Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-03-16 / 22. szám
2 Békés 1927. március 16. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. 0927. március 14. Az ülésen a vármegye főispánja elnökölt. A bizottság tagjai szokatlan nagyszámban jelentek meg, mintha valami nagyon fontos, közérdekű ügy megvitatása s a felette való határozat hozatalára lett volna kilátás : pedig épen ellenkezőleg régen volt a bizottság ülése olyan színtelen, mint most, amit bizonyít az is, hogy az egész ülés alatt egyetlen felszólalás sem történt, s az előterjesztett határozati javaslatok minden vita nélkül fogadtattak el. Az alispáni jelentés is, — amely máskor több Ívre terjedő beszámolót ad a vármegye közállapotáról — most két és fél oldalon számol be a múlt hónap eseményeiről. Vagyonbiztonság ellenes cselekmények a gyomai és orosházi járásokban és Békéscsabán fordultak elő. Öngyilkosság 6 volt, ezekből halálos kimenetelű 5. Baleset 2 az orosházi járásban. Tűzesetet 5-öt jelentettek ; ezek közül nagyobb jelentőségű volt az Orosházán lévő Bátori- féle malom leégése. A kár 64000 pengő, mely a biztosításból megtérül. A mezőgazdasági munkások helyzetét általában kedvezőtlennek mondja a jelentés úgyszintén a bőriparosokét,| kivéve, akik részére a munkaalkalom több Ízben kinálkozik, a többi ipari munkások helyzete sem mutat javulást. Megemlíti a jelentés az orosházi iparosok és kereskedőknek az országos vásárok megszüntetése érdekében megindított mozgalmát, valamint azt az elkeseredett hangulatot is, amely a békési járásban észlelhető a forgalmi adó kivetése és Néhány megjegyzés Móricz Zsigmond vasárnapi cikkére. A „Békésmegyei Hirlap“ vasárnapi számában egy cikk jelent meg Móricz Zsigmond tollából „A gyulai vár kapuja“ eimen E cikk több tárgyi tévedést s helytelen adatot tartalmaz, melyekre az olvasóközönség felvilágosítása érdekében rá akarok mutatni s egyúttal megragadom az alkalmat, hogy báró Harruckern Jánosról egyet-mást elmondjak. Első téves adata Mórcznak az, hogy a gyulai várnak a török által való elfoglalását 1556-ra teszi, holott köztudomású hogy azt Pertaff török szerdár 1566 szeptember 2-án, Szi getvár ostromának évében vette birtokába. Második tévedése a cikkírónak, hogy 1711- ben Békésmegyének 2520 lakója volt. Hiszen 1715 ben csak 1720 embert számláltak össze a megyében, a lákosság száma pedig a törökök kiűzése után évről-évre szaporodott. (1698 ban Lindner Keresztély kamarai tiszttartó csak 10 embert talált az egész megyében, nem számítva ide a várba szállásolt császári őrséget.) Az a 9 helység, melyet Móricz említ, nem az 1711 iki, hanem az 1715 iki összeírásban szerepel. Az is nagy tévedése a cikkírónak, hogy Csabára, Szarvasra és Gyulára a kincstár telepített tótokat. A fennmaradt okmányokból ki lehet mutatni, hogy a tótok részben önként, részben a földesurak csalogatására jöttek Békés- megyébe ; a kincstár, mely a török uralom után néhány évig birtokában tartotta Békésmegyét, semmiféle telepítési akciót nem indított Tudvalevő, hogy megyénkben Csabán, Szarvason, Mezőberényben és Tótkomlóson laknak tótok, kik Gömörmegyéből jöttek ide. Csabára 1718 ban egy Turóczi Miklós nevű vállalkozó hozta őket, de nem a kincstár hívására; Mezőberénybé 1723-ban Grenerczius János tanító hozott tótokat, miután előbb Harruckern Jánostól (s nem a kincstártól) telepedési engedélyt kért számukra, a szarvasi tótok 1722-ben telepedtek le, szintén Harruckern engedélyével, a tótkomlósiak pedig Szentandrásról költöztek át 1746 ban Szentbeszedése miatt. A főorvosi jelentés a közegészségügyi állapotot általában véve kedvezőtlennek jelenti, any- nyiban, amennyiben a heveny ragadós bajokban történt megbetegedések száma — a még mindig tartó influenza járvány miatt emelkedőben volt. Az influenza, amely a vármegye egyetlen községét sem kímélte meg úgy látszik, hogy a múlt hónapban kitombolta magát. 87 szövődményes esetet jelentettek be 10 halálozással. A járvány különben határozottan szünőben van. In is van már az ideje, hogy megszűnjenek ezek az alattomos betegségek, mert a tanfelügyelő jelentésében nagyon haragszik rájuk, azt panaszolván hogy nagyon sok iskola volt zárva a múlt hónapban a járványos betegségek mialt, ami természetesen nagyon hátrányosan befolyá solja a várható tanítási eredményeket. Állategészségügy terén már nem ilyen kedvezőtlen a kép, mert a hivatalból jelentendő ragadós állati betegségek csak kevés számban merültek fel és sehol sem járványosán. A mé telykór betegség, amely a vármegye területén január hónapban ismeretlen volt, február hónapban már nálunk is megállapittatott és pedig Szeghalom községhez tartozó Torda pusztai gazdaságban, ahol 80 drb szarvasmarhából 70 drb betegedett meg s ebből 6 elhullott. A fertőzött állomány gyógykezelése nyomban megkezdődött. A plenáris ülésnek fél 11-kor vége volt- Utána az árvaügyi felebbviteli és adóügyi al bizottságok tartották meg üléseiket. György nap táján, Szentandrásra pedig 1742 ben jöttek. E tót telepítések tehát mind abban az időben történtek, amikor Békésmegye már nem volt a kincstár kezében. Gyulára azonban tótok nem telepedtek, bizonyára a sváb telepesekkel tévesztette össze a cikkíró Még egv téves adatot közöl Móricz s ez a legkiáltóbb, az t. i, mely Harruckern személyére vonatkozik. Duplán is téved itt az iró ; egyrészt azzal, hogy Harruckernt pékmesternek nevezi, másrészt azzal, hogy a békésmegyei uradal maknak részére történt adományozását Mária Teréziának tulajdonítja. Lássuk előbb a pékmesterségről szóló mesét. Harruckern János sohasem volt pék Érdekes, hogy e tévhit átment a köztudatba s Harruckernt általában mint volt linzi pékmestert emlegefk, ki mesterségéből spekuláció utján emelkedett föl. Ez nem igaz; Harruckern János sohasem volt iparos, családja nem lakott Linzben, hanem atyja és nagyatyja is a felsőausztriai Schenkenfelden - ben éltek. Atyja takács volt. Harruckern János egész életfolyását ismerjük a schenkenfelden i plébánia krónikájából. Ennek adatai szerint 1664. március 25-én született s szülei elhatározták, hogy kitanittatják. Elvégezte a humaniórákat s a philosophiát is. 1689-ben az alsóausztriai kamara számtisztje lett. A spanyol örökösödési háború kitörésekor savoyai Jenő herceg, ismerve tehetségét, alezredesi ranggal a hadsereg élelmezési hivatalának igazgatójává neveztette ki 1701- ben. Ekkor tehát a hadsereg élelmezését intézte, de nem volt hadseregszálíitó, mint azt a szóbeszéd szintén tartja. Ezen állásában uj élelmezési systemát dolgozott ki s ezzel annyi hasznot hajtott a kincstárnak, hogy a háború befejezése után Jenő herceg egyenes felszólítására kért és kapott remuneratiót, amit birtokadományozással fizettek ki neki. Szó sines tehát itt pékről, kinek az uralkodó az élelmiszerek árával adós (ő sosem adott el a hadseregnek, inkább vett a hadsereg számára), sem kiegyenlítetlen számláról, amiről Móricz ir. Hivatalos foglalkozásáért nevezték „Proviant Meister“-nek, magyarosan „prófunt mesterinek s innen keletkezett a legenda, hogy pék volt. Ezt azután irigyei mesterségesen is terjesztették s igy ment át a köztudatba. Mivel e tévhit általánosságban el van terjedve, nem lehet említését Móricznak felróni, de annál inkább azon állítását, hogy Harruckern Mária Teréziától kapta birtokait. Ha jobban utána nezeu volna, rájött volna, hogy Mária Terézia 1740-ben lépett trónra, Harruckern pedig 1742. április 18 án halt meg; továbbá arra is, hogy 1720. október 25 én vette át a békésmegyei uradalmakat, tehát III Károlgtól kapta azokat. A bárói címet s a főispáni kinevezést is III. Károlytól nyerte 1729 ben. Mindezen tévedéseket szükségesnek tartottam fölemlíteni, mert regényben, melynek célja szórakoztatás, az ilyen hibák nem feltűnők; újságcikkben azonban, mely tájékoztatni akarja a közönséget, semmiképpen sem helytállók Dp. Zimmer Frigyes, reálgimnáziumi tanár. Gyula város közgyűlése. Gyula város képviselőtestülete március 14 én tartotta rendkívüli közgyűlését a képviselők nagy számú jelenléte és élénk érdeklődése mellett. A közgyűlés fontos tárgysorozatából kiemeljük a következő határozatokat A vigalmiadóról készítendő szabályrendelet egyelőre a napirendről le- vétetett Az alakulóban lévő ártézi uszoda rész • vénytársulat kérvénye 40.000 pengő értékű részvény jegyzése és az uszoda részére szükséges terület kisajátítására nézve teljesítve lett. A Vida-, Rázel és Corvin utcák kikövezése elhatároztatott — A Józsefvárosban létesítendő ártézikut helyéül a templomtér s annak a városi tanács által kijelölendő legalkalmasabb pontja lett elhatározva. Képviselőnk a határszéli bizottságban A határszéli képviselők Zsitvay Tibor kép viselőházi elnök vezetése alatt tanácskozást tartottak, hogy területeiket egyaránt érdeklő kérdésekben, amilyenek például a telekkönyvi kérdések á határmenti forgalom, az utlevélügyek, anyakönyvi ügyek stb megbeszélést tartsanak. Az egyes bizottságok megalakultak s a román albizottság elnökének dr Lukács Györgyöt vá lasztották meg, jegyzőjének pedig Takács Géza képviselőt. Ez a bizottság is megvitatja azokat a kérdéseket melyek a román határszéli választó- kerületeket elsősorban érdeklik Magyar miniszterek utazása Olaszországba. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter vasárnap délután feleségével együtt Olaszországba utazott. Rómába kedden reggel érkezett, hol előadást tart a magyar olasz szellemi együttműködésről és tárgyalni fog az olasz kultuszminiszterrel, továbbá Mussolini olasz miniszterelnökkel. Gróf Bethlen István miniszterelnök előreláthatólag csak a jövő héten indul Olaszországba, hol gróf Klebelsberg Kunóval találkozván, együttesen vesznek részt a tervezett megbeszéléseken. A miniszterelnököt távolléte alatt Búd János pénzügyminiszter fogja helyettesíteni. Törvényjavaslat készül az iparosok rokkantsági és aggkori biztosításról. Az ipartestületek által Vass József népjóléti miniszterhez benyújtott emlékiratra leérkezett most a miniszterelnök válasza. Eszerint tervben van a munkásbiztositó pénztárak önkormányza tának mielőbbi visszaállítása, de előbb meg kell valósítani a betegségi és baleseti kötelező biztosításnak reformját, amint az országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat tervezi. Kijelenti a miniszter, hogy az iparosok rokkantsági és aggkori biztosításainak megvalósítását maga is szükségesnek tartja s gondoskodni fog arról, hogy ezen a téren az első kezdeményező lépések megtör ténjenek,