Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-10-08 / 81. szám
L1X. évfolyam St« szám Szombat Gyula, 193 V. október S Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben... 1 P 60 fill. Vidékre . . . 3 P 20 fill. flirdetésijdij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom tér 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 12 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Hegjelenik szerdán és szombatonKözérdek vagy nem? A krónikás a közélet fontosabb mozzanatánál felfigyel. Mérlegeli azokat a szempontokat, melyek egyes kérdéseket felszínre beznak. Természetesen őt is, a tárgyilagos szemlélőt is inkább az érdekli, hogy miért dobnak valamit a közérdeklődés központjába. Az már nem olyan fontos, hogy miként? Elvégre az idő telik : a gondolat tagozódik és talán olyan megszorításokhoz jut, melyekre fellépésénél még nem gondolt — senki. Mire valóság hsz belőle, gyakran már nem is hasonlít ahhoz, amilyennek fellépésekor gondoltuk ! A gyulai piac kihelyezéséről van szó! A város egész lakosságát mélyen érinti, de a részletekről a nyilvánosság nem tud semmit. Csak kérdezősködéssel, utánjárással lehet megsejteni azokat az okokat, melyek a képviselőtestületet arra indították, hogy a piacot kihelyezni rendelte a Belvárosból a Koösuth-térre. Nem kívánjuk itt részletezni azt, hogy az ilyen életbevágó kérdésnek a nagy nyilvánosság elé bocsátása nem árt, in kább használ, de emellett fontos közérdek. Azt sem feszegetjük, hogy a határozat egyelőre, sőt nagyon sokáig, úgy sem hajtható végre. De azokat a jelszavakat, melyekkel e kérdést a közvélemény elé kiszivárogtatták, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is megbirálni. A kihelyezés első indoka — állítólag — a város széprendészeti, talán helyesen: fej- i lesztési érdeke és az, hogy a terek felszaba- j dúljanak ! Erre azzal az igen egyszerű kér- i déssel lehetne felelni, mely szerint egy város főtere mikor szebb, ha üres és néma, vagy ha benne a forgalmi élet lüktető keringése megelevenedik ? Akárhogy is törjük a fejünket, mindenképpen arra a komoly meggyőződésre jutunk, hogy egy város szépészeti — vagy fejlesztési programmjának akadálya soha sem — a piac ! Ami pedig a városi tereket illeti, ezek nyilvánvalóan azért vannak, hogy a szépészeti érdekeken fölül, a lakosság tömörülésének közérdekű alkalmatosságait szolgálják. Az a további érv sem jöhet komoly figyelembe, hogy a Kossuth-tór, ahova a kihelyezést elrendelték, ki van kövezve, nagyobb és megfelelőbb, mint a Belváros tere. Sohasem hallottunk alapos panaszt amiatt, hogy a mostani piactér férőhelyei szükek és elégtelenek volnának. Viszont, ha a templom körüli teret, honnan a kövezést fölszedték és ahova állandó sarat létesítettek, kikövezik, ezáltal a tér használhatóságát visszaállíthatják, sőt fokozhatják, mert egy kövezett, fási- tott téren például a bérmálás szentsége is kényelmesebben kiszolgáltatható, mint virágágyak között — szorongva. Emellett fejtörés nélkül eltüntethető volna az a nagy, ormótlan kőbalmaz, melyet a Maróthy-téren nem tudni mi okból hordtak össze és amelyet már felvert a fü, a gyom, a gaz. Attól sem kell tartani, hogy a Belváros tere a piacok folytán szemetes, piszkos lesz. Elvégre a szabályrendelet arra való, hogy végrehajtsuk és világos, hogyha ennek rendelkezései szerint a piacteret, minden piac után felsepertetjük, akkor tisztábban tarthatjuk, mintha csak akkor takarittatjak, mikor a többi tereket és utcákat: havonként egyszer, vagy egyszer se! Nem hihetjük, hogy a Kossuth-tér inkább központi fekvésű, mint a belvárosi tér. Engedőimet kérünk, nem akarunk szavakkal játszani, de állítólag maga a határozat mondja, hogy a piacot: „kihelyezi“. Ha a magyarázatnak akár nyelvtani, akár logikai eszközéhez nyúlunk, mindenképpen ahhoz az értelmezéshez jutunk, hogy amit .felhelyeznek, az valahol benn volt, s ahova helyezik, Apponyi Albert gróf befejezte megbeszéléseit Bethlen István miniszterelnökkel a külpolitikai kérdésekről és a genfi tárgyalásokról. Ezek szerint a kormány ismét Apponyi Albert grófot fogja megbizni a Nép- szövetség decemberi tanácskozásain a magyar delegáció vezetésével. — Egyébként Apponyi Albert gróf úgy nyilatkozott, hogy Németországnak a népszövetségbe való belépése az egyensúlyi viszonyokat előnyösen változtatta meg. Ezentúl sokkal szabadabban nyilváníthatják akaratukat a kisebb államok képviselői is, akik a nagyhatalmak hegemóniájának bizonyos mérséklését kívánják. Még igy is távol van azonban a nép- szövetség attól, hogy valóban részrehajlataz künn vann. Ezek szerint a határozat magát cáfolja, amikor beismeri, hogy a piacnak eddigi helye benn volt, ezután pedig kifele áll a rudja, A városi hiteles térkép is ezt tanúsítja. Lehet, hogy a kihelyezés egy pár tisztes és tekintélyes kereskedőnek, — akik a Kossuth-téren vannak és akiknek szintén jogok van horribilis közterheket viselni — életbevágó érdeke volna, ámde ezekkel szemben áll a nagyobb számú belvárosi kereskedők vitális érdeke, akik még keservesebben fizetik a nagyobb terheket, melyek a magasabb boltbérekkel és egyéb igényekkel járnak. Egyedüli komoly érv a kihelyezésre, a piaccal szomszédos: templom! Ámde bajos volna apodiktiknsan azt állítani, hogy a piac a templomi szertartást akadályozza, zavarja. Az igazi ájtaios embert nem zavarja a világ külső zaja, sőt még az sem, ha a templomba valaki bejön és az ő padjába, avagy éppen mellé ül. Azoknak az embereknek pedig, akik a vásár külső életében, vagy az élet külső vásárjában forgolódnak és hivatottam vagy hivatatlanul, lelkiismeretesen vagy lelkiismeretlenül, szívvel vagy szívtelenül sáfárkodnak; — nagyon, de nagyon alkalmatos, ba a templom közel van és hamarosan bejutnak — imádkozni. Nem ismerünk tehát olyan közérdekű, tárgyilagos szempontokat, melyek a piac kihelyezését elfogadhatóan indokolnák. lan fórum legyen, de a haladás ebben az irányban tagadhatatlanul tapasztalható. — Apponyi kijelentette még, hogy a revíziós gondolatot, amelyet Genfben felvetett, nem szabad összekeverni az erdélyi magyar birtokperrel. 0 a revíziós gondolatot azért hozta fel Genfben, hogy megismerje a hangulatot, vájjon velünk szemben megváltozott-e már a nagyántánt álláspontja és hogy erről a kérdésről lehet-e egyáltalán beszélni. Ma már ott tartunk, hogy Franciaország, amely erről a kérdésről néhány évvel ezelőtt hallani sem akart, most nemcsak meghallgatott, de bizonyos mértékben helyeselte is, — fejezte be Apponyi. Sin nagy disznótoros vacsora a ,,Körösu vendéglőben. — Szives pártfogást kér Szferle János vendéglős. Újra Apponyi lesz a magyar delegáció vezetője a Népszövetség decemberi tanácskozásain.
