Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-06-22 / 50. szám
LIX évfolyam 50. iián. Szerda Ctyula» 1927. jnnlus 22. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 f. Pidékre . . . 3 P 20 f. Hirdetési díj előre fizetendő. r r MUTIKU, TÁlZAIMlJfl ÉS KáZfiAZnÁSZATI UHLAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét Illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendók. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombatonA bajok forrásáról. Nem nagyon sok változást hozott az elmúlt évtized az emberek életében, annak dacára, bogy szenvedésekben egy évszázadnyinak tűnik fel. A hibák, a bűnök változatlanok maradtak. Akárhova nézünk, semmi nyomát nem latjuk annak, hogy bármely irányban is jobb belátásra tértünk volna, hogy csakugyan tudatában volnánk mindannak, ami velünk történt és hogy csak egy kicsit is tisztában volnánk azzal, hogy mit kell tennünk, hogy jobbra fordíthassuk keserves helyzetünket. A háború alatt keservesen panaszkodtunk gazdasági kizsákmá- nyoltatásunkról és mindezt az Ausztriával való közösségnek, a közös vámterületnek tulajdonitottuk. Most megszűnt a közös vámterület, függetlenek vagyunk a vámügyet illetőleg, és ime, gazdasági inferioritá- sunk még sem szűnt meg, gazdasági helyzetünk csak nem fordult egy cseppet sem jobbra. Mi ennek az oka? Ugyanaz, ami a közös vámterület alatt is oka volt és oka maradt volna a külön vámterület felállítása mellett is. Ez pedig nem egyéb, mint az a kétségtelen tény, hogy többet költünk, mint amennyit keresünk, többet fogyasztunk, mint amennyit produkálunk. Azt az összeállítást, amelyet az ország határain keresztül való forgalomról csinál a statisztikai hivatal, úgy hívják közgazdasági szaknyelven, hogy »külkereskedelmi mérleg.“ Ez a mérleg az egyik oldalon feltünteti azokat az árukat, amelyeket az országunkból kivisznek a külföldre, a másik oldalon pedig azokat, amelyeket a külföldről hozzánk behoznak. Ha több értékű azon áruknak a mennyisége, amelyeket egy bizonyos időszak alatt kivisznek, akkor azt mondjuk, hogy a külkereskedelmi mérleg „aktiv“, ha pedig azon áruk értéke magasabb, amelyeket ugyanazon időszakban behoztak az országunkba, akkor azt mondjuk, hogy a külkereskedelmi mérleg „passzív.“ Természetesen • mi azokért az árukért, amelyeket behozunk, csak azokkal az árukkal tudunk fizetni, amiket ki viszünk. A pénz csak eszköz, pénzre a külföldnek nincs szüksége, a pénzünk, ha külföldre kerül, az csak a tartozásunkat jelenti. Természetes tehát, hogy ha a külkereskedelmi mérleg passzív, vagyis többet. visszünk ki, mint amennyit behozunk, akkor ez azt jelenti, hogy többet fogyasztunk a külföld portékájából, mint amennyit a magunkéval kifizetni tudunk. Tehát adósságot csinálunk, amelyet majd egy jövő nemzedéknek fog kelleni megfizetnie. De hogyan fogja az megfizetni, ha a mi példánkon indulva, az a jövő nemzedék is többet fog fogyasztani, mint produkálni. Az eladósodás szüntelenné válik. Állandóan tartozni fogunk, tehát gazdaságilag állandóan alárendelt helyzetben leszünk. Évtizedek óta állandóan passzív a kereskedelmi mérlegünk, elvétve akadt egy-egy esztendő, amikor némi aktivitást mutatott. Évtizedeken át azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a passzivitást olyan külföldi áruk fogyasztása okozza, amelyeket beruházásokra, befektetésekre fordítunk, a melyek tehát majd évek, évtizedek múlva hasznot, jövedelmet hoznak, a nemzet vagyonát gyarapítják. Ám ez a vigasztalás már évtizedek óta tart és még mindig nem látjuk ezeknek az állítólag hasznos befektetéseknek a jövedelmét, hanem ellenkezőleg, a külkereskedelmi mérleg állandóan passzív, folytonosan csak az az állapot tart, hogy fogyasztunk, de nem produkálunk eleget, költünk de nem keresünk annyit, amennyit elköltünk. Trianon óta azzal magyarázzák a külkereskedelmi mérleg folytonos passzivitását, hogy igen fontos elsőrendű szükségleti cikkek nem találhatók a haza halárain belül, azokat tehát külföldről kell behoznunk; viszont kivitelre alkalmas áruink megfogytak, behozatalunk tehát szükség- képen emelkedett, kivitelünk pedig csökkent- Ez a magyarázat pedig azonban épen olyan, mintha valaki azt mondaná: „hiába én csak nem tudok kijönni a jövedelemből, tehát egész életemben adósságra fogok élni“ Trianon csak arra inthet bennünket, hogy költsünk kevesebbet, de keressünk többet, nem pedig arra, hogy költsünk ugyanannyit, ha jóval kevesebbet keresünk is. Kérdezem például, miért szükséges ennek a megnyomorított országnak több mint 12 millió pengő értékű nyers dohányt behozni egynegyedóv alatt, 5 és fél millió pengő értékű kikészített bőrt, 4 millió pengő értékű dóligyümölcsöt, 8 millió pengő értékű selyemszövetet és prémeket ugyanennyi idő alatt ? Miért kell egynegyedév alatt 75 millió pengővel többet költenünk a külföldre, mint amennyi értékű árut mi tudunk eladni a külföldön ? Hová visz az, ha egynegyed év alatt 75 millió pengő fedezetlen adósságot csinálunk. Aki csak egykicsit gondolkozik, tisztában kell lenni avval, hogy rettenetes felelősséget vállal magára az a nemzedék, amely a jövőt ilyen súlyosan megterheli. Ha ezt meggondoljuk, egyetlen fillért, egyetlen buzaszemet nem adunk fölöslegesen a külföldre. Minden fillér, minden buzaszem a mi nyomorúságunkat neveli és a jövő nemzedék gazdasági rabszolgaságát készíti elő. A.. teljes szolgálati idejüket betöltött tisztviselőket azonnal nyugalomba kell helyezni A belügyminiszter a napokban körrendeletét küldött valamennyi vidéki város hatóságának, amelyben a szolgálati idejüket betöltött tisztviselők nyugalmazása ügyében intézkedik. Az 5600—1925 számú belügyminiszteri körrendelet értelmében mindazokat a tisztviselőket, akiknek teljes szolgálati idejük letelt, azonnal nyugalomba kell helyezni. Előírja a körrendelet azt is, hogy abban az esetben, ha valamelyik tisztviselőnek a szolgálatban való A MÁV. MENETJEGYIRODA május hó 30-án megnyílt 386 7~* A BÉKÉSMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁRI EGYESÜLET péaztárhelyiségében.
