünk még vigasztalanabb képet vetít elénk, főleg ha meggondoljuk, hogy az időjárás bizonytalanságának most már jobban kitett csonka mezőgazdaságunk és mezőgazdasági iparunk, fogyasztó társadalmunknak igényeit nem győzi majd adósság nélkül kielégíteni. Mindezt kinek kell orvosolnia ? A külföld nem sokat törődik velünk, de viszont tudja, látja, érzi maga Jis, hogy éppen a mi kézművesipari termelésünk folytán sok nagyszabású vállalkozás kínálkozik nálunk, az ő számára. Ez üzlet. Ám hogyha a külföldnek ez érdeke is, még sem lehet hivatása, hogy a magyar ipari társadalmat életerőhöz és fejlődéshez juttassa. De mert érdeke, bizonyára gátolni nem fogja. Mindez kinek a feladata? Volt és van ugyan tanácskozás, de hol van a gyakorlati támogatás ? Volt és van ugyan egész sereg ipari testületünk, melyek mindegyike évek óta hirdeti, hogy minden vállalkozás, ha ilyen egyáltalán a világra jön: ájult; de hol marad a tőke ? Nincs munka és a kisiparosság termelésének vérkeringése oly szegény, hogy ha ilyen marad, rövidesen megáll. Mindezekről a szociálpolitikai gondoskodás, egy kissé, hogy is mondjuk : önmaga ban elhatárolt! . . . Nem mondjak, hogy éppen levegőben lóg, azt sem állítjuk, hogy éppen gazdátlan, de a hangos panaszoknak eredményes meghallgatása, tettekben sehogy sem mutatkozik. . Mennyi irányítót kapott már o tekintetben a magyar politika ? ! Mennyi feladat várna megoldásra, mennyi baj áhítozik orvoslásra! ? Nem újságok ezek, hanem régiek — uj formában, melyek azonban lassan válnak valóságokká ! Olyan ez a megállapítás, mint az orvosi látlelet: csak a sebeket tárja fel és a gyógyítást a sebésztől várja, kinek mütőbés van a kezében és aki visszaadhatja az életet, de kárt okozhat még azzal is, ha a beavatkozást a gyógyászati cél ellenére halasztja. A mi ipari politikánk csak akkor kaphat igazi lendítő erőt, ha a gyógyulást mielőbb beavatkozással segítjük, mert különben a kisipari termelés beledermedhet a műtő halálos mozdulatlanságába. A. mi büszkeségünk. A. Kossuth-küldöttség tisztelgése lord Rőthez mer énéi. Lukács György üdvözölte a lordot A Ma lelkiproblémáinak tömegében sorrend szerint a legelsők egyike, hogy miképen nevelődik az önimáddsnak ebben a hazájában az uj nemzedék ? Az a nemzedék, mely beleszületett a mi dölyfös, kapzsi, bosszuszomjas, szívtelen világunkba? Ki tudja-e formálni az önzés korszakából a szépnek, a nemesnek eszményeit? Vájjon tud- e és honnan tud hitet és lelkesüitséget meríteni, mikor a mai emberek tényeit oly ritkán irányítja magasabb nézőpont ? Sikerül-e kiválasztania a közélet vezetői közül azokat, akik igaz és önzetlen hazafiak ? A mai irigy világ az uj nemzedéket önképességeink lenézésére neveli. Micsoda káros iskola ! Vezetésre hivatottak! Ha valami jót akartok cselekedni a nemzettel: hirdessétek nagy embereink érdemeit! Beszél jetek arról, hogy milyen nemes értékeket alkot a magyar tehetség a letiport nemzet számára. Mu tassatok reá a magyar közélet gyöngyeire: a mi büszkeségeinkre Mert ilyenek is vannak még, hála Istennek! A győztes hatalmak nemzetei: az angolok, franciák és olaszok büszkén ünnepelik azt az angolt, franciát és olaszt, aki saját nemzetének külföldön dicsőséget szerez. Náluk is versengenek a politika emberei — bár inkább abban, hogy ki tud nemzetének nagyobb áldozatot hozni, — de ha nemzetük valamelyik fiának világhírében saját nemzetük dicsősége cseng vissza, akkor elnémul a közéleti és politikai viaskodások csatazaja. Odakint senkisem magának szerez tapsokat, hanem nemzetének. Ez a leghatalmasabb propaganda. A külföldi sok millió ember szivébe beültetni: a leigázott magyar nemzet iránt való részvétet és a magyar kulturfölény iránt való tiszteletet. Becsüljük azokat, akik a világ előtt jó hírünk szerzői! övezzük őszinte tisztelettel a külföldön szerzett magyar dicsőség kiváló munkásait 1 Legyenek ezek a m: büszkeségeink ! Mi volna a nemzet ezek nélkül és mi lesz a nemzet ezek által ? i Legutóbb városunk illusztris képviselője: f 1928. május hó 1-én kezdődik f g a Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület IV. hetibetét évtársulatának befizetése. ^ Felvilágosítást ad és előjegyzéseket már most elfogad az intézet. iTl 4 —S
