Békés, 1926. (58. évfolyam, 1-104. szám)
1926-09-29 / 77. szám
2 Békés 1926. szeptember 29. megtartani köteles, akkor épen ilyeu magyar törvény a trianoni békediktátumot törvényeink közé becikkelyező 1921. évi XXXIII. t.-c. is. A legitimizmus álláspontján lenni és másokat is a legitimizmus eszméjének megnyerni igyekezni, nem lehet tehát »közön séges« izgatás. Ha közönséges izgatás volna, csak azért, mert némelyek az ellenség segítségét szeretnék felhasználni arra, hogy a királyságtól és a dinasztiától megszabaduljanak, akkor közönséges izgatás volna a régi határok visszaszerzésére törekedni is, mert hiszen hűtlen honfitársaink ezrei is az ellenség hatalmával érték el azt, hogy a magyar hazától elszakadjanak. A legitimistáktól távol áll a gondolata is annak, hogy a magyar állam mai, ideiglenes alkotmányos rendjének felforgatására, vagy akár csak meglazitására is törekedjenek. Mohács példája áll a legitimisták előtt. Mohács kora is kitermelte a maga nagy magyarját, aki képes lett volna a törökdulás és a dinasztia-válság okozta pusztulás utján megállítani a nemzetet. Es mi okozta mégis, hogy ez a nagy férfiú nem lehetett a magyar nemzet ujjáalapitója, mint egykor IV. Béla ? Semmi más, mint a szabadkirályválasztás okozta meghasonlása a nemzetnek Ha akkor van legitim örökös, akinek trónra hi- vatottsága nem vitatható, akkor Szapolyai nagy hatalma és tehetsége a király uralma alatt egyesitett nemzet szolgálatában gyümölcsözik a haza javára. Mennyivel szerencsésebb helyzetben vagyunk mi, akik nem állunk Mohács korának ama súlyos feladata előtt, hogy dinasztiát kell választanunk. Hogy csak a XIX. századnál maradjunk, Széchenyi és Deák bizonyára az önzetlen hazafiak mintaképei nemcsak hazánkban, de erkölcsi nagyságuk ritkítja párját az emberiség történetében. Kossuth sem volt mindig aatidinasztikus, hiszen minisztere volt a Habsburg-királynak. És ha engesztelhetetlen Habsburg gyűlölővé vált volna odakünn, mint most az anti-legitimisták feltűnni akarnak, fia és elveinek letéteményese bizonyára nem jött volna vissza Magyarországra és íőkóp nem lett volna minisztere az apja által det- rónizált Ferenc Józsefnek. A Tiszántúl két nagy magyarja: a két Tisza rendíthetetlen hive, sőt egész tehetségével hatalmas támasza volt a Habsbnrg-birodalomnak és dinasztiának. Bizony-bizony, ha arra az állás pontra helyezkedünk, hogy a Habsburg uralmat csak árulók és gonoszok szolgálták, akkor arra a szomorú megállapításra kellene jutnunk, hogy ennek a szerencsétlen nemzetnek négyszáz éven át csupa becstelen ember volt a vezetője. Hogy grófok és püspökök a mai legitimizmus vezérei, az lehet és ha igy van, csak természetes. De a legitimisták nem azért követik őket, mert grófok és püspökök, hanem mert legitimisták és velünk együtt követik azokat a nagy magyarokat, akiket fentebb hirtelenében felsoroltunk. A legitimisták nem követnek minden grófot, viszont az anti-legitimisták táborában vannak nagyon sokan, akik boldogan követtek 1918-ban egy grófot. Lehet talán sok igazságtalansággal, sok nemzetellenes cselekedettel vádolni a Habsburgokat, dehogy Magyarországot a régi, níost is visszakivánt határai között egységes államként a Habsburg-világhatalma tartotta össze, legalább is háromsz'z éven át, azt a história mai világánál letagadhatatlan igaz Ságként kell megállapítani. Választókerületünk nemzetgyűlési képviselője: dr. Lukács György, mint arról más helyen is szólunk, folyó hó 25-én meglátogatta választóit és a Polgári Olvasókör nagy- térmébe sereglő polgárok előtt tájékoztató beszédet mondott, melyet nagy tetszéssel fogadtak. Képviselőnket dr. Vangyel Endre főszolgabíró és Schauer Gyula főjegyző kisérte és kalauzolta. Dr. Lukács György tájékoztató beszédében általános figyelem mellett vázolta a politikai helyzetet. Ismertette az ország szomorú állapotát a háború, forradalmak, megszállás és a trianoni béke után. Összehasonlítást tett a négy év előtti és a mai állapotok között és rámutatott arra az óriási muukára, amit a kormány és pártja végzett az országban a rend helyreállítása, a konszolidáció, továbbá a gazdasági élet terén. A kormány belátta, — mondotta élénk tetszés mellett — hogy a terheket tovább fokozni nem lehet. Az adóterheken máris több könnyítést tett. A kincstári házhaszon- részesedést — mint igazságtalan teherviselést — a kormány beszüntette. A forgalmiDr Vass miniszterelnök helyettes elnökletével minisztertanács volt. A minisztertanács a külföldi kölcsönajánlások ügyében azt a határozatot hozta, hogy a kormány hatáskörébe tartozó testületek, vármegyék, városok, községek és hatóságok a kormány előzetes beleegyezése nélkül senkivel semmiféle kölcsönügyi tárgyalást nem folytathatnak, ilyen ajánlatokat nem kérhetnek é-i el nem fogadhatnak, hanem külföldi kölcsönt csak a pénzügyminiszternek és a Nemzeti Bank elnökének együttes hozzájárulása alapján vehetnek fel. Az országos mezőgazdasági kamara az általános mezőgazdasági helyzetről a következő jelentést adta ki: Az őszi munkálatok általában előrehaladottak, de egyes vidékeken a szárazság gátolja ezeket. A tiszántúli részeken, de általában mindenütt egyenesen elszomorító volt eddig a gazdáknak könnyelmű eljárása, amennyiben nem szántottak kétszer, nem elég mélyen, vetőmagvaikat nem választották meg stb Újabban nagy javulás tapasztalható minden tekintetben, különösen a traktorok elterjedésével. Ami az értékesítési viszonyokat illeti, még mindig rossz a helyzet. A gazdák most Nem szentimentálizmus, nem valami betegesen konzervatív politikai dogmatismus táplálja tehát a legitimizmust, hanem annak mélységes, évezredes gyökerei vannak a magyar lélekben, alkotmányos gondolkodásban, az elmúlt négy század és a legújabb kor eseményeiből levont tapasztalatokban. adót 2 százalékra szállította le, sőt fokozatosan beszünteti. További könnyítések is tervbe vannak véve. Legközelebb pl. az illetékek leszállításáról szóló törvényjavaslat kerül tárgyalásra. Beszólt a földbirtokreformról, amely 2 —3 éven belül mindenütt befejezést nyer. Szólt továbbá a jóvátételről, a külpolitikai helyzetről, megemlékezve barátainkról, Angolországról, Olaszországról, Hollandiáról, Eszakamerikai Egyesült Államokról, majd Németországnak a népszövetségbe való felvételéről. A jövő feladatait vázolva, szólt a Duna— Tisza csatorna tervéről, amely közelségénél fogva Kétegyházát is nagyon érinti. (Percekig tartó éljenzés.) A választók nevében az illusztris képviselőnek Hajdú Sándor malomtulajdonos mondott köszönetét. Azután képviselőnk a csendőrörs uj otthonát tekintette meg. A laktanyát — ami páratlan a megyében — alig pár hónapja vásárolta az Örsnek az állam, amely intézkedés éppen Lukács Györgynek köszönhető. tárgyalt Kecskeméten. A h. miniszterelnök a minisztertanács végeztével közölte még a sajtó képviselőivel, hogy a kormány a maga részéröl igen súlyosan kifogásolja a városgazdasági tényezők külföldi kölcsön keresését és fezőrökkel való tárgyalásait, mert özek a ténykedések komolytalanságuknál fogva kiválóan alkalmasak arra, hogy a külföldi pénzpiacokon az állam és nemzet hitelét diszkreditálják így a város polgár- mesterének Kecskeméten történt tárgyalása, amely egy külföldi kölcsön felvételére vonatkozott — eredménytelennek és meddőnek mondható. aratás után tele vannak fizetnivalóval és ezt egyesek kihasználják. A hiteligények csökkentek ugyan, de aratás után ez megszokott tünemény. Különösen panaszkodnak a gazdák a kartelek ellen, amelyek árpolitikájukkal megdrágítják a termést. Az ingatlanforgalom nagyon vontatott, nagy kínálat, kicsiny kereslet, nyomott árak. Munkaalkalom mindenütt van, a munkásviszonyok általában kielégítsek. A munkabér tekintetében vidékek szerint fennállott szélsőség kezd kiegyenlítődni, de még ma is vannak vidékek, ahol 20000—60000 korona a napszám M. Á. dr. Dr. Lukács György Kétegyházán. Nagy tetszéssel fogadták képviselőnk tájékoztató beszédét. A Duna—Tisza csatorna terve. A vámosi kölcsön megfeneklett. A polgármester hiába „A kartelek megdrágítják a termést.“
