Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-02-17 / 13. szám
LTI1I. évfolyam 13. szám. Szerda Gyula, 1936. február 17. Előfizetési árak: Negyedévre: Helyben . . . 20.000 K Vidékre . . . 40.000 K Hirdetési dij előre fizetendő. ÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HKTILAP. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dóba? János könyvkereskedése, nova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté sek ésnyiliterek intézendő!*. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám ára 1000 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton Vázsonyi. » (S) Annak az ellenzéki támadásnak, amelyet az egész ország józanul gondolkozó közvéleménye mélységesen elitéi, főmozgatója: Vázsonyi Vilmos, aki nem elégedett meg azzal, hogy határainkon belül mérgezze gyanúsításaival és minden alapot nélkülöző „leleplezéseivel“ a közhangulatot, egy idő óta egyre gyakrabban olvasunk cikkeket tőle, különösen a Neue Freie Presse cimü bécsi lapban. Sokáig tűrte ezt a hadjáratot az ország miniszterelnöke, nem akart illetékes fórumok megkerülésével, azok döntésének bevárása előtt nyiltszini polémiába bocsájtkozni, de amikor Vázsonyi gróf Bethlen István egyéni becsületét kezdte ki, kénytelen volt annak a cikknek megírásához fordulni, amelyik visszavonulásra kény- szeritene minden olyan ellenfelet, aki a nyiltszini csatában alul maradt. Vázsonyi Vilmos azonban ugylátszik nem akar belenyugodni abba, hogy szinte magára hagyva, csupán apró töredékektől támogatva végzi ezt a mindenkit felháborító manövlirozást, amikor mindenki el fordul tőle, mert benne azt a rossz szellemet látják, aki a felfordulás útjait egyengeti. Mindenáron miniszterelnököt akar buktatni, felhasználva minden meg nem engedhető eszközt. A gyanúsítás csúnya fegyverét éppen azok ellen fordítja, akik tisztán állnak a frankhamisítás mindenki által elitéit ügyében. Szerinte még ma szerepet játszó egyének azok, akik csupán Windischgrücz herceg hallgatásának köszönhetik, hogy nem ülnek fogságban. — Ez a dodonai misztikummal megfogalmazott mondata bizalmatlanságot akar kelteni a külföld közvéleménye előtt, mert a cikk, amelyben ez a mondat foglaltatott, külföldi lapban jelent meg. Vázsonyi idehaza a letört gyanúsító és leleplező szerepét játsza s ezért ahhoz a taktikai fogáshoz fordult, hogy most már a külföld közvéleményét fogja megfertőzni ellenünk. Itt valóban könnyebb a helyzete, mert a kisantant sajtója által rosszul informált közvélemény könnyen fel-, ülhet azoknak a vádaknak, amelyek oly méltatlanul érik éppen azt a kormányzati rendszert és azokat a kormány férfiakat, élükön Bethlen Istvánnal, akik a frankügy kivizsgálásában és likvidálása mellett az erélyes- ség példát statuáló alkalmazását mutatták. Elitéljük mélységesen ezt a Pénteki vezető cikkünk, melyet dr. Gáli igazgató-főorvos ur irt s mely a városi közgyűlésen elhangzott igaztalan felszólalásra adott tárgyilagos válasz volt — a mi közönségünk körében érthető effektust váltott ki. A fulmináns, sőt brilliáns cikk hatása alatt többen hozzánk fordultak és bizonyos kiegészítő momentumokra hívták fel figyelmünket. A vörösrépa és a szederinda — mondották — egy anyaföldbői táplálkozik ugyan, mégis messze esnek egymástól. Ha az ember kezébe veszi Gyula és Csaba város 1926. jévi költségelőirányzatát, azt egy kicsit átböngészi, mindjárt tisztában lesz vele, hogy a két város miért nem haladhat egymás mellett a fejlődés és a kultúra utján. Bármilyen gyökereket hajt is Csabán, némelyek által Gyulára is átültetni óhajtott szeder-inda, Csaba város költségvetését tanulmányozva — megállapíthatjuk, hogy Csaba város fejlődésében semmi szerepe nincs a zöldségféléknek, sem a vörösrépának, sem a Szederindának. Ha a városi költségvetést nézzük, megtaláljuk benne, hogy például a városi kertésznek évi jövedelme több, mint a belügyminiszternek, viszont egyetlen számot nem találunk arra nézve, bogy a város kulturális célokra mit irányzott elő a folyó évi költségvetésében. Nem tudjuk, hogy a város ezidei költségvetését a képviselőtestületi tagok közül bányán ismerik, hányán forgatták annak litografált lapjait, mindenesetre az objektivitás szigorúságával megállapíthatjuk, hogy az a kép, amelyet a költségvetésében Gyula mutat, elképesztően sötét, retusált fekete pont, viszont Békéscsaba költségvetése egy izmosodni kivánó várost jelképező, eleven fotográfia. E két költségvetést szembe fogjuk állítani, bogy a polgárság tisztán lásson és A régi időben csak négy elem volt: a tűz, a viz, a föld s a levegő. Manapság igen sok van. A régi elemek egyikében magában több van, mint a hányat a régiek ismertek. Az uj idők elemeiben természetesen több a tudomány, a régiekben több volt a költészet. A németek nagy idealista költője, Schiller Frigyes, még meg is énekelte a négy elemet. Azt mondta róluk, hogy ez az a négy oszlop, amelyen a világ pihen. És abban igaza is volt, hogy dönts le egyet a négyből és a világ romba dűl, az emberiség megsemmisül. Mert hiszen a világ csak a gondolkodó emberben létezik. Megmondta ezt a luteránus filozófus pap. Azt mondta : mit nekem a világ ? Vigyél el engem s elvitted velem a világot. Bizony az állatra nézve egyáltalán nem létezik a világ. Ösztönei segítségével fenntartja magát és faját, de semmi gondolata Istenről, filozófiáról, a csillagos égről és esztétikáról. Mig az ember mindezt buvárolja és keresi az Istent és kutatja önmagának létokát és létezése célját. szereplést. A közvélemény ítéletét pedig lemosni magáról többé sosem fogja tudni. hogy örökre elnémuljon az a hang, mintha Gyulán a város nagynevű képviselőjének érdektelenségén múlna a város lethargikus állapota, hogy ne mondjuk, visszafejlődése. Meg beli állapítanunk, hogy nem a polgármesteren, vagy a közigazgatás bármely faktorán múlik, hogy a város fejlődésében és kiépitésébeu stagnál, hanem a képviselőtestület konzervatizmusa az a kerékkötő, melynél fogva minden újítástól görcsös-félelemmel és rosszul felfogott patriotizmussal vonakodik. Akik ismerik a polgári iskola, illetőleg a kultúrpalota építése körül hónapokou keresztül lefolyt tárgyalásokat és az ellenvetések özönét, az előtt nem kell magyarázni, hogy Gyula város miért marad le állandóan abban a versenyben, melyet a magyar városok a gazdasági és a pénzügyi konszolidáció után Csonbamagyarországon megfutottak. Már egy Ízben felsorakoztattuk azokat a terveket, amelyek egymásután valósulnak meg egészen kis vidéki városokban, mondjuk: Mezőtúron, Szentesen, Makón, Kisújszálláson, Karcagon, az Alföldön mindenfelé. Csupán turiozumkép említettük fel Békéscsabát, mely város hozzánk legközelebb esik, melynek az évi költségvetését örömmel szemléltük. Azonban nagy volt a meglepetésünk, amikor Berthóty derék munkáját Szederre plántálja a demagógia, mikor a nemzetközi szociálista képviselő csak annyiban járult hozzá a város fejlődéséhez, hogy alagutafeat építtetett a nemzeti fundamentum alá s állandó munkát adott az államrendőrsóg büuügyi és kihágási osztályának. Egyébiránt nem teszünk kifogást az ellen, ha a közelgő tavaszi munkálatok beindulásával »szederin dák« átültetésére is gondolnak némelyek, bárha olyan jövöt jósolhatunk neki, mint a »Herbadrog« (növény- és fügyüjtő) nevezetű részvénytársaságnak. Oroszlány Gábor. De maradjunk meg egyelőre a négy elemnél. Ezekben van az emberi és minden életnek a föltétele. Mégis ki gondolt olvasóim közül valamikor arra, hogy az ember legnagyobb veszedelme is ebben a négy elemben leselkedik ránk ? Az áldott tüzet, mely mellett kávécskánkat főzzük, ha megvadul, mint valamikor Moszkva, vagy még régebben mint Róma égése világított bele a világtörténelembe. Hány házat, hány falut, hány városrészt is láttunk azóta elhamvadni, amitől emberek, családok pusztultak el és lettek mások hajléktalan koldusokká. A viz veszedelmének festése végett nem kell visszamennünk a bibliai vizözönig, mely egyébaránt az újabb ásatások és primitiv népek legendái tanu- ságtétele szerint mint világkatasztrófa minden nép hagyományaiban benne van. Nincsen istenibb gyönyör a sivatagban eltikkadt vándor számára, mint ha oázist ér és megmártbatja cserepesedő ajakát egy kis forrás hüs vizében. De hogy ez az elem mily félelmes a maga haragjában, azt látjuk ma a Válasz a válaszra. Rákosi Jenő gyulai beszéde.
