Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-02-19 / 15. szám
2 Békés 1927. február 19 igen jó és nem is régi, szilárd épület, melyet a város egyéb célra jól felhasználhatna. Ebben tehát a városnak igaza van. A negyedik helyet a városnak meg kellene vásárolnia, lebontania, ami igen nagy költséget képvisel. Nem jó terv ! Maradna tehát a harmadik tervezet. Itt a régi Szarvas épület, mint volt regále- korcsma igen régi és átnedvesedett rozoga épület. Ez nem érdemel egyebet a lebontásnál. De itt meg kellene venni a mellette levő Pfaff-féle házat is, máskülönben a hely A mezőgazdaság érdekképviseletei már régen elkeseredetten panaszolják a kormány illetékes faktorai előtt, hogy a mezőgazda- sági termelés az egész vonalon ráfizetéssel jár, mert egyes ipari kartelek olyan horribilisán megdrágítják a produkciót, hogy igen rövid időn belül elérkezünk oda, amikor már egyetlen piacon sem fogunk tudni konkurálui a mezőgazdasági termelő államokkal. Főleg az OMGrE volt az, amely egészen pontos és részletes összeállításokat adott át arról, hogy milyen nagymérvű az a jogtalan árdrágítás, amely a kartelek megengedhotetlen ténykedéséből származik. A kormány, mint annak idején jelentettük, egy uj indexet készíttetett, amely cá- folhatatlanul bizonyítja, hogy nálunk a legegészségtelenebb árpolitika dívik, aminek logikus következménye, hogy Magyarország ma Svájcnál, sőt Angliánál is drágább orA kereskedelem a világ kezdete óta mindig egyike volt a legfontosabb és legszükségesebb foglalkozásoknak. Már az őskorban is divatozott a kereskedés kezdetleges módja, a eserekereskedós. Később, amint a népek egymással megismerkedtek, a különböző éghajlatok ritka termékeit vagy az egyes népek különféle jelesebb készítményeit egymás előtt feltárták, egyre jobban megizmosodott a kereskedés a szárazföldi népek között Idő folytával a vakmerő ember már a tengerre is rászállott hajóival s ezzel feltette a kereskedelem fejére a koronát A világ első kereskedői a görögök, föníciaiak, majd a mórok, arabok, olaszok, spanyolok voltak. Mai nap már a világ minden tengerparti népe foglalkozik kereskedéssel is, de mindnyájuk felett áll az angol és holland nép, kik a távol keletről közvetítik nekünk azon nyersanyago kát, élelmiszereinket és fűszereinket, melyek mindennapi szükségleteinket képezik. Ilyen elsősorban a gyapot, a rizs, kávé, tea, bors, kakaó stb, melyek nélkül már nem élhetnénk. A kereskedelem szülte a világra a pénzt is és azzal olyan elsőfokú, elválhatatlan vérrokonságban áll, hogy az egész világot uralja. (Geld regiert die Welt). A kereskedelem pénz nélkül nem élhet. A kereskedő minden vagyonát üzletébe fekteti, vagyis portékára váltja fel s az annak eladásával elért mérsékelt haszon szolgál az ő családja és üzlettagjai megélhetésére. Ezt el is éri, ha üzlete jól megy. De mikor megy jól az üzlet ? Akkor, ha a lehetőleg saját tőkepénzén, készpénzén beszerzett portékáját gyorsan tovább forgalmazza ... kevés. Mi azt gondoljuk, hogy ez lenne a legmegf el előbb. Ez a központon is van s ez esetben e vonal görbesóge is kiegyenlítést nyerne, a városnak pedig a Szarvas épületet úgyis előbb-utóbb csak le kelleue bontauia, mert ez az össze-vissza turkált, nagyon átalakított épület mást nem érdemel. így a székház ügye a leghelyesebb megoldásra jutna. — Természetesen a városnak áldozatot kell hoznia, mert enólkül az államrendőrségi székház kérdése meg nem oldható. szág, úgy az ország polgárai, mintáz országot felkereső idegenek szempontjából. Mindezek a szomorú igazságok arra az elhatározásra késztették a kormányt, hogy elrendeljék az összes kartelek tüzetes felülvizsgálatát. Beavatott helyről uyert információk szerint az illetékes miniszterek azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a kartelek káros működését lehetetlenné tegyék, sőt hajlandók olyan vámtételeket is óletbeléptetni, hogy a magyar fogyasztóközönséget megvédelmezzék az elviselhetetlen árakkal szemben s a me zőgazdaságot abba a helyzetbe hozzák, hogy termelvónyeivel fölvehesse a versenyt a világpiacon. A vonatkozó munkálatok már folyamatban is vannak s remélhetőleg már hamarosan igen nagyjelentőségű elhatározó lépésekről fog az ország fogyasztóközönsóge értesülni. de készpénzért, vagyis nem hosszú hitelre. Mert ha a forgalom fokozása, vagy vevői nagyobb hiteligényei miatt nagyobb mennyiségű árut helyez ki „hitelben“, pénzét tehát huzamosabb időn át üzletéből nélkülözni kénytelen, — akkor, — akkor a kereskedő önhibáján kívül, idő előtt kimerül, csődbe menni kénytelen. És most jövünk rá e cikk felső sorában foglalt „vevők“-re. Ha a kereskedő a portékát kihitelezi, a fogyaték helyett újat rendelni kénytelen Ezt ismét készpénzért, vagy váltóhitelre kapja. Készpénze nincs, mert vevőinél kihitelezve fekszik. Azon reményben, hogy az adósok majd csak fizetni fognak, váltóhitelben újakat rendelni kénytelen. Mert portékának lenni kell. A lejárat ideje időközben elérkezik, a kereskedő adósai nem fizettek s ő egyszer csak ott áll a csőd szélén, maga sem tudja, bogy cseppent belé. Mostanában Gyulán ismét suttognak némely — különben igen hivatott — kereskedőknek csaknem kritikus helyzetéről. Az ok ugyanaz: nem bírják megkapni kihelyezett pénzüket. Egyik másik kereskedő 50— 100 millióról regél. A közönség helytelenül teszi, ha nincs figyelemmel a kereskedők érdekeire. Jó kereskedőkre, jó üzletekre mindig nagy szükség volt, van és lesz, — épen úgy, mint jó vevőkre Ez kölcsönös közszüksóglet. Csak a kommunisták degradálták le a kereskedőket a felesleges exisztenoiák sorába. Gyulán a kereskedelmi statisztika szerint csak ezer lólekszámra esik egy egy füszerkereskedő, ez az országos átlag is. Tulsokan tehát nicsenek. De ha a kihitelezés rossz szokása nem javul, maholnap lényegesen kevesebb lesz a számuk és ez a városnak és a közönségnek kárára lesz. Ne hagyjuk tehát cserben derék kereskedő polgártársainkat! Csupa Miklós irodalmi matinéja. Gyuláról a soproni főreáliskolához eltávozott kedves barátunk, Csura Miklós, a Rákóczi nevelőintézet irodalmi tanáráról, veszünk jóleső hirt. A Soproni Hírlap a következőket Írja : A Frankenburg Irodalmi Kör vasárnap tartotta hatodik irodalmi matinéját szépszámú és előkelő közönség jelenlétében. Csura Mik lós, a Rákóczi nevelőintézet kiváló irodalom tanára, aki különösen a francia irodalommal foglalkozik nagy hozzáértéssel, Paul Bourget- ről tartott mély tanulmányon, rengeteg olvasáson alapuló, mindvégig érdekes és lebilincselő előadást. Hallgatóságát végigvezette Bourget egész pályáján, elkezdve attól, amikor még Hippolyte Taine filozófiájának a hi* ve volt s Zola iskolájához tartozott. Megvilágította a „Tanítvány“ cimü regény előszavát, amely éles szakítás a régi Bourgetval Bourget ekkor már tudta, hogy hitetlenséggel, kételkedéssel, az ész hamis etikájával, erotikus ösztönöket felkorbácsoló írásokkal nem lehet olyan nemzedéket nevelni, amely a francia gloíret újra fel tudja ragyogtatni. Zola cinikus és mosdatlanszáju légköréből elérkezett abba a világba, amelyben tisztelik a hagyományokat, szentnek tartják a családi életet, amely véget akar vetni a francia ifjúság erkölcstelenségének s az értékes munka fundamentumára akarja fölépíteni az uj Francia- országot. Az előadó megismertetett bennünket Bourget legjobb és legjellemzőbb regényeivel, amelyek között egyik legérdekesebb a „Tetteink árnyékként kísérnek bennünket“ cimü, amely az „Illustration“ mellékleteiként jelent meg s csak egy héttel ezelőtt fejeződött be A már 75 éves iró ebben a regényében fiatalos hévvel döngeti a szocializmus és kommunizmus elméleteit. Bourget, mondta az előadó, a mai Franciaország épitőmunkásainak egyike, aki mint nacionalista regényíró megérdemli, hogy több mint fólszázados irói működését szeretettel tekintsük át. Csura Miklós előadását igen szívesen fogadta a közönség s a szimpatikus felolvasót lelkesen megtapsolta. Sokat tanultunk hallottunk tőle s erről a matinéról Í3 úgy mentünk el, hogy egy nagy iró lelki portréját véshettük bele az emlékezetünkbe. növi® HIRHK. Szigora rendelet a jó erkölcsök oltalmára. A belügyminiszter fontos rendeletet bocsátott ki a jóizlósbe ütköző táncok ellen, a nyilvános helyen, vagy a közönség körében elkövetett káromkodások, trágár beszédek ellen, a nőkkel szemben való illetlen viselkedés ellen, úgyszintén az erkölcstelen sajtó és botrányos képekkel űzött kihágások ellen. A népszövetségi kölcsön még fennmaradt 82 millió aranykoronájából 58 milliót felvesz a magyar kormány. Ebből két és fél millió pengő a budapesti kereskedelmi kikötőre, 9 millió pengő az ármen- tesitő társulatoknak kölcsönre, 2 millió falusi kislakásokra, 7 millió mezőgazdaságra, 7 millió hidak és közutakra, 10 millió az államvas- utakra, 13 millió pengő a posta, távirda és távbeszélőnél szükséges beruházásokra for- dittatik A kormány a kartelek ellen. A fogyasztóközönség és a mezőgazdaság tönkre megy az iparcikkek magas árai miatt. A kereskedők és vevők.
