Békés, 1928. (60. évfolyam, 1-103. szám)

1928-04-07 / 28. szám

2 Békés 1928. április 7. a megbocsátás, a szeretet melegét, a rideg ma­gyar éjszakában. Egyes fanatikus gyülölködök azonban : vakok, süketek és némák. Őrjőngenek, mint az üvöltő dervisek. Ezeknek kevés a bialiai alap, kevés a történelem komoly tanulsága . . . A nemzet gyalázása ellen törvényt hoztunk. Megtévelyedett korunk szégyenére úgy látszik másik törvényt is kellene hoznunk, mely ne csak a bűnt torolja meg, de mentse meg a közszellemet is azoktól, akik a közérdek leple alatt, de önösen I. Ferenc Gyulán. GYULAI RIPORT 1807-BŐL. Irta: Dr. Scherer Ferenc. Előttem fekszik a városnak egy régi jegyző­könyve : „Protocollum causarum civilium coram senatu oppidi Gyula Hungarici tractatarum ab anno 1803 “ Lapozgatom az elsárgult lapokat A fedél belsején receptet találok: „A jó tentát miképpen kellessen csinálni, annak leírása.“ Ezt bizony fon­tos volt megörökíteni, mert abban az időben nótá­rius uram a magakotyvasztotta tentába mártogatta ludtollas pennáját. Tovább lapozok. Perlekedések, hagyatéki ügyek Hegybirákat és csőszöket válasz­tanak Négy szücslegény panaszt emel Orbán József szücsmester ellen, mert »a panaszlott mester a pecsenyét igen ritkán szokta a panaszosoknak fel­adni “ Majd a biróválasztás kelt izgalmakat; amott pedig Lugzó Kovács Mátyás város hadnagya két kisbiróval katonaszökevényt hoz be. A nappali, főkép pedig az éjjeli „szorgalmatos vigyázásokra“ utca kapitányokat választanak, érdemes, írástudó személyeket, mégpedig a magyarvárosi, újvárosi és oláhvárosi tizedben négy-négyet és egyet a Bárdo­son kívül. 1807. május 14-én a következő bejegyzést találom : „Első Ferencz ausztriai császár és magyar király itt voltáról Örökös emlékezetre való feljegy­zése Magyar-Gyula városa érdemes tanácsának.“ Azt hiszem, ennél a tárgynál megállapodhatunk. Ritkán volt városunknak királyi vendége, érthető tehát, hogy az egész város megmozdult. Hozzá még Ludovika kiralykisasszony is elkísérte fejedelmi apját országos kőrútján s ez a körülmény még fokozta az érdeklődést. A fejedelmi vendégek foga­dására kivonult a város tanácsa Gergely Ferenc főbíró uram vezetésével, kivonultak a céhek, ki az mérges gyilokkal, alattomosan bujkálva és lesel­kedve törnek embertársaikra, s igazi céljuk nem a közérdek önzetlen szolgálata, hanem fanatikus gyűlöletük beteges kielégítése. Jöjjön el a Feltámadás ! Vissza kell adni az embereknek az önbecsü­lés öntudat, megértés, megbocsátás tiszta érzéseit, mert ezek nélkül az ember kész feláldozni: a kö­telességet, a hűséget, az erényt, az eszményt, az életet, a világot-önmagáért. egész város De adjuk át a szót Szecsei nótárius­nak, áttéve írását a mai helyesírásba. „A Felséges császár és felséges koronás fejedelmünk itten Gyu­lán volt és itten maga magzatja, Ludovika herceg­kisasszonnyal a nemes vármegye kuriális házánál meghála. Mely szerencsés bejövetelére az egész város népe és minden mesteremberek sorba állít­tatván, gyönyörű megörvendeztető „vivát" kiáltá­sokkal éltettük Őfelségét Emellett bejövetele alkal­matosságával, valamint elmenetelével is minden templomaink harangjait főbb tiszteletünk megadá­sára nézve meghuzattuk 12 nevendék leányaink­kal, — azokat tiszta fehér öltözetben, magyar pár­tákkal és díszes ékes koszorúkkal őket felékesitvén, — az alább megirt tisztelő versekkel megtiszteltük és köszöntöttük, elmondattuk és énekeltettük, ame­lyeknek foglalatjai igy következnek, arra Pataki István katolikus kántor ur által leggyönyörűbben megtanittatván nevendék leányaink.“ Itt adjuk a verset egész terjedelmében : Vájjon mit hallok! Mostanság a fillem harangozott, A mi felséges királyunk, ime hozzánk utazott. Magzatja ragyogva mosolygott, Kit Gyula örömmel fogadott, E szent szókra fakadóit. Jövel hercegkisasszonyunk, nemzetünk reménye Ludovika, mi koronás királyunk szülöttje. Nincs kincsünk, hazánk ékessége, Szerelmünk lángját úgy érhesse, Hogy szivecskédhez kösse. Örvendezz Gyula városa hercegkisasszonyodban, Méltán dicsekedhetsz hozzád érkezett kincses tárban. E kincset jó szívvel fogadjad, Egyedül az égnek háláljad, Hogy megjelent ma nálad, Mondjad: élj testvéreiddel, hűséggel tölt keblünk, Óhajtva vár, légy egy testté ó királyi vér velünk. Nézzed mint buzog minden magyar, Szívesen köszönteni akar, Fejet hajt itt minden kar. Antal felelős szerkesztésében megjelenő Bé- megyei Hírlap egyik számában megjelent azt a vezércikket, amely dr. Lukács György országgyűlési képviselőnek a newyorki za­rándokbizottság vezetésének megbízásával kapcsolatban jelent meg. Bemutatja és a tör­vényhatósági bizottság asztalára teszi a gyu­lai kir. törvényszéknek Oroszlány Gábor rá- galmazási ügyében hozott Ítéletét s ugyan­csak bemutatja és a törvényhatóság aszta­lára helyezi a vármegye főispánjának elnök­lete alatt tartott és dr. Csige Varga Antal ügyében eljáró becsületügyi választmány ülé­sében felvett jegyzőkönyv másolatot. Bemu­tatja id. Rábay Imre vésztői lakos árvízká­rosultnak hozzá, a vésztői árvízzel kapcso­latban intézett levelét, meghatalmazását és ezeket szintén a törvényhatóság asztalára helyezi, annál is inkább, mert a levél felol­vasását és az ügynek további ismertetését elnöklő alispán nem engedi meg azért, mert a főispán nincs jelen, hogy a felszólalásra észrevételt megtehesse és ez a most tár­gyalás alatt álló indítványra nem vonatko­zik. Utána Cs. Varga Antal kért személyes kérdésben szót és dr. Major Simonnak, őt támadó szavaira kijelenti, hogy dr. Major Simonnak az a vádja, mintha az ő kommu­nizmus alatti magatartása kifogás tárgyává lenne, .valótlan. Kijelenti, hogy a vármegye főispánjának elnöklete alatt, annak idején összeült becsületügyi választmány őt kizáró­lag azért mondotta ki lovagias elégtétel adásra képtelennek, mert egy közötte és Oroszlány Gábor között felmerült lovagias ügyben ő Oroszlány Gábornak lovagias elég­tételt nem adott. Dr. Haviár Gyula th. bizottsági tag megjegyzi, hogy nem valószínű, hogy csak azért diszkvalifikálták. Erre dr. Csige Varga Antal indulatosan kiáltja: »Aki velem ellen­kezőt állít, az hazudik.« Elnöklő alispán ezért dr. Csige Varga Antalt nyomban rendreutasitotta, de a tör­vényhatósági tagok nagy többsége zajosan a széksértés megállapítását követelte. Elnöklő alispán, mielőtt erre nézve a várm. t. főügyészt felhívta volna, felszólí­totta dr. Csige Varga Antalt: nyilatkozzék, Magyar s többi nemzetségek velünk örvendezzetek, Mázsák, nimfák, dryádesek vígan zengedezzetek. Megnyertük kincsünk látását, Kérjük hát Istennek áldását. Országunk boldogságát, Jer ! szivünket által adjuk s mind szűz koszorúinkat, Hercegi kisasszonyunkhoz földig hajtjuk magunkat. Éltünk fogytáig hűségünket, Állhatatos szeretettinket Mutatjuk égig, végig ! Hogy a verset Pataki uram irta-e, vagy talán a nótárius, biztosan meg nem mondhatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy a tanács és az egész város népe nevében az uralkodónak írásban benyújtott köszöntést Szecsey nótárius fogalmazta. Ebben ki­fejti, hogy „mi lehetett volna minékünk, leghivsé- gesebb adózó jobbágyoknak ebben a világi gyarló életben főbb gyönyörűségünk és örömünk, minthogy felséges koronás fejedelmünknek hozzánk édes atyai kegyelemmel való eljövetele és megérkezése szán­déka tudtunkra esett.“ Nem akarjuk az olvasót ezzel az írásművei tovább untatni, azért csak a befejező jókívánságo­kat közöljük még : „Kőnyörgünk pedig végtére az egek urának, a felséges mindenható Istennek, hogy ezen legféltőbb és legdrágább kincsünket, e mi felséges koronás fejedelmünket, a felséges királyi magzatokat s dicső famíliáját ágról-ágra elágaztassa és világ végéig virágoztassa, drága életét kedvelje, királyi dicső hírét nevelje, népeit szaporítsa és erősítse; kegyes életének pedig végére jutván, e földi országa helyett mennyben adjon országot és hervadhatatlan koronát, tiszta szivünkből és lel­kűnkből kívánjuk.“ „Ezeket írásban május 14-én este 7 órakor beadtuk felséges urunknak és személyesen meg­tiszteltük s másnap reggel 7 és fél órakor tőlünk örömmel elbocsájtottuk.“ A vármegyei törvényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése. (1928. április 3.) A közgyűlést, melyen a bizottsági ta­gok rendkívül nagy számban jelentek meg, dr. Kovacsics Dezső főispán délelőtt 10 órakor nyitotta meg. Kijelentette, hogy mi­előtt a közgyűlés a napirend letárgyalására térne át, visszatér a törvényhatósági bizott­ság folyó évi február hó 28-án tartott ren­des közgyűlésének eseményeire. A közgyű­lésen az alispáni jelentés kapcsán dr. Major Simon th. bizottsági tag szólalt fel s me­lyet, mig különösebb figyelemmel kisért azért, hogy a felszólalás érdemi részének kibon­takozását megfigyelje, figyelmét elkerülték bizonyos, a zajban ártikulátlanul hangzó közbeszólások, amalyekre az ő figyelme ké­sőbb hivatott fel. Ahogy utólag megtudja állapítani, dr Csige Varga Antal »kuss« és »ne szemtelenkedjék« szavakat kiáltott közbe, amely kifejezések mélyen sértik a törvény- hatóság tekintélyét s amelyektől meg kell óvni e helynek méltóságát. Ezen kifejezé­sekért dr. Csige Varga Antalt most rendre- utasitja. De, ezen utólagos rekonstruálásá­nál a történteknek, megállapítja azt is, hogy dr. Major Simon bizottsági tag felszólalása­kor »hiénaüvöltés« és »beleken táncolás«- féle kifejezéseket használt, amelyek akkor figyelmét szintén elkerülték. Ezért dr. Major Simont szintén rendreutasitja. Egyben kéri a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a törvényhatóság tárgyalásakor tartsák távol a személyi gyülölséget, minthogy itt a vár­megye közönségének képviseletében és egye­temes közérdekének előmozdítására kell mind­nyájunknak munkálkodnunk. Ezután a főispán az elnöki széket tör­vényes helyettesének, a vármegye alispánjá­nak adta át es az ülésről eltávozott. Dr. Daimel Sándor alispán az elnök­lést átvéve, bejelentette, hogy a napirenden, tárgysorozat első pontjaként dr. Berthóty Károly és társai törvényhatósági bizottsági tagoknak indítványa szerepel, amely dr. Major Simon törvényhatósági bizottsági tag által a vármegye főispánjához intézett nyilt levélben foglaltakkal szemben állásfoglalást javasol. Az indítvány megokolására dr. Ber­thóty Károly th. bizottsági tag kér szót. Dr. Berthóty Károly felszólalásában indítványukat megindokolja és jelenlevő bi­zottsági tagok helyeslő nyilatkozatai köze­pette előterjesztette határozati javaslatát. Ezután dr. Major Simon th. bizottsági tag szólalt fel és indítványt tett, hogy a közgyűlés az ügy felett térjen napirendre. 0 a vármegye főispánjához intézett nyilt levelét a társadalmi béke megóvása céljából intézte, közérdeket szolgál, a február 28-iki közgyűlésen történt felszólalása is. Ennek indokolásául felmutatja a dr. Csige Varga

Next

/
Oldalképek
Tartalom