Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-11-17 / 91. szám
2 Békds 1926. november 17. Kossuth az elnyomottságban látta a bajok ős okát, megszüntetni az elnyomást, szabaddá és függetlenné tenni a nemzetet: ez volt ideálja, Az önálló, a szabad, a független Magyarország aztán könnyen megszerzi a gazdasági erőt és műveltséget is. Széchenyi elve volt: előbb műveltté és gazdaggá tenni Magyarországot, a függetlenség önként előáll ezek után. Kossuth szerint: szabaddá, önállóvá, függetlenné kell tenni a hazát, a szabad és független nemzetnek minden egyéb ölébe hull. Ezen a ponton indult meg a nagy küzdelem a két óriás között. — Széchenyi irtózott az összeütközések felidézésétől, mielőtt a nemzet nem elég erős az azokkal való diadalmas megküzdésre, Kossuth a szabadság, a függetlenség haladéktalan kivivására lelkesítette a nemzetet s a nemzet neki adott igazat, vakon követte lángszavu vezérét, mindenét kockára tette dicsőséges szabadságharcában és — elbukott. Kossuth hontalanná vált, Széchenyit pedig nemzete sorsán való kétségbeesése kergette halálba. Kossuth Lajos, a nagy száműzött, félszázadot töltött hazájától távol, amely hosz- szu időn keresztül folyton hazájáért folytatott eredménytelen küzdelmet óriási szellemi erejének minden fegyverével. A nemzetnek ez a nagy fia is tragikus sors osztályosa lett: aki mindenét hazájáért áldozta, előbb kényszerült, majd önkéntes számkivetésben távol hazájától élte le nemes életét, imádott hazája többé nem láthatta viszont, és csak haló porai tértek pihenőre a haza földjében. Nagy férfiai közül a szeretet akkora forróságával, oly rajongással egyet sem tüntetett ki a nemzet, mint Kossuth Lajost, aki példátlanul tudta magához hódítani nemzetét, épen mert annak lelkülete legtitkosabb rugóit felismerte és nemzete vágyódásait senki más oly vulkánikus erővel kifejezésre juttatni nem tudta, mint ő. Ha a történelemben talán különböző megítélés alá is fog esni az, hogy Kossuth magával ragadta nemzetét a bukásba, mindenkoron örök érdeme marad, hogy neki van oroszlán része a dicsőséges 1848. évi törvények megalkotásában, amelyek a jobbágyság felszabadításának, a törvény előtti egyenlőségnek, a közteher viselésének, a népképviseleti parlamentnek, a sajtószabadságnak és egyéb szabadságjogoknak nagy eszméit váltották valóra. Abból a dicsőséges bukásból, melybe Kossuth lángszavának varázsa ragadta magával nemzetét, volt feltámadás, s a feltámadás útját Deák Ferenc bölcsesége mutatta meg a nemzetnek, Deák Ferenc-é, kit hálából a haza bölcsének neveztek el. Széchenyi a haladás, Kossuth a szabadság és a népjogok, Deák az igazság apostola. Rendületlenül haladva a jog és a törvény utján, soha erről az útról hajszálnyira sem térve le és rendületlenül ragaszkodva a jogfolytonosság szikla szilárd alapjához : Deák teremtette meg a nagy kiengesztelő- dést nemzet és királya között, az ő munkája az 1867. évi kiegyezésnek nagy müve, amely nemzet a király egyetértésének félszázados aranykorszakát, a nemzeti erők minden téren való nagy arányú kifejlődését tette lehetővé. Ezért a félszázados zavartalan békéért, amelynek során és amelynek folytán a nemzet a kulturális előhaladás és a gazdasági megerősödés terén eddig még el nem ért magas fokra jutott el: Deák Ferencnek mindenkorra adósai maradunk. De úgy van megírva a sors könyvében, hogy ez a mi oly sokszor megpróbált nemzetünk nem élvezheti tartósan a nyugodt, békés fejlődés áldásait. Mint rémes orkán, mely mindent halomra dönt, zudult reánk a világháború rettenetes vihara. Akkor, mikor sokat ígérő fejlődésünk csemetéje sugár jegenyévé szökkent, akkor, mikor jólét és műveltség napja ragyogta be ezer éves hazánk égboltozatát, akkor, midőn csak tartós békére volt szükségünk ahhoz, hogy a nemzet minden reménye, minden várakozása teljesedésbe menjen: mint villám a felhőtlen égből, akkor sújtott le reánk könyörtelenül a világháború mindent felperzselő rettenetes enyészete. A sors úgy akarta, hogy abban az időben, amidőn minden háborúk legret- tenetesebbje reánk szakadt, olyan férfiú álljon a magyar nemzet élén, aki egyszabásu azokkal a nagyokkal, akikről az imént emlékeztem : a délibábos magyar róna szülötte, Tisza István. Minden erejét megteszitette Tisza István avégből, hogy a háborút elkerülhessük. De nem tudott megküzdeni a viszonyok elemi erejével, amely ellenálhatat- lanul sodort bele bennünket ebbe a világrengető küzdelembe. Tisza István, inig az élők sorában volt, soha senkinek, még leg- bizalmasabbjainak sem árulta el azt a nagy küzdelmet, melyet Magyarország képviseletében a korona tanácsában a háborúba vonulás ellen kifejtett, amelyben azonban a közös uralkodó többi tanácsosaival szemben magára maradt, s csak halála után tűnt ki az igazság, az az igazság, amelyért ő meghalt, de amelyből nemzetére még uj élet fakadhat. Amidőn egyszer a háború kockája el volt vetve, Tisza István — maga a duzzadó erő és a férfias akarat — rettenthetetlen eréllyel állt őrt nemzete fölött a ránk kényszeritett küzdelemben és újabb tragédiánk akkor kezdődik, amidőn tapasztalatlan ifjú királyunk más befolyásokra hallgatva, eltávolította Tisza Istvánt a miniszterelnöki székből, az egyetlent, aki a később bekövetkezett összeomláskor nemzetét a meredekről lezuhantában feltartóztatni képes lett volna, ha a hatalom kezében marad. S elkövetkezett az összeomlás, amelynek első zűrzavarában a felkapaszkodott csőcselék Tiszát tette felelőssé a vesztett háborúért és a nemzet bukásáért, Tiszát, akinek csak szavába került volna, hogy felfedje a valóságot, hogy leleplezze a hamis vádat, de ő hallgatott, mert osztozni akart szerencsétlen nemzete sorsában. S a csőcselék — orgyi- lokkal oltotta ki a legnemesebb magyar életet. Tisza a hazaszeretet apostola és vértanúja egyaránt. Hol ápolnók melegebben az ő dicső emlékezetét, mint az Alföldön, mely őt szülte, melyhez nemes lényének A pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank vezetősége között megkezdődtek azok a nagy- fontosságú tárgyalások, amelyek előkészítik a pengős bankjegyek és az uj váltópénz forgalomba hozatalát. Az első tanácskozáson úgy a pénzügyminisztérium, mint a Nemzeti Bank képviselőinek az az óhajtása nyilvánult meg, hogy az uj pénz forgalomba hozatalának időpontját úgy kell megválasztani, hogy ez a nagy pénzügyi reform minél kisebb zökkenés nélkül illeszkedjék bele a közgazdasági életbe. Ennek pedig elkerülhetetlen feltétele az, hogy még január elseje előtt, amikor tudvalevőleg életbe lép a kötelező pengőszámitás, elegendő bankjegy és váltópénz álljon a közönség rendelkezésére. Kétségtelen tehát, hogy úgy az uj papírpénz, mint a váltópénz december hó folyamán már forgalomban lesz. minden idegszálával ragaszkodott, melynek népét az Ur Isten első teremtményének tartotta még akkor is, mikor az őt — rövid dőre ,— megtagadta. És az összeomlás után jött az újra ébredés. S ime, egy szelíd nézésű, bizalmat gerjesztő, jóságot arcra esik tekintetünk, nagyatádi Szabó Istvánra, akinek oroszlán- része van abban, hogy a letiport, a megcsonkított, a szétszaggatott nemzet újra talpra tudott állani. Nagyatádi Szabó István, a magyar nép bálványa volt az, aki a magyar kisgazdát a maga higgadt józanságában, egyenes becsületességében, jellemes hazaszeretetében és komoly haladni vágyásában újabb fejlődésünk gerincévé avatta. A magyar kisgazda társadalom örök érdeme marad, hogy a bolsevizmus féktelen terrorjával merészen szembeszállóit és szilárdan megmaradt a hazaszeretet, a valásosság, a családiasság, a magántulajdon és az egyéni munka elveinek alapján. Sziklának bizonyult a felfordulásban, amely ellenáll a hullámok csapkodásának, amelyre építeni lehet nehez időkben. És igy vált a magyar kisgazda társadalom a romjaiból kiemelkedett csonka Magyarország erős oszlopává. Nagyatádi Szabó István vezette erre az útra kisgazda társait, ő szilárdította meg a nemzet hitét a kisgazda társadalomban, ő irányította a közfigyelmet azokra a maradandó értékekre, melyek a kisgazda társadalomban szunnyadnak s amelyek a bolsevizmus legeszeveszet- tebb toinbolásai közepette is fényesen kiállották a tüzpróbát. A sors időelőtt el- szólitotta Nagyatádi Szabó Istvánt magyarjai közül, de nemcsak emlékezete fog örökké élni, hanem müve is maradandó lesz, életének az a nagy müve, hogy a kisgazda társadalmat, mint a magyar néperő letéteményesét, arra a magaslatra emelte, ahhoz a befolyáshoz juttatta, amely azt belső értékénél fogva méltán megilleti. Mélyen tisztelt közgyűlés! Amidőn szerény ajándékomat ennek a tanácsteremnek falai díszítésére felajánlottam, az a cél lebegett szemeim előtt, hogy önök, akik napnap után meg fognak fordulni ezen a helyen, folyton szemeik előtt lássák azokat a nagy hazafiakat, akik hazánk történelmének utolsó évszázadában a nemzet élén haladva, a hazaszeretet, a szabadság, a jogtisztelet, a haladás tündöklő előharcosai voltak s akik példájának követése jelenti reánk egy uj, jobb kor bekövetkezését, jelenti a feltámadást szomorú leromlottságunkból és jelenti imáink és álmaink megtestesülését: Nagy- magyarországot! A forgalombahozata! fix időpontja azonban majd csak akkor dől el, hogyha úgy a bankjegy- nyomda, mint a pénzverde a forgalombahozatal technikai részét kellőképen biztosíthatják. A jövő héten folytatják a tanácskozásokat és ezeknek a megbeszéléseknek során már meg is lesz állapítható az uj nagy emissziónak időpontja. Úgy a pénzverde mint a bankjegynyomda teljes erővel dolgoznak, úgy, hogy ha valami váratlan akadály nem jön közbe, mind a két helyen programmszerüen elvégzik a reájuk bízott munkát. A 100 pengős bankjegyek, amelyek Lipcsében készülnek, december folyamán kerülnek Budapestre. A Nemzeti Bank és a lipcsei gyár között létrejött szerződés értelmében a gyár köteles decemberben annyi 100 pengős bankjegyet szállítani a Nemzeti Banknak, amennyi a forgalomba hozatal akadálytalan lebonyolítására kell. Decemberben jön az uj pénz. Teljes erővel dolgozik a pénzverde és a bankjegynyomda.
