Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-01-09 / 2. szám
2 Békés 1926. január 9. Hagy a pénzhiány. Néhány hét óta ismét nagy feszültség mutatkozik a pénzpiacon, amely nemcsak a két- három hónapra engedélyezett váltókölcsönöknél jelentkezik, hanem igen nagy mértékben sújtja az ingatlan tulajdonosokat is, akik rövidebb, hosszabb időre kölcsönöket óhajtanának igénybe venni. A háztulaidonosok csak úgy szenvednek a pénzhiány miatt, mint a földbirtokosok, akiknek pénzszükségletét az is nagy mértékben meg növelte, hogy az idén még mindig nem tudták feleslegeik nagy részét piacra vinni. A kormány a maga részéről segíteni akar a megkötöttségen, mert a szabadforgalom korlátozása mindenek fölött sújtja és akadályozza a gazdasági életet abban, hogy valamiképen mégis a normális kerékvágásba terelődjék. Arról is megbízható információink vannak, hogy az igazságügyminiszteriumban törvényjavaslat készül, amely egészen jelentéktelen korlátozások mellett meg fogja engedni a föld szabad megterhelését és értékesítését. A SKŰszegés. (S.) A bukaresti parlament törvényerőre emelte Anghelescu hírhedt iskolaügyi javaslatát. Várakozott vele addig, amig a népszövetségi tanács decemberi időszaka lezárul, nehogy ott szóba kerüljön az a hallatlan, kulturellenes merénylet, mely a Románia uralma alá vetett nemzeti kisebbségeket megfosztja iskoláik fenntartásától, eltiltja a tanításnak a tanulók anyanyelvén való folytatását és magániskolák színvonalára sülyeszti, állam- érvényű bizonyítványok kiadásától megfosztja, a magyar hitfelekezetek, mint iskolafenntartók intézeteit. Ez a példátlan puccs kirívóan jellemzi az egész Bratianu rendszer alattomosságát, mely irtózik az egyenes fellépéstől, de alattomban a leg- gyülölködöbb üldözést állandósította a kisebbségekkel szemben. Midőn az egész kulturvilág egyetemes tiltakozással emelte fel szavát a román iskolareform miatt és a békeszerződésekben lefektetett jogokra való hivatkozással mellé állt a zaklatott népkisebbségek panaszainak, a bukaresti kormány sietett látszólagos alkuba bocsájtkozni velük, hogy mint engedményeket jelentse be Geufbe a Nemzetek szövetségének azoknak a kívánságoknak látszólagos honorálását, amelyekkel az egyházak egykori autonómiájuk ezredrészét remélték megvédelmezni a végső megsemmisítéstől. A sovány vigaszról, amelyet ez a pokoli csalárdsággal kifundált alkudozás Erdély magyarságának juttatott, jegyzőkönyvet vettek fel, bizonyságául a Bratianu-kormány jóakaratának és sietve eljuttatták a nagyhatalmak Genfben összeült képviselőihez. Sőt mi több, Anghelescu kultuszminiszter írásbeli kötelezvényt állított ki arról, amelyet maga a kormányelnök is megerősített, hogy a parlamenti tárgyalások során oly értelmű módosításokat iktatnak az iskola-törvényjavaslat szakaszaiba, amelyek megfelelnek a kormány és a kisebbségek képviselői között létrejött megállapodásnak. A szószegésnek a közelmúltból nem egy valósággal klasszikus példáját adta Románia, de minden keserű csalódás, kijátszatás sem hitette el az érdekeltekkel, hogy képes lenne Románia még ezt a legcsekélyebb jogbiztositást is becsülettel megtartani. A román parlament döntése egyet jelent a kisebbségi oktatás ügyének eltiprásával, ami ellen még lesz szavunk a hatalmak előtt. De addig hogy tanul az a sok százezernyi elnyomott magyar, amelyet az uj iskolatörvény hermetikusan elzár a szabad szellemnek, a művelődésnek és a kvalifikációnak áldásaitól ? Egy magasrendü, évezredes műveltségnek elbalkánizálását próbálja véghezvinni Anghelescu a maga jogtipró törvényével, mert fél és retteg Románia még attól is, hogy a népkisebbségek gyermekei saját vallásfelekezetük tanítómesterei által a magyar nyelv és tudományosság tárházához fordulhassanak. Százszorszép könyvek az ifjúság számára. Gaal Mózes: Napsugár— — 24.000 K Krúdy Gyula: Tizenhat város tizenhat leánya — — — 12.000 K Tábori Róbert: Hóvár — — 12,000 K Minden füzet fedőlapja igen szép, több szinnyomatu képpel van ellátva. üaphafó DOBAY JÁNOS könyvárusnál, Gyula. Az iparosság és Az Iparlestület válasza a Közművelődési Az ipartestület december hó 30-án délután a testület székházában rendkívüli elöljárósági ülést tartott, melyen a „Békés“ december hó 24-iki számában „Gyula kulturális élete“ cimü, dr. Szilágyi László, a gyulai Közművelődési Egyesület igazgatója által irt cikk tárgyaltatott, mely a gyulai kereskedőkre és iparosságra az alábbi megalázó kitételeket tartalmazza: „De egyidejűleg egy másik csoportnak — az iparral és kereskedelemmel foglalkozóknak adnám meg a lehetőséget, hogy a magyar ipar és kereskedelem dicsőségére és ne szégyenére éljék le maguknak hasznos életüket. Mert fájdalom, de úgy van, hogy az elmúlt és remélhetőleg vissza nem térő konjunktúra évei alatt sok, több száz milliót összekapkodott kereskedő és iparos a helyesírás legelemibb szabályaival sincs tisztában és egy számlát, egy levelet irui nagyobb kin számára, mint akármily pénzbüntetést kifizetni.“ „Tanfolyamokat nyitnék ezek részére, akik ha egyelőre szégyenkezve is sompolyognának oda“ stb. „Mert csakis igy lehetnek kereskedők és iparosok az értékes polgárság tagjai. Amig tudatlanok, addig csak a kufár nevet érdemlik meg“ stb. Az elöljáróság megdöbbenéssel állapította meg, hogy a kereskedőkről és iparosokról irt ezen cikk önérzetet sértő, lebecsmérlő, igaztalan és el, határozta, hogy mindkét helyi lapban visszautasítja az érdemetlen megtámadást. Az elöljáróság szomorúan látja, hogy éppen a Közművelődési Egyesület igazgatója, kinek tudnia kellene az ipartestület és tagjai működéséről, írja azt, hogy a gyulai kereskedők és iparosok önmaguk és a magyar kereskedelem és ipar szégyenére élnek. Nem hiszi az elöljáróság hogy a Közművelődési Egyesület vezetősége vagy a cikk íróján kívül bárki is igy gondolkoznék arról a több mint ezer iparos polgárról, akik úgy a társadalmi, mint a közéletben nemcsak számuknál, hanem tevékenységüknél fogva is tényezők. Megállapítja az elöljáróság, hogy a cikkíró által említett „összekapkodott több milliók“ csak egyesek gondolatában vannak meg, hanem annál több bekebelezést, adózálogolást és végrehajtást talál az, aki a konjunktúra mérlegét gondosan össze akarja állítani. Arra ki sem tér az elöljáróság, hogy sok iparosnak nehezére esik a számla megírása. Ez természetes folyománya annak az erős fizikai munkának, mellyel a kisiparos családját fenntartja, de ugyanez fordítva is megvolna, ha az irodai munkásoknak kellene erős fizikai munkát végezniök. A cikkben említett bírságok kifizetése, hogy mily könnyű, azt csak a fizető tudja elbírálni. Igen súlyos bírálatnak tartja az Elöljáróság a cikk azon kitételét is: „Amig tudatlanok, csak a kufár nevet érdemlik“ és joggal kérdi az elöljáróság, meggyőzö- dött-e a cikk írója, hogy a gyulai iparosság még a törvény által szentesített nevet az „iparost“ sem használhatja joggal — mert tudatlanságánál fogva erre érdemetlen. Az iparosság soha sem kérkedett, ment egyenes utján, igyekezett a rendelkezésre álló eszközökkel tagjai kulturális, közgazdasági és szociális igényeit kielégíteni. Röviden felsoroljuk a Testület tevékenységét: A tanonc oktatást az iskola igazgatójával egyetértőleg igyekezett fejleszteni, s szakoktatással bővíteni, szakoktatásról a testület mindenkor gondoskodott. A testület igen sok szak-, de ezenkívül könyvviteli és számtani tanfolyamot tartott, ezidő- szerint autóvezető tanfolyamot tart fenn s mint a lapokból olvasható „rádió“-tanfolyamot hirdet. A testület vezetőségétől indult ki a tanon- cok templomba járatásának gondolata A testület többszörösen tanonc és mester kiállítást rendezett. (Hogy mennyire iparosok és a közművelődéi. Egyesület igazgatójának hírlapi cikkére. nem kufárok — a három hét alatt megrendezett „Falu Szövetség Kiállítása“ ipari csoportja bizonyította). A testület nagy könyvtárt tart fenn, évente szép összeget ad fejlesztésre s talán ez a legforgalmasabb könyvtára a városnak. Rendelkezésre áll minden hétköznap 9 órától délután 1-ig. A testület tudatában annak, hogy iskola nélkül fejlődés lehetetlen, nagy anyagi áldozattal felállította a társulati polgári iskoláját — azért, hogy legyen hol tanulni, egy kis előképzettséget nyerni nemcsak az ipari és kereskedői pályára menőknek, — hanem mindazoknak, kik bármely polgári pályára készülnek — és többet akarnak tanulni annál, — mit az elemi iskola adott. A testület székházépitési mozgalma vetette fel először a „Kultur palota“ eszméjét és székház építés keretében akart az iparosság nagyrésze a zenede, nyilvános könyvtár, hangverseny és felolvasó terem építésével alapot teremteni a közművelődés fejlődésének s mert önös célján túl akart menni, ezért akadt meg maga a testületi székház építkezése is. Az ipartestület mozgatója a készülő polgári és tanonciskola építkezésének, melyben bizonyos kulturális intézmények elhelyezést nyernek. Az ipartestület nem üzleti vállalkozás, s tevékenységét nem szokta nagy dobbal hirdetni, talán azért is nem tudják sokan, — vagy nem akarják észre venni, — hogy az egyszerű kézművesek is tudják, hogy minden apának igyekeznie kell több felkészültséggel küldeni fiát az életbe, mint maga ment, — de nem csak tudják és hirdetik, — hanem cselekesznek is. Az elöljáróság nem szívesen teszi, de azzal a megvádolással szemben, hogy az iparosok csak „maguknak élnek hasznos“ életet, reá mutat, hogy nagy közgazdasági tévedés, ha valaki ipar nélkül elképzeli egy ország boldogulását. Magától érthető, hogy mint állami alkotó résznek is van egy kis haszna e társadalmi osztálynak. A cikk kényszerítő hatása alatt nem hivalkodással — csak védekezésből említi fel az elöljáróság, hogy az iparosság áldozni is tud — mert önkéntes adót fizet a különböző gyűjtésekre adni szokott hozzájárulásokon kívül. A polgári iskola fenntartásához a múlt évben 17 millióval járult hozzá. A polgári iskola és tanonciskola évzáró vizsgák jutalmazását az iparosság látja el. A polgári iskola felszereléseihez több ízben adományozott. Mindkét iskola cserkészcsapatát segélyezi. (Ez évben tanonc cserkészeknek sátorbeszerzés, szegény tanoncok táborozási ellátása.) Könyvtárát gyarapítja és fenntartja. A sporttelep felépítéséhez hozzájárulása is tudvalevőleg számottevő volt. A szegény elaggott iparosok és özvegyek havi segélyben részesítése — élelemmel ellátása — s az iskolás gyerekek ruha, cipő segélye (múlt évben 46 pár cipő) és a Napközi Otthonok az iparosság támogatása nélkül fenn sem áll- hatnának. Sorakoztathatná az elöljáróság tovább az érveket, de ez is elég bizonyíték, hogy a nagy közadóktól eltekintve más utón is eleget tesz kötelességének — s leszegezi, hogy érdemetlen támadásban részesült, mikor a cikk Írója tudatlannak s önzőnek bélyegzi meg ezen dolgozó társadalmi osztályt. Legyen csak a Közművelődési Egyesület is attól a haladás szellemétől áthatva és legyen oly áldozatkész, mint az iparosság, ápolja úgy a megértés és megbecsülés szellemét és tiz évi működése után érjen el annyi eredményt, mint az ipartestület, akkor megelégedéssel tekinthet munkájára s talán megszűnnek a társadalmi lekicsinylések. Az iparosság a testület vezetésével halad tovább a maga utján, igyekszik fejleszteni kulturális, lelki és gazdasági életét. Az ipartestület elöljárósága.
