Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-06-08 / 46. szám
2 Békés 1927. juuius 8 Junius 12-én a munkásság erdei ünnepélye. Chamberlain megérkezett Berlinbe. Chamberlain amerikai pilóta, aki június 4-én délelőtt 10 órakor indult Newyorkból Berlin felé, hogy átrepülje az Óceánt — junius 6-án Berlin közelébe érkezett. Bővebbi adatok hiányoznak. Néma tüntetés Budapesten. A Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESz.) a trianoni bókeparancs aláírásának évforduló napján, junius 4-én az osztatlan magyar társadalom nevében az elszakított területek szobrai előtt adott kifejezést a nemzeti gyásznak és szüntelen erősödő tiltakozásának. Mint a temetésre, úgy érkeztek a gyászoló ezerek a Szabadság tér minden oldaláról és elborult arccal állották körül az ellopott országrészek mély gyászba takart szobrait. Délután 4 órakor beláthatatlan hosszú sorokban vonultak föl cserkészeink csapatai és harangzúgás között helyezték el a négy szobor talapzatán a jövő magyarságának koszorúit. És ebben az órában megszólaltak a csonka ország összes harangjai s a koszorúk szalagjain hangosan beszéltek a néma betűk : „Észak—Kelet—Dél—Nyugat Sem felejtünk !“ Késő estig jöttek szüntelen a gyászoló tömegek s némán, egy szál virággal, könnyes csokorral kértek részt a magyar nemzet fájdalmából. Az országos nagygyűlés Pünkösd vasárnapján délelőtt folyt le a Vigadóban. Tízezer ember feszült várakozása közben nyitotta meg az ülést dr Szontágh Tamás, a TESz. országos elnöke A dörgő tapsviharral fogadott beszéd után az elnök felhívására a nagygyűlés résztvevői felállással, percekig tartó, hangtalan rágondolással emlékeztek meg idegen rab Ságban szenvedő magyar testvéreinkről, A tiltakozási határozati javaslathoz való csatlakozásukat jelentették be, az erdélyi bujdosó magyarok nevében Sándor Imre bank- igazgató, a felvidéki kiüldözöttek nevében Tobler János országgyűlési képviselő, a déli leszakitott részek földönfutói képviseletében Mészáros Gyula táblabiró és az elszakított nyugati részek magyarjai részéről dr. Petrik Aladár ügyvéd. Végül Mándoky Sándor ezredes, tábori lelkész a tiltakozási javaslat kiegészítéseké- pen indítványt terjesztett elő, hogy a nemzeti gyász és a tiltakozás külső szimbólumaképen fogadja el a nagygyűlés a TESz. által kibocsátott jelvényeket. A nagygyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el az indítványt és az elnök határo- zatilag szentesítette a történelmi jelentőségű fogadalmat melyszerint: Minden magyar nő és férfi, gyermek és felnőtt, ifjú és öreg, szegény és gazdag tartsa szent kötelességénak a trianoni gyászjelvények állandó viselését mindaddig, mig Trianont le nem győztük, ntig Magyarországot vissza nem szereztük ! A nagygyűlés izzó hangulatban a Himnusz eléneklésével ért véget. A gyulai Közművelődési Egyesület évzáró ünnepsége. 1927. junius 4. A trianoni gyásznapon rendezte ezide i utolsó, vallásos és hazafias ünnepét a Közművelődési Egyesület. A tragikus napon érzett magyar fájdalomnak Kovacsics Dezső dr. főispin adott méltó hangot, akinek beszédében ott zokogott egy nemzet fájdalma, az ártatlanul büntetett nép feljajdulása, de ugyancsak ott világolt, fényes- kedett és utat mutatott az igaztalanul letiport nemzet gyönyörű célkitűzése és tüzes gondolata : az ősi hitében megszentelt és a szenvedésben eggyóforrott magyarság dicsőséges feltámadása. A remek beszédnek leírhatatlan hatása volt. A Magyar Hiszekegyet Sonkovits Magda mondta el áhitatos lelkességgel. A Közművelődési Egyesület zenekara Kéhler B : Rákóczi nyitány-át játszotta az ünnepi hangulathoz méltó művészi előadásban s a remek zenemű tninden könnyes fájdalmát és egetverő lelkesedését pompásan érzékeltette meg a nagyszerű zenekar, amelyet Ko- valszky Róbert dr. ragyogó zenei tudása vezetett hatalmas lendülettel, diadalmasan, Seressné Biszterczky Aranka a Boldog- asszony anyánk és Kacsóh Regős énekének áhitatos és szárnyaló előadásával, csillogó hangjával fényes sikert aratott. Forró sikerét növelte a Krall: Ave Máriájában és Brosig: Ünnepi miséjében a sopran résznek pompás éneklésével. Szakolczay Baba az A ve Maria alt partiját énekelte s ezúttal is gyönyörűséget szerzett azoknak, akik kivételes szépségű, folyton fejlődő hangjának és bájos művészi egyéniségének eddig is lelkes elismeréssel adóztak. A ref. dalárda Lupsay: Ima a hazáért és Ammer: Nem. nem, soha! c énekszámainak előadásával bebizonyította, hogy a gyulai kulturális életnek egyik elsőrangúan értékes tényezője s fejlődése elé a legszeretetteljesebb érdeklődéssel nézünk. Mostani előadását lelkes tapsokkal honorálta a közönség Büszke lehet a sikerre a dalárda minden egyes tagja, különösön pedig kitűnő dirigensük és művész- lelkű betanítójuk : Kertész Lajos. A megerősített Templomi Éaekkar a Közművelődési Egyesület zenekarának kíséretével Kirsch: Ecce sacerdos át énekelte s Brosig: Ünnepi miséjéből adott elő részleteket művészi finomsággal, az áhitatnak olyan megkapó bensőségével és nemességével, hogy ez az előadás mindenkor feledhetetlen lelki élménye marad a hallgatóságnak. A hazafias és vallásos tárgyú előadásnak védnöke dr. báró Apor Vilmos plébános volt. Amidőn őszinte hálával és elismeréssel adózunk a Közművelődési Egyesület ez idén végzett kulturális tevékenységének és rendkívüli eredményének, egyúttal a magyarság kulturális fölényének minél intenzivebb biztosítása végett további munkálkodását várjuk és kérjük. 267—927 sz. A gyulai általános Iparteslfllettől A gyulai általános ipartestület ez ér Június hó 19 én délelőtt 9 Arakor, határozatképtelenség esetén jnnlns hó 26-án az ipartestület székházában rendkívüli közgyűlést tart, melyre az ipartestület tagjait tisztelettel meghívja 402 1—5 az elöljáróság. Tárgy : 1. Az ipartestületi székház építése 2 Jegyzői állás betöltése felett határozathozatal. 3. Alapszabályszerü indítványok Gyulán, 1927. évi junius hó 2-án. Búcsú Takácsi/ Lajos emlékére junius 4-én. Váratlan jött baj végzett nem váratlanul, Rég szunnyadó láng lobbant el vele, Nagy távolok hajolnak busán erre ma S kicsiny hajlék sir bánattal tele ; Kihűlt a kéz, mely fáradt háza népéért S mely, hogy segítsen, rejtve olyan messze ért. Mely hogy segítsen olyan messze ért. Egyházának volt holtig éber harcosa, Példásan tartva egy kicsiny teret, Ez egy szent célt szolgálva lankadatlanul, Megilleté őt minden tisztelet : S hogy jó példával álljon a világ elé, Első reményét Istennek szentelé. Első fiát az Urnák szentelé. Régen, de. híven állt helyt, mint az őr, akit Idő haladtán ott felejtettek, De hű szivekben nem kisért a csüggedés, S a fáradást még nem sokalta meg : A hivatás ez, mely korán szivébe nőtt . . . S orozva támadt a baj, hogy megejtse őt, Orozva támadt, hogy megejtse őt. De nem lehet, hogy élve adja meg magát. Ki, kezdve régen, végig oly derék . . . S miként a többi hős, még haldokolva is Emelgeté a hüs’ég fegyverét. Küzdött tovább ... de mind kisebbek a körök. . S a hős erő most ime, végleg megtörött. A hős erő most végleg megtörött. Legjobb barátja költögetné, a harang, Melynek szavára mindig felfigyelt . . . Mit hallgat olyan mélyen elmerülve, hogy Nem érti már az ismert régi "jelt ? Talán most oldják róla a bilincseket, Irgalmas szót hall s boldog angyaléneket, Irgalmas szót hall s angyaléneket. Anyja a templom, mely magához vonta őt, Mig zengte a sok dalba font imát, Fohász — s tömjén illattal gazdag légkörét így sóhajtotta a menyégbe át: Felelt szavára, mint a gyöngéd, jó anya, . . . S mintha más szóra már nem is visszhangzana, Mintha más szóra nem visszhangzana. Testvére minden, ami jó szándékra várt . . . S amerre visszük, az utak, terek, Minden kis hajlék végbucsut sóhajt felé S a nép szeméből részvétkönny pereg . . . S övék marad, bár más világ polgára lön S megy, de reményt hagy árva fészken s drága nőn, Reményt hagy árva fészken s drága nőn. így hal meg a nap, Mintha sírba hullana, De visszahagyja fénysugarait. Őrizzük hát a holt emlékét, bus felek. Mert a nagy éjre hajnalt vár a hit. Lesz még, hogy összeér a hajnal s alkonyat S örök tavasz felett örökre áll a nap . . . Örök tavasz s örökre áll a nap Hálát érez, mit átaladni képtelen, — És elbúcsúzik, némán, szótlanul. De túl az uj lét áttörhetlen fátyolán A lelke már uj dallamot tanul: A halhatatlan hűség dalát kezdi ma S örökre zeng az égi dalba font ima. Őrökre zeng az égi szent ima. S mi mondjuk el — mint ajka másért annyiszor: Őrök nyugalmat adj Uram neki. A jámborok során, a béke szent ölén Sok szenvedését hadd pihenje ki. S jóságos lelkét a menny templomába vedd, Hogy mindörökre áldja irgalmas neved. Örökre áldja irgalmas neved. XTjházy Miklós, endrffríi kántor.
