Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-11-26 / 95. szám

LIX^ évfolyam 95, szám

Szombat

bjöla, 1937. november 36

Előfizetési árak: Negyedévre:

Helyben ... 1 P 60 fül.

Vidékre . . . 3 P 20 fii!.

Hirdetési'dij előre fizetendő.

DT7VT7C

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP.

Szerkesztőség, kiadóhivatal:

Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendőír. — Kéziratok nem adatnak vissza.

I

Egyes szám ára 12 fillér Felelés szerkesztő: DOBAY FERENC

Megjelenik szerdán és szombaton

IPár él-holnapba.

Valamikor nagyon könnyen kimondotta a magyar ember, hogy mit nekünk az angol, mit nekünk a francia, nem törődünk mi a külföld véleményével ! Valamikor lehetett igy gondolkozni és igy beszélni, mert az a nagy felelősség, amit a külpolitikai orientáció jelent, nem nyugodott a magyar nemzeten, hanem Bé- csen és az osztrákokon Jól mondotta tegnap a miniszterelnök, hogy a magyar probléma valamikor csak belpolitika volt, ma külpolitika lett és a magyar kérdés európai kérdéssé vált.

Ma magunk urai vagyunk. Szegény, ha nem is koldus, de legalább zsellér portán ugyan, de a magunk dolgát minden más országtól függetlenül intézzük. Szomorú lenne, ha ma minket akár kultúrában, akár nemzeti egységben felülmúlnának azok, akik elrabolt földünkön osztozkodtak. Nekünk ma nemcsak a saját szemünkben, hanem a külföld szemében is emelkednünk kell. Ügyelnünk kell tehát minden megmozdulásunkra, mert ma nemcsak Bécs figyel ránk, hanem az egész európai állainegyetem, amelynek egy kis önálló része lettünk.

Gondoljuk csak el helyzetünket. Törekszünk kicsi államból nagyobb állam lenni. Mindnyájunk közös álma, vágya és célja a régi integer Magyarország. És pedig lehetőleg vérontás, áldozatok nélkül. Mit kell tehát cselekednünk? Helyes politikával, az ország érdekeinek, tradícióinak, ősi jogainak feladása nélkül keresnünk kell a nagy államok megértő barátságát.

Nem megalázkodással. Nem a kutya hűségét jutalmazó, odadobott koncot akarjuk, hanem ősi jogainkat kívánjuk érvényrejuttatni. Ehhez minden tekintetben megfelelő, okosan haladó magyar politikára van szükségünk. Ha nem járatták volna le a demokráciát, mint jelszavat, azt mondanék, hogy demokráciára, de a kristálytiszta, magyar nemzeti demokráciára. amely nem volt jelszó, mikor Kossuth Lajos és Deák Ferenc hangoztatták.

A világéit sem arra gondolunk, hogy a magyar nemzet most a külföld barátságáért odadobja önérzetét, nem akarunk oroszlánokból macskákká alacsonyodni. Ámde annak a független, kis országnak, amelyet nála hatalmasabbak környeznek, nem lehet tovább azt a politikát folytatni,

amit Bécs ellen, az osztrák elnyomás ellen évszázadokon át folytatott. A régi politika a függetlenséget kereste. Ez ma megvan, de nincs hozzá ország. Nekünk tehát az országot, a régi országot kell keresni.

És sohasem szabad elfelednünk, hogy ha a nagyhatalmak, az angolok, a franciák, arra az igazságra jönnek rá, hogy az ingeter Magyarország visszaállítása Európa érdeke, akkor minden vágyunk, minden álmunk és imádságunk máról-holnapra valóra válhat.

A ÉKeri mis proinii.

A vármegye rendes decemberi közgyűlésének pontos dátuma még ma sem ismeretes, azonban egészen bizonyos, hogy azt december első felében tartják meg. A megyegyülés tárgysorozatán érdekesebb dolgok is szere pelnek. így meglehetős érdeklődést fog kelteni a közigazgatási bizottságból kilépő öt tag dr Berthóty Károly, Beliczey Géza, gr. Weck- heim Dénes, Haviár Gyula és Morvay Mihály helyének betöltése. — Ugyanekkor töltik be Ambrus Sándor helyét is, az oda megválasztott mandátuma azonban csak egy esztendőre szól, mig a többieké 1930 ban jár majd le.

A decemberi közgyűlés tárgyalja a vármegyei közúti költségvetést és ugyanitt intézkednek a választott megyebizottsági tagok sorában megüresedett tagságok betöltése ügyéFéríi typusok.

Irta: Madarassy Pdlné Miskeg Erzsébet.

A közélet, a társadalom minden rétege, az újságok hírei, a törvényszék rovatai, nap nap mellett érdekes, szép, különös vagy visszataszító, de uj typusokat vetnek felszínre, amelyekkel érdemes foglalkozni.

I.

A. nemes lord.

Az angol közélet egyik legkimagaslóbb alakja Ő, akinek nevét ma már minden jó magyar ember ismeri. Hálás szívvel gondolunk a nemes lordra, aki teljesen önzetlenül, érdek és számitásnélkül lépett akcióba szegény megcsonkított hazánk és a magyarság mellett, hogy az égbekiáltó igazságtalanságok, a lealázó, megsemmisítő feltételek megváltoztatásán fáradozzék jó lelke, tudása, összeköttetései által.

Mindnyájunk hálája, imádsága kisérje őt nemes munkájában . . .

De valahogy úgy érzi az ember, hogy ez nem elég, hanem azzal is tartozunk neki, hogy a nemzet legifjabb generációja, a kis emberpalánták is tudomást szerezzenek Róla.

Sajnos, olyan kevés igazi barátot adott a Teremtő a magyar népnek napjainkban, hogy nem sok fáradságba kerül azok neveinek megtanítása.

Esztendőnként egy meghatározott napon, legalább félórácskát áldozhatna minden hazafias

érzésű tanító, tanár lord Bother mere nemes propagandájának megmagyarázására — a harmadik osztálytól feljebb.

Nem kell ehhez még „rendelet“ sem, csak egy kis lelkesedés — és jóindulat . . .-*

Egy kis gyakornok öngyilkos lett, mert az elsikkasztott hivatalos pénzt nem tudta visz- szapótolni Hátrahagyott levelében azt Írja, hogy azért sikkasztott, mert nem tudott „lépést tartani“ barátaival, akik jómódú családok fiai és nem volt képes kis fizetéséből „szép ruhákat vásárolni.“

„Szép ruhákat vásárolni . . “

Azt már hallottuk, hogy ostoba, üresfejü rosszul nevelt dámák leléptek a tisztesség útjáról a c.fra rongyért, csillogó, hideg ékszerekért, leikök legdrágább kincsét, a nő valódi ékkövét, becsületüket eldobták egy pompás bundáért, zizegő selymekért . . .

Hallottuk, lesajnáltuk, letárgyaltuk, vagy kinevettük őket hiú balgaságukért, de azt még nem, hogy egy férfi lopjon, szomorkodjon, sőt öngyilkos is legyen „szép ruhákért“ . . .

Igen, az megtörtént már nagyon sokszor, hogy naiv, kis lányok talán még sírtak is azon, hogy nincs az uj saisonban uj toilettjük, „kedves barátnőik“ irigykedtetésére, de egy valódi, egészséges gondolkozásu, talpig férfi ember szé gyelene is ilyen asszony dologról, ruha ügyből „casus bellit“ csinálni.

... Ha el nem követted volna azt a botorságot szegény kis megtévedt legényke, „tizenegyedik fizetési osztályos közt sztviselő“ és valaha megnősültél volna, hamarosan észreteritett volna az élet, a napi megélhetés küzdelme és hálát adtál volna a Gondviselésnek, ha kenyérre, ételre, lábbelire, (de nem „sveifolt“ lakkcipőre) stb. . . . ezerféle, nélkülözhetetlen kiadásra telt volna ... és örültél volna, ha a tél beálltával az „asszonyod“ a lekes'nedt bársonygallért megújíthatta volna a télikabátodon . . .

Avagy nem figyelted meg, sajnálni való kis fiatalember, a társaidat, hivatali főnökeidet?

Nem láttad őket legnagyobb részt évekig egy azon ruhába járni a hivatalba ?

Aztán vasár- és ünnepnapokon felcserélődik a kifakult, kifényesedett ruha egy másikkal, az „uj ruhá“ val, amely ezt az elnevezést viseli évekig.

Banketteken ünnepélyesebb alkalmakkor meg előkerül a kedves, öreg „Ferenc Jéska vagy frakk, amely már érettségi banketten is szolgálta gazdáját. Egy két kivétellel (magasabb fizetési osztály, gazdag feleség) bizony igy van ez a „középosztálynál“, ahová te is tartoztál. És mégis megelégedettebbek nyőttes ruhájukban, mint te voltál kis gyakornok feltűnő elegenciád- dal. Mert „azoknak“ nyugodt a lelkiismeretűk. . .

Adósságokon kezded . . . irod.

Szánni való, aki kenyérre, orvosra, gyógyszerre stb. életszükségletre kényszerül adósságokba keveredni, de megróni való bűnös az, aki