Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-10-29 / 87. szám
2 ttékés 1927. október 29 veszteség igen nagy mértékben emeli a műtéti beavatkozás kedvezőtlen kimenetelének valószínűségét Ezek figyelembe vételével különösen kedvezőnek kell mondanunk, dr. Jung vonatkozó eredményeit. Aki személyesen meggyőződik nap-nap után arról, hogy a legsúlyosabb állapotban lévő beteget rázós paraszt szekereken órákhosszat szállítják és mire a kórházba juthat, csaknem a lelkét is kiadja, az, csak a legnagyobb elismeréssel emlékezhet meg arról, hogy dr. jung statisztikája, átlag itt sem kedvezőtlenebb, mint az összehasonlítás vé gett közölt idegen statisztikák. Ha így értékeljük dr. Jung adatait, egyúttal önként felvetődik bennünk az a gondolat, hogy talán még ennél isjobb eredményeket érhetne el, ha a betegszállítás megfelelő organizációjáról, betegszállító eszközökről, személyzetről stb. lehetne gondoskodni. A könyv, az orvostudomány számára komoly értéket jelent, abban az értelemben, ahogy azt maga a szerző előszavában célja gyanánt feltünteti. A tudományos kutatás : a klinikák és tudományos, intézetek feladata, azonban a kórház jelentősége, nemesebb értelemben abban domborodik ki, hogy az orvostudománynak bevált vívmányait átvigye a gyakorlatba. A kórház e mellett egy másik igen fontos feladatot is teljesít, amely nemcsak gyakorlati, hanem tudományos is A klinikák és tudományos intézetek mindig uj utakat, uj eredményeket keresnek és a felfedezőknek érthetően subjektiv lelkesedése, az eredményeket nem mindig kellő objektivitással ítéli meg. A kórházak ellenben óriási, válogatás nélkül feldolgozott anyagán évek során át nyert statisztikai eredményeikkel: megadják valamely uj műtéti eljárásnak valódi értékét, a kísérleteknek pedig gya- kortati eredményeit. A kórházak ezirányu működése rendkívül fontos. Ebből a szempontból is kiváló dr. Jung munkája, aki az esetek pontos feldolgozásával, célszerű és áttekinthető csoportosításával, rövid, szakszerű összefoglalásával ennek a követelménynek legjobban megfelelt. Kedvező eredményeivel pedig útmutatás és követendő példa gyanánt szolgálhat hasonlóan nehéz viszonyok között működő közkórházi osztályok számára. Szeretnénk részletesen kitérni azokra a közegészségi vonatkozásokra is, melyek a munka szerzőjének tevékenysége folytán, nemcsak feltételezésekben, hanem tényleges valóságokban is jelentkeznek a vármegye és környéke közegészségügyi viszonyaiban. Azonban ezt terünk, sajnos, nem engedi. Mégis nem haladhatunk el szó nélkül amellett a kitűnő tevékenység melleti, mely mindnyájunk előtt könyv nélkül is ismeretes. E sorok írója élő tanúként emlékezik arra, hogy mikor az akkor még vármegyei közkórház sebész-főorvosi állása, néhai való jó emlékezetű dr. Kaczvinszky János főorvos eltávozásával megüresedett, erre nagyon sokan pályáztak, kiknek érdekében elsőrendű helyekről jöttek az ajánló levelek. Dr jung Gézának nem volt egyetlen egy ajánló levele sem, csak bizonyítványai7 Dr Jung igy lett a mienk. Mikor idejött, első találkozásra megnyerte rokonérzésünket és bizalmunkat. Vonzó egyéniségét a legszebb és az elsők között is kiváló orvosi erények ékesítik. Mindig nyugodtnak, türelmesnek és résztvevőnek látjuk. A régi jó orvos-tipust képviseli az érintkezésben, aki a. gyógyitottnak baráti érzésű érdeklődője. De készültsége, műveltsége izig-vérig modern. Rajta keresztül igazában lehet megismerni az orvosi hivatás nagyszerűségét. Hivatásának él reggeltől estig. Díszére válik karának és kórházának. Gazdag és büszke lehetne a vármegye, ha a kórházat ma is a magáénak mondhatná, melyről akkori hírek szerint azért mondatták le, mert „sok baj volt vele“. K. T mi iiiwmi'mmi Imiim — — ————— A gyulai Szivgárda búcsúja Sőt. Szabados Antaltól. „Mindenkinek volt gyermekkora, akármi lett is belőle később“ — mondja Dumasnak világhírű regényében a hősnő. A legfogékonyabb korban szerzett benyomások eltörölhetetlenül égnek a lélekben, a jók ép úgy, mint a rosszak. A legbünö- sebb lélekben is fölragyog később az emlék : a jó szülő, a jó tanító szava s a meredély széléről visz- szainti a vesznikészülő embert egy szelíd arc emléke, a simogató szó visszacsengése Főt. Szabados Antal, aki hét évvel ezelőtt Gyulán megalapította a Szivgárdát és vezette azt apostoli buzgalommal, minden tanítónál, szülőnél nagyobbhoz és többhöz irányította a gyermekszíveket. Ahhoz, aki az ut, az igazság és az élet, Akitől nem lehet elszakadni, ha egyszer megismertük, Akit nem lehet elfelejteni, ha egyszer végigsimitotta vérző lelkünket és felhős homlokunkat. Gyöngéden, jóságosán vezetgette O éveken át a kicsinyeket a kisdedek isteni barátjához : az Ur jézushoz. S most, hogy az egyházmegyei főhatóság a békésszentandrási plébánossá választott Domanek Pál dr. helyére hittanárnak nevezte ki a helybeli rém. kát reálgimnáziumhoz : ,a. tanítványok, szülők, és tisztelők serege eljött Hozzá, hogy köszönetét mondjon a jó papnak és jó embernek, aki mesteri kézzel formálgatta a lelkekben Krisztus arcát, kinek minden gondolata, odairányult, hogy a jövő nemzedéke legyen sziklaszilárd a hitben és a hazafias érzésben. A vasárnap délután 4 órakor a reálgimnázium tornatermében megtartott ünnepséget a Szivgárda üdvözlő éneke vezette be, amelyet lelkes hévvel adtak elő a gárdisták. Az első leánygárdisták nevében költői szép beszédben köszöntötte Schmidt Gabriella, a polgári leányiskola IV. o növendéke a fővezért. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Dundler Ferenc, a gyulai róm. kát. elemi iskolák igazgatója mondta az ünnepi szónoklatot: Remeküi elmondott, szép gondolatokban gazdag szavait nagy meghatottsággal hallgatta a nagyközönség. Találó, ékes szavakkal jellemezte főt. Szabados Antal munkálkodását, a Szivgárda jelentőségét és azt a gyönyörű eredményt, amelyet a fővezér buzgósága és lángoló lelkessége kivívott. Amidőn köszönetét mondott a búcsúzó fővezérnek, az Ur Jézus áldását kérte, akinek nevében dolgozott mindenkor. A rendkívül nagy tetszéssel hallgatott, kitűnő beszéd után felsorakoztak a gárdisták, hogy a Szivgárda-bucsuját elénekeljék. Remek jelenet volt, amikor a rendkívül ügyes és bátor kis Elek. Karcsi kapitány vezényletére fölzendült a lelkes búcsúztató s közben megkapó sorokban üdvözölték a fővezért. Énekben, prózában egyaránt kitűntek : Tamási, Finta I., Kocsis P-, Bor bél M., Dundler K., Noüák P-. Masz- tics 1 , Szabados B., Pfaff F. és Hornya S. és kedves volt a virágcsokrot átadó kis Liberda és a bájos kicsi Desztik Bözsike. A rengeteg taps megszűntével Desztik Pál reálgimnáziumi V. o. tanuló lépett elő és az első fiugárdisták nevében szép és okos beszédben vett búcsút az áldott jó. gárdafővezértől. Hatásos beszéde után Biró Etelka, a reál- gimn. V. o. tanulója rendkívül megható, remekül átgondolt beszédet mondott és átadta főt Szabados Antalnak a szülők és a gárdisták ajándékát, a művészi kivitelű misekönyvet. A felzugó taps után végtelenül kedves kis dialógot mondott el Róth Timiké és vitéz Balogh Elek annyi bájjal, olyan ennivaló szeretetreméltó- sággal, mintha az egész terem napsugárban csillogott volna. Az ünnepség fénypontja, gyöngyszeme Megyessy Ágoston dr. klasszikus beszéde volt, amelyben a tőle megszokott ékesszólással, lélekmelegével ás az ész tisztánlátásával fejtegette a jelen égető problémáit Amikor szárnyaló szavakban jellemezte a krisztusi karitász felülmúlhatatlan szépségét, a lélek mindennél nagyobb értékét, a szülők nevében megköszönte a búcsúzó ünnepeknek a lélekért, a karitász nevében végzett gyönyörű munkásságát és Isten áídá'sát' kérte mindén gondolatára,' lépésére. A hatalmas taps elülte után a legkisebb gárdisták képviseletében Veres Lajoska III-os elemista hozta el üdvözletét. A napsugaras jelenet után NémedyMárla a munkatársak nevében búcsúzott színes és meleg szavakban a jóságos fővezértől. Csillogó gyermekszemek, forró és zugó taps köszöntötte főt. Szabados Antalt, amikor a pódiumra száma, mint azt statisztikáink bizonyítják. Hatalmas léptekkel halad a kultúra; a technika újabb és újabb csodái ejtik bámulatba az embert. Amely nemzet gyönge s nem tudja követni a hatalmas iramot: az kidől s eltűnik a népek milliói közt Ezért kell nekünk a nép széles rétegeibe beoltanunk a tudást, a kultúrát, hogy lépést tarthassunk a korral Ehhez azonban pénzre van szükségünk, amelyet szánalmas gazdasági helyzetünkben csak a fokozott takarékosság biztosíthat számunkra. Nem kisebb fontosságú azonban a takarékosság az egyén életében sem. Mennyi bajtól és szenvedéstől szabadulna meg az ember, ha ismerné a takarékosság művészetét Le kell fokozni igényeinket a lehetőségig s igy még a legszegényebb is tehet félre magának. Seneca mondja, hogy „a legnagyobb gazdagság az, ha valakinek nincsenek nagy igényei “ Nagy kincs ez már magában is, mert ennek birtokában nem érhetik az embert oly gyakran csalódások. Bármennyit is keres valaki, ha azt pazarlásával mind felemészti, ott leselkedik körülötte mindig a bukás. Az angol közmondás szerint : „A pénz jellem.“ És valóban, mert nagy jellempróba az, ki hogyan szerzi a pénzt és hogyan költi el. Aki semmiben sem ismer mértéket, annak nincs elég akaratereje, tehát nem lehet jelleme sem fedhetetlen. Aki mindenét eltékozolja, az a bukásba rohan. Egymásután veri magát adósságokba, amely olyan, mint a lavina: feltartóztathatatlanul rohan alá a mélységbe, hogy ott összezúzza magát. Az ilyen ember elveszti lelkének nyugodtságát s nem ura többé magának, hanem hitelezői könnyű játékszere. Ellenben az, aki megfelelő tartaléktőkével rendelkezik, nem szolgáltatja ki magát a sors szeszélyeinek. Annak, aki ifjúságában nemcsak a jelennek élt, hanem volt gondja a jövőre is, nincs szüksége arra, hogy rabszolgaságba taszítsa lelke szabadságát adósságok által. Az ilyen embert nem tépik örökös gondok a létfenntartás miatt, kedélyének derűjét nem borítják el az anyagi gondok sötét fellegei. A takarékosság neveli bennünk az önérzetet, a jellemet és a függetlenségérzetet, amelyre minden embernek egyformán törekednie kell. Nagy előnye a takarékosságnak az is, hogy még a szegényebbeknek is lehetővé teszik a jótékonykodást, amely pedig olyan magasztos érzés, olyan lelki öröm, amelytől egy embernek sem szabadna magái megfosztani. Ha minden ember a takarékosság szempontjából rendezné be életét, csökkennének a bünkró- nikák szomorú adatai és az öngyilkosok kétségbe- ejtően nagy száma, mert senki sem szorulna a más tulajdonára, senkinek sem kellene az utolsó mentőeszközhöz folyamodnia: a csaláshoz, a rabláshoz, vagy az öngyilkossághoz. Az élet szolgáltatja a legmeggyőzőbb, a legkifejezőbb példákat a takarékosság és szerűsége mellett. Keserves, fájó tapasztalatok árán győződünk meg arról, hogy mennyi bajnak, mennyi szenvedésnek csiráját hordja magában az oktalan tékozlás, csupán a jelennek való élés; mig a takarékosság előnyeit egyformán élvezi nemzet, társadalom és egyén. Oly nagy hatalom ez, amely egész életünkre befolyással lehet, sőt még a lét és nem lét kérdését is képes eldönteni s mégis oly sokan vonakodnak e nemesitő erény gyakorlásától. Ennek oka abban rejlik, hogy sokan nem is ismerik a takarékosságot s annak előnyeit. Mert nagy művészet ám a takarékosság, amelyet csak hosszas gyakorlás után lehet sajátunkká tenni s ezért már ifjúságunk kezdetén annak megszokására kell törekednünk, amikor legjobban kisért a pazarlás ördöge A világháború után kiütötték fáradt kezünkből a fegyvert, de a jövő továbbra is kezünkben maradt. A gyilkos fegyver nem hozta meg a döntést azokban a kérdésekben, melyek megoldására kihúzták, csak minden államon sajgó sebet ütött. Ezeket a sebeket igyekszik most minden nemzet okos gazdasági tevékenységgel beheggeszteni s megalapozni a biztos jövőt. Nekünk magyaroknak fokozott munkára van szükségünk, mert a legsajgóbb, a legveszélyesebb sebet mi szenvedtük. Ha vállvetett, szorgos tevékenységgel meg tudjuk nyerni a közvéleményt a nagy munkára s megoldjuk az elénk meredő problémákat, csak akkor biztosíthatjuk fajunknak a gazdag, müveit és boldog jövőt : egy újabb évezredet. £ Motor vendéglőd (Balázsnál) okt 30-án, vasárnap este nagy
