Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-07-30 / 61. szám
2 Békés 1927. julius 30 Trianon felé. Irta: Matiiska (lyörgy, a Kölögyi Szeminárium tagja Magyarország a trianoni béke értelmében jogot nyert arra, hogy mint független állam önállóan intézze külügyeit. Ránk ez a jog kettős súllyal nehezedett, egyrészt mert diplomáciai is kolázottságunk nagyon a gyermekcipőkben járt, minthogy mindezideig összes ebbéli kötelezettsé geinket az osztrák külképviselet intézte, másrészt, mivel akkor kellett in médiás rés belekapcsolódni a diplomáciai életbe, mikor a világ diplomáciája a leglázasabb napjait élte. Mindezek tanulságaképen és a jövő nagy kötelezettségeire való tekintettel a magyar politikusokból és dip lomatákból álló Magyar Külügyi Társaság nagyarányú munkásságot fejt ki, hogy szemináriumokkal. előadásokkal, folyóirattal („Magyar Külpoli tika“) és könyvek kiadásával a magyar nemzet nek, különösen pedig a vezető intelligenciának külpolitikai képzettségét fejlesztve, támaszt és hátteret adjon a magyar diplomácia működésének. Ézt a célt szolgálja ez a rövid cikksorozat is, amely a Külügyi Társaság munkássága nyo mán a magyar nemzetre nézve legaktuálisabb és legfontosabb külpolitikai kérdések vázlatos meg világítását akarja nyújtani I. A háborús felelősség A páriskörnyéki békék mindegyike minden további indokolás nélkül kimondja hogy a le győzött államokat azért sújtja az ő igazságuk keményr ökle. mert felelősek a világháború felidézéséért, vagyis más szóval mi, legyőzőnek, okoztuk a világháborút! Akkor csak megdöbbentünk és éreztük a vád igazságtalanságát, de az igazat bizonyítani nem volt módunkban. Ma azonban, amikor a nagy vihar elmúlt, mikor a halál és rombolás mezejére lassan visszatér az élet és a teremtő munka, amikor az elvakultság helyett a leikíis meret szava kezd irányítani, vagyis mikor már hivatalosan ellenjegyzett okmányok tízezrei ke rülnek nyilvánosságra, valahogy máskép fest a háborús felelősség kérdése. A háborús felelősség problémája voltaképen két részre oszlik: a történelmi előzményekre és a közvetlen felidézés tényére. Történelmi előz mények szempontjából a világháborút a külföld — ellenségeink — részéről a legjobban előkészített háborúk egyikének lehet mondani. De nemcsak maga a háború volt előkészítve, de bámu latos az a pontosság, mellyel az elkövetkezendő háborút befejező békék feltételeit is ma évtizedekkel előre kidolgozták A világháború ellenfelei a következőkép állottak fel: Velünk, a központi hatalmakkal szemben a szövetséges és társult főhatalmak küzdöttek nehány kisebb szövetségessel (Szerbia, Románia) A központi hatalmak Németországból, Ausztria—Magyarországból és Olaszországból állottak volna, de Olaszország a háború kitöré sekor előbb fegyveres semlegességet tanúsított, majd éppen szövetségesei ellen fordult így lépett aztán a helyébe Bulgária. A szövetséges és tár sült hatalmakat velünk szemben tehát Anglia, Francia , Olasz , Oroszország és Japán, Szerbia és majd az olaszok módján viselkedő Románia alkották, melyekhez eleinte titkos szerződés, majd fegyveres semlegesség, végül nyílt ellenségként az Északamerikai Egyesült Államok (Unió) is csatlakozott A két front kialakulása közül az entente kialakulása volt a leghosszadalmasabb és legér- dekesebD. Kiindulási pontja az angelszász világ- hatalom kibontakozása volt, amelyet a Nagy Angol Birodalom és az Unió az 1850 iki meg egyezés és az 1900 február 5 Hay Pencefote szerződés alapján teremtettek meg. Ez a világhatalom, melyhez 1902 ben Japán, 1904 ben Franciaorszá (entente cvrdiele)* 1907 ben Oroszország a maga érdekszövetségeivel csatlakozott, mint hatalmas keret fogta körül a müveit világot és diktálta a politikát ellenállhatatlan erővel. Az angolszász világhatalom és az e köré tartozó érdekeltségek értelmi szerzője és megteremtője VII Eduard angol király, akinek sikerült 1911 ben bekövetkezett haláláig a duzzadó erőket féken tartani. A központi hatalmak kialakulása két szer ződéssel történt. Az elsőt 1879 október 7 Bis mark és Andrássy gróf kötöttek: es volt a Zvei- bund. (Bismark ezt tartotta élte második legnagyobb müvének!) Olaszországgal 1882 május 20-án kötötték a szövetségi szerződést (Dreibund), amely tényleg 1915 május 23 án bomlott fel, mig a Zweibund 1919 őszén szűnt meg. A két ellenfél első elvi küzdelme az 1906. április 7. algecirasi konferencián folyt le még pedig a német diplomácia nehézkessége és Olasz ország elvi átpártolása miatt az entente, illetőleg a francia érdekek győzelmével. Állítólag ha Vilmos császár és diplomatái élesebben láttak volna erélyes diplomáciai sakkhuzással (Orosz* Entente cordiele alatt olyan barátsági szerződést kell érteni, mely titkos véd- és dacszövetséget takar. országot kivonva a koalícióból ?) megbonthatta volna a frontot Mig Algecirásnál angol-francia érdekek forogtak a kockán, a második diplo máciai hadjárata a központi hatalmaknak az en- ente keleti exponensével, Oroszországgal folyt le. A balkáni kérdés rendezésekor ugyanis — hisz ez a kérdés volt már ötven éve minden európai bonyodalom tűzfészke és az orosz hatalmi törekvések súlypontja — az 1913 május 30 án Londonban megtartott második balkáni konferencián történt, hogy Aehrenthal gróf, osztrák külügyminiszter, Albánia függetlenitésének ajánlatával keresztülhúzta a mitrovicai vasút tproblémájával*) felbőszített és a balkáni államok mögött dolgozó orosz érdekeltség terveit. A központi hatalmak körül igy megalakult ellenséges gyűrűn belül, a háború eszméjét jobban érlelve, kísértettek a pánszláv mozgalmak és élezték ki az amúgy is feszült viszonyokat. Magyarország mint kemény ék fúródott be a szláv népek közé és a germán nép-falnak támasz kodva feszitette szét őket Amióta Oroszország a Balkánon keresztül iparkodik régi céljához, Konstantinápolyhoz, mint a Fekete tenger kapujához eljutni, azóta hatalmas vezetője és segítője akadt a pánszláv mozgalmaknak, különösen mióta a faji érdekek mellett a vallási érdekeket is kezdik emlegetni — hisz Románia is jóriszt mint görögkeleti államvallásu ország került az orosz politika bűvkörébe. Mivel minden álmuk ékessége az erős, ezeréves Magyarország volt, érthető hogy nagy szálka voltunk a szemükben ! Magyarország ellen az aknamunka kétrész ről indult meg, Cseh- és Oroszország részéről, mig a közvetlen végrehajtás szerepét Szerbiára bízták, a költségek pedig abból a 12 milliárd frank francia kölcsönből teleit, melyet a világháború után a szovjet fizetésképtelensége (nem akart) — miatt a németeken szeretett volna behajtani Franciaország. Az óriási orosz birodalom hatalmi expenziója (hatalmi terjeszkedése) már az 1892. trancia-orosz titkos szerződés óta fenyegetett. Az orosz diplomáciának már 1911 ben biztos haditervei voltak a háborúra és Magyarország felosztására vonatkozólag, aminek legkézenfek - vőbb bizonyítéka, hogy a magyarország. résznek Budapestre kinevezett kormányzó nagyhercege a legutóbbi időkig élt és viselte ezen cimét. (Folyt, köv.) ') A mitrovicai vasat Szerbián és Bosznián átvonuló kereskedelmileg ás stratégiailag fontos vonal lett volna, mely a Dunán át a Fekete és Adriai tengert kötötte volna össze. Asszonytypusok, — gondolatok. Irta: Madarassy Pálné Miskey Erzsébet. II. A szobaleány óvatosan költögeti a ház ur-. nőjét és három apró csemetéjét. Felébred a szép sugáralaku asszony. Első dolga a „szobatornázás“. Frissen, ambícióval végzi gyakorlatait, észbontó halványkék pisamájában. Észre sem veszi, hogy a gyermekei ezalatt már majd agyonütötték egymást. Nem fontos ! A tornázás után jön a hidegfürdő, masszás s mire elkészül, az apróságok már elkésve bár — de fogyva nem — bekocognak feldagadt arc cal, összekarmoltan az iskolába. őnagysága úgy tizenegy óra felé, mint soffőr jelenik meg bőrsapkával kabátkával és kis autóján, amelyet biztos kézzel maga vezet, beszáguldozza a fél várost. Közben betér ide-oda, barátnőkhöz, áruházakba s mire fáradtan hazaér, rendszerint már nem találja otthon gyermekeit, akiket igy aztán a cselédség nevel fel, úgy ahogy. Délután pihenés toilettirozás 6-ig. Később vendégek fogadása. Természetesen a gyerekek fölöslegesek a szép mama közelében, többféle okból. Többek között — de nem főképen — azért is, mert zavarnák a magas nívójú társai gást, amelynek főtémája az ujabbfajta charleston, eton, bokorugró toilettek, stb. . . . S mivel őnagysága özvegyi sorban van, — a derék, pocakos, öreges ügyvéd halálával ugyan szegénységben hagyta a családját, de előzékenyen uj „teret“ nyitott felesége érvényesülésének, — a gavallérok egész raja vette körül. Sőt „komoly“ udvarlója is akad a sok közül, akt nem tud ellentállani a „vig özvegy“ bájai nak, mesés „fiús“ alakjának, sokat sejttető pillantásainak, a tükörből betanult „madonnás“ arcjátékának A derék, jóravaló fiatalember a szerelem rózsaszínű ködében és útvesztőjében már a számtani tudományát is kezdi elfelejteni. Pedig ha venne annyi fáradtságot^ magának és csak néhány tételt adna össze őnagysága napi kiadásaiból akkor hosszúra nyúlnék az arca a csodálkozástól, mert meggyőződnék róla, hogy jóformán a szépségápolási cikkek, apró k adások sem igen telnének ki a csekély tőke kamataiból, amellyel rendelkezik Sőt, ha magát a tőkét költené is el, az sem volna elég a költséges p asz sziókra, bálozásokra, százféle luxuskiadásokra. De hát egy gentleman nem kételkedhet „szive hölgyének“ erényében. És a confidens mosolyokat sem veszi észre amellyekkel traktálják szemtől-szembeés méggyak- rabban a háta mögött — a jobb sorsra érdemes férfit — a „számolni“ és „látni“ tudó isme rősök . . . Elvégre talán nem is fontos mindez. Fő az „alak“ és „modernség“ ! És — a maga szempontjából — jói is teszi őnagysága, ha a világra fittyet hányva, éli világát. ahogy jónak véli, mert hiszen a világ nem igen kérdezi — miből, hogyan ? Megelégszik azzal, hogy : van. Tömjénez a szerencsés, merész embereknek, — főként nőnek — huzza a „diadalszekerét“ és jobban, talán még nagyobb tisztelettel hajol és csókol kezet hófehér kacsóira a köny- nyelmü asszonynak, mint a dologban elkérgesült, lebarnult kezű mártir-asszonyoknak . . . * . . . Szelíd, bánatos tekintetű, szolidan öltözködött „tisztviselő“ asszonyka tesz-vesz a gyérvilágitásu tisztaságtól ragyogó, egyszerű la kásban. Mellette hófehér, vászon hálóköntösében tiz év körüli, angyalarcu leánykája. A gyönge fizikumú anya felveszi egyetlen kincsét és viszi fehér ágyacskájába. Kis kezeit imára kulcsoltatja és maga is vele imádkozik . . . Imádkoznak az oly korán elköltözött drága apukáért, a nagyszülőkért, anyukáért és a hazáért... — És mondd édes Anyukám, mikor jön vissza az Égből jó kis Apucim ? . . . — Majd egyszer drágám, ha már kis Katóka nagy lány lesz . Addig a jó Isten nem engedned . . . S egy könnyet törül le sápadt arcáról a fiatal, a szenvedéstől elkényszeredett arcú özvegy . . . — És most már alukálj én Kicsim . . . — Nem tudok alukálni, csak ha Anyuka is lefekszik . . . — Jó ! Én is alszom mindjárt . . . Setétben levetkőzik a jó mama és pár perc múlva sötétség borul a kis szobára ... A kis leányka szabályos lélegzetvétele hallatszik , . . Csend van . . De nem sokáig . .. Egyszer csak óvatosan, lábujhegyen lelép az ágyból az asz- szonyka, halkan kimegy a szobából, hogy a kicsi fel ne ébredjen . . . Felgyújtja a zöld papir- ernyős lámpát és mélá sóhajjal veszi elő a szem- rontó, keveset jövedelmező rece munkáját, melynek eladásával pótolja a csekély nyugdijössze- gét. Serényen jár a keze, villog a tü, régen elverte az óra a tizenkettőt is, mégsem tér nyugovóra. Miért ne „lumpolhatna“ ő is, hisz farsang van ... Az egész város vigad, fent van. . S a kis Katókának meg vasporokat rendelt az orvos . . . Észrevétlenül hajnalodni kezd. Szürkül az ég alja . . De a munka elkészült ... S legalább a házmester sem fogja — egyelőre — zaklatni a házbér megfizetéséért . . . Ügy borzad már mikor hallja durva hangját : — Nagysám 1 Jó napot! A háziúr már elveszti ám a türelmet 1 Kiteszi nagysámékat, ha nem fizet. .. Akkurát hogy igy mondta ma is .. . De jó, hogy ezt nem kell ma megint hallani majd . . . Kóválygó aggyal, vörös szemhéjjal, de nyugodt, büszke lelkiismerettel tér nyugovóra végre, úgy hat óra felé . . . Bebújik a jéghideg ágyba, de nemsokára már az álmok országában jár, hol találkozik elvesztett élettársával . . . Ahol nincsenek gondok és házmesterek.
