Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-07-23 / 59. szám
2 Békés 1927. julius 28 Támadás Vass József miniszter ellen. Vas3 József népjóléti miniszter, helyettes miniszterelnök ellen tegnapelőtt este, amikor a drágasági ankét tárgyalása után a Szent Imre kollégiumban levő lakására hazatérőben volt, merényletet követett el dr. Szegedi Ernő nyugalmazott községi főjegyző. A miniszter épen leszállóit kocsijáról, amikor a merénylő hátulról bottal sújtott feléje. Alig vettük hírül, hogy Rothermsre lord bátor akciójának kiszélesítéseként a britt parlament képviselői magyar bizottságot alakítottak, máris újabb örvendetes hirt hoz a táviró a szigetországból Az angol alsóház hétfői ülésén Sir Robert Gower interpellációt terjesz tett elő a trianoni béke bizonyos következményei ügyóbeD, elmondván, hogy a „béke“ harmadfélmillió magyart idegen uralom alá vetett s ezek birtokait minden kártérítés nélkül kisajátították. Ferdinánd román király julius 20 án, szerdán éjjel 2 óra után hosszas betegség után Sinajában meghalt, Betegsége már előző napon olyan válságosra fordult, hogy a királyi család tagjait, Bratianu miniszterelnököt és a bukaresti metropolitát a betegágyhoz hívták. Jelen volt a királyné, az 5 éves kis trónörökös Mihály herceg, továbbá Mária jugoszláv királyné. Erzsébet volt görög királyné, Ileana hercegnő és Miklós herceg is, kik a haldokló király mellett virrasztónak. A halál Az ütés a miniszter karját találta. A merénylőt átadták a közelben álló rendőrnek és a főkapitányságra kisérték. A kihallgatás során azt vallotta, hogy tulajdonkópen nem Vass József ellen akart elkövetni merényletet, hanem Bethlen István gróf miniszter- elnök ellen, miután jegyzői hivatalából hivatali szabálytalanságok miatt nyugdíjazták. Az interpellációra Sir Austen Chamberlain külügyminiszter nyomban válaszolt s is mertette a vegyes döntőbíróság előtt fekvő ügy előzetes történetét Többek között kijelentette, hogy a népszövetség tanácsa őt bízta meg az ügy tanulmányozásával. Következte téseit a szeptemberi ülésszak folyamán fogja a népszövetség tanácsa elé terjeszteni. Eddig az időpontig azonban nem* tehet az ügyről nyilatkozatot a parlamentben bekövetkeztekor a román katonaság lezárta az összes telefonvezetékeket s Romániával minden telefonösszeköttetés megszakadt s a legszigorúbb sajtócenzura lépett életbe. Az elhunyt király második királya volt Romániának. Elődjét Károlyt 1866 ban választották királynak. A most meghalt Ferdinánd ennek unokaöccse volt s 1889 ben lett romín király. Ferdinánd Sigmaringenben született 1865 ben s 1893 ban vette feleségül Alfréd edinburgi herceg legidősebb leányát, a jelenlegi román királynét, kitől két fia és három leánya született. A király holttestét Bukarestbe viszik s a cotroeeni kastélyban fogják felravatalozni és innen a temetés után az Argesben levő kolostor sírboltjában helyezik örök nyugalomra Romániában csend és nyugalom van. A nemzetgyűlés csütörtök délután ül egybe s az egész királyi család jelenlétében fogják az 5 éves Mihály herceg trónörököst Románia királyává ünnepélyesen kikiáltani. A hercegprímás állapota. Esztergomból jelentik: A hercegprímás állapota változatlan. Az orvosi bulletinek kiadását beszüntették. Prohászka püspök utóda. Shwoy Lajos ujonan kinevezett székes- fehérvári püspök julius 19-én délben, Budán Horthy Miklós kormányzó előtt letette a hivatalos esküt. A püspökséget augusztus hó 1-én foglalja el. A magyarok részvétele a román király elhunyta alkalmából. Dr. Walkó Lajos külügyminiszterjtegnap a román követségre ment, ahol Ferdinánd király elhunyta alkalmából tolmácsolta a magyar kormány részvétét. Szabadonbocsájtják az mexikói katolikusokat.. Mexikóból jelenti a Reuter-iroda: Calles elnök elrendelte, hogy a lázadás miatt letartóztatott katolikusokat mind bocsássák szabadon. A.z angol alsóházban interpelláltak Trianon igazságtalanságai miatt. Meghalt a román király. A világháború Tyríaiosa. — Gyóni Géza verseinek méltatása. — Irta: NÉMETI SÁNDOR. „ Cézár én nem megyek.“ A magyar költő sorsa és a haza sorsa összeforrt egység, elválaszthatatlan valóság. A költő pohárköszöntó't mond a békés napok lakomáin, együtt érez népével mindig, mindenben : buzdít, lelkesít, ostoroz: sir, kacag; ujraszületik és meghal a honért, Tyrtaiosként riadót zengve, magyart, bátoritót, acélosat! Nézzünk a múltba. Tinóditól kezdve minden harcnak, háborúnak megvan a maga lelke, bátorító lantosa, Tyrtaiosa; a közelmúlt halál-aratásáig, a nagy világháborúig. Óh szent Gondviselés, aki soha sem feledkeztél meg az idegen tengerben erről az árva szittyaszigetről, a „századoknak vérzivatarja közt“ mindig vérző fogyó, maroknyi magyarról. Mindig nő egy- egy Tyrtaios a drága magyar földből, egy sokat hányt-vetett, bus magyar-bárd. A világháborúnak is megvan a maga dalnoka, erős, acélos, turáni-lelkű Tyrtaiosa: Gyóni Géza. Csodálatos istenteremtése a magyar lélek. Acél jeliem, napsugáros őszinteség, üde tisztaság levegője lakik benne. Elveihez szívósan ragaszkodik, de földjét, hazáját imádásig szereti, oly önzetlen szeretettel, ahogy csak magyar szeretheti: honával szemben nincsenek elvei. Ilyen igazi magyar földből nőtt, izmos, turáni lélek Gyóni lelke. Még 1913-ban az „Élet szeretőjé“-ben dacosan kivágja: „Cézár, az életein felett Én is cézár vagyok.“ ... A koronádat „Cézár, védd meg magad.“ „Cézár, én nem megyek.“ De alig hangzik el 14-ben a harcba hivó kürt, megdobban keblében a magyar szív, feledi antimilitárizmusát, hadbaszáll a magyar bárd és lesz belőle „nagy idők“, „nagy dalnoka“ szent ihletettséggel buzdit, lelkesít a világháború Tyrtaiosa. „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett.“ Ott van az egyszerű közlegény lengyel mezők véres csatáin s ha esti köd hull és megáll a vérnász, borzasztó násza a halálnak, ott ül a magyar bárd a harci tusán kimerült, fáradt vitézek közt és — a hazajáró álmok előtt — megpendül lantja; buzdit, lelkesít, reménytkeltő, lélekacélozó, szivbemarkoló költeményeivel. Majd lassan-lassan álom száll a tábortüzekre, hazajáró, békés, szent álom. így keletkezik a „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett“ cimü verskötet, mely a „küzdő katonák karácsonyára“ jelent meg, katonától- katonának a legszebb karácsonyi ajándék . . . zengő-zene a harcibajban. Olvassák is a szomjas magyar lelkek. Ólyan őszinte, inegrendi- tően igaz és annyira magyar ez a könyv. Minden bus honvéd érzi benne a maga lelkét, a maga vágyát, sóhaját . . . Haj’ kinek ne volna „Valakije“, aki hazavárja, aki imádkozik érte, egy szerető édesanya, egy hűséges hitves, egy bájos-szép kedves ... és: „A drága nő most merre van Es merre-merre minden szépség ? Visztula hidján a katona, Számolja a szive verését.“ Olyan igaz ez, olyan igazán, mélyen igaz. Látjuk a magányos őrt, mikor „Szürke ruhát ölt a lengyel határa és „A hídon túl halál ül lesben“. Amint szemeit a ködös messzeségbe vájja» hallgatag egykedvűséggel jár fel s alá. míg : „Kongó lépések elviszik Alkonyodé hazai tájra“. Istenem, hova repülhetne a hazától, szerető szivektől távol levő ember lelke, mint a hazai körökbe ? . . . Hátha még magyar is hozzá! A hazajáró, a lelket, a szivet hazavivő költemények legszebbike, legőszintébbike a: „Vasárnap a sáncon“. Két magyar vitéz beszélget, felelgetnek egymásnak, egyik a kedveséről, másik a kicsi fiáról és a feleségéről. Közbe hullik a golyó, fütyül és sisteregve vágja a krátereket. Egyszer csak megszólal az imént még kedveséről álmodó vitéz : „Pajtás, húzódj csak erre közelebb, A golyó ott a földet mind kivágta. Jobb lesz nekem a te fekvő helyed A kicsi fiad ne várjon hiába“. Közvetlen, őszinte, szívből fakadó, meleg szavak ezek, egyszerű, becsületes, magyar szívből fakadó szavak, igaz magyar önzetlenség buzog bennük, meghamisitatlan valósággal; igaz magyar érzés az egész kis történet, mely bizonyára gyakran előfordult a halál véres nászán, rettentő csatákon, amikor: „Minden jólélek dicséri az Urat", Ide — a hazajáró költemények sorába — számítható az „Alexis levele Alexandrához“. A kötet egyik drágaköve. Alexis levelet ir feleségének, Alexandrának az orosz táborból, decemberi fagyos éjszaka. Elkeseredetten panaszkodik, hogy mig ők halott pajtásokat temetnek, a kancsukásaik tivornyáznali és részeg fővel főzik ki hadműveleteiket. Majd kéri feleségét, hogy csókolja meg helyette is árva kis fiokat: „Mert holnap nem lesz néki apja“. Azután pedig takarja be az utolsó rongyba : „Mit meghagyott még cár-atvuska“ és menjetek: „Amerre zng a Dnyeszter habja, Merüljetek a jeges habba“. Ne legyen szegény gyermekünkből elátkozott szolga, mint az apja volt. S ha pokol nyílik is ily halálra, az orosznak földi sorsa után az is mennyország : „Ott találkozunk édes lelkem, . . . Reggelre én már el is mentem . . .“ Mélységes szerető szív, nagy melegséggel és finom gyöngédséggel irt levél az Alexis levele. A bus elkeseredés, fájdalmak felzokogása ; bánates, síró búcsú a hitvestől; szerető szivek remélő búcsúja. (Folyt, köv.)
