Békés, 1927. (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1,-lX évtolyam 1. itzám. Szombat ftynla, 1927. január 1 Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 1 P 60 £. Vidékre . . . 3 P 20 f. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁMAD ALMI ÉS KÜZfiAZBÁÜUTI HU1LAP. Szerkesztőség, kiadéhivata Gyulán, Templom-tér Dóba; János könyvkereskedése, hova( a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám Ara 1500 korona. Felelős szerkesztő: B6BAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. 1927. Gyorsan szaladnak az esztendők, de mégsem abban az iramban, ahogyan azt reménykedő magyar lelkünk szeretné. Alig léptünk be a huszadik század harmadik tizedébe, ime már közeledünk a negyedikhez. És ezek az évek és évtizedek rideg egykedvűséggel rohannak el mellettünk, egyazon fölényes mosollyal intézve el jámbor reménykedéseinket, mint fájó csalódásainkat. Még arra sem figyelmeztetnek bennünket, hogy ne várjunk tőlük semmit, mert az időtől csak egyet lehet várni, meg- nyugvást a történelemben, lemondást a történtek megváltoztatásáról. Isten őrizzen, hogy a tűnő évek folytonosan csak abban a tragikomikus pózban lássanak bennünket, mint az utszél koldusát: vigyorogva esdő képpel a közeledő felé, bosszúsan keserű ábrázattal a távolodó felé. > Pedig, de megvan ez a hajlandóság jámbor magyar lelkűnkben. Várni az eseményeket az időtől, mintha azokat az idő és nem az emberek csinálnák. Minek álljunk hát meg egy évszám változásánál akárcsak egy órára is! Minek gondoljunk csak egy pillanatig is arra, hogy az 1926. nem hozta meg, amit várunk, — minek kérdezzük csak egy szóval is, hogy meghozza-e hát az 1927.Az 1926 bizonyára meghozta mindazt, amit erőkifejtésünk, igyekezetünk, iparkodásunk mértékének megfelelően meghozhatott és ugyanennyit az 1927 is biztosan meg fog hozni. Többet ne várjunk tőle, ha kevesebbet ad, az ne csüggesszen el. Az élet nem egy esztendő, nem is tiz. Az élet örök, akár az egyesé, akár a nemzeté. Mi jót, mi rosszat hozhat egy röpke esztendő! Mohácsot, Trianont nem egy tized hozta. Nem is egy esztendő, talán nem is egy emberöltő hozza helyre csapásainkat. De mindenik esztendő lehet útja észrevétlenül a sülyedésnek is, az emelkedésnek is Az 1927 is ! ügy kivánjunk egymásnak is, magunknak is boldog uj esztendőt, hogy az 1927 a felfelé emelkedésnek, a boldogabb jövőhöz vivő útnak legyen egy rövid eszten- dőnyi részlete. A rendőrpalota ügye. A belügyminiszter leirata. A gyulai m. kir. államrendőrség elhelyezésére szükséges uj épület (rendőrségi palota) telekajándékosásának ügye a tárgyalások folyamán átalakult hás- és telekadásvétel ügyévé. E tárgyban a belügyminiszter 1926 évi december 17-éu átiratot küldött Gyula város közönségének. Ebben jelzi, hogy a város ajánlatát szakértőileg átvizsgáltatta. A felajánlott s jelenleg is elhelyezésre* szolgáló épületet nem vásárolja meg 400 millió felajánlott vételáron a várostól, mert a minisztérium kezdet óta azon az állásponton volt és van, hogy az építkezésre csak alkalmas telket, üres telket kér, a felépítést az államkincstár teljesiti. Egyben felhivja a város közönségét, hogy a rendőrkapitányság elhelyezési ügyét ismételten vegye tárgyalás alá és tegyen újabb javaslatot. Ragaszkodik a minisztérium ahoz, hogy legalább is a jelenlegi teleknagyságnak megfelelő terjedelmű, központi és magas fekvésű, építésre alkalmas alakú telket ajánljon fel díjmentesen a város, vagy pedig - jelenlegi elhelyezésre szolgáló épület telkét engedje át díjmentesen. A jelenlegi elhelyezésre szolgáló épület anyaga — a lebontás kötelezettsége mellétt — a város tulajdonát képezi. Hajlandó azonban a minisztérium ennek összes bontási anyagát szakértők által megállapított becsáron, mintegy 150 millió koronáért megvásárolni. A szóbelileg felajánlott Braun- íóle telket a rendőrség céljaira nem tartja megfelelőnek. Végül felhivja a polgármester figyelmét arra, hogy a rendőrkapitányság ezidő- szerinti elhelyezése ellen — szolgálati szempontból — nincs észrevétele és uj elhelyezés terve kizárólag a város érdekeit van hivatva szolgálni. Elvárja a miuiszter, hogy a város a kérdés megoldására irányzott komoly igyekezetében a minisztériumot most már hathatósan támogatni fogja. Eddig a miniszter ur leirata s ebből látszik, hogy az ügyet újból elölről kell kezdeni. Emlékbe szed. Irla és a fiyiilai Közművelődési Egyesület Gyulai Pál emlékünnepén felolvasta Szilágyi Sándor. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A Gyulai Közművelődési Egyesület megbízásából nekem jutott az az erőmet meghaladó feladat, hogy az emlékezet fáklyáját gyújtsam meg egy bölcső mellett, amely 100 esztendővel ezelőtt ringott meg a csecsemővel, akiből Gyulai Pál lett.. . Furcsa, nagyon furcsa Istenteremtménye az a bölcsőben ringó kis, tehetetlen testecske. Valameny- nyibe belecsihol a Teremtő egy szikrácskát s aztán jön az Örök csoda : az egyik szikra alig lesz több az életen át, mint hasznosan világitó mécses a család, vagy az iroda falai között, a másikból messzire ellobogó szövétnek lesz, amelynek világa mellett a lelkek ezrei tanulnak meg látni, a harmadikból pedig lesz az igazi csoda, a ragyogó, szikrázó, világokat besugározó üstökös: a zseni. Abból a szikrából, amelyet az Alkotó a Gyulai Pál leikébe csiholt, világító szövetnek lett. Nem a csillagesés, földrengés idején születő lángelme volt ő, de igen tiszteletreméltó, kimagasló alakja a magyar szellemi élet egyik legszebb, legtermékenyebb korszakának, amely három csodatünemény fénye mellett : Vörösmarty, Petőfi és Arany lángszellemében magasztosult fel a magyar irodalom gyémántkorává. \ Ebben az időben lesz ismertté a Gyulai Pál neve. Sőt ebben az időben lesz fogalom ez a név. Arany János mondja ezeket a szavakat, amelyeket én odairatnék minden iskola homlokzatára: „A legnagyobb dolog itt, e földi létben Ember lenni, mindég, minden körülményben!“ Ember lenni, ember maradni mindég, egész ember lenni ez a legnagyobb dolog és Gyulai Pál ennek a kívánalomnak eleget tudott tenni. Nincs az ő pályáján, az ő 83 évében egyetlen törés, nincs egyetlen botlás, egyetlen kilengés, elvek vezették mindvégig és ő ezeket az elveket soha semmiért és senkiért fel nem áldozta. Diogenesről, a sofista bölcsről jegyezte föl a história, hogy amikoi ez a különös, igénytelen ember egy közkutnál az ebédre szánt babot mosta, régi tanítója, Antistenes igy szólt hozzá: Látod, Diogenes, ha megtanultál volna az emberekkel bánni, most nem kellene babot ebédelned 1 Amire Diogenes igy felelt: Te neked meg, Antistenés, — ha beérnéd a babbal — nem kellene a hatalmasok előtt elvtelenül hízelkedned ! Gyulai Pál keresztülment a babevés, a szegénység idején, nem félt a nélkülözésektől és ezért élete végéig megengedhette magának az igazmondás, a megalkuvás nélküli őszinteség fényűzését Mert nehéz utón kezdte. 14 éves volt, amikor apját, egy klasszikus műveltségű kishivatalno- kot, elveszti. Nagy család és szegénység marad hátra, s Gyulai, hogy az özvegy anya gondjain segítsen, órákat ad apró, nehézfejü gyermekeknek. Közben pedig tanul, elvégzi a jogot, hallgatja a teológiát. De miközben a kolozsvári egyetem padjaiban ül, vele is játszik egy festett, csábitó tündér, éppen úgy, mint Petőfivel és Arannyal, őt is megkísérti a színpad. Színész szeretne lenni, mint bátyja, Ferenc, aki ebben az időben már jeles művész, de jön az első nagy csalódás : a festett tündér, a színészet csak a szép, délceg termetet szereti, Gyulai Pál pedig kis, feltűnően kis emóer volt. Más emelvényt kellett tehát keresnie, ahonnan a nyilvánossághoz szólhatott. Fellépett hát az iro_ dalom szószékére. Ide már nem a Szép termet kvalifikált, • hanem a szép lélek. Mindjárt első próbálkozásai sikeresek, úgy, hogy élete végéig megmarad ezen az emelvényen. Meg fognak nekem bocsájtani, ha én ebből az alkalomból nem a lexikális adatok nyomán kisérem végig Gyulai Pál életét. Mindaz, ami fellelhető bálmelyik irodalomtörténeti tankönyvben, minket ezalkalommal ne érdekeljen. Csak azokat az eseményeket vegyük elő, amelyek kiformálták, kikovácsolták Gyulai Pál alakját, csak azokat, amelyek lelkünket az ő leikéhez közelebb viszik. Van nekem, igen tisztelt hölgyeim és uraim egy nagyon finom mérlegem, amelyre rá szoktam tenni azokat, akiket érdemes megmérni. Ez a mérleg a következő négy sor: „Nem halt meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lerázván, ami beune földi, Egy éltető eszmévé finomul. Akire ezek a szavak illenek, aki ezt a mértéket megüti : nagy, értékes ember. Kérem önöket, fogadják el ezt a mértékemet döntőnek, tegyük rá Gyulai Pált és vizsgáljuk meg együtt, vájjon volt e az ő életében eszme, amely megmaradt és megbecsülésünkre érdemes, s voltak-e életének kincsei, amiket szellemi kincsesházából kiragadva, szét.
