Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-06-29 / 52. szám

K*IX. évfolyam 53. szám. Szerda Clynla, 1937. jnnins 39 Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben ? iáékre 1 P 60 f. 3 P 20 f. Hirdetési dij előre fizetendő. fWMVUX, TiMáDAUa ÉS KflZHA/nÄRZATI HETILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiitterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára $ fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. A. trianoni békeszerződésen változtatni kell. Lapunk múlt számában foglalkoztunk a „Daily Mail“ angol világlapnak a trianoni szerződés revízióját kívánó szenzációs cikké­vel. Ez a cikk azóta bejárta az egész föld­kerekséget és világszerte óriási érdeklődést keltett. A „Daily Mail“ naponkint kétmillió példányban jelenik meg s legalább ötmillió ember olvassa. A lap azóta napirenden tartja a revízió kérdését és utóbb megjelent szá­maiban nemcsak kibővíti az első levelében foglaltakat, hanem közli a rengeteg helyeslő hozzászólásokat, nemcsak Angliából, hanem Középeurópa minden országából, igen előkelő diplomaták és kormányférfiaktól, a közélet minden rendű és rangú egyéniségétől. Az érdekelt kisantant: a csehek, szer- bek és románok nagy zavarban vannak. Meg- dermesztette őket ez a váratlanul lecsapott bomba. És még hozzá Romániában, Szerbiá­ban kormányválság, fejetlenség, Csehszlová­kiában pedig a felvidéki tótság és ruthének éppen most forrongó elégedetlensége. Mert mit is ir Rothermere lord a Daily Maiiban? Azt írja, hogy a Középeurópát felforgató békék közül a trianoni volt a leg­esztelenebb. Azok a fődelegátusok, akik ezt kidolgozták, nem ismerték Magyarországot s egyéb, óriásibb világbékeügyekkel, béke- szerződésekkel is túlterhelve rábízták magu­kat az Ausztria-Magyarországgal szomszédos, de ellenséges kisebb szövetséges nemzetek és nemzetiségek tanácsaira, mely nemzetek a háború folyamán az antant oldalára állottak s most szolgálataik jutalmát Magyarország vérző testéből igényelték. így történt Ma­gyarországgal a nagy igazságtalanság, mely­nek kireparálását Európa békéje követeli. Legalább is olyan méretű revízió kell, amely visszaadja Csonkamagyarországnak a mai határával szomszédos és azzal összefüggő azon területeket, melyeken szinmagyarok laknak s amely területek csak a vasutpoli- tika szempontjából csatoltattak az utódálla­mokhoz. Rothermere lord a revízió ügyéhez térképet is csatol, melyben ezen visszaadandó területek fel vannak tüntetve, sőt statiszti­kát is nyújt arról az összesen kétmillió ma­gyarról, kik a Wilson-féle nemzetiségi elv lábbaltiprásával — pusztán vasúti és straté­giai okokból — önkényesen csatoltattak Ro­mánia, Szerbia, Csehszlovákiához. Egymillió magyar lakost raboltak el északon Pozsony, Érsekújvár, Léva, Komárom, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Beregszásszal, keleten fiOO.OOO magyart Szatmár, Nagy­károly Margittá, Nagyvárad, Nagyszalonta. Araddal együtt, és végül délen Jugoszláviába bekebeleztek 400.000 bácskai és bánsági magyart, akikkel együtt most visszacsatol- tatnának Szabadka, Zombor, Zenta az anya­országhoz. Ezen városok és környékük visz- szacsatolása azon minimum, melyeket Rother­mere lord — mint a jelenlegi határokkal szorosan egybefüggő földsávokat — visz- szacsatolni kijelöl. Ugyanezen területekről szól az a sokat emlegetett Millerand-féle kísérőlevél is, melyet a szövetséges nagyha­talmaknak a trianoni békediktátum aláírása­kor készen tartottak, arra az esetre, ha Magyarország mai kegyetlen békeszerződés aláírását megtagadta volna. De — mint tudjuk — erre akkor nem került sor, mert Magyarország a békeparancsot minden ellent­mondás nélkül aláírta s azóta ez a Millerand- féle kísérőjegyzék homályban maradt. A rend­kívül érdekes cikk külön emeli ki, hogy a kisantant súlyosan veszedelmezteti a nemzet­közi békét, mert amellett, hogy belszerveze- tükben viszályok dúlnak, kifelé Románia és Besszarábia között, úgy Jugoszlávia és Olasz­ország között, de Csehszlovákia és a Német­birodalom között is ellenségeskedés és újabb háborúk csirái rejlenek s mig a kisantant rohamosan vészit nemzetközi értékéből, Ma­gyarország megbízhatósága állandóan növe­kedik. Magyarország kielégítése pedig egy­úttal szomszédai részére is előnyöket bizto­sítana. Rothermere lord népszavazás megejté- sét ajánlja a Magyarországhoz visszacsato­landó területrészeken, de csakis semleges hatalom ellenőrzése mellett, mert sem Ro­mániában, sem Jugoszláviában, sem Cseh­szlovákiában nincs a magyar lakosságnak szólás- és véleményszabadsága, habár ezt a trianoni békeszerződés részükre biztosította. Egyik fejezet erős jogi érzékkel fejti ki, hogy Magyarország függetlenül rendel­kezhetik az államforma kérdésében. Végül felsorolja Magyarország nagy érdemeit a nyugati civilizáció elpusztítására törő törökök többszázados feltartóztatásában és méltányolja azt, hogy Magyarország hűen teljesítette minden eddig vállalt kötelezettségeit, nem okozott zavart a szövetségeseknek, országá­ban rendet teremtett és kiegyensúlyozta ál­lamháztartását. Az angol kormány álljon Magyarország mellé, mert Magyarország Anglia és Franciaországnak természetes szö­vetségese és megvan a joga ahhoz, hogy helye legyen a nap alatt. Rothermere cikke uj korszakot jelent a háború lezajlása óta eltelt időben. Az első csillag, mely feltűnt a sötét éjszakában. Mi mindig hittünk és hiszünk Magyarország feltámadásában s ha ez hamarabb következik be, mint vártuk, abban nagy érdeme lesz Rothermere lord, az angol sajtókirály most közzétett levelének. Ez egy történelmi em­lékű levél, mely megérdemli, hogy teljes, eredeti szövegében minden magyar ember asztalán, sőt az imádságos könyvében fog­laljon helyet. Döntés a Városház- és Vármegyeliáz-utcák burkolási költsége ügyében. A Városház- és Vármegyeház-utcák luxus-kövezési költségeit annak idején az utmenti érdekeltek megfelebbezték, mert a vá-os által követelt és a háztulajdonosokra kivetett hozzájárulási arányt és összeget elfogadhatatlannak és elviselhetetlennek ta­lálták. A közigazgatási bizottság helyt adott a felebbezésnek s azon alapon, hogy a kér­déses utak vámos utak s igy azok kövezési költségei nem háríthatok át az érdekelt ház­tulajdonosokra, megsemmisítette a város ha­tározatát. A város végső fokon a közigaz­gatási bírósághoz fordult orvoslásért, hogy az időközben történt folytatólagos kövezé­sekkel már három milliárdra felszaporodott költségeket legalább is részben átháríthassa az utmenti polgárságra. A közigazgatási biróság a vármegyei határozatot feloldotta s a város panaszát figyelembe véve kimondotta, hogy a kér­A MAY. MENETJEGYIRODA S86 9—* május hó 30-án megnyílt A BÉKÉSMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁRI EGYESÜLET pénztárhelyiségében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom